Category:HU/660000 - Lecke CC Adi 03.87-88 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda:

tvāṁ śīla-rūpa-caritaiḥ parama-prakṛṣṭaiḥ

sattvena sāttvikatayā prabalaiś ca śāstraiḥ

prakhyāta-daiva-paramārtha-vidāṁ mattaiś ca

naivāsura-prakṛtayaḥ prabhavanti boddhum

(CC Adi 3.87)

Naiva . . . na, "Soha". Asura-prakṛtaya: "Az ateista mentalitásúak, ateista tudatúak..." Úgy döntöttek, hogy nem hisznek Istenben, ezért ez egy nagyon nehéz eset. Ők, akik így határoztak, az ateisták – soha nem fognak végkövetkeztetésre jutni. Egyébként nem túl nehéz megérteni Isten tudományát. Ha valaki egyszerű, akkor mindent megérthet. Hogy mit? Tvāṁ śīla-rūpa-caritaiḥ parama-prakṛṣṭhaiḥ. Amikor Isten inkarnálódik, vagy elküldi képviselőjét, hogy helyreállítsa (a vallás elveit), csodálatos cselekedeteket hajt végre. Ezek az inkarnációk nem hétköznapi, közönséges emberek. Akár Isten, akár Isten képviselője, úgy cselekszenek, hogy az egyetlen egyszerű ember számára sem kivitelezhető. Ez Istennek és Isten képviselőjének sajátos ismérve. Szóval, tvāṁ śīla-rūpa-caritaiḥ parama-prakṛṣṭaiḥ. A parama a legmagasabb osztálybeli felsőbbrendűséget jelenti, ami a hétköznapi emberek számára elérhetetlen. Csodának vagy hasonlónak, történetnek vagy allegóriának hiszik. De valójában nem az. Pont úgy, mint amikor az Úr Rāmacandra megjelent, és hidat épített India és Ceylon között. Nincs olyan történelmi hivatkozás a világon, hogy valaki hidat épített volna az óceánon, az Indiai-óceánon. . . nincs. És hogyan készült a híd? Nem a mai modern módszerekkel, hogy betonozás a földbe, meg tartópillérek, meg . . . nem. A sziklák lebegtek. Rāmacandra asszisztensei, majmok mind, miféle mérnökök ők? Tudtak szállítani, rendelni, "Hozzatok sziklákat". Nagyon jó egészségben voltak. Mik voltak ők? Gorillák. Szóval nagyon nagy sziklákat hoztak, és azok elkezdtek lebegni. Most valaki érdeklődhet vagy felteheti a kérdést: "Hogyan lebeghet a szikla?" Miért ne lebeghetne a szikla? Ha ez a nagy-nagy anyagcsomó, a földbolygó és más bolygók lebeghetnek az űrben, akkor miért ne lebeghetne a szikla? Ha Istennek úgy tetszik, lebegni fog. Ez Isten akarata. Ez Isten terve. Láthatjátok, hogy az 50 000 tonnás hajó is úszik az óceánon. Végy egy fűszálat, és helyezd rá vagy vegyél egy, akarom mondani, végy egy kis tűt. Helyezd az óceánra, azonnal lemerül. Ez egyszerűen elrendezés kérdése. Egy kis tű azonnal lesűlyed a tenger mélyére, egy hajó pedig az 50 000 tonnás rakományával együtt úszik rajta. Nos, ha az ember valamilyen módon egy olyan elrendezésre képes, hogy 50 000 tonnás hajót úsztasson ezen, úgy értem, az óceánon, akkor Isten számára miért ne lenne lehetséges, hogy egy sziklát úsztasson az óceánon? Van valami oka annak, hogy ne higgyünk benne? Nincs semmlyen oka. És ugyancsak láthatjuk, Isten energiája segítségével ezek a nagyon nagy bolygócsomók is az űrben lebegnek. Szóval, ahogy Neki tetszik. . . ezt nevezik mindenhatóságnak. Ha neki úgy tetszik, egy dolog lebegni fog. Ha nem tetszik, akkor le fog esni. Van egy nagyon szép vers a Śrīmad-Bhāgavatamban. Nem tudom elmondani szó szerint, de a lényegét összefoglalhatom. . . Prahlāda Mahārāja így imádkozott: "A szülők gondoskodása a gyermekről nem elégséges ahhoz, hogy megvédje őt, és a beteg számára az orvos segítsége sem elegendő a betegség vagy az ember meggyógyításához. A tengeri közlekedés sem elegendő feltétel ahhoz, hogy megóvja az embert az elsűlyedéstől." Ily