Category:HU/660415 - Lecke BG 02.58-59 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda: (kīrtana) (prema-dhvani). Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Gaura-Premanandi. Hari Haribol.

yadā saṁharate cāyaṁ kūrmo 'ṅgānīva sarvaśaḥ indriyāṇīndriyārthebhyas tasya prajñā pratiṣṭhitā (BG 2.58)

Honnan fogjuk tudni, hogy valaki a tiszta tudat szintjén helyezkedik el? Egyszerűen elképzelem, hogy "tiszta tudatban vagyok"? Nem. Mindent a tünetei alapján kell igazolni. Mindent a tünetei alapján kell igazolni. A beteg gyógyulása azt jelenti, hogy például a láza csökken; hasonlóan a . . . megkíséreljük elhatárolni magunkat az élet anyagi felfogásától a pontos helyzetünk eléréséig.

Szellemi lélek vagyok és annak a tudat a tünete. És a tiszta tudat állapotába kell helyeznem magam úgy, hogy összhangba legyek a legfelsőbb tudattal. Ez az egész lényege. Az, hogy ezt a lényeget hogyan kell kivitelezni, arról a harmadik fejezetben lesz szó. Közben ilyen vagy olyan módon néhány részletét meg fogjuk beszélni. Minden esetre itt vannak a megfelelő képletek . . . Jelenleg a második fejezetet tárgyaljuk. Ezek azok a tartalmak, amelyek arra utalnak, hogy egy, a tiszta tudatban elhelyezkedő, önmegvalósított személy gyakorlati viselkedése által hogyan fogja megtapasztalni helyzetét. Igen. Vāsudeve bhagavati. Ezt összességében . . . összességében vairāgyának hívják. Vairāgya. A vairāgya azt jelenti, hogy elszakadni, elszigetelődni. Lélek vagyok és valahogyan kapcsolatba kerültem az anyaggal (anyagi természettel). Ez minden bajom forrása. Minden gondom az anyaggal történő érintkezésből fakad. El kell szakadnom ettől az anyagtól és lelki szinten, a tiszta tudatom síkjára kell helyezkednem. Ezt hívják vairāgyának.

Ezt a vairāgyát, vagyis az anyagi vonzalomtól való elszakadást nagyon könnyen meg tudjuk valósítani. A Śrīmad-Bhāgavatam a következőképpen határozza meg:

vāsudeve bhagavati bhakti-yogaḥ prayojitaḥ janayaty āśu vairāgyaṁ jñānaṁ ca yad ahaitukam (SB 1.2.7)

"Ha valaki Vāsudeva odaadó szolgálatában foglalja le magát, nagyon gyorsan kialakul ez az elszakadás. És a tudás ugyancsak." A tudás is. Tudás nélkül nincs elszakadás. Tudás nélkül nem lehet elszakadni. És mit tartalmaz ez a tudás? Tudást arról, hogy "nem én vagyok ez az anyag, én szellemi lélek vagyok." Igen. . . de ezt a tudást . . jóllehet rendkívül egyszerű kijelenteni, hogy "nem ez a test vagyok, hanem szellemi lélek", de valóban rendelkezni ezzel a tökéletes ismerettel, az egy nagyszerű eredmény. Ez nem valami könnyű dolog. A legfelsőbb tudás megszerzése érdekében,- csak azért, hogy elszakadjon az anyagtól,- oly sok transzcendentalista próbálkozott életről életre. De a legegyszerűbb eljárás az, ha valaki odaadó szolgálattal foglalja le magát.

A Śrīmad-Bhāgavatam ezt a megoldást ajánlja. Vāsudeve bhagavati. Vāsudeve bhagavati, „az Istenség Személyiségének, Kṛṣṇának”. Vāsudeva egyben Kṛṣṇa is. Vāsudeve bhagavati bhakti-yogaḥ prayojitaḥ (SB 1.2.7). A bhakti-jóga odaadó szolgálatot jelent. Ha odaadó szolgálatunkat a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa irányába alkalmazzuk, akkor annak eredménye az lesz, hogy janayaty āśu vairāgyam, nagyon hamar elszakadtok ettől az anyagi vonzalomtól. Nagyon hamar. És jñānaṁ ca yad ahaitukam: és egyben tudást is szerzel. Nem fogod tudni, hogyan jutottál hozzá a tudáshoz. Ez a varázslata. Ez a varázslata. Mert honnan szerezhettek tudást? Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti.

Ezek, mindezek a védikus írások szorosan összefüggnek egymással. Nem tartalmaznak ellentmondásokat. Ha valaki ezt mondja: "Találtunk bizonyos ellentmondást a védikus irodalomban egyik és másik hivatkozása között", az nem állja. Nincs semmi ellentmondásos még a nagy ācāryák prédikációiban sem. Indiáról beszélek. Sok nagyszerű ācārya, úgy értem, reformátorok jelent meg. Az Úr Buddha Indiában is kifejtette tevékenységét. Aztán az Úr Buddha után Śaṅkarācārya jelent meg. Majd Śaṅkarācārya után következett Śrī Rāmānujācārya. Aztán Śrī Rāmānujācārya után Madhvācārya, majd utoljára Śrī Caitanya, az Úr Caitanya következett. De vannak közöttük összefüggések, kapcsolódások.

Bár felületesen szemlélve úgy tapasztaljuk, hogy az Úr Buddha olyasmit állított, ami ellentmond az Úr Śaṅkarācārya tanításának vagy Rāmānujācārya olyasmiről beszél ami ellentmond Śaṅkarának – de nem. Nincs köztük ellentmondás. A kérdés az, hogyan értjük meg, miként egyengetik a végső lelki megvalósítás felé vezető utat. Nagyon alapos tudás kell annak megértéséhez, miként egyengetik azt utat lépésről lépésre.

Ez vonatkozik az Úr Buddha tanítására is. Az Úr Buddha tanításai is. . . a nirvāṇa is az anyagtól való elszakadásról szól. Nirvāna. Ugyanakkor nem mond semmit a spirituális lélekről. Abban a helyzetben, amelyben tanított, azok a körülmények, amelyekben az ember, az emberiség akkor élt, nem voltak megfelelőek arra, hogy megértsék, mi a lélek és annak mi a felépítése; ezért nem mondott semmit a lélekről; egyszerűen csak az erőszakmentességet hirdette. Ami pedig a testünket illeti, azt hangsúlyozta, hogy erőszakmentesnek kell lennünk. Nem szabad többé állatokat ölnünk. Ez volt az Ő tanítása.

Úgyszintén Śaṅkara . . . kicsit messzebre ment, mint Buddha. Azt mondta: "Nem, nem. Az anyag nem minden. A lélek valós dolog. Az anyag a hamis." Brahma satyaṁ jagan mithyā. Viszont nem beszélt a lelki élet tevékenységeiről. Egyszerűen arra célzott, hogy ez az anyag hamis. Az anyagot a lélek hozza létre. A lélek az igazi, az elsődleges. Ahogy Buddha sem mondott semmit a szellemről, úgy ő egyszerűen az anyagtól való elválást akarta elérni. De az anyagtól való elszakadás folyamatában . . . akkor hol vagyok én magam? Hol helyezkedem el? Ha kimegyek ebből a szobából, kell lennie valami más térnek, ahová érkezem. Szóval ez Buddha helyzete. A szellemről semmit sem mondott. Ezzel ellentétben Śaṅkara, Śaṅkara azt mondta: "Nem, az anyag a mi hamis helyzetünk. A lelki a valós helyzetünk." De nem mondott semmit azzal kapcsolatban, hogy mi képezi a lelki élet tevékenységeit.

Aztán jött Śrī Rāmānujācārya. Leírta a lelki élet aktuális helyzetét. Ezek a fokozatos fejlődés példái. A ti, akarom mondani, az Úr Jézus is, az Úr Jézus Krisztus is utalt a lelki életre, Isten országára. Így amikor Isten országáról beszélünk, az a királyság nem lehet üres. A királyság azt jelenti, hogy bizonyos tevékenységek zajlanak benne. Különben mi értelme lenne magának a királyságnak? Természetesen nem számolt be részletesen Isten országáról, de célzott rá.

Tehát ezek azok a fokozatos fejlődések az emberi társadalomban. A helyzettől függően. Ahogy az Úr Śrī Kṛṣṇa mondja a Bhagavad-gītāban, a forgatókönyv a következő:

yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata abhyutthānam adharmasya tadātmānaṁ sṛjāmy aham (BG 4.7)

A teljes anyagi légkör folyamatosan műküdésben van, de mi . . . egy terv szerint. Egy terv szerint. A terv arról szól, hogy amint az élőlény a fokozatos evolúció folyamán feljut az emberi életforma szintjére, meg kell értenie lelki helyzetét. Az egész program erről szól. A természet a Legfelsőbb Úr ezen terve alapján működik. A Legfelsőbb Úr terve alapján. Minden élőlény ezen belül van, bármerre is nézünk . . . sarva-yoniṣu kaunteya sambhavanti mūrtayaḥ yāḥ (BG 14.4).

Az Úr, az Úr Śrī Kṛṣṇa azt mondja: "Bármilyen életformát, élőlényt is láttok magatok előtt, mindegyik Tőlem született. Ők az én szerves részem. Én vagyok...." Ahaṁ bīja-pradaḥ pitā. "Én vagyok az apa. Én vagyok az apa."

Tehát az Úr Śrī Kṛṣṇa, vagyis Isten, Ő minden élőlény atyja. Nem szereti látni, hogy fiai szükségtelen nyomorúságokon mennek keresztül. Nem szereti látni. Miért? Mert Isten fiai vagyunk, és milyen Isten helyzete? Teljes hatalommal, minden bőséggel, minden gazdagsággal , minden szépséggel, minden tudással, mindennel rendelkezik a maga teljességében. Ez Isten eszméje.

Nos, ha Isten fiai vagyunk, akkor nagyon gazdag ember fiai vagyunk. Akkor miért is szenvedne? Nem kellett volna szenvednünk. De így vagy úgy, az anyaggal való kapcsolatunk révén szenvedünk. Szenvedünk. Ami a szenvedést illeti, oly mértékben hozzászoktunk a szenvedésekhez, hogy természetesnek vesszük, miképp ezek a szenvedések nem anyagiak.

"Hadd élvezzük ezt az anyagi életet. Ezeket a szenvedéseket..." Nem törődnek a szenvedéssel. Értitek? Arra az anyagi élvezetre vágynak, amely rabságuknak az oka. Ez a rabság oka.

