Category:HU/660406 - Lecke BG 02.51-55 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda:

karma-jaṁ buddhi-yuktā hi

phalaṁ tyaktvā manīṣiṇaḥ

janma-bandha-vinirmuktāḥ

padaṁ gacchanty anāmayam

(BG 2.51)

Utoljára. . . a legutóbbi találkozásunk alkalmával azt a verset vitattuk meg, amely alapján karma-jam, minden cselekvés, minden tevékenység, amivel foglalkozunk, visszahatást von maga után. Minden tevékenységnek visszahatása van. És ez a reakció egy újabb megkötöttséget jelent a számomra. Jelen pillanatban egy tettben veszek részt és ezzel egy másik reakciót váltok ki. Most, jelen pillanatban egyfajta tevékenység köt le és ezzel egy másik tevékenységet hozok létre. Akárcsak a film tekercsében, itt is több száz és ezer kép van egymás után. Az egyik képkocka átment, egy másik képkocka éppen most van a látótérben, míg egy harmadik képkocka pont előttünk van. A teljes képsor a vetítőbe helyezve együttesen néhány tevékenységet ábrázol.

Tehát a természet törvényei ily módon kötnek meg bennünket. . . miért a természet törvényei? Még a te hazádban is számos törvényi előírás köt meg bennünket. Tehát ilyen a mi helyzetünk. Ezt nevezik feltételekhez kötött életszakasznak. Itt nincs szabadság. Az úgynevezett szabadság. . . kijelentjük, hogy "szabad nemzethez tartozom. Szabad vagyok." Ezek mind egyszerűen elmebeli képzelgések. Itt nincs semmilyen szabadság. Amíg a természet feltételei kötnek meg, nincs szabadság.

És most itt a lehetőség . . . Az Úr Kṛṣṇa azt mondja, hogy karma-jaṁ buddhi-yuktā. Most itt a lehetőség a számodra. Életed emberi formájában megfelelő intelligenciával rendelkezel és maga az Úr áll előtted, hogy egyre jobban és jobban megvilágosítsa intelligenciádat. Íme a könyv. A könyv, amit az Úr Kṛṣṇa mondott el, és Kṛṣṇa maga nem különböznek egymástól. Mert Kṛṣṇa, vagyis az Úr abszolút síkon van. Ne gondoljátok, hogy Kṛṣṇa nincs jelen. Kṛṣṇa itt van jelen.

Van egy vers a Bhāgavatában, tatra tiṣṭhāmi nārada yatra gāyanti mad-bhaktāḥ (Padma Purāna), "Én... kedves Nārada..." Nārada nagy bhakta. Talán ti, akik otthonosan mozogtok a védikus irodalomban, hallottatok Nārada felől. Tehát Nārada nagy bhakta és az Úr biztosítja őt afelől, hogy: „Ne gondold, hogy Isten királyságában, vagy egy nagy misztikus szívében vagy valahol máshol élek, valahol máshol… gondolhatják az emberek, mert én azon a helyen élek, ahol őszinte bhaktáim összegyűlnek és Rólam beszélgetnek.”

Tehát mindig tudnunk kell, hogy ha őszintén és komolyan vesszük a Bhagavad-gītā üzenetét úgy, ahogy van, minden, úgy értem, hamisítás nélkül. . . néha meghamisítják . . . mivel a Bhagavad-gītā egy nagyon tekintélyelvű könyv és népszerű világszerte, az emberek néha felhasználják arra, hogy meghamisítva ezen keresztül mutassák be saját elméletüket. Másokról nem is beszélve. . . Megmondhatom őszintén, hogy még a mi országunkban is, a legnagyobb. . . szent politikus, Mahatma Gandhi, ő az erőszakmentesség filozófiáját hirdette meg. Talán mindannyian tudjátok, hogy az erőszakmentességet hangoztatta és az erőszakmentességet akarta bizonyítani a Bhagavad-gītā segítségével. Kapott egy magyarázatot a Bhagavad-gītához és annak alapján megpróbálta bebizonyítani, hogy a Bhagavad-gītában bizonyíték van az erőszakmentességre. De valójában a Bhagavad-gītā a csatatéren hangzott el, ott, ahol mindenki készen állt az erőszak elkövetésére. Volt egy pillanat, amikor Arjunát megzavarta az elméje, "Hogyan harcolhatok a rokonaimmal, barátaimmal, fiaimmal és unokáimmal és annyi mindenki mással?" Testi kapcsolatok. És aztán elhangzott a Bhagavad-gītā. Tehát ez egy tény, hogy a Bhagavad-gītā gyakorlatilag azért hangzott el, hogy Arjunát az erőszak elfogadására késztesse. Nos, Mahatma Gandhi filozófiája az erőszakmentesség volt. Hogyan bizonyíthatta volna be, hogy a Bhagavad-gītā az erőszakmentességet hangoztatja? Sehogy.

Ezért bárkinek, Mahatma Gandhinak vagy bárkinek, akinek megvannak a maga hátsó szándékai, hogy a Bhagavad-gītā témái alapján bebizonyítsa saját igazát, meg kell hamisítania azt. De ez nem a Bhagavad-gītā olvasásának a folyamata. Az, hogy a Bhagavad-gītát hogyan kell olvasni, magában a Bhagavad-gītában van leírva. Amikor majd a negyedik fejezethez érünk, meg fogjátok tudni. Tehát mindenesetre, a folyamattól eltérve a . . . de nyugodjatok meg, a Bhagavad-gītāról itt úgy beszélünk, ahogy az van. Nem adjuk hozzá, nem adunk hozzá valamit, amivel a saját filozófiánkat, saját nézőpontunkat igazoljuk.

