Category:HU/660718 - Lecke BG 04.07-9 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda: Ez a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, ez transzcendentális hangrezgés (hangvibráció). Ez transzcendentális hangvibráció, és ez segít megtisztítani az elménk tükrén lévő port. Tudatunkban anyagi por halmozódott fel. Ahogy a Második sugárúton az állandó autóforgalom következtében mindig mindenen por keletkezik, hasonlóképpen, materialista tevékenységbeli manipulálcióink következtében bizonyos anyagi por halmozódik fel az elmén; ezért képtelenek vagyunk a dolgokat azok valós szemszögéből megfigyelni.

Tehát, ez a folyamat, a transzcendentális hangvibráció, a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare the Hare, el fogja távolítani a port. És amint a por eltűnik, akkor, ahogy a tükörben a te kedves arcodat láthatod, hasonlóképpen, láthatjuk a valódi, - akarom mondani -, alapvető helyzetünket, "azt, aki vagyok". És amint megértem, hogy "nem ez a test vagyok, én lelki lény vagyok, és a tudatosság a tünetem", és e tudat által, midőn megtisztítja ez a folyamat, minden anyagi nyomorúságnak vége fog szakadni. Bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇam. Ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12).

Szanszkrit nyelven azt mondják. . . Úr Caitanya. Az Úr Caitanya képét a vitrinen láthatjátok. Táncol, és a: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare. imát énekli. Amint az elme megtisztul ezáltal a Kṛṣṇa, Hare, Rāma hangrezgés által, látni fogjuk valódi helyzetünket, és annak azonnali eredménye a bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇam. Ebben az anyagi világban mindig lobog a tűz. Mindenki megkísérli eloltani, de az anyagi nyomorúság tüzét nem lehet eloltani, ha nem vagyunk lelki létünk tiszta tudatában. Erről szól az egész. A legutóbbi találkozón beszéltünk erről:

yadā yadā hi dharmasya

glānir bhavati bhārata

abhyutthānam adharmasya

tadātmānaṁ sṛjāmy aham

(BG 4.7)

paritrāṇāya sādhūnāṁ

vināśāya ca duṣkṛtām

dharma-saṁsthāpanārthāya

sambhavāmi yuge yuge

(BG 4.8)

Miért jön az Úr inkarnációként? Ezt a dolgot valamint azt, hogy mi a dharma, mi a vallás a legutóbbi találkozásunkon megtárgyaltuk. Talán emlékeztek rá, hogy a dharma az angol nyelvű fordítás szerint a hit egy bizonyos fajtája. A védikus irodalom szerint azonban a dharma nem egyfajta hit. A hit megváltoztatható, a dharma viszont nem.

Ezt a dolgot már letisztáztuk. Ahogy a víz folyékonysága sem változtatható meg. Ha megváltozik. . . tegyük fel, hogy a víz megszilárdul. Bizonyos hőmérsékleten jéggé válik. De nem ez az alapállapota. Bizonyos feltételek mellett megy végbe. Hasonlóképpen, a mi alaphelyzetünk szerint, hitünk vagy dharmánk szerint a Legfelsőbb parányi szerves részei vagyunk, és ezzel a legfelsőbb tudattal kell összehangolnunk tevékenységeinket. Ez a mi eredeti helyzetünk. Ezzel a szolgálattevő hajlamunkkal, a transzcendentális szolgálattevő hajlamunkkal - amelyet a legfelsőbb tudattal kell összehangolnunk -, ezzel él vissza az anyaggal való kapcsolódásunk.

A szolgálattevő attitűd (hajlam) vagy az elkötelezettség jelen van. Mindannyian szolgák vagyunk. Senki sem úr. Bizonyosan szolgálni fog valakit. Ezt a dolgot megbeszéltük. Még Johnson elnök is, aki a te hazád legfőbb embere; mégis az állam szolgája ő. Szóval, itt senki sem úr. Azt gondolni magunkról, hogy "Én vagyok az úr. Én vagyok az ura mindennek, amíg a szem ellát", ezt māyā-nak, illúziónak nevezik. Nem vagyok szolga. . . nem vagyok az úr; szolga vagyok. Így a szolgálatom most visszaélés tárgya a különböző megjelöléseknek köszönhetően. Tehát, amint megszabadulunk a megjelölésektől, ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12). Ez azt jelenti, miután leporoltuk azt, akkor pontosan láthatjuk helyzetünket elménk tükrében, "Az én helyzetem, az én alapvető helyzetem, hogy örök szolga vagyok."

De nem szabad azt hinnünk, hogy az anyagi világban és a lelki légkörben végzett szolgálatom ugyanaz. Nem. Ez nem ugyanaz. Mi belegorzongunk: "Ó, felszabadulásunk után szolgává kell válnunk? Ó." Beleborzongunk, mert fogalmunk sincs arról, miféle szolga az, aki a transzcendentális világban van. A transzcendentális világban nincs különbség a szolga és az úr között. Itt létezik különbség a szolga és az úr között, de a transzcendentális világban, az abszolút világban minden egy. Ezért nincs különbség a szolga és az úr között.