Tehát nem akarják. . . mint ahogy vannak olyan rabok is, akik nem akarnak megszabadulni a börtönélettől. Úgy gondolják, jobb a börtönben maradni, mert "nincs semmi felelősségem. Ha kimegyek a börtönből, ó, valami munkát kell keresnem. Ó, ez zavaró. Hadd maradjak itt." Értitek? Vagy miután véget ér a börtönélete, amint kijön, újfent elkövet valamilyen bűncselekményt, hogy ismét börtönbe kerülhessen. Ezt szokta meg. Hasonlóképpen ő sem veszi komolyan a börtönélet nyomorúságait. Annyira megszokta, hogy nem veszi komolyan. Ez a tudatlanság állapota. Ez a tudatlanság állapota. Hasonlóképpen azok, akik ebben az anyagi világban a természet anyagi kötőerőinek béklyói alatt élnek, teljesen megfeledkeztek arról, hogy nekünk olyan lelki életünk van, amely tele van szabadsággal, csupa tudás, csupa boldogság és pontosan olyanokká válhatunk, mint Isten. Elfelejtették ezeket a dolgokat. Azt gondolják, "ha a C-osztályú fogoly életéből A-osztályú fogollyá lépek elő ..." Ahogy a börtönéletben is vannak osztályok, A-osztályú fogoly, B-osztályú fogoly, C-osztályú fogoly, úgy az anyagi életben is arra törekszünk, hogy A-osztályú rabokká váljunk. A program nem a börtönéletből való kiszabadulást szolgálja, hanem az A-osztályú rabokká válást. Ez a tudatlanság. Ez a tudatlanság. Tehát az Úr azt mondja:

yadā saṁharate cāyaṁ kūrmo 'ṅgānīva sarvaśaḥ indriyāṇīndriyārthebhyas tasya prajñā pratiṣṭhitā (BG 2.58)

És mik . . . mik ennek a börtönéletnek a bilincsei? A börtönélet bilincsei . . . akár a közönséges börtönben, a fogoly . . . persze nem tudom, mi a helyzet a börtönélettel it nálatok, de láttam másutt. Újdelhiben néha meghívtak, hogy adjak pár jó leckét a foglyoknak. Szóval sok foglyot láttam vasláncokkal megbilincselve. Vasláncokkal. Így vagyunk mi is ideláncolva. És mi ez a lánc? Ez a mi érzéki élvezetünk. Igen. Ebben az anyagi világban az érzéki élvezet láncol le bennünket. Ez minden.

Tehát ha ki akarunk szabadulni börtönéletünkből, akkor az első tünet, hogy minimalizáljuk az érzéki élvezetet vagy legalábbis szabályozzuk az érzéki élvezetet. Ebben a versben az Úr azt mondja, yadā saṁharate cāyaṁ kūrmo 'ṅgānīva sarvaśaḥ. A teknősbéka példáját használja fel. A teknősbéka tetszés szerint bezárkózik, behúzza érzékszerveit. Ez azt jelenti, hogy az érzékek urává válik. Nem szeret az érzékek szolgája lenni. Tehát ezt a verset ezzel akkor meg is beszéltük.

Tehát indriyāṇīndriyārthebhyas tasya prajñā pratiṣṭhitā (BG 2.58). Aki gyakorolta, hogyan uralja érzékeit. . . az érzékeket nem szabad megállítani. A megfelelő időben kell használni azokat, de ne az érzékek késztessenek rá bennünket. Amikor valaki eljut az élet ezen színvonalára, akkor nem az érzékei parancsára cselekszik, hanem akkor használja az érzékeit, amikor arra szabályozottan szükség van. . . az érzékeket nem szabad megállítani. Ez nincs megtiltva. Ez nincs megtiltva. Valaki azt mondja, hogy az érzékek szabályozása azt jelenti, hogy használni. . . hogy le kell állítani az érzékek tevékenységét. Nem. Az érzékeket, az érzékek működését nem lehet megállítani. Egyszerűen meg kell tisztítani azokat. Az érzékek működését meg kell tisztítani. Ez a folyamat lényege.

Mint lelki élőlények rendelkezünk lelki érzékekkel. Ezeket az érzékeket jelenleg az anyag eltakarja. Nem vagyunk érzékek nélküliek. Mint a kabátod. A kabátod a kezed hosszához van illesztve. Láthatod, a kabátnak is van keze. És miért van keze a kabátnak? Mert a kabát tulajdonosának van keze. A kabátot a test használójának keze szerint szabják ki. Hasonlóképpen ezt az anyagi testet a Bhagavad-gītā öltözékként írja le. Szóval ha nincs testem, minek a ruha? A ruhának nincs értelme, hacsak nincs testem.

Tehát rendelkezünk érzékekkel és ezeket az érzékeket használni kell; máskülönben nincs értelme az érzékeknek. De ez legyen lelki. Tehát az érzékeknek a lelki tevékenységekben kell részt venniük. Ez a lelki élet. Lelki élet. A példa maga Arjuna, ahogy már sokszor elmagyaráztam nektek. Uralkodni akart az érzékein. A harctól való tartózkodással akart uralkodni az érzékein. Amikor harcolsz, használnod kell érzékeidet. Azt mondta, hogy "nem fogok harcolni". Ez azt jelenti, érzékeit a harctól való visszavonás útján uralta. De miután vigighallgatta a Bhagavad-gītāt, azt mondta: "Igen, harcolni fogok."

Figyeljétek meg. Mielőtt meghallgatta volna a Bhagavad-gītāt, Arjuna álláspontja az volt, hogy "én", "én nem fogok harcolni", majd miután meghallgatta a Bhagavad-gītāt, álláspontja az lett, hogy "én", "Igen, én harcolni fogok". A kettő egymásnak ellentmondó. A Bhagavad-gītā meghallgatása előtt az „én” álláspontja negatív volt és az emberek nagyon pozitívnak értékelhetik Arjuna erőszakmentes hozzáállását.

De a Bhagavad-gītā után, miután meghallgatta a Bhagavad-gītāt, azt mondja: "Igen." Kariṣye vacanaṁ tava (BG 18.73): "Igen, harcolni fogok." Most azt akarod mondani, hogy degradálódott? Először erőszakmentes volt; nem volt hajlandó harcolni. Miután meghallgatta a Bhagavad-gītāt, akkor meg degradálódott volna? Ez lenne a következtetés? Nem. Tökéletesebb lett. Tökéletesebb lett. Miért vált fejlettebbé? Mert megértette, hogyan kell használni az érzékeit. Ez minden. Kezdetben nem tudta, hogyan használja az érzékeit. Ezért úgy döntött: "Nem fogok harcolok. Nem fogok harcolni." Ez az ő anyagi számítása.

Tehát minden anyagi számításunk ostobaság. Anyagi számításra alapozott tevékenységeink mind ostobaságok. Ezek mind rabságunk okai. És amikor ugyanazok az érzékek a Legfelsőbb szolgálatában állnak, az a mi szabadságunk. Kāmaḥ kṛṣṇa-karmārpane (Narottama Dāsa Ṭhākura).

Itt ugyanezt közvetett módon magyarázzák: yadā saṁharate cāyaṁ kūrmo 'ṅgānīva. Tudni kell: "Mely esetben tudom megfelelően használni az érzékeket." Ez a tiszta tudatban elhelyezkedő személy jellemzője. Bizonyossággal tudja: "Hogyan használjam az érzékeimet."

A Bhagavad-gītā utasítása alapján bizonyosan láthatóvá válik, hogy kezdetben Arjuna nem tudta, hogyan kell használni az érzékeit és miután elolvasta . . . miután végighallgatta a Bhagavad-gītāt, megértette azt. Megértette, hogyan használja az érzékeit. Addig, amíg nem tudta, hogyan használja az érzékeit, azt mondta: "Nem fogok harcolni." És amikor megtanulta, hogyan használja érzékeit, azt mondta: "Igen, harcolni fogok." Nos, mi a különbség az "igen" és a "nem" között? Ez azt jelenti, hogy amikor érzékeink a legfelsőbb tudat szolgálatában állnak, akkor a tiszta tudat állapotában vagyunk. És amikor érzékeinket szeszélyeink alapján használjuk, szeszélyeink szerint. . . ahogy az előző ślokában láthattuk, prajahāti yadā kāmān sarvān pārtha mano-gatān (BG 2.55).

Terveinket saját elképzeléseink alapján kotyvasztjuk. Ezt fel kellene adni. Yadā prajahāti kāmān sarvān. Fel kéne hagyni mindenféle mentális kitalációval, elmebeli képzelgéssel. Ebben van a tudomány. A lelki életünk akkor kezdődik, amikor "elmémet nem a saját tevékenységeim érdekében használom. Felsőbb tekintélytől, a legfelsőbb tudattól várom az utasítást. Majd csak azután fogok cselekedni."

Csakúgy, mint egy katona, aki egyszerűen a parancsnok parancsát várja; tevékenységét annak alapján hagyják jóvá: "Ó, kiválóan csinálja. Igen." A parancsnok jóváhagyásával annyi embert megölt és a gyilkolás ezen művészete által a következő jutalomban részesült: "Ó, te jó katona vagy." De amennyiben ugyanez a gyilkolás személyes érdekeit szolgálja, még ha csak egy embert is öl meg, ugyanaz az állam fel fogja akasztattni. Ugyanaz az állam, amelyért harcol, ha ellenségeket öl meg, megjutalmazza.

Aranyéremmel, elismeréssel jutalmazza meg. De ugyanaz az ember, aki a hadszintérről tér haza, amennyiben megöl egy embert, felakasztják. Ha ezt mondja: "Ugyanazt a gyilkolást hajtottam végre a harctéren és ugyanazt a gyilkolást követtem el utóbb. Ott emberek százait és ezreit öltem meg. Azért aranyérmet kaptam. Itt viszont csak egy embert öltem meg. Ezért fognak felakasztani? Hogy lehet ez?" Nem. Te itt a saját szeszélyed szerint öltél, amott pedig felsőbb utasítás alapján. Ez a különbség a kettő között.

Hasonlóképpen, ha eképpen cselekszünk, amikor mentális képzelgéseink vagy elmebeli szeszélyeink szerint cselekszünk, akkor leköt bennünket a visszahatás. Viszont ha gyakoroljuk, hogy a Legfelsőbb irányítása alatt cselekedjünk, akkor szabadok vagyunk. Ebben van a művészet. Ebben van a lelki élet minden művészete.

Tehát gyakorolnunk kell azt. Gyakorolnunk kell áttenni ezt miPrabhupāda: (kīrtana) (prema-dhvani). Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Gaura-Premanandi. Hari Haribol.

yadā saṁharate cāyaṁ kūrmo 'ṅgānīva sarvaśaḥ indriyāṇīndriyārthebhyas tasya prajñā pratiṣṭhitā (BG 2.58)

Honnan fogjuk tudni, hogy valaki a tiszta tudat szintjén helyezkedik el? Egyszerűen elképzelem, hogy "tiszta tudatban vagyok"? Nem. Mindent a tünetei alapján kell igazolni. Mindent a tünetei alapján kell igazolni. A beteg gyógyulása azt jelenti, hogy például a láza csökken; hasonlóan a . . . megkíséreljük elhatárolni magunkat az élet anyagi felfogásától a pontos helyzetünk eléréséig.

