HU/SB 9.10.6-7

Revision as of 16:30, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


6-7. VERSEK

yo loka-vīra-samitau dhanur aiśam ugraṁ
sītā-svayaṁvara-gṛhe triśatopanītam
ādāya bāla-gaja-līla ivekṣu-yaṣṭiṁ
sajjyī-kṛtaṁ nṛpa vikṛṣya babhañja madhye
jitvānurūpa-guṇa-śīla-vayo ’ṅga-rūpāṁ
sītābhidhāṁ śriyam urasy abhilabdhamānām
mārge vrajan bhṛgupater vyanayat prarūḍhaṁ
darpaṁ mahīm akṛta yas trir arāja-bījām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yaḥ—az Úr Rāmacandra, aki; loka-vīra-samitau—a világ sok hősének társaságában, illetve közöttük; dhanuḥ—az íj; aiśam—az Úr Śiváé; ugram—nagyon kegyetlen; sītā-svayaṁvara-gṛhe—a teremben, ahol Sītā anya állt, hogy férjet válasszon; triśata-upanītam—az íjat, amit háromszáz ember vitt; ādāya—fogta (azt az íjat); bāla-gaja-līlaḥ—úgy téve, mint egy elefántborjú a cukornáderdőben; iva—mint az; ikṣu-yaṣṭim—egy szál cukornád; sajjyī-kṛtam—megfeszítette az íj húrját; nṛpa—ó, király; vikṛṣya—meghajlítva; babhañja—eltörte; madhye—középen; jitvā—győzelemmel megszerezve; anurūpa—éppen illő a helyzetéhez és a szépségéhez; guṇa—tulajdonságok; śīla—viselkedés; vayaḥ—kor; aṅga—test; rūpām—szépség; sītā-abhidhām—a Sītā nevezetű lány; śriyam—a szerencse istennője; urasi—a mellkasán; abhilabdhamānām—már megkapta őt korábban; mārge—azon az úton; vrajan—miközben sétált; bhṛgupateḥ—Bhṛgupatié; vyanayat—elpusztította; prarūḍham—mélyen gyökerező; darpam—büszkeséget; mahīm—a Földet; akṛta—befejezte; yaḥ—aki; triḥ—háromszor (hét); arāja—a királyi nemzetség nélkül; bījām—mag.


FORDÍTÁS

Ó, király! Az Úr Rāmacandra kedvtelései csodálatosak voltak, akár egy elefántborjúé. Abban a gyülekezetben, ahol Sītā anya akart férjet választani, a világ hősei körében eltörte az Úr Śiva íját. Ez az íj olyan nehéz volt, hogy háromszáz ember vitte, ám az Úr Rāmacandra megfeszítette, felhúrozta, és középen eltörte, épp úgy, ahogy egy elefántborjú tör el egy szál cukornádat. Az Úr így elnyerte Sītā anya kezét, aki alakját, szépségét, viselkedését, korát és természetét tekintve ugyanolyan transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezett. Valójában a szerencse istennője volt ő, aki örökké az Úr mellkasán pihen. Miután az Úr Rāmacandra elnyerte Sītāt a vetélytársak gyülekezetében, s hazafelé tartott Sītā otthonából, találkozott Paraśurāmával. Noha Paraśurāma nagyon büszke volt, mert huszonegyszer szabadította meg a Földet a királyi rendtől, az Úr, aki a királyi rend kṣatriyájaként jelent meg, legyőzte őt.