HU/SB 7.7.54
54. VERS
- daiteyā yakṣa-rakṣāṁsi
- striyaḥ śūdrā vrajaukasaḥ
- khagā mṛgāḥ pāpa-jīvāḥ
- santi hy acyutatāṁ gatāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
daiteyāḥ—ó, démonok; yakṣa-rakṣāṁsi—a yakṣákként és rākṣasákként ismert élőlények; striyaḥ—nők; śūdrāḥ—a kétkezi munkások; vraja-okasaḥ—a falusi tehénpásztorok; khagāḥ—madarak; mṛgāḥ—állatok; pāpa-jīvāḥ—bűnös élőlények; santi—válhatnak; hi—bizonyára; acyutatām—Acyuta, a Legfelsőbb Úr tulajdonságait; gatāḥ—elérték.
FORDÍTÁS
Ó, barátaim, ó, démonok fiai! Titeket [yakṣákat és rākṣasákat], a csekély értelmű nőket, a śūdrákat, a tehénpásztorokat, a madarakat, az alacsonyabb rendű állatokat és a bűnös élőlényeket is beleértve mindenki visszatérhet eredeti, örök lelki életéhez, s örökké létezhet, ha egyszerűen csak elfogadja a bhakti-yoga elveit.
MAGYARÁZAT
A bhaktákat acyuta-gotrának, az Istenség Legfelsőbb Személyisége dinasztiájának nevezik. Az Urat Acyutának hívják, ahogyan a Bhagavad-gītāban is olvashatjuk (senayor ubhayor madhye rathaṁ sthāpaya me ’cyuta). Az Úr tévedhetetlen az anyagi világban, mert Ő a legfelsőbb lelki személyiség. Hozzá hasonlóan a jīvák, akik az Úr szerves részei, szintén csalhatatlanná válhatnak. Prahlāda anyja feltételekhez kötött szinten állt, s egy démon felesége volt, de még a yakṣák, a rākṣasák, a nők, a śūdrák, sőt még a madarak és más alacsonyabb rendű élőlények is felemelkedhetnek, s az acyuta-gotrának, az Istenség Legfelsőbb Személyisége családjának a tagjai lehetnek. Ez a tökéletesség legfelsőbb foka. Ahogy Kṛṣṇa sohasem esik le, ha visszanyerjük eredeti tudatunkat, Kṛṣṇa-tudatunkat, mi sem esünk le soha többé az anyagi létbe. Meg kell értenünk a legfelsőbb Acyuta, Kṛṣṇa helyzetét, aki a Bhagavad-gītāban (BG 4.9) azt mondja:
- janma karma ca me divyam
- evaṁ yo vetti tattvataḥ
- tyaktvā dehaṁ punar janma
- naiti mām eti so ’rjuna
„Ó, Arjuna! Aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök hajlékomat.” Meg kell értenünk Acyutát, a legfelsőbb tévedhetetlent, valamint azt, milyen kapcsolat fűz Hozzá bennünket, s el kell kezdenünk szolgálni Őt. Ez az élet tökéletessége. Śrīla Madhvācārya kijelenti: acyutatāṁ cyuti-varjanam. Az acyutatām szó arra utal, aki sohasem esik le az anyagi világba, hanem mindig a Vaikuṇṭha-világban marad, tökéletesen elmerülve az Úr szolgálatában.