Szellemi lélek vagyok és annak a tudat a tünete. És a tiszta tudat állapotába kell helyeznem magam úgy, hogy összhangba legyek a legfelsőbb tudattal. Ez az egész lényege. Az, hogy ezt a lényeget hogyan kell kivitelezni, arról a harmadik fejezetben lesz szó. Közben ilyen vagy olyan módon néhány részletét meg fogjuk beszélni. Minden esetre itt vannak a megfelelő képletek . . . Jelenleg a második fejezetet tárgyaljuk. Ezek azok a tartalmak, amelyek arra utalnak, hogy egy, a tiszta tudatban elhelyezkedő, önmegvalósított személy gyakorlati viselkedése által hogyan fogja megtapasztalni helyzetét. Igen. Vāsudeve bhagavati. Ezt összességében . . . összességében vairāgyának hívják. Vairāgya. A vairāgya azt jelenti, hogy elszakadni, elszigetelődni. Lélek vagyok és valahogyan kapcsolatba kerültem az anyaggal (anyagi természettel). Ez minden bajom forrása. Minden gondom az anyaggal történő érintkezésből fakad. El kell szakadnom ettől az anyagtól és lelki szinten, a tiszta tudatom síkjára kell helyezkednem. Ezt hívják vairāgyának.

Ezt a vairāgyát, vagyis az anyagi vonzalomtól való elszakadást nagyon könnyen meg tudjuk valósítani. A Śrīmad-Bhāgavatam a következőképpen határozza meg:

vāsudeve bhagavati bhakti-yogaḥ prayojitaḥ janayaty āśu vairāgyaṁ jñānaṁ ca yad ahaitukam (SB 1.2.7)

"Ha valaki Vāsudeva odaadó szolgálatában foglalja le magát, nagyon gyorsan kialakul ez az elszakadás. És a tudás ugyancsak." A tudás is. Tudás nélkül nincs elszakadás. Tudás nélkül nem lehet elszakadni. És mit tartalmaz ez a tudás? Tudást arról, hogy "nem én vagyok ez az anyag, én szellemi lélek vagyok." Igen. . . de ezt a tudást . . jóllehet rendkívül egyszerű kijelenteni, hogy "nem ez a test vagyok, hanem szellemi lélek", de valóban rendelkezni ezzel a tökéletes ismerettel, az egy nagyszerű eredmény. Ez nem valami könnyű dolog. A legfelsőbb tudás megszerzése érdekében,- csak azért, hogy elszakadjon az anyagtól,- oly sok transzcendentalista próbálkozott életről életre. De a legegyszerűbb eljárás az, ha valaki odaadó szolgálattal foglalja le magát.

A Śrīmad-Bhāgavatam ezt a megoldást ajánlja. Vāsudeve bhagavati. Vāsudeve bhagavati, „az Istenség Személyiségének, Kṛṣṇának”. Vāsudeva egyben Kṛṣṇa is. Vāsudeve bhagavati bhakti-yogaḥ prayojitaḥ (SB 1.2.7). A bhakti-jóga odaadó szolgálatot jelent. Ha odaadó szolgálatunkat a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa irányába alkalmazzuk, akkor annak eredménye az lesz, hogy janayaty āśu vairāgyam, nagyon hamar elszakadtok ettől az anyagi vonzalomtól. Nagyon hamar. És jñānaṁ ca yad ahaitukam: és egyben tudást is szerzel. Nem fogod tudni, hogyan jutottál hozzá a tudáshoz. Ez a varázslata. Ez a varázslata. Mert honnan szerezhettek tudást? Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti.

Ezek, mindezek a védikus írások szorosan összefüggnek egymással. Nem tartalmaznak ellentmondásokat. Ha valaki ezt mondja: "Találtunk bizonyos ellentmondást a védikus irodalomban egyik és másik hivatkozása között", az nem állja. Nincs semmi ellentmondásos még a nagy ācāryák prédikációiban sem. Indiáról beszélek. Sok nagyszerű ācārya, úgy értem, reformátorok jelent meg. Az Úr Buddha Indiában is kifejtette tevékenységét. Aztán az Úr Buddha után Śaṅkarācārya jelent meg. Majd Śaṅkarācārya után következett Śrī Rāmānujācārya. Aztán Śrī Rāmānujācārya után Madhvācārya, majd utoljára Śrī Caitanya, az Úr Caitanya következett. De vannak közöttük összefüggések, kapcsolódások.

Bár felületesen szemlélve úgy tapasztaljuk, hogy az Úr Buddha olyasmit állított, ami ellentmond az Úr Śaṅkarācārya tanításának vagy Rāmānujācārya olyasmiről beszél ami ellentmond Śaṅkarának – de nem. Nincs köztük ellentmondás. A kérdés az, hogyan értjük meg, miként egyengetik a végső lelki megvalósítás felé vezető utat. Nagyon alapos tudás kell annak megértéséhez, miként egyengetik azt utat lépésről lépésre.

Ez vonatkozik az Úr Buddha tanítására is. Az Úr Buddha tanításai is. . . a nirvāṇa is az anyagtól való elszakadásról szól. Nirvāna. Ugyanakkor nem mond semmit a spirituális lélekről. Abban a helyzetben, amelyben tanított, azok a körülmények, amelyekben az ember, az emberiség akkor élt, nem voltak megfelelőek arra, hogy megértsék, mi a lélek és annak mi a felépítése; ezért nem mondott semmit a lélekről; egyszerűen csak az erőszakmentességet hirdette. Ami pedig a testünket illeti, azt hangsúlyozta, hogy erőszakmentesnek kell lennünk. Nem szabad többé állatokat ölnünk. Ez volt az Ő tanítása.

Úgyszintén Śaṅkara . . . kicsit messzebre ment, mint Buddha. Azt mondta: "Nem, nem. Az anyag nem minden. A lélek valós dolog. Az anyag a hamis." Brahma satyaṁ jagan mithyā. Viszont nem beszélt a lelki élet tevékenységeiről. Egyszerűen arra célzott, hogy ez az anyag hamis. Az anyagot a lélek hozza létre. A lélek az igazi, az elsődleges. Ahogy Buddha sem mondott semmit a szellemről, úgy ő egyszerűen az anyagtól való elválást akarta elérni. De az anyagtól való elszakadás folyamatában . . . akkor hol vagyok én magam? Hol helyezkedem el? Ha kimegyek ebből a szobából, kell lennie valami más térnek, ahová érkezem. Szóval ez Buddha helyzete. A szellemről semmit sem mondott. Ezzel ellentétben Śaṅkara, Śaṅkara azt mondta: "Nem, az anyag a mi hamis helyzetünk. A lelki a valós helyzetünk." De nem mondott semmit azzal kapcsolatban, hogy mi képezi a lelki élet tevékenységeit.

Aztán jött Śrī Rāmānujācārya. Leírta a lelki élet aktuális helyzetét. Ezek a fokozatos fejlődés példái. A ti, akarom mondani, az Úr Jézus is, az Úr Jézus Krisztus is utalt a lelki életre, Isten országára. Így amikor Isten országáról beszélünk, az a királyság nem lehet üres. A királyság azt jelenti, hogy bizonyos tevékenységek zajlanak benne. Különben mi értelme lenne magának a királyságnak? Természetesen nem számolt be részletesen Isten országáról, de célzott rá.

Tehát ezek azok a fokozatos fejlődések az emberi társadalomban. A helyzettől függően. Ahogy az Úr Śrī Kṛṣṇa mondja a Bhagavad-gītāban, a forgatókönyv a következő:

yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati bhārata abhyutthānam adharmasya tadātmānaṁ sṛjāmy aham (BG 4.7)

A teljes anyagi légkör folyamatosan műküdésben van, de mi . . . egy terv szerint. Egy terv szerint. A terv arról szól, hogy amint az élőlény a fokozatos evolúció folyamán feljut az emberi életforma szintjére, meg kell értenie lelki helyzetét. Az egész program erről szól. A természet a Legfelsőbb Úr ezen terve alapján működik. A Legfelsőbb Úr terve alapján. Minden élőlény ezen belül van, bármerre is nézünk . . . sarva-yoniṣu kaunteya sambhavanti mūrtayaḥ yāḥ (BG 14.4).

Az Úr, az Úr Śrī Kṛṣṇa azt mondja: "Bármilyen életformát, élőlényt is láttok magatok előtt, mindegyik Tőlem született. Ők az én szerves részem. Én vagyok...." Ahaṁ bīja-pradaḥ pitā. "Én vagyok az apa. Én vagyok az apa."

Tehát az Úr Śrī Kṛṣṇa, vagyis Isten, Ő minden élőlény atyja. Nem szereti látni, hogy fiai szükségtelen nyomorúságokon mennek keresztül. Nem szereti látni. Miért? Mert Isten fiai vagyunk, és milyen Isten helyzete? Teljes hatalommal, minden bőséggel, minden gazdagsággal , minden szépséggel, minden tudással, mindennel rendelkezik a maga teljességében. Ez Isten eszméje.

Nos, ha Isten fiai vagyunk, akkor nagyon gazdag ember fiai vagyunk. Akkor miért is szenvedne? Nem kellett volna szenvednünk. De így vagy úgy, az anyaggal való kapcsolatunk révén szenvedünk. Szenvedünk. Ami a szenvedést illeti, oly mértékben hozzászoktunk a szenvedésekhez, hogy természetesnek vesszük, miképp ezek a szenvedések nem anyagiak.

"Hadd élvezzük ezt az anyagi életet. Ezeket a szenvedéseket..." Nem törődnek a szenvedéssel. Értitek? Arra az anyagi élvezetre vágynak, amely rabságuknak az oka. Ez a rabság oka.

Tehát nem akarják. . . mint ahogy vannak olyan rabok is, akik nem akarnak megszabadulni a börtönélettől. Úgy gondolják, jobb a börtönben maradni, mert "nincs semmi felelősségem. Ha kimegyek a börtönből, ó, valami munkát kell keresnem. Ó, ez zavaró. Hadd maradjak itt." Értitek? Vagy miután véget ér a börtönélete, amint kijön, újfent elkövet valamilyen bűncselekményt, hogy ismét börtönbe kerülhessen. Ezt szokta meg. Hasonlóképpen ő sem veszi komolyan a börtönélet nyomorúságait. Annyira megszokta, hogy nem veszi komolyan. Ez a tudatlanság állapota. Ez a tudatlanság állapota. Hasonlóképpen azok, akik ebben az anyagi világban a természet anyagi kötőerőinek béklyói alatt élnek, teljesen megfeledkeztek arról, hogy nekünk olyan lelki életünk van, amely tele van szabadsággal, csupa tudás, csupa boldogság és pontosan olyanokká válhatunk, mint Isten. Elfelejtették ezeket a dolgokat. Azt gondolják, "ha a C-osztályú fogoly életéből A-osztályú fogollyá lépek elő ..." Ahogy a börtönéletben is vannak osztályok, A-osztályú fogoly, B-osztályú fogoly, C-osztályú fogoly, úgy az anyagi életben is arra törekszünk, hogy A-osztályú rabokká váljunk. A program nem a börtönéletből való kiszabadulást szolgálja, hanem az A-osztályú rabokká válást. Ez a tudatlanság. Ez a tudatlanság. Tehát az Úr azt mondja:

yadā saṁharate cāyaṁ kūrmo 'ṅgānīva sarvaśaḥ indriyāṇīndriyārthebhyas tasya prajñā pratiṣṭhitā (BG 2.58)

És mik . . . mik ennek a börtönéletnek a bilincsei? A börtönélet bilincsei . . . akár a közönséges börtönben, a fogoly . . . persze nem tudom, mi a helyzet a börtönélettel it nálatok, de láttam másutt. Újdelhiben néha meghívtak, hogy adjak pár jó leckét a foglyoknak. Szóval sok foglyot láttam vasláncokkal megbilincselve. Vasláncokkal. Így vagyunk mi is ideláncolva. És mi ez a lánc? Ez a mi érzéki élvezetünk. Igen. Ebben az anyagi világban az érzéki élvezet láncol le bennünket. Ez minden.