Ebben a részben az Úr Kṛṣṇa azt mondja, hogy ha meg akarsz szabadulni ettől az összefonódástól. . . milyen összefonódástól? Janma-bandha. Janma-bandha. Ez egy bonyolult összefonódás. Az emberek nem veszik túl komolyan. Születés. A születés születést jelent . . itt csak ezt az egy szót használják, janma. A janma születést jelent. A születés más dolgokat is jelent. A születés halált jelent. A születés öregséget jelent. A születés betegséget jelent. Amikor születésről van szó, a többi dolog annak a velejárója. Követni fogják azt.

A születésed azt jelenti. . . fiad született. Ó, nagyon örülsz: "Van egy fiam." De ha filozófiai szempontból tanulmányozod, nem, a születés nem . . . nem ő születik meg, hanem a halál. Mert a gyermek növekedése a haldoklását, jelenti. Haldoklik. Ez a haldoklás folyamata. Azon a napon, abban a pillanatban, amikor a gyermek megszületik, elkezdődik a haldoklás folyamata. Tehát nem tudjuk, hogy ez nem a születése, hanem a halála. Ezt hívják māyā-nak. Ezt hívják illúziónak, amikor megszületik a halál és örülünk, hogy megszületett egy gyermek. Ezt hívják māyānak.

Tehát születésünk kezdetétől fogva szüntelenül illúzióban vagyunk. Illúzióban vagyunk. És ez az illúzió olyan erős, hogy nagyon-nagyon nehéz megszabadulni tőle. Az egész életmenet egy illúzió. A születés illúzió. Ez a test egy illúzió. A testi kapcsolatok, az állam illúzió. Az apa illúzió. Az anya egy illúzió. A feleség illúzió. A gyerekek illúziók. Minden illúzió. Minden illúzió. És szilárdak vagyunk ebben az illúzióban. Úgy véljük, hogy nagyon sokat tanultunk és nagyon fejlettek vagyunk és annyi mindent elképzelünk. De amint eljön a halál, a tényleges esemény, a halál kezdete, egyszerre mindent elfelejtünk. Elfelejtjük hazánkat. Elfelejtjük rokonainkat. Elfelejtjük feleségünket, gyermekeinket, apánkat, anyánkat – minden megszűnik. Értitek?

Ha tény az, hogy lélek vagyok és örök, akkor az is tény, hogy előző életemben volt hazám, voltak gyerekeim, volt otthonom, volt apám, és mindenem megvolt. De emlékszel-e akár egyre is ezek közül a dolgok közül az előző életedből? Akár emberi . . . ember által született élet, akár állat által született élet, nem tudod . . . a halál felejtést jelent. Mindent elfelejtettünk.

Valójában a lélek számára halál nem létezik. Pont olyan, mint amikor . . . este elmész aludni. Tehát ez a halál egy fajtája. És újra felkelsz reggel. Tehát a halál valami ilyesmi. A halál hét hónapig alszik. (Az emberi létformában a halál állapotában hét hónapig alszunk.-ford.megj.)* Ez minden. Mindenféle tudatosság nélkül. Három. . . három hónapig minden tudatosság hiányában vagyunk. Vagy mondjuk hét hónapon keresztül. A halál felejtést jelent. Akárcsak alvás közben, mindent elfelejtünk: mi vagyok, hol alszom, ki vagyok, az identitásom, azonosulásom, minden feledésbe merül. Aztán, amint felkelek reggel, eszembe jut: "Ó, én ez meg az a tisztségviselő vagyok. Ilyen meg olyan apa vagyok, ilyen meg olyan férj vagyok és ezt meg azt kell tennem." Minden visszatér az emlékezetbe. De alvás közben mindent elfelejtetek.

Hasonlóképpen a halál azt jelenti, hogy attól az időponttól kezdve, amikor elhagyjátok jelen testeteket, majd beléptek egy másik anya méhébe és amíg egy másik test ki nem fejlődik belőle, eszméletlenek maradtok. És amint a másik test kifejlődik az anya méhében és eljön az ideje, hogy világra jöjjön, onnantól fogva ismét emlékezni fogtok.

Tehát gyakorlatilag a halál nem létezik. A halál a test cseréjét jelenti. Ezt a dolgot már megbeszéltük. De . . . de az a janma, az a születés, ó, itt azt írja, hogy az kötöttség. Janma-bandha. A bandha kötöttséget jelent. Gyakorlatilag hasonló a jelentése az angol szóéval. Azt mondja, bandha, angolul pedig bond. Hangzásbeli hasonlóság érzékelhető. Janma-bandha. Tehát janma, mindaddig, amíg az elméd elmerül az anyagi világbeli tevékenységekben, biztos, hogy újra meg fogsz születni.

Ezért a tevékenységeket az intelligencia által úgy kell megtisztítani, hogy azok ne legyenek hatással rád. Ne legyenek hatással rád. Ezt a taktikát kell alkalmazni. Ez a taktikája . . . nagyon komolyan kell vennünk. Komolyan kell vennünk, hogy sok-sok életen át, sok-sok életen mentünk keresztül, de nem volt lehetőségünk kiszabadulni a születés, halál, öregség és betegségek nyomorúságából. Most itt a lehetőség. Az emberi létformában itt a lehetőségünk rá. Tehát minden intelligens embernek ki kell használnia ezt és ebben segítséget kap a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam felhatalmazott könyveiből. És szakértői tanácsokat, tudást is kaphat. Tehát nem szabad kihagynunk ezt a lehetőséget.