módon megannyi példát hozott fel arra, hogy: "Az ellenhatások, amelyeket a haladás akadályainak elhárítása érdekében próbálunk bevezetni nem elegendőek, ha nincs jelen Isten akarata. Ha nincs Isten akarata, akkor nem létezik kielégítő védelem." Talán ismeritek is mindannyian. A ti országotokban történt meg – persze réges régen, úgy értesültem az indiai lapokból –, hogy az amerikaiak készítettek egy hajót, a Titanicot. (nevetés) És ezt tartották a legbiztonságosabbnak – soha nem fog elsülyedni. Az első úton az összes fontos emberrel együtt elsüllyedt. Így volt? Tehát nem arról van szó, hogy az elrendezésed elégséges-e vagy sem – hanem mindig ott van Isten akarata. A közismert mondás szerint is "Ember tervez, Isten végez." Ezért egy bhakta soha nem önmagától függ. Soha nem gondolja magáról: "Független vagyok". Egyszerűen az Úr legfelsőbb akaratától függ. Ez az odaadás. "Ha Isten akarja... ha Kṛṣṇa akarja..." Valahányszor kérdeztünk valamit Guru Mahārājánktól: "Ez így fog-e történni?" bizonyos esemény kapcsán, ő soha nem mondta: "Igen, ez meg fog történni. Igen, meg fogjuk csinálni." Nem mondta. "Ha Kṛṣṇa akarja, akkor igen, akkor lehet." Soha nem fejezte ki magát pozitív viszonylatban. Azt mondta, „Ha Kṛṣṇa úgy akarja”. Valójában ez a tény. Ha Kṛṣṇa akarja, ha Isten akarja, bármi csodálatos megtörténhet. Ha Ő nem akarja, akárhogyan is próbálkozol, soha nem fog beteljesülni. Tehát, ahogy mi is Kṛṣṇához imádkozunk – ha Ő akarja, akkor lesz egy szép házunk. Ha Ő nem akarja, itt maradhatunk. Nem számít. De a mi dolgunkat, a Kṛṣṇa-tudatot folytatjuk. Nincs mit megállítani, bármilyen feltételek között leszünk is. Ahaituky apratihatā (SB 1.2.6). Ez odaadó szolgálat, úgy értem, minden akadály nélküli, apratihatā. Ezt semmi sem tudja meggátolni – ilyen az odaadó szolgálat – így működik minden körülmény között. Semmilyen anyagi körülmény nem képes befolyásolni a Kṛṣṇa-tudatodat. Ha így van, akkor szilárd a meggyőződésed, és a benne elfoglalt helyzeted. Ez az igazi bhakti-jóga. Semmi sem zavarhatja meg. Senki sem mondhatja: "Ó, most ebben a helyzetben képtelen vagyok művelni ezt a Kṛṣṇa-tudatot." Ez azt jelenti, soha nem volt Kṛṣṇa-tudatban. Semmi sem befolyásolhatja azt. Nos, tvāṁ śīla-rūpa-caritaiḥ parama-prakṛṣṭaiḥ (CC Adi 3.87). Tehát amikor Isten inkarnációja eljön, csodálatos cselekedeteket hajt végre. Mint Kṛṣṇa – csodálatos tetteket hajtott végre. Mindent félretéve, egyszerűen ha a Bhagavad-gītāt vesszük alapul, azt a csodálatos filozófiát. . .hát senki sem tud ilyet felmutatni. . . (szünet) A világon nincs ilyen történelem, nincs ehhez hasonló – Isten tudományának ilyen teljes körű ismerete. És más cselekmények, amelyekről hallunk. . . akárcsak gyermekkorában oly sok csodálatos dolgot művelt. Tehát akik meghódolnak, azok hisznek, és ezért megkapják a kívánt eredményt. Tvāṁ śīla-rūpa-caritaiḥ parama-prakṛṣṭaiḥ. És hol van leírva Isten és képviselője tevékenységei? A szentírásokban, a hiteles könyvekben. Vyāsadevának nem az volt dolga, és Śukadeva Gosvāmīnak sem az volt a dolga, hogy néhány fikciót, valami allegóriát leírjon. Mert a bolondok azok úgy értelmezik a śāstráka, hogy: "Ez ezt jelenti, hogy... az meg azt jelenti, hogy..." vagyis a saját szájuk íze szerint . . . mintha Isten meghagyta volna annak a bolondnak, vagy mintha mindent annak a bolondnak a véleményére bízott volna. Csakúgy, mint a Bhagavad-gītā elején, ahol ez áll: dharma-kṣetre kuru-kṣetre