Tehát ha ki akarunk szabadulni börtönéletünkből, akkor az első tünet, hogy minimalizáljuk az érzéki élvezetet vagy legalábbis szabályozzuk az érzéki élvezetet. Ebben a versben az Úr azt mondja, yadā saṁharate cāyaṁ kūrmo 'ṅgānīva sarvaśaḥ. A teknősbéka példáját használja fel. A teknősbéka tetszés szerint bezárkózik, behúzza érzékszerveit. Ez azt jelenti, hogy az érzékek urává válik. Nem szeret az érzékek szolgája lenni. Tehát ezt a verset ezzel akkor meg is beszéltük.

Tehát indriyāṇīndriyārthebhyas tasya prajñā pratiṣṭhitā (BG 2.58). Aki gyakorolta, hogyan uralja érzékeit. . . az érzékeket nem szabad megállítani. A megfelelő időben kell használni azokat, de ne az érzékek késztessenek rá bennünket. Amikor valaki eljut az élet ezen színvonalára, akkor nem az érzékei parancsára cselekszik, hanem akkor használja az érzékeit, amikor arra szabályozottan szükség van. . . az érzékeket nem szabad megállítani. Ez nincs megtiltva. Ez nincs megtiltva. Valaki azt mondja, hogy az érzékek szabályozása azt jelenti, hogy használni. . . hogy le kell állítani az érzékek tevékenységét. Nem. Az érzékeket, az érzékek működését nem lehet megállítani. Egyszerűen meg kell tisztítani azokat. Az érzékek működését meg kell tisztítani. Ez a folyamat lényege.

Mint lelki élőlények rendelkezünk lelki érzékekkel. Ezeket az érzékeket jelenleg az anyag eltakarja. Nem vagyunk érzékek nélküliek. Mint a kabátod. A kabátod a kezed hosszához van illesztve. Láthatod, a kabátnak is van keze. És miért van keze a kabátnak? Mert a kabát tulajdonosának van keze. A kabátot a test használójának keze szerint szabják ki. Hasonlóképpen ezt az anyagi testet a Bhagavad-gītā öltözékként írja le. Szóval ha nincs testem, minek a ruha? A ruhának nincs értelme, hacsak nincs testem.

Tehát rendelkezünk érzékekkel és ezeket az érzékeket használni kell; máskülönben nincs értelme az érzékeknek. De ez legyen lelki. Tehát az érzékeknek a lelki tevékenységekben kell részt venniük. Ez a lelki élet. Lelki élet. A példa maga Arjuna, ahogy már sokszor elmagyaráztam nektek. Uralkodni akart az érzékein. A harctól való tartózkodással akart uralkodni az érzékein. Amikor harcolsz, használnod kell érzékeidet. Azt mondta, hogy "nem fogok harcolni". Ez azt jelenti, érzékeit a harctól való visszavonás útján uralta. De miután vigighallgatta a Bhagavad-gītāt, azt mondta: "Igen, harcolni fogok."

Figyeljétek meg. Mielőtt meghallgatta volna a Bhagavad-gītāt, Arjuna álláspontja az volt, hogy "én", "én nem fogok harcolni", majd miután meghallgatta a Bhagavad-gītāt, álláspontja az lett, hogy "én", "Igen, én harcolni fogok". A kettő egymásnak ellentmondó. A Bhagavad-gītā meghallgatása előtt az „én” álláspontja negatív volt és az emberek nagyon pozitívnak értékelhetik Arjuna erőszakmentes hozzáállását. De a Bhagavad-gītā után, miután meghallgatta a Bhagavad-gītāt, azt mondja: "Igen." Kariṣye vacanaṁ tava (BG 18.73): "Igen, harcolni fogok." Most azt akarod mondani, hogy degradálódott? Először erőszakmentes volt; nem volt hajlandó harcolni. Miután meghallgatta a Bhagavad-gītāt, akkor meg degradálódott volna? Ez lenne a következtetés? Nem. Tökéletesebb lett. Tökéletesebb lett. Miért vált fejlettebbé? Mert megértette, hogyan kell használni az érzékeit. Ez minden. Kezdetben nem tudta, hogyan használja az érzékeit. Ezért úgy döntött: "Nem fogok harcolok. Nem fogok harcolni." Ez az ő anyagi számítása.

Tehát minden anyagi számításunk ostobaság. Anyagi számításra alapozott tevékenységeink mind ostobaságok. Ezek mind rabságunk okai. És amikor ugyanazok az érzékek a Legfelsőbb szolgálatában állnak, az a mi szabadságunk. Kāmaḥ kṛṣṇa-karmārpane (Narottama Dāsa Ṭhākura).

Itt ugyanezt közvetett módon magyarázzák: yadā saṁharate cāyaṁ kūrmo 'ṅgānīva. Tudni kell: "Mely esetben tudom megfelelően használni az érzékeket." Ez a tiszta tudatban elhelyezkedő személy jellemzője. Bizonyossággal tudja: "Hogyan használjam az érzékeimet."

A Bhagavad-gītā utasítása alapján bizonyosan láthatóvá válik, hogy kezdetben Arjuna nem tudta, hogyan kell használni az érzékeit és miután elolvasta . . . miután végighallgatta a Bhagavad-gītāt, megértette azt. Megértette, hogyan használja az érzékeit. Addig, amíg nem tudta, hogyan használja az érzékeit, azt mondta: "Nem fogok harcolni." És amikor megtanulta, hogyan használja érzékeit, azt mondta: "Igen, harcolni fogok." Nos, mi a különbség az "igen" és a "nem" között? Ez azt jelenti, hogy amikor érzékeink a legfelsőbb tudat szolgálatában állnak, akkor a tiszta tudat állapotában vagyunk. És amikor érzékeinket szeszélyeink alapján használjuk, szeszélyeink szerint. . . ahogy az előző ślokában láthattuk, prajahāti yadā kāmān sarvān pārtha mano-gatān (BG 2.55).

Terveinket saját elképzeléseink alapján kotyvasztjuk. Ezt fel kellene adni. Yadā prajahāti kāmān sarvān. Fel kéne hagyni mindenféle mentális kitalációval, elmebeli képzelgéssel. Ebben van a tudomány. A lelki életünk akkor kezdődik, amikor "elmémet nem a saját tevékenységeim érdekében használom. Felsőbb tekintélytől, a legfelsőbb tudattól várom az utasítást. Majd csak azután fogok cselekedni."

Csakúgy, mint egy katona, aki egyszerűen a parancsnok parancsát várja; tevékenységét annak alapján hagyják jóvá: "Ó, kiválóan csinálja. Igen." A parancsnok jóváhagyásával annyi embert megölt és a gyilkolás ezen művészete által a következő jutalomban részesült: "Ó, te jó katona vagy." De amennyiben ugyanez a gyilkolás személyes érdekeit szolgálja, még ha csak egy embert is öl meg, ugyanaz az állam fel fogja akasztattni. Ugyanaz az állam, amelyért harcol, ha ellenségeket öl meg, megjutalmazza.

Aranyéremmel, elismeréssel jutalmazza meg. De ugyanaz az ember, aki a hadszintérről tér haza, amennyiben megöl egy embert, felakasztják. Ha ezt mondja: "Ugyanazt a gyilkolást hajtottam végre a harctéren és ugyanazt a gyilkolást követtem el utóbb. Ott emberek százait és ezreit öltem meg. Azért aranyérmet kaptam. Itt viszont csak egy embert öltem meg. Ezért fognak felakasztani? Hogy lehet ez?" Nem. Te itt a saját szeszélyed szerint öltél, amott pedig felsőbb utasítás alapján. Ez a különbség a kettő között.

Hasonlóképpen, ha eképpen cselekszünk, amikor mentális képzelgéseink vagy elmebeli szeszélyeink szerint cselekszünk, akkor leköt bennünket a visszahatás. Viszont ha gyakoroljuk, hogy a Legfelsőbb irányítása alatt cselekedjünk, akkor szabadok vagyunk. Ebben van a művészet. Ebben van a lelki élet minden művészete.

Tehát gyakorolnunk kell azt. Gyakorolnunk kell áttenni ezt minden másba. Mivel oly régóta vagyunk ebben az anyagi testben, számtalan anyagi igényünk van. Nem állíthatjuk le a test cselekedeteit. Ez nem kivitelezhető. Ha erőszakkal akarom leállítani testem minden cselekedetét, az nem lesz sikeres. Az lehetetlen. A testi tevékenységek folytatódni fognak, de a testi tevékenységeket úgy kell végezni, hogy a visszahatás ne kössön meg engem. És ezt hívják odaadó szolgálatnak. Ezt nevezik:

vāsudeve bhagavati bhakti-yogaḥ prayojitaḥ janayaty āśu vairāgyaṁ jñānaṁ ca yad ahaitukam (SB 1.2.7)

Vegyük példának azt, hogy eszünk. Az evés szükségszerű. Amíg van testem, enni kell. Tehát a Bhagavad-gītā azt mondja:

yajñārthāt karmaṇo 'nyatra loko 'yaṁ karma-bandhanaḥ yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ (BG 3.9)

az, aki áldozatot mutat be . . . áldozatot bemutatni azt jelenti, kivívni a Legfelsőbb Úr tetszését. Ez az áldozat, az áldozat jelentése. Máskülönben az áldozatnak nincs értelme. Az áldozat azt jelenti. . . tegyük fel, van ezer dollárod a zsebedben. Feláldozod; valami jó célra költöd. „Ó, ez az ember feláldozott száz dollárt. De az áldozatnak ez a fajtája a rabságod okozója.

Tegyük fel, száz dollárt adtál egy szegény embernek, hogy segíts rajta. Így tehát . . . a karma törvénye szerint száz dollárt adtál egy szegény embernek, hogy segíts neki. Ez azt jelenti, hogy a szegény embernek négyszáz dollárt kell fizetnie neked a következő életében a kamattal és kamatos kamattal együtt. És neked el kell venned azt a négyszáz dollárt tőle. Aztán tegyük fel, arra készülsz, hogy túllépj a következő életen, de ennek a száz dollárnak a következményeként most négyszáz dollárt kell felvenned; ebből az következik, hogy meg kell születned.

Ezek a szubtilis (finom) törvények. Hinnünk kell a védikus irodalomnak, a karma törvényének, ott ilyenek szerepelnek. Elvehetjük, de akár ott is hagyhatjuk; ez egy másik kérdés. Hasonlít arra, mint amikor befizetsz a bankba száz dollárt. Amennyiben megfeledkezel róla, húsz év múlva kétszáz dollárt vehetsz fel. A bank kifizeti neked, akár akarod, akár nem. Ahogy a jelen életünkben is létezik ez a törvény, ugyanúgy, bármit teszünk, jót vagy rosszat cselekszünk, az eredményt el kell szenvednünk vagy élveznünk kell azt. Ezt hívják visszahatásnak. De a Legfelsőbb Úr érdekében bemutatott áldozatnak nincs visszahatása. Ez is egy jó oldala. Viszont létezik sok rossz oldal is.