És akkor felmerül a kérdés: "Tegyük fel, hogy miután, miután elhagytam ezt a testet, a jelenlegi testemet, nem kapok megint janmát. Akkor mi fog velem történni?" Ez szintén . . . ezt szintén megtaláljuk itt: janma-vi . . . janma-bandha-vinirmuktāḥ padaṁ gacchanty anāmayam. Anāmayam. Āmayam, az āmayam szennyeződést jelent. Āmayam, az szennyeződés. Tehát ez a szennyezett élet, amint feladjuk ezt a szennyezett életet, átlépünk a szennyezetlen légkörbe, anāmayam. Anāmayam. Az anāmayam jelentése Vaikuṇṭha. A Vaikuṇṭha azt jelenti, ott, ahol nincs szorongás. Arra az aggodalomra gondolok, amelyet legutóbbi találkozónkon magyaráztam el nektek.

Ezzel . . . előléptetést kapunk. Egy olyan életbe kerülünk bele, amelyben nincs születés, nincs halál, nincs betegség, nincs öregség. És ez azt jelenti, hogy visszatérünk a szokásos életünkhöz. Amit általánosségban szeretnénk. Senki sem vágyik betegségre. Senki sem akar meghalni. Senki sem akar megöregedni. Senki sem vágyik az élet . . . úgy értem, a születés nyomorúságaira senki sem vágyik. Ó, nagy nyomorúságokon megyünk át, amikor az anyaméhben vagyunk, mindenünk szorosan összecsomagolva egy zacskóban, fullasztó útitáskában. Még azt sem értjük, hogyan tudunk életben maradni így. És ha ismét bele kerülünk ebbe a helyzetbe, az nagyon nehéz lesz. Három másodpercig sem tudnátok így élni.

De a természet vagy Isten elrendezéséből tíz hónapig anyánk méhében éltünk ebben a helyzetben. De elfelejtettük. Csak képzeljétek el, mekkora bajban voltatok akkor. Azaz . . . ezeken a dolgokon kell elgondolkodni. Ez az intelligens gondolkodás. Most itt az esély, hogy megszabaduljatok mindezektől, ezektől a nyomorúságoktól – a születés nyomorúságától, a halál nyomorúságától, az öregség nyomorúságától és ... és a betegségek nyomorúságától.

Ez itt a kivonata; a Bhagavad-gītā második fejezete a kivonata annak, amit később részletesen elmagyarázunk. Nem lesz túl részletesen elmagyarázva, de a későbbi fejezetekben még világosabban kifejtjük. A Bhagavad-gītā tulajdonképpen a Śrīmad-Bhāgavatam előzetes tanulmánya. Olyan, mint egy bevezető, mint egy előtanulmány. Nézzük, hogyan tudunk gyakorlatilag olyan tevékenységeket folytatni, amelyek nem kötnek le bennünket, úgy értem, nem hoznak létre visszahatásokat? Ezt magyarázza a Śrīmad-Bhāgavatam a következőkkel:

sa vai puṁsāṁ paro dharmo

yato bhaktir adhokṣaje

ahaituky apratihatā

yayātmā suprasīdati

(SB 1.2.6)

Ātmā suprasīdati. Ātmā jelentése én. Jelenlegi helyzetünkben nem vagyunk boldogok. Mindig tele vagyunk szorongásokkal. Ez a jelenlegi helyzetünk. A fenti példa éppen az ellentétes szót használja, yayā ātmā suprasīdati. Ha igazán akarod, ha valóban vidám, boldogsággal teli akarsz lenni, akkor alakítsd át elfoglaltságodat oly módon, hogy az a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatához vezessen. Sa vai puṁsāṁ paro dharmaḥ. A para jelentése a legmagasabb vagy a transzcendens.

Részt veszünk bizonyos. . . valamilyen tevékenységekben. Senki sem mentes a cselekvéstől. Még egy hangya, egy hangya is tevékenykedik. És az elefánt is. A hangya a legkisebb, úgy értem, . . . a vizuálisan megfigyelhetők közül a hangya nagyon kicsi, az elefánt pedig nagyon nagy. De mindenki, a hangyától az elefántig, az eddigi tapasztalataink alapján. . . persze vannak más nagy állatok is. Nem láttuk, de a szentírások leírásából megérthetjük, hogy vannak timiṅgala nevő halak az óceánban.

Szóval a timiṅgala . . . talán ismeritek azt a halat, amelyet szanszkritul timi matsyának vagy bálnahalnak neveznek, nagyon nagy, van, amikor száz láb hosszú is lehet. Vannak azonban más halak is, amilyen a timiṅgala, amelyik képes elnyelni ezt a száz láb hosszú halat. Most képzeljétek el, milyen hosszú lehet annak a halnak a teste. Értitek? Tehát Isten teremtésében annyi csodálatos dolog van. Nem láthatunk mindent.

