HU/SB 7.2.14

Revision as of 22:09, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

pura-grāma-vrajodyāna-
kṣetrārāmāśramākarān
kheṭa-kharvaṭa-ghoṣāṁś ca
dadahuḥ pattanāni ca


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pura—városok; grāma—falvak; vraja—legelők; udyāna—kertek; kṣetra—termőföldek; ārāma—természetes erdők; āśrama—a szentek kunyhói; ākarān—és a bányák (amelyek értékes fémeket termelnek a brahminikus kultúra fenntartásához); kheṭa—tanyák; kharvaṭa—hegyi falvak; ghoṣān—a tehénpásztorok kis falvai; ca—és; dadahuḥ—felgyújtották; pattanāni—a fővárosokat; ca—szintén.


FORDÍTÁS

A démonok felgyújtották a városokat, a falvakat, a legelőket, a tehénistállókat, a kerteket, a termőföldeket és az őserdőket. Porig égették a szentek kunyhóit, a fontos bányákat, amelyek értékes fémeket adtak, a földművesek lakhelyeit, a hegyi falvakat és a tehenek védelmezőinek, a tehénpásztoroknak a falvait. Az államok fővárosait is felgyújtották.


MAGYARÁZAT

Az udyāna szó azokra a helyekre utal, ahová gyümölcseikért és virágaikért ültettek fákat. Ezek a termények nagyon fontosak az emberi civilizáció számára. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 9.26) így szól:

patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ
yo me bhaktyā prayacchati
tad ahaṁ bhakty-upahṛtam
aśnāmi prayatātmanaḥ

„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” Az Úr nagyon szereti a gyümölcsöt és a virágokat. Ha valaki örömet akar szerezni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, felajánlhat Neki csupán egy gyümölcsöt és egy virágot, s az Úr szívesen elfogadja. Egyetlen kötelességünk, hogy kedvébe járjunk a Legfelsőbb Istenségnek (saṁsiddhir hari-toṣaṇam (SB 1.2.13)). Bármit is csinálunk, bármi is legyen a foglalkozásunk, fő célunk az legyen, hogy örömet szerezzünk a Legfelsőbb Úrnak. A versben említett dolgoknak főleg az Úr, nem pedig az ember érzékeinek az elégedettségét kell szolgálniuk. A kormánynak    —    sőt az egész társadalomnak    —    úgy kell felépülnie, hogy mindenki megtanulhassa, hogyan tegye elégedetté az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ebben a korban azonban na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum (SB 7.5.31), az emberek sajnálatos módon nem tudják, hogy az emberi élet legmagasabb rendű célja elégedetté tenni az Úr Viṣṇut. Sőt, a démonokhoz hasonlóan egyedül az jár a fejükben, hogyan pusztítsák el Őt, és hogyan legyenek boldogok az érzékkielégítés útján.