Tehát a Bhagavad-gītā azt állítja, yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ. Sarva-kilbiṣaiḥ. Sarva-kilbiṣaiḥ. Kilbiṣa jelentése: bűnös reakció; bûnös reakció, "Szemet szemért", jó visszahatás vagy rossz visszahatás. Viszont aki a Legfelsőbb Úrnak történő felajánlás után eszik, azt nem érik a visszahatások szabályzó elvei. Bármit eszünk. . . miután megesszük azt, fizetnünk kell érte. Nos, a szanszkrit szó a húsra. . . a húst a szanszkritban māṁsának nevezik. Māṁsa. A māṁsa azt jelenti. . . mām jelentése „én”, sa jelentése pedig „ő”. Tehát "Eszek valami állatot; tehát a következő életemben az az állat eszik meg engem." Ezt māṁsának hívják.

Tehát nemcsak az állatok . . . ne gondoljátok, hogy akik vegetáriánusok, azok mentesek ezektől a visszahatásoktól. Nem. Ők is. Ők is. A törvény úgy szól, hogy az embernek vissza kell fizetnie mindent, amit más élőlényektől vesz igénybe. Ez a karma törvénye. Tehát akár zöldséget eszel, akár húst, azt vissza kell fizetned. De yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ. A Bhagavad-gītā azt mondja, ha azt a maradékot eszed meg, ami az Úrnak bemutatott áldozat után marad, akkor nemcsak mentes vagy minden visszahatástól, de nem eszel semmi bűnös dolgot. Ez a Bhagavad-gītā utasítása.

Tehát életünk minden területén. . . ez is életünk tevékenységének egyik jelentéktelen példája. Ha úgy cselekszünk, hogy cselekedeteinket a Legfelsőbb Úrral hangoljuk őssze, akkor mentesekké válunk a visszahatásoktól. Ellenkező esetben a visszahatás megköt bennünket. Így szól a törvény. Tehát azért, hogy megszabaduljak tettem minden visszahatásától . . . mert olyan régóta létezem. . . mivel élőlény vagyok, cselekednem kell. Akár lelkileg, akár anyagilag cselekszem, de cselekednem kell. A tevékenységeim nem fognak megszűnni. Ostobaság azt mondani, hogy "beszüntetem a tevékenységeimet". Nem. Ez nem történhet meg. Aktivitásod folytatódni fog. Ha nem végzel lelki tetteket, akkor anyagiakat fogsz . És ha teljes mértékben lelki tevékenységet folytatsz, akkor semmi esély anyagi cselekedetekre.

Mert végül is egy színész vagy, amikor valamivel foglalkozol. Csakúgy, mint a hétköznapi életünkben, ha egy adott pillanatban egyvalamivel foglalkozunk, mással nem foglalkozhatunk, ezért teljes mértékben be kell kapcsolódnunk a lelki életbe. Ilymódon anyagi tevékenységeink teljesen leállnak és ezáltal nem keletkezik visszahatás. Annak ellenére, hogy színészkedünk . . . akárcsak az a katona. Annak ellenére, hogy emberek százait és ezreit ölte meg, nem szabad felakasztani; meg kell őt jutalmazni. Ez a technikája. Tehát az Úr azt mondja:

viṣayā vinivartante nirāhārasya dehinaḥ rasa-varjaṁ raso 'py asya paraṁ dṛṣṭvā nivartate (2.59 BG)

Nézzük a tagadást. Negáció: "Rendben. Nem fogok olyat tenni, ami visszahatást vált ki." Azt akarom ezzel mondani, hogy a kényszerített tagadás nem állja meg a helyét. „Nem fogok ilyet tenni”. Vagy például vegyük életünk apró eseményét, az evést. Nos, miután az evésnek van reakciója, mert bármit is eszek, azt vissza kell fizetnem – akár zöldséget, akár húst eszek, az mindegy – „Akkor hadd... ne egyem”. Ó, ez nem fog menni. Hogy tudsz nem enni? Nem tudod megcsinálni. Ha élni akarsz, akkor enned kell.

Tehát itt az Úr azt mondja: viṣayā vinivartante nirāhārasya dehinaḥ. Akár a beteg ember. Az orvos azt tanácsolja neki, hogy "ne egyen ezt meg azt." Tehát éhezik, vagy koplal. Tegyük fel, hogy tífusza van és az orvos azt tanácsolta neki, ne egyen semmi szilárd ételt. Így az orvos utasítása alapján nem eszik semmi szilárd ételt.

De tegyük fel, hogy a bátyja kenyeret eszik. Ó, ezt szereti: "Ha ehetnék belőle." De ez önmagában véve azt jelenti. . . erőszakkal, az orvos utasítására kénytelen eltekinteni az evéstől. De benne magában megjelenik az evésre való hajlam. Viszont tartva attól, "ha eszem, nagyon rossz visszahatása lesz a szilárd étel fogyasztásának", ebből kifolyólag erőszakkal visszatartja magát az evéstől.

Hasonlóképpen nagyon sok olyan dolog létezik, amitől erőszakkal kell tartózkodni. Nem. Ez a fajta, erőszakkal történő önmegtartóztatás nem segít a lelki életben való előrehaladásban. Nem. Erőszakkal nem lehet . . . azért, mert függetlenek vagytok. Minden egyéni lénynek megvan a maga parányi függetlensége. Tehát semmit nem lehet kényszerítéssel elérni. Nem. Még egy gyereket sem kényszeríthetsz semmire. Megvan a függetlensége. Fellázad, ha kényszeríted.

Tehát itt az áll, hogy viṣayā vinivartante. Lehet, hogy valaki valamilyen módon vagy erőszak útján tartózkodik attól, hogy anyagi élvezetben legyen része . . . nirāhārasya dehinaḥ, rasa-varjaṁ raso 'py asya paraṁ dṛṣṭvā nivartate. De aki lelkileg fejlett, azt nem kényszeríti semmi. Önként adja fel. Ez a különbség. Önként feladni. Hogyan? Miért adja fel önként? Mert paraṁ dṛṣṭvā nivartate. Talált valami magasztosat, olyan magasztosat, hogy nem érdekli az anyagi élvezet. Nem áll kényszer alatt. Önként adja fel. Ez a lelki élet kritériuma. Nincs benne kényszer. Akárcsak Yamunācārya egyik nagyon szép vesében. Yamunācārya nagy császár volt, de később az Úr tanítványi láncolatának nagy bhaktájává vált. Nagyon szép verseket költött. Az egyik vers így hangzik:

yad-avadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-padāravinde nava-nava-dhāmany udyataṁ rantum āsīt tad-avadhi bata nārī-saṅgame smaryamāne bhavati mukha-vikāraḥ suṣṭhu niṣṭhīvanaṁ ca (Śrī Yāmunācārya)

Azt mondja, élete tapasztalata . . . tehát király volt. Élvezte az életet, mint bármi mást. De miután nagy bhakta lett, lelkileg elkötelezett, így értékeli saját . . az erre vonakozó tapasztalatát: yad-avadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-padāravinde: "Mióta szívemet és lelkemet az Úr legfelsőbb odaadó szolgálatába foglalom le, azóta...." Mi az eredmény? Yad-avadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-padāravinde nava-nava-rasa-dhāmany udyataṁ rantum āsīt: "Minden pillanatban egy új típusú transzcendentális élvezethez jutok. Azóta ...." Bata nārī-saṅgame. Ez anyagi vonatkozásban. A nārī-saṅga jelentése: szexuális élet, férfi és nő közötti kapcsolat, nārī-saṅgame. Azt mondja, "azóta, amikor csak a szexuális életre gondolok..." Mert megtapasztalta. Családos ember, király volt. Azt mondta, "Amikor csak eszembe jut, nem a cselekvés, hanem amikor csak a szexuális életre gondolok, ó, azt mondom: ’fujj!’”

Tehát paraṁ dṛṣṭvā nivartate. Miért történt ez vele az életében? Azért, mert látott valamit. Megtapasztalt valamit, ami transzcendentális örömöt adott neki. A transzcendentális élvezethez képest ez az anyagi élvezet olyan, mint a köpet. Értitek? Nagyon jelentéktelen. Tehát itt azt mondja: rasa-varjaṁ raso 'py asya paraṁ dṛṣṭvā nivartate (BG 2.59).

Aki erőszakkal tartózkodik az anyagi élvezettől, ó, az efajta erőszakos anyagi élvezet nem tartható fenn. Nem tartható fenn. Sok példa van rá. Élt egy nagy muni, nagy bölcs, Viśvāmitra Muni, Viśvāmitra volt a neve. Korábban igen nagyhatalmú király volt. Aztán élete későbbi szakaszában mindent feladott azért, mert transzcendentalista és nagyszerű meditáló, a jóga alapelvei szerinti élet nagyszerű meditálója szeretett volna lenni. Jógi volt, nagyszerű jógi.

Így ez a Viśvāmitra nagyon fenséges meditációkat végzett az erdőben. Ezért Indra,. . . Indra, a mennyek királya megijedt: "Ez az ember annyi vezeklést végez. Ha így folytatja, megjelenhet. Kérheti Istent, hogy elfoglalja a trónomat. Ezért ki kell zökkentenem, ki kell zökkentenem. El kell őt térítenem céljától." Így aztán sok gyönyörű nő lévén az irányítása alatt, ezekből az egyik neve Menakā. Menakā azt a parancsot kapta, "Menj oda, és próbáld rávenni, hogy közösüljön veled." Mert ebben a világban ez okozza az igazi rabságunkat . . . akár a férfi, akár a nő számára ez jelenti az igazi rabságot, a szexuális élet.

Ezért Menakā elment Viśvāmitrához. Viśvāmitra meditált, de a szemei be voltak csukva. Ezért a nő bizonyos hangot adott ki karpereceivel, és Viśvāmitra arra gondolt: "Ó, előttem egy nagyon kedves, gyönyörű, nagyon fiatal nő áll." Nos, azt a nőt pont ilyen célból küldték oda, így ennek következtében belegabalyodott a nőbe, és bizonyos ideig együtt voltak . . . ebből a társlásból lány született. A lány neve Śakuntalā. Talán . . . ez egy híres név. Létezik egy Śakuntalā könyve című mű. Az említett társulásból származó lánygyermek neve alapján.

Szóval, itt a példja annak, hogy a muni nagyszerű meditáló, nagyszerű jógi volt, viszont a szexuális élet élvezetének vagy az anyag élvezetének belső késztetései nem szűntek meg. Ez kierőszakolt állapot volt történt. Erőszakkal nyomta el magában. Ez a fajta kényszer, az érzékek kényszerítése arra, hogy ne cselekedjenek, nem a megfelelő módszer. Valami szebbet kell tapasztalnunk (a lelki életnél) . . . mint ez az anyagi élet. Akkor képesek leszünk visszatartani magunkat az anyagi tettektől; különben nem. Különben nem lehetséges.

