HU/SB 7.7.50

Revision as of 11:49, 8 September 2020 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


50. VERS

devo ’suro manuṣyo vā
yakṣo gandharva eva vā
bhajan mukunda-caraṇaṁ
svastimān syād yathā vayam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

devaḥ—egy félisten; asuraḥ—egy démon; manuṣyaḥ—egy emberi lény; —vagy; yakṣaḥ—egy yakṣa (az egyik démonikus faj tagja); gandharvaḥ—egy gandharva; eva—valóban; —vagy; bhajan—szolgálatot végezve; mukunda-caraṇam—Mukunda, az Úr Kṛṣṇa lótuszlábának, aki felszabadulással jutalmazhat; svasti-mān—teljesen kedvező; syāt—válik; yathā—mint; vayam—mi (Prahlāda Mahārāja).


FORDÍTÁS

Ha egy félisten, démon, emberi lény, yakṣa, gandharva vagy bárki az univerzumban Mukunda lótuszlábait szolgálja, aki képes felszabadulással jutalmazni az embert, akkor valóban a legkedvezőbb élethelyzetben van, éppen úgy, mint mi [a mahājanák, Prahlāda Mahārājával az élen].


MAGYARÁZAT

Prahlāda Mahārāja saját maga példát mutatva arra kérte barátait, hogy végezzenek odaadó szolgálatot. Akár a félistenek, akár az asurák, akár az emberek, akár a gandharvák társadalmához tartozik, minden élőlénynek oltalmat kell keresnie Mukunda lótuszlábánál, s így tökéletessé kell válnia szerencsés helyzetében.