HU/SB 7.7.55


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


55. VERS

etāvān eva loke ’smin
puṁsaḥ svārthaḥ paraḥ smṛtaḥ
ekānta-bhaktir govinde
yat sarvatra tad-īkṣaṇam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

etāvān—ennyire; eva—bizonyára; loke asmin—ebben az anyagi világban; puṁsaḥ—az élőlényé; sva-arthaḥ—a valódi önérdek; paraḥ—transzcendentális; smṛtaḥ—tekintett; ekānta-bhaktiḥ—tiszta odaadó szolgálat; govinde—Govindának; yat—ami; sarvatra—mindenhol; tat-īkṣaṇam—látván a kapcsolatot Govindával, Kṛṣṇával.


FORDÍTÁS

Ebben az anyagi világban az élet egyetlen célja az, hogy szolgáljuk Govinda lótuszlábát, aki minden oka oka, s hogy mindenhol Őt lássuk. Ez az emberi élet egyetlen végső célja, ahogyan azt minden kinyilatkoztatott szentírás elmagyarázza.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben a sarvatra tad-īkṣaṇam szavak az odaadó szolgálat legtökéletesebb szintjét írják le. Ezen a szinten az ember úgy látja, hogy minden kapcsolatban áll Govinda tetteivel. Egy nagyon fejlett bhakta semmit nem lát úgy, hogy nem áll kapcsolatban Govindával.

sthāvara-jaṅgama dekhe, nā dekhe tāra mūrti
sarvatra haya nija iṣṭa-deva-sphūrti

„A mahā-bhāgavata, a fejlett bhakta kétségtelenül lát minden mozgót és mozdulatlant, de nem azok formáját látja. Ehelyett mindenhol azonnal a Legfelsőbb Úr formájának megnyilvánulását pillantja meg.” (Cc. Madhya 8.274) Egy bhakta még ebben az anyagi világban sem lát anyagilag megnyilvánult dolgokat, hanem mindenben Govindát fedezi fel. Ha megpillant egy fát vagy egy embert, Govindával kapcsolatban látja őket. Govindam ādi-puruṣam: Govinda mindennek az eredeti forrása.

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
anādir ādir govindaḥ
sarva-kāraṇa-kāraṇam

„Kṛṣṇa, akit Govindaként ismernek, a legfelsőbb irányító. Örökkévaló, gyönyörteli lelki teste van, s Ő mindennek az eredete, Neki azonban nincs eredete, mert Ő minden ok elsődleges oka.” (Brahma-saṁhitā 5.1) Egy tökéletes bhaktát arról ismerhetünk fel, hogy az univerzumban mindenhol Govindát látja, még minden egyes atomi részecskében is (aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-stham). Ilyen egy bhakta tökéletes látása. Az írások ezért azt mondják:

nārāyaṇam ayaṁ dhīrāḥ
paśyanti paramārthinaḥ
jagad dhananmayaṁ lubdhāḥ
kāmukāḥ kāminīmayam

Egy bhakta mindenkit és mindent Nārāyaṇával kapcsolatban lát (nārāyaṇam ayam). Minden Nārāyaṇa energiájának a kiterjedése. Ahogyan egy kapzsi ember mindenre azzal a gondolattal néz, hogy pénzt csináljon belőle, a kéjvágyó pedig mindent úgy lát, hogy az kedvez a nemi élvezetnek, a legtökéletesebb bhakta, Prahlāda Mahārāja még egy kőoszlopban is Nārāyaṇát látta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el kell fogadnunk a daridra-nārāyaṇa kifejezést, melyet a gátlástalan emberek kitaláltak. Aki valóban mindenhol Nārāyaṇát látja, az nem tesz különbséget szegény és gazdag között. Egy bhakta nem úgy lát, hogy kiválasztja a daridra-nārāyaṇákat, a szegény Nārāyaṇákat, és elutasítja a dhani-nārāyaṇát, a gazdag Nārāyaṇát. Ez a materialista emberek tökéletlen szemlélete.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hetedik Énekének hetedik fejezetéhez, melynek címe: „Mit tanult Prahlāda az anyaméhben”