Tehát meg kell tanulnunk, hogyan lássuk meg a lelki élet szépségét. Ez esetben, természetesen, tartózkodni fogunk az anyagi tevékenységektől. Akár egy gyerek, egy fiú. Egész nap huncutkodik és játszik, de ha jó elfoglaltságban van része . . . ma már annyi eszköz van az oktatási osztályon, az óvodai rendszben, ebben a rendszerben vagy abban a rendszerben. De ha le van foglalva: "Ó, az "A" alakja, a "B" alakja. "Tehát egyszerre tanulja az ábécét, és ugyanakkor a huncutkodásoktól is távol marad. Hasonlóan a lelki életben is vannak dolgok, van óvodai rendszer. Ha cselekedeteinket a lelki tettek szférájában végezzük, akkor lehet csak tartózkodni ezektől az anyagi tevékenységektől. A tetteket nem lehet leállítani. A tetteket nem lehet leállítani. Visszatérve a példára, Arjuna példájára . . . a Bhagavad-gītā meghallgatása előtt inkább vált inaktívvá, nem akart harcolni. Miután meghallgatta a Bhagavad-gītāt, aktívabbá, transzcendentálisan aktívvá vált.

Tehát a lelki élet vagy a transzcendentális élet nem azt jelenti, hogy mentesek vagyunk a tettektől. Amennyiben egyszerűen mesterségesen leülünk: "Ó, többé nem cselekszem semmi anyagit. Egyszerűen csak meditálni fogok", ó, miről fogsz meditálni? A meditációd egy pillanat alatt meg fog szakadni, akárcsak Viśvāmitra Munié, aki szintén képtelen volt folytatni a meditációt. Mindig, száz százalékban lelki tevékenységekkel kell foglalkoznunk. Ez legyen életünk programja. Inkább legyen, hogy a lelki életből kilépni alig találsz időt, annyi elfoglaltságod van. Rasa-varjam. És ez az elköteleződés csak akkor lesz lehetséges, ha valami transzcendentális örömöt találsz benne.

Szóval ennek kell megtörténnie. Ennek kell megtörténnie. Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15). A lelki élet mindenekelőtt śraddhā, bizonyos hittel kezdődik. Mint ahogy ti is eljöttök ide, kedvesen, hogy hallgassatok. Van némi hitetek. Ez a kezdet. Hit nélkül nem töltenétek itt az időtöket, mert itt nincs mozi, nincs politikai csevegés, semmi . . . lehet, hogy egyesek számára nagyon száraz téma ez. Nagyon száraz téma. (nevet)

De mégis eljöttök. Miért? Mert van bizonyos hitetek: "Ó, itt a Bhagavad-gītáról van szó. Hadd hallgassuk." Tehát a hit a kezdete. A hitetleneknek nem lehet semmilyen lelki életük. A hit a kezdet. Ādau śraddhā. Śraddhā. És ez a hit, hűség, ahogy fokozódik, egyre messzebb jutsz. Tehát ezt a hitet erősíteni kell. A kezdet a hit. És így, ahogy a hited fokozod, úgy válsz haladóvá lelki szempontból. Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ. Ha van hited, akkor találni fogsz valami sādhut, sādhut vagy valami szentet, valami bölcset, aki lelki megvilágosodásban tud részesíteni téged. Ezt hívják sādhu-saṅgának.

Ādau śraddhā. Az alapelv a śraddhā, a következő lépés pedig a sādhu-saṅga, társulás a lelkileg megvalósított személyekkel. Ezt hívják sadhunak. . . ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgo 'tha bhajana-kriyā. És ha valóban létrejön a lelkileg önmegvalósított személlyel történő társulás, akkor ő megoszt veled valamilyen lelki tevékenységgel kapcsolatos folyamatot. Ezt hívják bhajana-kriyā-nak.

Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ atha bhajana-kriyā tataḥ anartha-nivṛttiḥ syāt. Aztán ahogy egyre többet foglalkozol lelki tevékenységekkel, úgy arányosan csökkennek anyagi cselekedeteid és az anyagi tettek iránti vonzalmad. Ez egy ellenhatás. Amikor lelki tevékenységet folytatsz, anyagi tevékenységeid csökkennek. Mindig csak ez jusson eszetekbe. Anyagi tevékenységek és lelki tevékenységek, a különbség az, hogy . . . tegyük fel, orvos vagy. Nem gondoljátok, "ha lelkileg elkötelezetté válok, akkor fel kell adnom a hivatásomat." Nem, nem. Erről szó sincs. Lelki szintre kell emelni a hivatásásodat. Úgy, mint Arjuna, ő is katona volt. Spiritisztává vált. Ez azt jelenti, hogy lelki szintre emelte katonai tevékenységét.

Tehát ezek a technikai megoldások. ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ atha bhajana-kriyā tataḥ anartha-nivṛttiḥ syāt. Anartha azt jelenti. . . az anartha jelentése: nyomorúságaim okozója. Az anyagi tevékenységek tovább fogják növelni nyomorúságaimat. Amennyiben elfogadod a lelki életet, akkor anyagi nyomorúságod fokozatosan csökkenni fog majd gyakorlatilag lenullázódik.

És amikor valóban megszabadulunk az anyagi vonzalmaktól, akkor kezdődik az igazi lelki életed. Athāsakti. Kötődni fogsz hozzá. Többé nem tudod feladni. Amikor az anartha-nivṛttid, amikor anyagi tevékenységeid teljesen leállnak, képtelen vagy feladni. Athāsakti.

Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgo 'tha bhajana-kriyā tato 'nartha-nivṛttiḥ syāt tato niṣṭhā.

A niṣṭhā hitet jelent. . . hited szilárdabbá, rögzültebbé, állandóbbá válik. Tato niṣṭhā tato ruciḥ. Ruci. A ruci azt jelenti, hogy egyszerűen csak lelki dolgokra fogsz vágyni. Semmi mást nem fogsz szívesen hallgatni, csak lelki üzenetet. Lelki tevékenységeken kívül semmi mást nem fogsz szívesen csinálni. Nem akarsz semmi olyat enni, ami nincs lelki szinten. Tehát az életed megváltozik. Tato niṣṭhā athāsaktiḥ.

Aztán jön a ragaszkodás, utána pedig a bhāva. Akkor transzcendentálissá válsz, úgy értem, extázisba kerülsz. Jelentkezni fog bizonyos eksztázis. És ezek a . . . ezek azok a különböző lépések, amelyek a lelki élet legmagasabb szintjéhez vezetnek. Tato bhāvaḥ. Tato bhāvaḥ. A bhāva, a bhāva szintje a megfelelő szint, amelyen közvetlenül beszélhetsz a Legfelsőbb Úrral.

Tehát fokozatosan kell felfednünk az életnek ezen szakaszát. Az Úr azt mondja, hogy erőszakkal senkinek az anyagi tevékenységét nem tudjuk megállítani. Ez lehetetelen. Erőszakkal ez nem kivitelezhető. Tehát a lelki megvalósítás bármely más rendszerével, akár a filozófiai spekuláció folyamatával, akár ennek a testnek a mesterséges, akarom mondani, gimnasztikájával, vagy meditációval, erőltetett meditáció folyamatával. . . egész nap anyagi légkörben dolgozva. Tegyük fel, hogy két órán keresztül meditálok. Természetesen lesz némi előrelépés. Bármi, lelki cselekvés, ami nem fog elveszni. Ez tény. De ez a fejlődés nagyon lassú. Nagyon lassú.

Legyünk határozottak . . . Nagyon örülök, hogy elmondhatom, ez a mi fiúnk, Paul úr, néha azt mondja: "Swāmījī, szeretném azonnal növelni a lelki életemet." (nevet) Türelem, türelem. Természetesen meg fog történni. Ha ez a vágyad, Isten megsegít. Ő benned van. Egyszerűen csak azt próbálja látni, mennyire vagy őszinte. Akkor minden lehetőséget megad neked, hogy növeld lelki életedet. Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam, dadāmi buddhi-yogam (BG 10.10).

Tehát ha őszintén Isten szolgáivá válunk, ahogy Arjuna is azzá vált, és ha az Ő céljaiban és küldetésében akarunk szolgálni mindvégig . . . az Úr benned van. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61).

Egyszerűen csak vár arra, mikor fordítod feléje az arcod. Most arcod māyā, az illúzió felé fordul. Amint feléje fordítod arcodat, ó, Ő minden tekintetben segíteni fog. Minden tekintetben. Ő oly kedves. Ő oly irgalmas. Olyan, mint az apa: bármilyen lázadó fiú is legyen, amint az apjához fordul: "Atyám, bocsáss meg. Most engedelmeskedek neked", az apa azonnal. . . mindig kész volt megbocsátani neki. Az apa olyan kedves a fiához, hogy azt akarja, "ha a fiam visszajön, megbocsátom minden bűnét, ha úgy tér vissza, mint egy jó fiú." Ez természetes ösztön. Értitek?

Hasonlóképpen, bármit is tettünk, nem számít. Ha meglépjük azt a lépést, hogy "Mostantól lehetőségünk nyílt az emberi életre. Most ebben az életben ... Különböző létformákban, mint macska és kutya, és annyi más létformában élveztem az anyagi életet, āhāra-nidrā-bhaya- maithunaṁ ca (Hitopadeśa 25), mindegyikben ugyanazt élveztem: az evést, az alvást és a nemi érintkezéts, és a védekezést ...

De nem ez a dolga az emberi létformában levőnek. Az emberi élet kimondottan csak arra szolgál, hogy megértsem a Legfelsőbbel való kapcsolatomat, és részt vállaljak ebben az elkötelezettségben." Értitek? Ez kell, hogy legyen az élet küldetése. És amint megtesszük, minden létesítmény nyitva áll előttünk, és egy kis haladás után rá fogsz jönni, hogy többé már nem ragaszkodsz az anyagi élethez és az anyagi élvezethez.

Nagyon szépen köszönöm. (vége)

nden másba. Mivel oly régóta vagyunk ebben az anyagi testben, számtalan anyagi igényünk van. Nem állíthatjuk le a test cselekedeteit. Ez nem kivitelezhető. Ha erőszakkal akarom leállítani testem minden cselekedetét, az nem lesz sikeres. Az lehetetlen. A testi tevékenységek folytatódni fognak, de a testi tevékenységeket úgy kell végezni, hogy a visszahatás ne kössön meg engem. És ezt hívják odaadó szolgálatnak. Ezt nevezik:

vāsudeve bhagavati bhakti-yogaḥ prayojitaḥ janayaty āśu vairāgyaṁ jñānaṁ ca yad ahaitukam (SB 1.2.7)

Vegyük példának azt, hogy eszünk. Az evés szükségszerű. Amíg van testem, enni kell. Tehát a Bhagavad-gītā azt mondja:

yajñārthāt karmaṇo 'nyatra loko 'yaṁ karma-bandhanaḥ yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ (BG 3.9)

az, aki áldozatot mutat be . . . áldozatot bemutatni azt jelenti, kivívni a Legfelsőbb Úr tetszését. Ez az áldozat, az áldozat jelentése. Máskülönben az áldozatnak nincs értelme. Az áldozat azt jelenti. . . tegyük fel, van ezer dollárod a zsebedben. Feláldozod; valami jó célra költöd. „Ó, ez az ember feláldozott száz dollárt. De az áldozatnak ez a fajtája a rabságod okozója.

