HU/SB 7.7.18: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
No edit summary
 
Line 1: Line 1:
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 7. fejezet|H18]]
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 7. ének, 7. fejezet|H18]]
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.7: Mit tanult Prahlada az anyaméhben?| HETEDIK FEJEZET: Mit tanult Prahlāda az anyaméhben?]]'''</div>
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 7|Hetedik Ének]] - [[HU/SB 7.7: Mit tanult Prahlada az anyaméhben| HETEDIK FEJEZET: Mit tanult Prahlāda az anyaméhben]]'''</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.7.17| SB 7.7.17]] '''[[HU/SB 7.7.17|SB 7.7.17]] - [[HU/SB 7.7.19-20|SB 7.7.19-20]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.7.19-20| SB 7.7.19-20]]</div>
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 7.7.17| SB 7.7.17]] '''[[HU/SB 7.7.17|SB 7.7.17]] - [[HU/SB 7.7.19-20|SB 7.7.19-20]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 7.7.19-20| SB 7.7.19-20]]</div>
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK-->
Line 45: Line 45:
:''na hanyate hanyamāne śarīre''
:''na hanyate hanyamāne śarīre''


„A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.” A szellemi lélek örökkévaló, mert nem jellemző rá a hanyatlás és a változás, ami az anyagi test miatt következik be. A fa, valamint gyümölcseinek és virágainak a példája nagyon egyszerű és világos. A fa sok-sok éven át egy helyben áll, de az évszakok váltakozása során gyümölcsei és virágai hatféle átalakuláson mennek keresztül. A modern tudósok ostoba elméletét, miszerint a kémiai kölcsönhatásokkal életet lehet létrehozni, nem fogadhatjuk el igazságként. Az emberi lény anyagi testének születését a petesejt és a spermium keveredése okozza, de ha a születéseket tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy noha a nemi kapcsolat után a petesejt és a spermium összekeveredik, nem mindig következik be terhesség. Ha a lélek nem hatol be e keverékbe, a terhesség nem jöhet létre, ha azonban a lélek menedékre talál ebben a keverékben, a test megszületik, létezik, növekszik, átalakul, elsorvad, majd végül elpusztul. A fa gyümölcsei és virágai az évszakok során megjelennek és eltűnnek, de a fa továbbra is ott áll. Hasonló módon a vándorló lélek is különféle testekbe kerül, melyek keresztülmennek a hatféle átalakuláson, ám a lélek örökké ugyanaz marad (''ajo nityaḥ śāśvato ’yam purāṇo na hanyate hanyamāne śarīre''). A lélek örökkévaló s mindig létező, de a testek, melyeket elfogad, változóak.
„A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.” A szellemi lélek örökkévaló, mert nem jellemző rá a hanyatlás és a változás, ami az anyagi test miatt következik be. A fa, valamint gyümölcseinek és virágainak a példája nagyon egyszerű és világos. A fa sok-sok éven át egy helyben áll, de az évszakok váltakozása során gyümölcsei és virágai hatféle átalakuláson mennek keresztül. A modern tudósok ostoba elméletét, miszerint a kémiai kölcsönhatásokkal életet lehet létrehozni, nem fogadhatjuk el igazságként. Az emberi lény anyagi testének születését a petesejt és a spermium keveredése okozza, de ha a születéseket tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy noha a nemi kapcsolat után a petesejt és a spermium összekeveredik, nem mindig következik be terhesség. Ha a lélek nem hatol be e keverékbe, a terhesség nem jöhet létre, ha azonban a lélek menedékre talál ebben a keverékben, a test megszületik, létezik, növekszik, átalakul, elsorvad, majd végül elpusztul. A fa gyümölcsei és virágai az évszakok során megjelennek és eltűnnek, de a fa továbbra is ott áll. Hasonló módon a vándorló lélek is különféle testekbe kerül, melyek keresztülmennek a hatféle átalakuláson, ám a lélek örökké ugyanaz marad (''ajo nityaḥ śāśvato ’yam purāṇo na hanyate hanyamāne śarīre'' ([[HU/BG 2.20|BG 2.20]])). A lélek örökkévaló s mindig létező, de a testek, melyeket elfogad, változóak.