De mindenki a megélhetése érdekében ügyködik valamilyen elfoglaltságban. Senki sem tétlen. Senki sem tétlen. Természete, a rá ható kötőerők és a helyzete szerint mindenki cselekvő. Nos, a Bhāgavatam azt mondja, hogy sa vai puṁsāṁ paro dharmaḥ. Mindenki elfoglalt, de ha valaki olyan munkával van elfoglalva, amely az Úr odaadó szolgálatához vezet, akkor ez az elfoglaltság, ez a foglalkozás a legmagasztosabb. Ez a foglalkozás a legkiválóbb. Sa vai puṁsaṁ paro dharmaḥ. A para azt jelenti, hogy a legjobb. És az efajta foglalkozásnak minden indíték nélkülinek kell lennie. Minden, ami megtörtént, minden megtörtént dolgot kötelességből hajtunk végre – mindegyiknek van oka. Azért csinálom, mert ezt akarom. Tehát van ok és okozat. De annak az elfoglaltságnak, az olyan elfoglaltságnak, amely az Úr odaadó szolgálatához vezet, nincs oka. Ahaituki. Ennek nincs oka. Miért nincs oka? Akárcsak egy szerető vagy mondjuk, szerető, szeretett. Akárcsak az anya. Egy anya szereti a gyermekét. Nincs semmi oka rá. Nem tudja: "Miért szeretem?" Automatikusan szeret. Szeretete magától értetődő.

Hasonló kapcsolatunk van a Legfelsőbb Tudattal. Mi tudat vagyunk. Ez az elfogadott álláspont. Ugyanakkor létezik legfelsőbb tudatosság is. Csak becsüljük meg valahogyan, mi az a legfelsőbb tudat. A legfelsőbb tudat. . . a tudatosságot a Bhagavad-gītā így írja le: yena sarvam idaṁ tatam (BG 2.17) írja le.

A tudat a test egészében megoszlik. Ezt bizonyíthatjuk. De ugyanez a tudat nem . . . nem terjed ki a teljes kozmikus megnyilvánulásra. Ez is tény. A tudatom a saját testemen belül terjed szét. A te tudatod a te testeden keresztül terül szét. Fogalmam sincs, mire gondolsz most és te sem tudod, mire gondolok én. Ezért az én tudatom egyéni; a te tudatod egyéni. De a Felsőlélek tudja, mire gondolsz te és mire gondolok én, mire gondol egy valaki, mire gondol mindenki. Ez a tudatfeletti (össztudat).

Tehát van tudatfeletti (össztudat) és egyéni tudat. Kapcsolatunk, a tudatfeletti (össztudat) és az egyéni tudat kapcsolata öröktől fogva fennáll. Örökös. Úgy értem, nem lehet őket elválasztani egymástól. Ezért az én helyzetem a következő. . . létezik egy felsőbbrendű és egy alsóbbrendű is. Az alsóbbrendű a felsőbbrendű alárendeltje, ebből kifolyólag az alsóbbrendű a felsőbbrendű kívánsága szerint cselekedszik.

Ebben a helyzetben Kṛṣṇa a tudatfeletti; Megpróbálja meggyőzni Arjunát, hogy "Az én utasításom szerint cselekedj, mert te egyéni tudat vagy, nekem alárendelt, én pedig a tudatfölötti vagyok." És a Bhagavad-gītā utolsó szakaszában tapasztalni fogod, hogy Ő összefoglalja ezt, az Úr Kṛṣṇa összefoglalja, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66): "Te csak hódolj meg nekem." Ez mindennek az összessége és lényege. Ezért a végkövetkeztetés, hogy az egyéni tudatnak át kell adnia magát a Legfelsőbb Tudatnak és azzal összhangban kell cselekednie. Ez az az állapot, amikor a tudat síkján helyezkedünk el. Ez a tudat síkján való elhelyezkedés. És a Bhagavad. . . a Śrīmad-Bhāgavatam ugyancsak megemlíti, hogy sa vai puṁsāṁ paro dharmaḥ (SB 1.2.6).

A tevékenységek, a foglalkozás, a munka az, ami elvezet minket ahhoz a felismeréshez, annak tudatához, hogy "a Legfelsőbb Tudatnak vagyok alárendelve", ezért hadd cselekedjek a Legfelsőbb Tudat szándéka szerint, minden indíték nélkül, ahaituki, indíték nélkül . . .

„Miért kell cselekednem”? Ilyesfajta kérdés fel sem merül. Ez önmagától értetődik. Automatikus. Mint egy kisfiú és az anya esetében. A kisfiú automatikusan az anya alárendeltje. Bármit mond az anya, a gyerek aszerint cselekszik. Az anya (gyermek) teljesen függő viszonyban van. Hasonlóképpen, amint teljesen a Legfelsőbb Tudat szolgálatába állítjuk tudatunkat, elértük felszabadult helyzetünket. Ez a mi felszabadult helyzetünk. És bármit cselekszünk a felszabadult helyzetben, nincs visszahatása. Ez a transzcendentális állapot.

Szóval, mit mond Śrī Kṛṣṇa ezen a ponton? Hogy karma-jam. Karma-jam, azaz: "Minden, az összes általad végzett munkád valamilyen reakciót hoz létre a jövőbeli élvezeted vagy szenvedésed síkján. Ám ha intelligensen cselekszel, a Legfelsőbb Tudattal együttműködve, akkor megszabadulsz a születés, a halál, az öregség és a betegségek kötelékétől és a következő életedben ... ez egy edzési időszak. A jelen életed egy felkészülés lesz és azt fogja eredményezni, hogy amint teljesen felkészültél, miután feladtad ezt a testedet, jössz az Én királyságomba." Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti kaunteya (BG 4.9). Tehát így néz ki a teljes folyamat.

Ezért ilyen az a munkavégzési folyamat, amely abba a helyzetbe hoz bennünket, hogy összefonódunk, összefonódunk a Legfelsőbb Tudattal . . . csakúgy, mint ma reggel, amikor egy példát említettem: egy autó hatvan mérföldes sebességgel halad és egy kerékpáros is mozgásban van. Ha a kerékpáros elcsípi az autót, akkor úgyszintén hatvan mérföldes sebességgel lesz képes haladni pedálozás nélkül. Hasonlóképpen, ha össze tudjuk kapcsolni a tudatunkat a Legfelsőbb Tudattal, akkor az egész életünk sikeressé fog válni. Ebben van a lényeg.

