HU/SB 9.23.30-31

Revision as of 00:04, 7 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


30-31. VERSEK

mādhavā vṛṣṇayo rājan
yādavāś ceti saṁjñitāḥ
yadu-putrasya ca kroṣṭoḥ
putro vṛjinavāṁs tataḥ
svāhito ’to viṣadgur vai
tasya citrarathas tataḥ
śaśabindur mahā-yogī
mahā-bhāgo mahān abhūt
caturdaśa-mahāratnaś
cakravarty aparājitaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

mādhavāḥ—a Madhuval kezdődő dinasztia; vṛṣṇayaḥ—a Vṛṣṇivel kezdődő dinasztia; rājan—ó, király (Parīkṣit Mahārāja); yādavāḥ—a Yaduval kezdődő dinasztia; ca—és; iti—így; saṁjñitāḥ—így nevezték el e különféle személyekről; yadu-putrasya—Yadu fiának; ca—szintén; kroṣṭoḥ—Kroṣṭānak; putraḥ—a fia; vṛjinavān—Vṛjinavān volt a neve; tataḥ—tőle (Vṛjinavāntól); svāhitaḥ—Svāhita; ataḥ—ezután; viṣadguḥ—egy Viṣadgu nevű fiú; vai—valójában; tasya—az övé; citrarathaḥ—Citraratha; tataḥ—tőle; śaśabinduḥ—Śaśabindu; mahā-yogī—egy nagy misztikus; mahā-bhāgaḥ—nagyon szerencsés; mahān—egy kiváló személyiség; abhūt—lett; caturdaśa-mahāratnaḥ—tizennégyféle nagy kincs; cakravartī—uralkodóként rendelkezett vele; aparājitaḥ—nem győzte le senki más.


FORDÍTÁS

Ó, Parīkṣit Mahārāja! Mivel Yadu, Madhu és Vṛṣṇi mind alapítottak egy-egy nemzetséget, dinasztiáikat Yādavának, Mādhavának és Vṛṣṇinek nevezték. Yadu Kroṣṭā nevű fiának volt egy Vṛjinavān nevű fia. Vṛjinavān fia Svāhita, Svāhita fia Viṣadgu, Viṣadgu fia Citraratha, az ő fia pedig Śaśabindu volt. A végtelenül szerencsés Śaśabindu, aki nagy misztikus volt, tizennégy különféle kinccsel rendelkezett, és tizennégy értékes drágakő tulajdonosa volt. Így lett az egész világ uralkodója.


MAGYARÁZAT

A Mārkaṇḍeya Purāṇa a következőképpen sorolja fel a tizennégy értékes drágakövet: (1) egy elefánt, (2) egy ló, (3) egy szekér, (4) feleség, (5) nyílvesszők, (6) kincstár, (7) egy virágfüzér, (8) értékes ruhák, (9) fák, (10) egy lándzsa, (11) egy lasszó, (12) ékszerek, (13) egy ernyő és (14) a szabályozó elvek. Ahhoz, hogy valaki uralkodó legyen, e tizennégy kincs mindegyikének a birtokában kell lennie. Śaśabindu valamennyivel rendelkezett.