Tegyük fel, száz dollárt adtál egy szegény embernek, hogy segíts rajta. Így tehát . . . a karma törvénye szerint száz dollárt adtál egy szegény embernek, hogy segíts neki. Ez azt jelenti, hogy a szegény embernek négyszáz dollárt kell fizetnie neked a következő életében a kamattal és kamatos kamattal együtt. És neked el kell venned azt a négyszáz dollárt tőle. Aztán tegyük fel, arra készülsz, hogy túllépj a következő életen, de ennek a száz dollárnak a következményeként most négyszáz dollárt kell felvenned; ebből az következik, hogy meg kell születned.

Ezek a szubtilis (finom) törvények. Hinnünk kell a védikus irodalomnak, a karma törvényének, ott ilyenek szerepelnek. Elvehetjük, de akár ott is hagyhatjuk; ez egy másik kérdés. Hasonlít arra, mint amikor befizetsz a bankba száz dollárt. Amennyiben megfeledkezel róla, húsz év múlva kétszáz dollárt vehetsz fel. A bank kifizeti neked, akár akarod, akár nem. Ahogy a jelen életünkben is létezik ez a törvény, ugyanúgy, bármit teszünk, jót vagy rosszat cselekszünk, az eredményt el kell szenvednünk vagy élveznünk kell azt. Ezt hívják visszahatásnak. De a Legfelsőbb Úr érdekében bemutatott áldozatnak nincs visszahatása. Ez is egy jó oldala. Viszont létezik sok rossz oldal is.

Tehát a Bhagavad-gītā azt állítja, yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ. Sarva-kilbiṣaiḥ. Sarva-kilbiṣaiḥ. Kilbiṣa jelentése: bűnös reakció; bûnös reakció, "Szemet szemért", jó visszahatás vagy rossz visszahatás. Viszont aki a Legfelsőbb Úrnak történő felajánlás után eszik, azt nem érik a visszahatások szabályzó elvei. Bármit eszünk. . . miután megesszük azt, fizetnünk kell érte. Nos, a szanszkrit szó a húsra. . . a húst a szanszkritban māṁsának nevezik. Māṁsa. A māṁsa azt jelenti. . . mām jelentése „én”, sa jelentése pedig „ő”. Tehát "Eszek valami állatot; tehát a következő életemben az az állat eszik meg engem." Ezt māṁsának hívják.

Tehát nemcsak az állatok . . . ne gondoljátok, hogy akik vegetáriánusok, azok mentesek ezektől a visszahatásoktól. Nem. Ők is. Ők is. A törvény úgy szól, hogy az embernek vissza kell fizetnie mindent, amit más élőlényektől vesz igénybe. Ez a karma törvénye. Tehát akár zöldséget eszel, akár húst, azt vissza kell fizetned. De yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ. A Bhagavad-gītā azt mondja, ha azt a maradékot eszed meg, ami az Úrnak bemutatott áldozat után marad, akkor nemcsak mentes vagy minden visszahatástól, de nem eszel semmi bűnös dolgot. Ez a Bhagavad-gītā utasítása.

Tehát életünk minden területén. . . ez is életünk tevékenységének egyik jelentéktelen példája. Ha úgy cselekszünk, hogy cselekedeteinket a Legfelsőbb Úrral hangoljuk őssze, akkor mentesekké válunk a visszahatásoktól. Ellenkező esetben a visszahatás megköt bennünket. Így szól a törvény. Tehát azért, hogy megszabaduljak tettem minden visszahatásától . . . mert olyan régóta létezem. . . mivel élőlény vagyok, cselekednem kell. Akár lelkileg, akár anyagilag cselekszem, de cselekednem kell. A tevékenységeim nem fognak megszűnni. Ostobaság azt mondani, hogy "beszüntetem a tevékenységeimet". Nem. Ez nem történhet meg. Aktivitásod folytatódni fog. Ha nem végzel lelki tetteket, akkor anyagiakat fogsz . És ha teljes mértékben lelki tevékenységet folytatsz, akkor semmi esély anyagi cselekedetekre.

Mert végül is egy színész vagy, amikor valamivel foglalkozol. Csakúgy, mint a hétköznapi életünkben, ha egy adott pillanatban egyvalamivel foglalkozunk, mással nem foglalkozhatunk, ezért teljes mértékben be kell kapcsolódnunk a lelki életbe. Ilymódon anyagi tevékenységeink teljesen leállnak és ezáltal nem keletkezik visszahatás. Annak ellenére, hogy színészkedünk . . . akárcsak az a katona. Annak ellenére, hogy emberek százait és ezreit ölte meg, nem szabad felakasztani; meg kell őt jutalmazni. Ez a technikája. Tehát az Úr azt mondja:

viṣayā vinivartante nirāhārasya dehinaḥ rasa-varjaṁ raso 'py asya paraṁ dṛṣṭvā nivartate (2.59 BG)

Nézzük a tagadást. Negáció: "Rendben. Nem fogok olyat tenni, ami visszahatást vált ki." Azt akarom ezzel mondani, hogy a kényszerített tagadás nem állja meg a helyét. „Nem fogok ilyet tenni”. Vagy például vegyük életünk apró eseményét, az evést. Nos, miután az evésnek van reakciója, mert bármit is eszek, azt vissza kell fizetnem – akár zöldséget, akár húst eszek, az mindegy – „Akkor hadd... ne egyem”. Ó, ez nem fog menni. Hogy tudsz nem enni? Nem tudod megcsinálni. Ha élni akarsz, akkor enned kell.

Tehát itt az Úr azt mondja: viṣayā vinivartante nirāhārasya dehinaḥ. Akár a beteg ember. Az orvos azt tanácsolja neki, hogy "ne egyen ezt meg azt." Tehát éhezik, vagy koplal. Tegyük fel, hogy tífusza van és az orvos azt tanácsolta neki, ne egyen semmi szilárd ételt. Így az orvos utasítása alapján nem eszik semmi szilárd ételt.

De tegyük fel, hogy a bátyja kenyeret eszik. Ó, ezt szereti: "Ha ehetnék belőle." De ez önmagában véve azt jelenti. . . erőszakkal, az orvos utasítására kénytelen eltekinteni az evéstől. De benne magában megjelenik az evésre való hajlam. Viszont tartva attól, "ha eszem, nagyon rossz visszahatása lesz a szilárd étel fogyasztásának", ebből kifolyólag erőszakkal visszatartja magát az evéstől.

Hasonlóképpen nagyon sok olyan dolog létezik, amitől erőszakkal kell tartózkodni. Nem. Ez a fajta, erőszakkal történő önmegtartóztatás nem segít a lelki életben való előrehaladásban. Nem. Erőszakkal nem lehet . . . azért, mert függetlenek vagytok. Minden egyéni lénynek megvan a maga parányi függetlensége. Tehát semmit nem lehet kényszerítéssel elérni. Nem. Még egy gyereket sem kényszeríthetsz semmire. Megvan a függetlensége. Fellázad, ha kényszeríted.

Tehát itt az áll, hogy viṣayā vinivartante. Lehet, hogy valaki valamilyen módon vagy erőszak útján tartózkodik attól, hogy anyagi élvezetben legyen része . . . nirāhārasya dehinaḥ, rasa-varjaṁ raso 'py asya paraṁ dṛṣṭvā nivartate. De aki lelkileg fejlett, azt nem kényszeríti semmi. Önként adja fel. Ez a különbség. Önként feladni. Hogyan? Miért adja fel önként? Mert paraṁ dṛṣṭvā nivartate. Talált valami magasztosat, olyan magasztosat, hogy nem érdekli az anyagi élvezet. Nem áll kényszer alatt. Önként adja fel. Ez a lelki élet kritériuma. Nincs benne kényszer. Akárcsak Yamunācārya egyik nagyon szép vesében. Yamunācārya nagy császár volt, de később az Úr tanítványi láncolatának nagy bhaktájává vált. Nagyon szép verseket költött. Az egyik vers így hangzik:

yad-avadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-padāravinde nava-nava-dhāmany udyataṁ rantum āsīt tad-avadhi bata nārī-saṅgame smaryamāne bhavati mukha-vikāraḥ suṣṭhu niṣṭhīvanaṁ ca (Śrī Yāmunācārya)

Azt mondja, élete tapasztalata . . . tehát király volt. Élvezte az életet, mint bármi mást. De miután nagy bhakta lett, lelkileg elkötelezett, így értékeli saját . . az erre vonakozó tapasztalatát: yad-avadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-padāravinde: "Mióta szívemet és lelkemet az Úr legfelsőbb odaadó szolgálatába foglalom le, azóta...." Mi az eredmény? Yad-avadhi mama cetaḥ kṛṣṇa-padāravinde nava-nava-rasa-dhāmany udyataṁ rantum āsīt: "Minden pillanatban egy új típusú transzcendentális élvezethez jutok. Azóta ...." Bata nārī-saṅgame. Ez anyagi vonatkozásban. A nārī-saṅga jelentése: szexuális élet, férfi és nő közötti kapcsolat, nārī-saṅgame. Azt mondja, "azóta, amikor csak a szexuális életre gondolok..." Mert megtapasztalta. Családos ember, király volt. Azt mondta, "Amikor csak eszembe jut, nem a cselekvés, hanem amikor csak a szexuális életre gondolok, ó, azt mondom: ’fujj!’”

Tehát paraṁ dṛṣṭvā nivartate. Miért történt ez vele az életében? Azért, mert látott valamit. Megtapasztalt valamit, ami transzcendentális örömöt adott neki. A transzcendentális élvezethez képest ez az anyagi élvezet olyan, mint a köpet. Értitek? Nagyon jelentéktelen. Tehát itt azt mondja: rasa-varjaṁ raso 'py asya paraṁ dṛṣṭvā nivartate (BG 2.59).

Aki erőszakkal tartózkodik az anyagi élvezettől, ó, az efajta erőszakos anyagi élvezet nem tartható fenn. Nem tartható fenn. Sok példa van rá. Élt egy nagy muni, nagy bölcs, Viśvāmitra Muni, Viśvāmitra volt a neve. Korábban igen nagyhatalmú király volt. Aztán élete későbbi szakaszában mindent feladott azért, mert transzcendentalista és nagyszerű meditáló, a jóga alapelvei szerinti élet nagyszerű meditálója szeretett volna lenni. Jógi volt, nagyszerű jógi.

Így ez a Viśvāmitra nagyon fenséges meditációkat végzett az erdőben. Ezért Indra,. . . Indra, a mennyek királya megijedt: "Ez az ember annyi vezeklést végez. Ha így folytatja, megjelenhet. Kérheti Istent, hogy elfoglalja a trónomat. Ezért ki kell zökkentenem, ki kell zökkentenem. El kell őt térítenem céljától." Így aztán sok gyönyörű nő lévén az irányítása alatt, ezekből az egyik neve Menakā. Menakā azt a parancsot kapta, "Menj oda, és próbáld rávenni, hogy közösüljön veled." Mert ebben a világban ez okozza az igazi rabságunkat . . . akár a férfi, akár a nő számára ez jelenti az igazi rabságot, a szexuális élet.