Hogyan csatlakozhatok hozzá? A vallás. Az egész világ ezen vallási folyamatai azonosak, akarom mondani, a próbálkozások, a sémák vagy a rituálék, amelyek által az ember a Legfelsőbb Tudattal összekapcsolódhat. Minden vallásban. Viszont, ha csak a rituálék vagy a sémák vonzanak bennünket és ezen a ponton civakodunk, hogy "Ó, az én Bibliám ezt mondja", vagy én azt mondom: "Nem, a Védáim ezt mondják", és a muszlim azt mondja. hogy "Nem, az én Koránom ezt mondja. Nincs igazad", akkor csak a rituálékhoz kötődünk. Megfeledkezünk. Megfeledkezünk az igazi célról. Az igazi cél . . . az egész folyamat abban rejlik, hogyan fonódjak össze, hogyan kapcsolódjak össze a Legfelsőbb Tudattal. Templomba járni nem formalitás, hanem valós esemény a célból, hogy fokozatosan felemeljem magam, összefonódjak Isten legfelsőbb tudatával. Ez az igazi képlet. Tehát Kṛṣṇa azt mondja, karma-jaṁ buddhi-yuktā hi. Ha ilyen módon angazsáljuk magunkat, akkor megszabadulunk ettől a janma-bandha-vinirmuktāḥtól. A következő śloka pedig így szól: yadā te moha-kalilaṁ, gantāsi nirvedaṁ śrotavyasya śrutasya ca (BG 2.52): "Amikor felemelkedik arra a szintre és a legfelsőbb tudathoz kapcsolódik, akkor nincs többé szükség a szentírások, rituálék vagy a vallási folyamat megértésére.

Neked . . . te transzcendentális vagy ezekhez, mindezekhez a kellékekhez képest." Yadā te moha-kalilaṁ buddhir vyatitariṣyati: "Amikor a tudatod ősszekapcsolódik a legfelsőbb tudattal, akkor transzcendentálissá válsz ezen illuzórikus állapothoz képest." Yadā te moha-kalilaṁ buddhir vyatitariṣyati, tadā gantāsi nirvedam: "Akkor érzéketlenné válsz ezekkel a rituálékkal szemben, mert helyzeted és cselekedeteid megszilárdultak. Śrotavyasya śrutasya ca: "Bármit is hallottál és bármit is kell még hallanod a jövőben, annak mindnek vége."

Ezért az egész attól függ, hogyan alkalmazkodunk ehhez a legfelsőbb tudathoz. És ha nem vagyunk képesek rá. . . a Śrīmad-Bhāgavatam következő verse ezt mondja:

dharmaḥ svanuṣṭhitaḥ puṁsāṁ

viṣvaksena-kathāsu yaḥ

notpādayed ratiṁ yadi

śrama eva hi kevalam

(SB 1.2.8)

Śrama eva hi kevalam. Ha minden vallási szertartást nagyon szépen és nagyon tökéletesen végzünk és ennek ellenére sem tudunk összekapcsolódni a legfelsőbb tudattal, akkor a rituálékba és vallásos szertartásokba fektetett összes munkánk csak szerelmi kicsapongássá alakul át. Nem hoz semmi lényeges eredményt, semmi lényegeset.

Nanu niṣkarmāṇi karmāṇi kurvata me. Ez a kérdés Arjuna kérdése, "Amikor önmegvalósítottá válok azáltal, hogy munkámat nem a gyümölcsöző eredményei miatt végzem, akkor önmegvalósításomat illetően milyen helyzetben leszek?" Erre a kérdésre a válasz a következő: „Amikor érzéketlenné válsz minden vallási szertartással és a szentírások utasításaival szemben és egyszerűen csak a... a tudatfölöttivel való... összekapcsolódásban merülsz el, akkor transzcendentális helyzetbe kerülsz az összes vallási rituálé, vallási szertartás, minden felfogás és minden egyébhez képest." De kezdetben mindezekre a dolgokra szükséged van. Ezért a Bhāgavatam azt mondja, hogy az a fajta vallás, amely erre a tudatszintre emel, a vallás legmagasztosabb típusa.

śruti-vipratipannā te

yadā sthāsyati niścalā

samādhāv acalā buddhis

tadā yogam avāpsyasi

(BG 2.53)

Ez a jóga. Jóga, samādhi. . . A samādhi azt jelenti, hogy mindig a tudatfelettiben, a tudatfelettiben helyezkedünk el és a tudatfelettivel való összefonódásban cselekszünk. Ezt samādhinak hívják a Bhagavad-gītāban. Śruti-vipratipannā te yadā sthāsyati niścalā. Még akkor sem térsz el ettől, ha sok más dolgot hallasz. Ha nem térsz el ettől, akkor ezt a helyzetet szamādhinak hívják és ez a helyzet életed legmagasztosabb helyzete.

És Arjuna megkérdezi Kṛṣṇát: "Mik a tünetei annak a személynek, aki már abban a helyzetben van, hogy az egyéni tudata összefonódik a tudatfelettivel? Mik a tünetei?"

arjuna uvāca

sthita-prajñasya kā bhāṣā

samādhi-sthasya keśava

sthita-dhīḥ kiṁ prabhāṣeta

kim āsīta vrajeta kim

(BG 2.54)

(Arjuna így szólt: Ó, Kṛṣṇa! Milyen jelekről ismerhetem fel azt, akinek tudata ily módon a transzcendensbe merült? Hogyan s milyen szavakkal beszél? Hogyan ül és hogyan jár?)