samavetā yuyutsavaḥ (BG 1.1). Nos, ezt a dharma-kṣetrát, kuru-kṣetrát néhány kiváló politikus úgy írja le, mint ez a test. Hát nincs olyan szótár a világon, ahol az áll, hogy a kuru-kṣetra ezt a testet jelenti, de ők ennek ellenére így értelmezik. Mintha Kṛṣṇa meghagyta volna neki: "A jövőben a kuru-kṣetra jelentését az a bolond fogja felfedni." Szóval így mennek a dolgok. A dolgok eképpen zajlanak. Az embereket magával ragadják a virágos magyarázatok. Ó, az elmélet értelmében "Mindenki értelmezhet a maga módján, mindenki szabad, mindenki Isten", aztán minden, minden hülyeség. Nem. Fel kell adnunk Isten megvalósításának ezt az értelmetlen módját. Tanulnunk kell a hiteles írásokból. Sattvena sāttvikatayā prabalaiś ca śāstraiḥ (CC Adi 3.87). Śāstraiḥ. A szentírásokban le vannak írva. Nos, a szentírásokat minden érvelés nélkül kell elfogadni. Minden érvelés nélkül. . . csak példának itt a tehéntrágya. A tehéntrágya a legtisztább. Egy helyen ez áll: "Az állat széklete tisztátalan. Ha valaki hozzányúl, meg kell fürödnie, majd meg kell tisztulnia." De a tehéntrágyánál ez áll: "Ha van tisztátalan hely, csak kend be tehéntrágyával, és minden csodálatos lesz." Nos, az érvelés a következő: "Hogy van az, hogy az egyik helyen azt mondod, az állati széklet tisztátalan, és megint egy másik helyen meg azt mondod, a tehéntrágya tiszta?" Ez nem ellentmondás. Valójában ez a tény. A modern tudósok elemezték a tehéntrágyát, és úgy találták, hogy tele van antiszeptikus tulajdonságokkal. Ez Isten akarata. Vegyük példának a tehenet. Mit eszik a tehén? Füvet, száraz füvet. És mit ad? A tehén termeli a legszebb dolgot, a tejet, tele vitaminokkal. Most, ha úgy gondolkodsz, "Ó, akkor a száraz fű és a szalma minden vitamint tartalmaz. Had egyek belőle", de meg fogsz halni. Meg fogsz halni. Ez Isten elrendezése. A tehén a száraz fű elfogyasztásával tudja a legtöbb vitamin tartalmú táplálékot előállítani. Ez Isten akarata. A tehén legalább húsz kiló füvet fog megenni, de megeheti-e a gabonaféléket? Nem, nem teheti. Tehát akárcsak az elefánt – száz fontot megeszik. Meg kell ennie azokat az ágakat és gallyakat. Tehát minden Isten elrendezése, ezt el kell fogadnunk. Sattvena sāttvikatayā prabalaiś ca śāstraiḥ (CC Adi 3.87). Isten tevékenységei a hiteles śāstrában vannak megemlítve, és gyakorlatilag akkor nyilvánulnak meg, amikor Isten jelen van. És prakhyāta-daiva-paramārtha-vidāṁ mataiś ca (CC Adi 3.87). Mata azt jelenti, hogy vélemény. Ugyanúgy, mint ahogyan mi egy olyan embertől próbálunk véleményt kérni, aki elismert. Mint ahogy Ginsberg nevével adjátok el a Back to Godhead-et, mert ő népszerű. Tehát hasonlóképpen vannak népszerű képviselők – népszerű szerzők, akárcsak Vyāsadeva, Nārada, Asita, Devala, Kumāra, Kapila, Manu. Ők követik az írásokat és ezért őket is követik. A modern korban még Śaṅkarācārya is elfogadta az Úr Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Nem beszélve más ācāryákról. Ők megtették . . . ők vaiṣṇavák. Természetes, hogy elfogadó szelleműek. Tehát követnünk kell nekünk is. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). Egyfelől itt vannak a nagy tudósok és hírességek véleményei, másfelől meg itt vannak a hivatkozások a śāstrákban, szentírásokban. A tettek pedig gyakorlatilag megnyilvánultak. Szóval ezek a dolgok mind-mind ott vannak. És mind emellet az ateisták mégsem követik azokat. Nem fogják megtenni. Hasonlóképpen a másik jelenség a következő:

ullaṅhita-trividha-sīma-samātīśāyi-

sambhāvanaṁ tava parivraḍhima-svabhāvam

māyā-balena bhavatāpi nighuḥyamānaṁ

paśyanti kecid aniśaṁ tvad-ananya-bhāvāḥ

(CC Adi 3.89)

Isten elfedi magát a yogamāyā segítségével, ahogy azt a Bhagavad-gītā kimondja: nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya yogamāyā-samāvṛtaḥ (BG 7.25). Yogamāyā-samāvṛtaḥ. Mint ahogy a napot is takarja a vakító korongja. Ha belenézel a napkorongba, azt találod, hogy egy kör vibrál. Hasonlóképpen az Upaniṣadokban is azt találjuk, hogy a Legfelsőbb Úr a brahma-jyotir mögött van elrejtve. A pontos verset most elfelejtettem. Az áll benne, hogy "Kérlek, távolítsd el ezt a fátylat, hogy valóban láthassalak." Tehát a brahma-jyotir mögött ott van az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A közönséges embereket lenyűgözi az egyszerű brahma-jyotir, nem mennek bele a dolog mélyébe. Tehát, ullaṅhita-trividha-sīma-samātīśāyi (CC Antya 3.92). Isten túl van gondolkodásunk és filozófiai spekulációnk korlátain. Sambhāvanaṁ tava parivraḍhima-svabhāvam: "A nagyon súlyos és bizalmas tevékenységeidet a hétköznapi emberek rendkívül nehezen értik meg." Māyā-balena bhavatāpi niguhyamānam. Māyā-balena: "Yogamāyā az, aki így elfedi minden tevékenységedet", paśyanti, "Valaki láthat téged." Paśyanty kecid aniśam: "Nem néha vagy véletlenül, hanem aniśam, folyamatosan láthat téged." Paśyanti kecid aniśam tvad-ananya-bhāvāḥ. Az Ananya-bhāvāḥ jelentése: „Azok, akik rendíthetetlen odaadással vannak irántad”, láthatnak. Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena (BS 5.38). Habár Isten rejtve marad, ilymódon láthatnak (...a szeretet írjával bekent szemű bhakták szívűkben láthatnak... – ford. megj.). Van egy nagyon jó példa a Śrīmad-Bhāgavatamban. Miközben Kṛṣṇa a vraja-gopīkkal táncolt, hirtelen eltűnt. Az összes gopī majd megőrült utána, és kutatni kezdtek az erdőben: "Hol van Kṛṣṇa?" Nos, Kṛṣṇa egy helyen Viṣṇuként, négykarú Viṣṇuként tűnt fel. Aztán a gopīk, ahogy Kṛṣṇát keresték, meglátták: "Itt ül Viṣṇu", de nem törődtek vele. "Ó, ő Viṣṇu. Nem Őt akarjuk." Most figyelj. Látják, hogy Viṣṇu ott ül, de nem törődnek Vele. "Ó, nem Öt akarjuk." Még Viṣṇuval sem törődtek, mert Kṛṣṇát akarták. És amikor Rādhārāṇī jött, Kṛṣṇa nem volt képes négykarú formájában rejtőzködni tovább. Kétkarúvá kellett válnia. Rādhārāṇī szeretete olyan erős volt, hogy Kṛṣṇa képtelen volt fenntartani rejtőzködését, úgy értem, Viṣṇu jellemvonását. Tehát a többi gopītól elrejtőzhetett, de ők nem törődtek vele. Egyszerűen felajánlották tiszteletüket. . . – Ó, Viṣṇu. Rendben. De ők Kṛṣṇát akarják. Viszont amikor Rādhārāṇī megjött, Kṛṣṇa nem tudott tovább négykarú formája mögött rejtőzködni. Azonnal kétkarúvá vált, mint Kṛṣṇa. Ilyen a szeretet ereje. Ez az eksztázis ereje, amely segít megérteni Kṛṣṇa tudományát, és nincs más út. Nincs más út. Ne spekulálj, nem tedd. . . mert mi a spekulációd erejének háttere? Érzékszerveid korlátoltak. A feltételekhez kötött állapotban az érzékszerveid, akarom mondani, az