Kétféle lélek van: a Legfelsőbb Lélek (az Istenség Személyisége) és az egyéni lélek (az élőlény). Ahogy az egyéni lélek különféle testi változásokon esik át, úgy a Legfelsőbb Lélekben a teremtés különféle korszakai játszódnak le. Ezzel kapcsolatban Madhvācārya így szól:
Kétféle lélek van: a Legfelsőbb Lélek (az Istenség Személyisége) és az egyéni lélek (az élőlény). Ahogy az egyéni lélek különféle testi változásokon esik át, úgy a Legfelsőbb Lélekben a teremtés különféle korszakai játszódnak le. Ezzel kapcsolatban Madhvācārya így szól:

Latest revision as of 11:20, 8 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


18. VERS

janmādyāḥ ṣaḍ ime bhāvā
dṛṣṭā dehasya nātmanaḥ
phalānām iva vṛkṣasya
kāleneśvara-mūrtinā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

janma-ādyāḥ—a születéssel kezdve; ṣaṭ—a hat (születés, létezés, növekedés, átalakulás, sorvadás és végül halál); ime—mindezek; bhāvāḥ—a test különféle állapotai; dṛṣṭāḥ—látott; dehasya—a testé; na—nem; ātmanaḥ—a léleké; phalānām—a gyümölcsöké; iva—mint; vṛkṣasya—egy fáé; kālena—idővel; īśvara-mūrtinā—akinek a formája nem más, mint a képesség, hogy átalakítsa vagy irányítsa a test cselekedeteit.


FORDÍTÁS

Ahogyan egy fa gyümölcsei és virágai az idő múlásával hatféle változáson mennek keresztül    —    születés, létezés, növekedés, átalakulás, sorvadás, majd halál    —,    úgy az anyagi test, melyre a szellemi lélek különféle körülmények között tesz szert, szintén hasonló változásokon megy keresztül. A szellemi lélek számára azonban ezek a változások nem léteznek.


MAGYARÁZAT

Ez a vers nagyon fontos ahhoz, hogy megértsük a szellemi lélek és az anyagi test közötti különbséget. A lélek örökkévaló, ahogy ezt a Bhagavad-gītā (BG 2.20) is elmondja:

na jāyate mriyate vā kadācin
nāyaṁ bhūtvā bhavitā vā na bhūyaḥ
ajo nityaḥ śāśvato ’yaṁ purāṇo
na hanyate hanyamāne śarīre

„A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.” A szellemi lélek örökkévaló, mert nem jellemző rá a hanyatlás és a változás, ami az anyagi test miatt következik be. A fa, valamint gyümölcseinek és virágainak a példája nagyon egyszerű és világos. A fa sok-sok éven át egy helyben áll, de az évszakok váltakozása során gyümölcsei és virágai hatféle átalakuláson mennek keresztül. A modern tudósok ostoba elméletét, miszerint a kémiai kölcsönhatásokkal életet lehet létrehozni, nem fogadhatjuk el igazságként. Az emberi lény anyagi testének születését a petesejt és a spermium keveredése okozza, de ha a születéseket tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy noha a nemi kapcsolat után a petesejt és a spermium összekeveredik, nem mindig következik be terhesség. Ha a lélek nem hatol be e keverékbe, a terhesség nem jöhet létre, ha azonban a lélek menedékre talál ebben a keverékben, a test megszületik, létezik, növekszik, átalakul, elsorvad, majd végül elpusztul. A fa gyümölcsei és virágai az évszakok során megjelennek és eltűnnek, de a fa továbbra is ott áll. Hasonló módon a vándorló lélek is különféle testekbe kerül, melyek keresztülmennek a hatféle átalakuláson, ám a lélek örökké ugyanaz marad (ajo nityaḥ śāśvato ’yam purāṇo na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20)). A lélek örökkévaló s mindig létező, de a testek, melyeket elfogad, változóak.

Kétféle lélek van: a Legfelsőbb Lélek (az Istenség Személyisége) és az egyéni lélek (az élőlény). Ahogy az egyéni lélek különféle testi változásokon esik át, úgy a Legfelsőbb Lélekben a teremtés különféle korszakai játszódnak le. Ezzel kapcsolatban Madhvācārya így szól:

ṣaḍ vikārāḥ śarīrasya
na viṣṇos tad-gatasya
ca tad-adhīnaṁ śarīraṁ ca
jñātvā tan mamatāṁ tyajet

Mivel a test a lélek külső vonása, a lélek nem függ a testtől    —    a test függ a lélektől. Aki megérti ezt az igazságot, annak nem kell túlságosan aggódnia teste fenntartásáért. A testet nem lehet huzamosabb időre vagy örökre megtartani. Antavanta ime dehā nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ, mondja a Bhagavad-gītā (BG 2.18). Az anyagi test antavat (mulandó), a testben lévő lélek azonban örök (nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ). Az Úr Viṣṇu és az egyéni lelkek, akik az Ő szerves részei, egyaránt örökkévalóak. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām. Az Úr Viṣṇu a legfőbb élőlény, míg az egyéni élőlények az Úr Viṣṇu részei. A más és más szinten álló testek    —    az univerzum hatalmas testétől a hangya parányi testéig    —    mind mulandóak, de a Felsőlélek és a lélek, akik minőség szempontjából egyenlőek, egyaránt örökké léteznek. A következő versek még többet elmondanak erről.