Ekkor Arjuna így kérdezett: "Kedves Kṛṣṇám, elmagyaráznád kedvesen, milyen nyelven szól? Hogyan beszél egy személy, aki már transzcendentális helyzetben van? Hogyan viselkedik? És miként él? Hogyan mozog?" Meg mindezek a dolgok. Mert jelen életünkben cselekednünk kell. Az aktivitás nem áll le. Egyszerűen bizonyos módon össze kell kapcsolni a tevékenységeket, hogy összefonódhassunk a tudatfelettivel. Nos, Arjuna azt kérdezi, amikor egy ilyen esemény megtörténik, amikor valaki ténylegesen összefonódik a tudatfelettivel, életének mik a tünetei. És az Úr Kṛṣṇa, Śrī Bhagavān uvāca. . .

Minden egyes alkalommal, amikor a Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa mondja ki a szavakat, a Bhagavān megjelölést használják. Mert Kṛṣṇa, Kṛṣṇa. . . maga a szó az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. Ahogy a ślokát is felmondtuk:

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ

sac-cid-ānanda-vigrahaḥ

anādir ādir govindaḥ

sarva-kāraṇa-kāraṇam

(Bs 5.1)

Tehát Kṛṣṇa és Bhagavān azonos. Így a Bhagavad-gītában észreveheted, ahelyett, hogy megemlítené, "Kṛṣṇa azt mondta" – amikor Arjuna beszél, egyértelműen az áll, hogy "Arjuna mondta" –, de amikor Kṛṣṇa beszél, ez áll, Śrī Bhagavān uvāca: Isten Személyisége beszél." Nos, Śrī Kṛṣṇa válaszol az önmegvalósított személy tüneteire. Szóval mi ez? Az első tünet:

prajahāti yadā kāmān

sarvān pārtha mano-gatān

ātmany evātmanā tuṣṭaḥ

sthita-prajñas tadocyate

(BG 2.55)

Az önmegvalósított lélek első alapelve vagy első tünete az, hogy nem készít semmilyen tervet a boldogulása érdekében. Mert mindig a tervezéssel vagyunk elfoglalva: "Most, ez után azt fogom csinálni. Majd az után meg amazt fogom csinálni." De aki önmegvalósított, annak nincsenek tervei. Miután tudata összefonódott a legfelsőbb tudattal, így önmagáért nincs mit tennie. Egyszerűen tőle függ. Egyszerűen a Legfelsőbb Tudatosságtól függ. Nagyon emelkedett stádium ez, látod, hogy teljesen átadja magát és . . . de nem szabad, úgy értem, utánozni ezt. Ez természetesen a legmagasabb szintre vonatkozik. De nekünk nem szabad . . . anélkül, hogy elérnénk azt a legmagasabb fokot, nem szabad utánoznunk.

Amikor Kṛṣṇát megkérdezik, a megfelelő választ kell adnia, tehát ezért mondja, prajahāti yadā kāmān sarvān pārtha mano-gatān. Mert az elménk a számtalan terv kreálásának gyára. Megannyi terv készül benne. De aki összefonódott állapotban van, annak semmi köze a tervalkotáshoz, mert mindent a Legfelsőbb Tudat vesz át. Egyszerűen követnie kell. Ezért neki nincs terve. Nincs terve. Ez lenne az első tünet.

De anélkül, hogy elérnénk ezt az állapotot, ne tetszelegjünk magunknak azzal, hogy "Nincs mire gondolnom. Nincs mit terveznem a jövővel, a múlttal vagy bármivel kapcsolatban." Nem. Fokozatosan kell eljutnunk abba a szakaszba, amikor majd minden automatikusan megtörténik. Viszont a jelen pillanatban, a jelen pillanatban fel kell adnunk a tervalkotást, de rá kell hangolódnunk a Legfelsőbb Tudat tervére. Személy szerint nem készítünk semmiféle tervet. Ugyanakkor a terveket a Legfelsőbb Tudattól kell megkapnunk. Ez lesz a mi helyzetünk.

Akárcsak egy inas: dolgozik, a tanoncképzőben dolgozik; nem állhat elő a saját tervével. Ugyanakkor a felettesé munkatervét kell átvennie. Aztán megtanulja az anyagot. És ha jártassá válik, ha szakmailag fejletté válik, akkor képes lesz önálló terveket készíteni. Bár nem lesz mindig független, és még ha magasabb lépcsőfokra is kerül, mindenkinek, így neki is konzultálnia kell a feljebbvalóival. Hasonlóképpen, ez azt jelenti, hogy én sem készítek semmilyen tervet önállóan, hanem elfogadnom a standard tervet, amely közvetlenül a Legfelsőbb Tudattól érkezik egy csatornán keresztül. Egy csatornán keresztül. Meg kell keresned azt a csatornát.

Tehát annak a csatornának a neve. . . meg fogod találni a Bhagavad-gītában, a negyedik fejezetben, az a paramparā. Paramparā, tanítványi láncolat. Tanítványi láncolat. A szavak, a tervek és az utasítások, amelyek közvetlenül Kṛṣṇától jönnek, ezeket el kell fogadnunk. Nem készítünk semmilyen saját tervet. Ez a haladás útja.