Ezért Menakā elment Viśvāmitrához. Viśvāmitra meditált, de a szemei be voltak csukva. Ezért a nő bizonyos hangot adott ki karpereceivel, és Viśvāmitra arra gondolt: "Ó, előttem egy nagyon kedves, gyönyörű, nagyon fiatal nő áll." Nos, azt a nőt pont ilyen célból küldték oda, így ennek következtében belegabalyodott a nőbe, és bizonyos ideig együtt voltak . . . ebből a társlásból lány született. A lány neve Śakuntalā. Talán . . . ez egy híres név. Létezik egy Śakuntalā könyve című mű. Az említett társulásból származó lánygyermek neve alapján.

Szóval, itt a példja annak, hogy a muni nagyszerű meditáló, nagyszerű jógi volt, viszont a szexuális élet élvezetének vagy az anyag élvezetének belső késztetései nem szűntek meg. Ez kierőszakolt állapot volt történt. Erőszakkal nyomta el magában. Ez a fajta kényszer, az érzékek kényszerítése arra, hogy ne cselekedjenek, nem a megfelelő módszer. Valami szebbet kell tapasztalnunk (a lelki életnél) . . . mint ez az anyagi élet. Akkor képesek leszünk visszatartani magunkat az anyagi tettektől; különben nem. Különben nem lehetséges.

Tehát meg kell tanulnunk, hogyan lássuk meg a lelki élet szépségét. Ez esetben, természetesen, tartózkodni fogunk az anyagi tevékenységektől. Akár egy gyerek, egy fiú. Egész nap huncutkodik és játszik, de ha jó elfoglaltságban van része . . . ma már annyi eszköz van az oktatási osztályon, az óvodai rendszben, ebben a rendszerben vagy abban a rendszerben. De ha le van foglalva: "Ó, az "A" alakja, a "B" alakja. "Tehát egyszerre tanulja az ábécét, és ugyanakkor a huncutkodásoktól is távol marad. Hasonlóan a lelki életben is vannak dolgok, van óvodai rendszer. Ha cselekedeteinket a lelki tettek szférájában végezzük, akkor lehet csak tartózkodni ezektől az anyagi tevékenységektől. A tetteket nem lehet leállítani. A tetteket nem lehet leállítani. Visszatérve a példára, Arjuna példájára . . . a Bhagavad-gītā meghallgatása előtt inkább vált inaktívvá, nem akart harcolni. Miután meghallgatta a Bhagavad-gītāt, aktívabbá, transzcendentálisan aktívvá vált.

Tehát a lelki élet vagy a transzcendentális élet nem azt jelenti, hogy mentesek vagyunk a tettektől. Amennyiben egyszerűen mesterségesen leülünk: "Ó, többé nem cselekszem semmi anyagit. Egyszerűen csak meditálni fogok", ó, miről fogsz meditálni? A meditációd egy pillanat alatt meg fog szakadni, akárcsak Viśvāmitra Munié, aki szintén képtelen volt folytatni a meditációt. Mindig, száz százalékban lelki tevékenységekkel kell foglalkoznunk. Ez legyen életünk programja. Inkább legyen, hogy a lelki életből kilépni alig találsz időt, annyi elfoglaltságod van. Rasa-varjam. És ez az elköteleződés csak akkor lesz lehetséges, ha valami transzcendentális örömöt találsz benne.

Szóval ennek kell megtörténnie. Ennek kell megtörténnie. Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ (Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15). A lelki élet mindenekelőtt śraddhā, bizonyos hittel kezdődik. Mint ahogy ti is eljöttök ide, kedvesen, hogy hallgassatok. Van némi hitetek. Ez a kezdet. Hit nélkül nem töltenétek itt az időtöket, mert itt nincs mozi, nincs politikai csevegés, semmi . . . lehet, hogy egyesek számára nagyon száraz téma ez. Nagyon száraz téma. (nevet)

De mégis eljöttök. Miért? Mert van bizonyos hitetek: "Ó, itt a Bhagavad-gītáról van szó. Hadd hallgassuk." Tehát a hit a kezdete. A hitetleneknek nem lehet semmilyen lelki életük. A hit a kezdet. Ādau śraddhā. Śraddhā. És ez a hit, hűség, ahogy fokozódik, egyre messzebb jutsz. Tehát ezt a hitet erősíteni kell. A kezdet a hit. És így, ahogy a hited fokozod, úgy válsz haladóvá lelki szempontból. Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ. Ha van hited, akkor találni fogsz valami sādhut, sādhut vagy valami szentet, valami bölcset, aki lelki megvilágosodásban tud részesíteni téged. Ezt hívják sādhu-saṅgának.

Ādau śraddhā. Az alapelv a śraddhā, a következő lépés pedig a sādhu-saṅga, társulás a lelkileg megvalósított személyekkel. Ezt hívják sadhunak. . . ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgo 'tha bhajana-kriyā. És ha valóban létrejön a lelkileg önmegvalósított személlyel történő társulás, akkor ő megoszt veled valamilyen lelki tevékenységgel kapcsolatos folyamatot. Ezt hívják bhajana-kriyā-nak.

Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ atha bhajana-kriyā tataḥ anartha-nivṛttiḥ syāt. Aztán ahogy egyre többet foglalkozol lelki tevékenységekkel, úgy arányosan csökkennek anyagi cselekedeteid és az anyagi tettek iránti vonzalmad. Ez egy ellenhatás. Amikor lelki tevékenységet folytatsz, anyagi tevékenységeid csökkennek. Mindig csak ez jusson eszetekbe.

Anyagi tevékenységek és lelki tevékenységek, a különbség az, hogy . . . tegyük fel, orvos vagy. Nem gondoljátok, "ha lelkileg elkötelezetté válok, akkor fel kell adnom a hivatásomat." Nem, nem. Erről szó sincs. Lelki szintre kell emelni a hivatásásodat. Úgy, mint Arjuna, ő is katona volt. Spiritisztává vált. Ez azt jelenti, hogy lelki szintre emelte katonai tevékenységét.

Tehát ezek a technikai megoldások. ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ atha bhajana-kriyā tataḥ anartha-nivṛttiḥ syāt. Anartha azt jelenti. . . az anartha jelentése: nyomorúságaim okozója. Az anyagi tevékenységek tovább fogják növelni nyomorúságaimat. Amennyiben elfogadod a lelki életet, akkor anyagi nyomorúságod fokozatosan csökkenni fog majd gyakorlatilag lenullázódik.

És amikor valóban megszabadulunk az anyagi vonzalmaktól, akkor kezdődik az igazi lelki életed. Athāsakti. Kötődni fogsz hozzá. Többé nem tudod feladni. Amikor az anartha-nivṛttid, amikor anyagi tevékenységeid teljesen leállnak, képtelen vagy feladni. Athāsakti.

Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgo 'tha bhajana-kriyā tato 'nartha-nivṛttiḥ syāt tato niṣṭhā.

A niṣṭhā hitet jelent. . . hited szilárdabbá, rögzültebbé, állandóbbá válik. Tato niṣṭhā tato ruciḥ. Ruci. A ruci azt jelenti, hogy egyszerűen csak lelki dolgokra fogsz vágyni. Semmi mást nem fogsz szívesen hallgatni, csak lelki üzenetet. Lelki tevékenységeken kívül semmi mást nem fogsz szívesen csinálni. Nem akarsz semmi olyat enni, ami nincs lelki szinten. Tehát az életed megváltozik. Tato niṣṭhā athāsaktiḥ.

Aztán jön a ragaszkodás, utána pedig a bhāva. Akkor transzcendentálissá válsz, úgy értem, extázisba kerülsz. Jelentkezni fog bizonyos eksztázis. És ezek a . . . ezek azok a különböző lépések, amelyek a lelki élet legmagasabb szintjéhez vezetnek. Tato bhāvaḥ. Tato bhāvaḥ. A bhāva, a bhāva szintje a megfelelő szint, amelyen közvetlenül beszélhetsz a Legfelsőbb Úrral.

Tehát fokozatosan kell felfednünk az életnek ezen szakaszát. Az Úr azt mondja, hogy erőszakkal senkinek az anyagi tevékenységét nem tudjuk megállítani. Ez lehetetelen. Erőszakkal ez nem kivitelezhető. Tehát a lelki megvalósítás bármely más rendszerével, akár a filozófiai spekuláció folyamatával, akár ennek a testnek a mesterséges, akarom mondani, gimnasztikájával, vagy meditációval, erőltetett meditáció folyamatával. . . egész nap anyagi légkörben dolgozva. Tegyük fel, hogy két órán keresztül meditálok. Természetesen lesz némi előrelépés. Bármi, lelki cselekvés, ami nem fog elveszni. Ez tény. De ez a fejlődés nagyon lassú. Nagyon lassú.

Legyünk határozottak . . . Nagyon örülök, hogy elmondhatom, ez a mi fiúnk, Paul úr, néha azt mondja: "Swāmījī, szeretném azonnal növelni a lelki életemet." (nevet) Türelem, türelem. Természetesen meg fog történni. Ha ez a vágyad, Isten megsegít. Ő benned van. Egyszerűen csak azt próbálja látni, mennyire vagy őszinte. Akkor minden lehetőséget megad neked, hogy növeld lelki életedet. Teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam, dadāmi buddhi-yogam (BG 10.10).

Tehát ha őszintén Isten szolgáivá válunk, ahogy Arjuna is azzá vált, és ha az Ő céljaiban és küldetésében akarunk szolgálni mindvégig . . . az Úr benned van. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61).

Egyszerűen csak vár arra, mikor fordítod feléje az arcod. Most arcod māyā, az illúzió felé fordul. Amint feléje fordítod arcodat, ó, Ő minden tekintetben segíteni fog. Minden tekintetben. Ő oly kedves. Ő oly irgalmas. Olyan, mint az apa: bármilyen lázadó fiú is legyen, amint az apjához fordul: "Atyám, bocsáss meg. Most engedelmeskedek neked", az apa azonnal. . . mindig kész volt megbocsátani neki. Az apa olyan kedves a fiához, hogy azt akarja, "ha a fiam visszajön, megbocsátom minden bűnét, ha úgy tér vissza, mint egy jó fiú." Ez természetes ösztön. Értitek?

Hasonlóképpen, bármit is tettünk, nem számít. Ha meglépjük azt a lépést, hogy "Mostantól lehetőségünk nyílt az emberi életre. Most ebben az életben ... Különböző létformákban, mint macska és kutya, és annyi más létformában élveztem az anyagi életet, āhāra-nidrā-bhaya- maithunaṁ ca (Hitopadeśa 25), mindegyikben ugyanazt élveztem: az evést, az alvást és a nemi érintkezéts, és a védekezést ...

De nem ez a dolga az emberi létformában levőnek. Az emberi élet kimondottan csak arra szolgál, hogy megértsem a Legfelsőbbel való kapcsolatomat, és részt vállaljak ebben az elkötelezettségben." Értitek? Ez kell, hogy legyen az élet küldetése. És amint megtesszük, minden létesítmény nyitva áll előttünk, és egy kis haladás után rá fogsz jönni, hogy többé már nem ragaszkodsz az anyagi élethez és az anyagi élvezethez.

Nagyon szépen köszönöm. (vége)