HU/SB 9.10.3

Revision as of 23:42, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


3. VERS

tasyānucaritaṁ rājann
ṛṣibhis tattva-darśibhiḥ
śrutaṁ hi varṇitaṁ bhūri
tvayā sītā-pater muhuḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tasya—az Övé, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé, az Úr Rāmacandráé és fivéreié; anucaritam—transzcendentális cselekedeteket; rājan—ó, király (Parīkṣit Mahārāja); ṛṣibhiḥ—nagy bölcsek vagy szentek által; tattva-darśibhiḥ—azok által, akik ismerik az Abszolút Igazságot; śrutam—már mind hallottad; hi—valójában; varṇitam—ahogy azokat nagyon szépen leírták; bhūri—sok; tvayā—általad; sītā-pateḥ—az Úr Rāmacandráról, Sītā anya férjéről; muhuḥ—nagyon gyakran.


FORDÍTÁS

Ó, Parīkṣit király! Az Úr Rāmacandra transzcendentális cselekedeteiről már beszéltek azok a nagy szentek, akik látták az igazságot. Mivel sokszor hallottál már az Úr Rāmacandráról, Sītā anya férjéről, tetteiről most röviden szólok csupán. Kérlek, hallgass meg!


MAGYARÁZAT

Napjaink rākṣasái, akik pusztán doktori oklevelük miatt műveltnek adják ki magukat, azt próbálják bebizonyítani, hogy az Úr Rāmacandra nem az Istenség Legfelsőbb Személyisége, hanem közönséges ember. Ám akik műveltek és fejlett lelki szinten állnak, azok sohasem fogadják el az efféle véleményeket. Ők csak azokat a leírásokat fogadják el az Úr Rāmacandrát és tetteit illetően, amelyek a tattva-darśīktól, az Abszolút Igazság ismerőitől származnak. A Bhagavad-gītāban (BG 4.34) az Istenség Legfelsőbb Személyisége a következőt tanácsolja:

tad viddhi praṇipātena
paripraśnena sevayā
upadekṣyanti te jñānaṁ
jñāninas tattva-darśinaḥ

„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.” Aki nem tattva-darśī, azaz nem rendelkezik teljes tudással az Abszolút Igazságról, az nem tud az Istenség Személyisége tetteiről beszélni. Ezért aztán annak ellenére, hogy sok úgynevezett Rāmāyaṇa (az Úr Rāmacandra tetteiről szóló történelmi leírás) létezik, közülük néhány valójában nem hiteles. Az Úr Rāmacandra tetteiről az emberek néha saját képzeletükre, spekulációikra vagy anyagi érzelmeikre támaszkodva írnak. Ám az Úr Rāmacandra jellemvonásait nem szabad a képzelet szüleményének tartani. Amikor Śukadeva Gosvāmī az Úr Rāmacandra történetéről beszélt, így szólt Parīkṣit Mahārājához: „Már hallottál az Úr Rāmacandra tetteiről.” Ebből kiderül tehát, hogy ötezer évvel ezelőtt számos Rāmāyaṇa, az Úr Rāmacandra tetteiről szóló történet létezett, és még manapság is sok van. Nekünk azonban egyedül azokat a könyveket szabad kiválasztanunk, amelyeket tattva-darśīk (jñāninas tattva-darśinaḥ (BG 4.34)) írtak, s nem az úgynevezett tudósok, akik pusztán doktorátusukra hivatkozva azt állítják, hogy tudással rendelkeznek. Erre int Śukadeva Gosvāmī. Ṛṣibhis tattva-darśibhiḥ. Noha a Vālmīki írta Rāmāyaṇa rendkívül terjedelmes, ezeket a tetteket most Śukadeva Gosvāmī néhány versben összefoglalja.