Nos, ez a tanítványi láncolat, ahogy azt elfogadtuk, ez a tanítványi láncolat Kṛṣṇától ered. Ugyan úgy, ahogyan Kṛṣṇa Arjunát oktatja. Kṛṣṇa oktatja Arjunát és azt kell felfognunk, hogyan értette meg Arjuna Kṛṣṇát. Amennyiban követjük Arjuna megértését, akkor a parampara rendszert vagy a tanítványi láncolatot követjük. Ez a folyamata.

Nos, a tizedik fejezetből, a tizedik fejezetből megtudhatjuk, hogyan értette meg Arjuna Kṛṣṇát. Miután nem hallotta még az egészet – a Bhagavad-gītā utasításainak legfeljebb csak a hetvenöt százalékát hallotta –, Arjuna értékelése a tizedik fejezetben hangzik el. Azt mondja, hogy . . . (félre) Azt hiszem, lehet. . . Igen.

Arjuna, miután megértette Kṛṣṇát, az Ő utasítását követően azt mondja, hogy . . . automatikusan azt mondja:

paraṁ brahma paraṁ dhāma

pavitraṁ paramaṁ bhavān

puruṣaṁ śāśvataṁ divyam

ādi-devam ajaṁ vibhum

(BG 10.12)

"Kṛṣṇa, most már értem, hogy te vagy a Paraṁ Brahman." Paraṁ Brahman azt jelenti: . . . a Legfelsőbb, legfelsőbb lelki azonosság. Mindannyian Brahman vagyunk. Te Brahman vagy. Én Brahman vagyok. Minden élőlény Brahman, mivel egyikük sem ez az anyag, hanem szellemi lélek. Aki szellemi lélek, azt Brahmannak hívják. De itt Kṛṣṇához intézi, Paraṁ Brahman. Csakúgy, mint ahogyan azt a ślokát, az īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ verset mondtuk fel. Īśvara: mindannyian azok vagyunk, īśvara. Az īśvara szó fordítása "isten".

Isten, Isten azt jelenti. . . īśvara azt jelenti, irányító. Tehát mindegyikünk irányító, de Kṛṣṇa a legfőbb irányító. Őt nem irányítja senki. Én irányító vagyok, én Brahman vagyok, de ugyanakkor van felsőbb irányítóm is, aki felettem helyezkedik el. De Kṛṣṇát Paraṁ Brahmának, vagy īśvara paramának, a legfelsőbb irányítónak hívják, mert nincs felette más irányító. Ez Arjuna belátása.

Ez a Bhagavad-gītā tanulmányozásának módja. Ha nem a magunk módján akarjuk értelmezni, ha valóban a Bhagavad-gītát akarjuk tanulmányozni, akkor íme Arjuna megerősítése, hogyan érti meg Kṛṣṇát, miután meghallgatta a Bhagavad-gītát. Nem csak ezt, ő is. . . a tizenegyedik fejezetben látni fogjátok, hogy Arjuna megkéri Kṛṣṇát, mutassa meg neki gigantikus univerzális formáját. Mivel ő, Arjuna, olyannak fogadta el Kṛṣṇát amilyen, hogy kétségtelenül Ő Isten. De a jövőben az emberek azt gondolhatják, mivel Kṛṣṇa és Arjuna két barát, így baráti megbecsülésből Arjuna elfogadhatta ugyan Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, viszont mi a bizonyítéka számunkra? Most, itt, amikor Kṛṣṇa . . . Arjuna ezt kérte: "Kṛṣṇa, mutasd meg nekem a gigantikus formát, a gigantikus univerzális formát!" Megmutatta neki. Ez is le van írva.

Tehát az ötlet az, hogy Isten utánzatából nagyon sok lehet. Manapság ez divattá vált – nem a ti országotokban; legalábbis Indiában divattá vált – hogy mindenki a nyilvánosság elé áll és kijelenti: "Isten vagyok. Isten vagyok", mintha Isten egy nagyon olcsó dologgá vált volna, és meg lehetne venni a piacon vagy bárhol. Értitek? Ez nem így van. Isten nem egy olcsó dolog. Értitek? Isten nem egy olcsó dolog. Isten leírása a Brahma-saṁhitā szerint a következő:

'yasyaika-niśvasita-kālam athāvalambya

jīvanti loma-vilajā jagad-aṇḍa-nāthāḥ

viṣṇur mahān sa iha yasya kalā-viśeṣo

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs 5.48)

Az Isten . . . ezt az anyagi teremtést. . . ezt az információt a hiteles szentírásból kapjuk. Hogyan megy végbe ez az anyagi teremtés? Úgy megy végbe, hogy a Legfelsőbb Úr Mahā-Viṣṇu formájában az Okozati Óceánon fekszik szunnyadó hangulatban és lélegzetével orrlyukán keresztül számtalan univerzum születik meg azok magjaként. És ahogy lélegzik, belélegzi, az egész visszaáramlik Belé. Tehát ez az Isten helyzete, az Ő lélegzetével árad ki az összes univerzum, az Ő légzése által. . . tehát ennek az univerzumnak a léte az Ő légzési periódusán belül, Mahā-Viṣṇu légzési ciklusán belül helyezkedik el. Mahā-Viṣṇu leírása yasyaika-niśvasita-kālam athāvalambya jīvanti loma-vilajā jagad-aṇḍa-nāthāḥ viṣṇur mahān sa iha yasya kalā-viśeṣaḥ. Ez a Mahā-Viṣṇu egyben Kṛṣṇa, Govinda teljes része. Ez a Mahā-Viṣṇu sem az eredeti személy. Az Istenség eredeti Személyisége Kṛṣṇa maga.

