HU/SB 7.15.62

Revision as of 07:12, 2 September 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


62. VERS

bhāvādvaitaṁ kriyādvaitaṁ
dravyādvaitaṁ tathātmanaḥ
vartayan svānubhūtyeha
trīn svapnān dhunute muniḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bhāva-advaitam—egység az ember életfelfogásában; kriyā-advaitam—egység a cselekedetekben; dravya-advaitam—egység a különféle tartozékokban; tathā—valamint; ātmanaḥ—a léleké; vartayan—tekintve; sva—az ember sajátja; anubhūtyā—a megvalósításnak megfelelően; iha—ebben az anyagi világban; trīn—a három; svapnān—élő állapot (ébrenlét, álmodás és alvás); dhunute—feladja; muniḥ—a filozófus vagy a spekuláló.


FORDÍTÁS

Miután az elméjében spekuláló [a muni] végiggondolta a létezésnek, a cselekvésnek és ezek kellékeinek az azonosságát, és miután megvalósította, hogy az önvaló különbözik minden cselekedettől és visszahatástól, saját megvalósítása szerint feladja az ébrenlét, az álmodás és az alvás három állapotát.


MAGYARÁZAT

A három szót    —    bhāvādvaita, kriyādvaita és dravyādvaita    —    a következő versek magyarázzák meg. Az embernek fel kell adnia az anyagi világ monista, személytelen filozófiáját, és el kell jutnia a valóság igazi életéhez a lelki világban, hogy elérje a tökéletességet.