a képességünk, hogy az érzékszerveinken keresztül szerezzünk tudást, korlátolt. Tehát a korlátolt érzékszervek következtében nem tudsz haladni. Ezért acintya. Acintyāḥ khalu ye bhāvā na tāṁs tarkeṇa yojayet (CC Adi 17.308). Acintya. Felfogásunk, megértésünk határain túl helyezkedik el. Tehát nincs más alternatíva, mint követni ezt az elvet, követni az elvet, követni az ācāryák véleményét. Ācāryopāsanam. A Bhagavad-gītā kijelenti: "Ha haladást akarsz elérni a tudásban, akkor követned kell." Ācāryopāsanam: "Az ācāryát kell imádnod." Ācāryopāsanam. A Védában ez áll: ācāryavān puruṣo veda (Chāndogya Upaniṣad 6.14.2). Véda azt jelenti,tudás, vagy aki tud. Ki tud? – Aki elfogadott egy ācāryát, hogy vezesse őt. Ācāryavān puruṣo veda. Így tehát ez a védikus rendszer mindig útmutatást ad nekünk. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (MU 1.2.12): "Hiteles személyhez kell fordulni." És hogyan válhatunk tekintéllyé? Szó sincs valami kutatásról, kutatásról ebben a dologban. Az anyagi világban kutatómunka által válik az ember doktori fokozatúvá, itt szó sincs semmiféle kutatásról. . . egyszerűen el kell fogadnod a Védákban leírtakat. Ez minden. Ettől minden rendben lesz. A kutatás már megtörtént. Szó sincs arról, hogy magadra kell venned a problémákat. Egyszerűen elfogadod. Csakúgy, ahogy Kṛṣṇa mondja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66): "Adj fel mindent, és hódolj meg egyedül Nekem." És ha ostoba módon továbbra is azt kérdezzük: "Ó, miért kéne meghódolnom?" mint ahogy néhány nagyon tanult magyarázó teszi: "Nem Kṛṣṇának hódolok meg, hanem majd valaki másnak..." Nem így. Kṛṣṇa azt mondja: "Hódolj meg." Add át magad Nekem, és látni fogod, hogyan haladsz előre. Ez a lényeg. Kṛṣṇa azt mondja: "Hódolj meg." Meghódolsz. Ettől leszel boldog. Ez nem kérdéses: "Rendben. Hadd kutassak, hadd kutassam, hogy boldog leszek-e, ha átadom magam Kṛṣṇának." Tedd meg. Meg tudod tenni. Ha akarod, folytathatod a kutatást, de soha nem leszel sikeres. Még a Brahma-saṁhitā is kimondja, hogy panthās tu koṭi-śata-vatsara-sampragamyaḥ (BS 5.34) Ha fénysebességgel akarsz vizsgálódni, és a sebesség adott, koṭi-śata-vatsara-sampragamyo vāyor athāni-vāmāpi manaso . . . és egy nagyon hosszú utat akarsz lemérni (a világűrt – ford. megj.), hogyan fogod megállapítani annak hosszát? Vizsgálódással. Mi alkotja ezt a vizsgálódást? Az erő. Mi ez az erő? Az elme ereje, meg a szél sebességének ereje – a szél sebessége és az elme sebessége. Aztán így nyomulsz év-tízmilliókig vagy még hosszabb időn keresztül, és találsz avicintya – semmit, nem értél a végére. Ez a kutatás eredménye. Ha ilyen gyorsasággal haladsz és sok-sok millió éven át folytatod a kutatást, még mindig avicintya-tattva – továbbra is felfoghatatlan, elérhetetlen marad a cél, a végeredmény. Tehát a legjobb dolog az, ha elhiszed és elfogadod a tekintélyek véleményét, és hiszel Isten és az Ő megtestesülése tevékenységében, és meghódolsz, hogy mindent elérhess. Ez minden. Nagyon szépen köszönöm. Van kérdés?