Tehát Kṛṣṇa megismerése egy nagyszerű tudomány. Kṛṣṇáról szóló tudomány. Ez egyszerűen egy összefoglaló tanulmány. A Bhagavad-gītā Isten tudományának csak az összefoglaló tudománya, amit a Śrīmad-Bhāgavatam sokkal világosabban ad meg. De végül is ez egy nagyszerű tudomány. És ha nagyon komolyan tanulmányozzuk, akkor meg fogjuk érteni. Nem szabad olyan olcsón venni, hogy "itt egy Isten, ott egy Isten, amott egy Isten." Nem, nem. Isten nem olyan olcsó. Isten egy, és Hatalmas. „Isten nagyszerű”, ahogyan az angol nyelvben mondják, és senki sem lehet nagyobb Nála vagy egyenlő vele. Ez Isten helyzete.

Arjuna elfogadja Kṛṣṇát és azt mondja: "Te vagy Paraṁ Brahman." Paraṁ brahma paraṁ dhāma (BG 10.12). A dháma azt jelenti, hogy minden benne nyugszik. Benne nyugszunk, minden benne nyugszik. Akárcsak . . . ez tudományos és gyakorlati, tudjátok, hogy a számtalan bolygó, amelyeket . . . éjszaka, úgy értem, éjszaka világítótestekként, csillagokként láthattok az égen, mindegyik, többé-kevésbé mindegyik valamilyen másfajta bolygó. De tudjátok-e, hogyan lebegnek az űrben? Napfényben, a napsugarakban lebegnek. Abban lebegnek. Láthatjátok is. Hasonlóképpen a napfény a brahma-jyoti utánzata és az a Legfelsőbb Úr testéből árad ki. Tehát minden a Legfelsőbb Úr fényében nyugszik. Ezért hívják Őt paraṁ dhāmának. A paraṁ dhāma azt jelenti, hogy „minden rajtad nyugszik”.

Paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitram (BG 10.12). Pavitram. A Pavitram azt jelenti, hogy szennyeződéstől mentes (tiszta). Ugyanis mi, bár Brahman vagyunk, most beszennyezett minket ez az anyagi test. Viszont az Úrnak nincs anyagi lét által szennyezett teste. Már megvitattuk, īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda. . . sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. A sac-cid-ānanda-vigrahaḥ azt jelenti, hogy a teste teljes – teljes boldogság, teljes tudás és örökkévaló. Ez mindenben különbözik az anyagi testtől.

Tehát amikor az Úrról azt írják, hogy nincs formája, a formátlan azt jelenti, hogy az Ő formája nem ilyen forma. Az Ő formája sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs 5.1), ami egy, a miénktől különböző elem. Ezért hívják pavitrának. És paramaṁ bhavān: "Te vagy a Legfelsőbb Eredeti." Puruṣaṁ śāśvataṁ divyam ādi-devam ajaṁ vibhum. Tehát "Te vagy a Puruṣa." Puruṣa azt jelenti, hogy élvező. "A védikus irodalom így nyilatkozik ..." Āhus tvām ṛṣayaḥ sarve: "minden nagy bölcs elfogad Téged, a Legfelsőbb Úrat." Āhus tvām ṛṣayaḥ sarve devarṣir nāradaḥ (BG 10.13).

Devarṣir Nārada. Már beszéltem nektek Nāradáról. Ő is elfogadta Őt. Ezt jelenti a tekintély. A mérvadó szenteket idézi. Nem azt mondja, hogy "Személy szerint én elfogadlak téged, mint olyant, hanem sok tekintély van, aki elfogadott. Sok tekintély."

Tehát Isten tudományát rendkívüli tettei alapján és a tekintélyek által megerősített, a kinyilatkoztatott írásokban elfogadott tényekből kell megértenünk. Ezek alapján kell elfogadnunk. Értitek? Nem vakon. Tehát Arjuna ilyen bizonyítékokat nevez meg. Értitek? Asito devalo vyāsaḥ svayaṁ caiva bravīṣi me: "Az ilyen tekintélyek elismernek téged és emellett lehetőségem van, hogy mindezt közvetlenül tőled halljam. Szerencsés vagyok, hogy a Te... hogy baráti viszonyban vagyok veled és hallgatlak Téged."

Tehát itt a bizonyíték. Nos, ha a Bhagavad-gītát akarjátok tanulmányozni, akkor el kell fogadnotok mindezt, amit Arjuna kijelent. Miután a Bhagavad-gītát közvetlenül Arjunának magyarázták el és amennyiben nem fogadjátok el annak a közvetlen személynek a méltánylását, aki saját maga hallotta a Bhagavad-gītāt, akkor kinek higgyünk? Tegyük fel, hogy hallottam valamit közvetlenül egy személytől. Amit én mondok egy másik személynek, akinek nincs közvetlen kapcsolata az elsővel, azt mondja ő is tovább. Kinek fogtok hinni? Annak kell hinni, aki közvetlenül hallotta. Semmi kétség afelől, hogy Arjuna közvetlenül hallotta Kṛṣṇát és az ő méltánylásást olvastuk itt.

Ezért, ha a Bhagavad-gītāt akarjuk tanulmányozni, akkor el kell fogadnunk a közvetlen hallgató, Arjuna méltánylását. Ha ezt tesszük, akkor el tudjuk érni a célt. De ha hátsó szándékból megváltoztatjuk azt, mint egyesek . . . annyi ellenjegyző csinálja ezt a Bhagavad-gītā esetében, akkor nem fogjuk tudni megérteni, miről szól a Bhagavad-gītā.

Rendben. Térjünk át a kérdésekre, ha vannak. . . (vége)