Beszéljünk példaként a Bhagavad-gītáról. Csak figyeld meg Kṛṣṇa helyzetét. Arjuna szolgájává, szekérvezetőjévé vált. Arjuna a saját eredeti helyzetét tekintve gyakorlatilag Kṛṣṇa szolgája, de viselkedését tekintve azt látjuk, hogy néha az Úr a szolga szolgájává válik. (CC Madhya 13.80).

Tehát, a materialista szemléletünket nem szabad a lelkibe átvinnünk. . . jóllehet, minden, amit anyagilag megtapasztalunk, mindössze a lelki lét eltorzult tükörképe. . . tehát az a megváltoztathatatlan eredeti helyzet, amit dharmának neveznek, annak érdekében, hogy elő . . . amikor ez az anyagi szennyeződések miatt megromlik, abban az időben maga az Úr jön el inkarnációként vagy küldi el valamelyik bizalmas szolgáját. Akárcsak az Úr Jézus Krisztus, ő is ezt mondta: "Isten fia vagyok." Tehát ő a Legfelsőbb képviselője. És hasonlóan, Hazrat Muhammad, ő is szolgának nevezte magát: padat hi bandhaḥ, az Úr szolgája. Tehát, a helyzet az, hogy valahányszor eredeti helyzetünk alapján a természet törvényében ellentmondás jelenik meg, a mester, a Legfelsőbb Úr vagy Ő maga száll alá inkarnációként, vagy elküldi valamelyik képviselőjét, hogy tájékoztasson bennünket arról, mi valójában az élőlények eredeti helyzete.. . Tehát, ezt magyarázza itt az Úr Kṛṣṇa: yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati (BG 4.7).

Stóval, ez a fogalom, a dharma nem pontosan a teremtett hit egy fajtája. Ez az eredeti (alap)helyzetünk. A dharma az eredeti helyzetetünket fémjelzi. Akárcsak a cukor. A cukor eredeti helyzete (jellege) az, hogy édes legyen. A só – alapvető jellege hogy sós, lúgos ízt adjon. A víz pedig folyékony. A kő szilárd. Ezek a specifikusságok (sajátosságok). . . a specifikus minősítést (a sajátos jelleget) nevezik dharmának. Hasonlóképpen nekünk, élőlényeknek is van egy sajátos minősítésünk (jellegünk): a mások szolgálata örökké fennálló magatartása. Tehát, hogyan szolgáljuk Kṛṣṇát, hogyan érjük el a Kṛṣṇa-tudatot, hogyan adjuk fel a különböző megjelölések útján szerzett anyagi elköteleződésünket – ezt a tudományt és ezt az igazságot írja le a Bhagavad-gītā. Yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati.

Paritrāṇāya sādhūnām. A sādhu. . . a Bhagavad-gītában, utolsó találkozásunk alkalmával bizonyos mértékig leírtam, mi a sādhu minősítése. Sādhu szent embert jelent. Titikṣavaḥ kāruṇikāḥ suhṛdaḥ sarva-dehinām (SB 3.25.21).

Toleráns, mindenkivel nagyon kedves, és minden élőlény barátja. Nincs ellensége, vagyis senkinek sem az ellensége. És békés. Ez néhány a minősítésekből. Részletesen vizsgálva huszonhat minősítése létezik. De az előbbiek a minősítések egy részét alkotják. És a Bhagavad-gītában egy sādhu, szent személy leírását maga az Úr adja meg. És az hogy hangzik? Azt mondja:

api cet su-durācāro

bhajate mām ananya-bhāk

sādhur eva sa mantavyaḥ

samyag vyavasito hi saḥ

(BG 9.30)

Azt mondta: "Arjuna, az a személy, aki száz százalékban a Kṛṣṇa-tudatban foglalja le magát, külsőleg, átmenetileg lehet, hogy rabja néhány rossz szokásnak. Ennek ellenére szentnek kell tekintened." – Szentnek kell tekintened.

Mi jelent ez? Tegyük fel, hogy anyagi életünkben oly sok mindent beszennyeztünk. (Tegyük fel, hogy anyagi életünk folyamán oly sok mindennel szennyeződtünk be). Az anyagi számítások alapján nagyon sok dolog szerepel a listán. Az egyik lista az erkölcsöt, a másik pedig az erkölcstelenséget tartalmazza. Erről a listáról nem kívánok beszélni, mert a . . . ami az egyik személy számára erkölcstelenség, az egy másik személy számára nem erkölcstelenség, hanem erkölcsösség. Csakúgy, mint a mi felfogásunk szerint, a hindu felfogás szerint a borivás erkölcstelen, míg a ti hazátokban a borivás nem erkölcstelen; ez általános dolog. Szóval . . . tehát idő, társadalmi helyzet, hely (lokáció) alapján az erkölcsösség és az erkölcstelenség megítélése változó. De mindenhol létezik egyfajta mértéke az erkölcstelenségnek és erkölcsösségnek. Ez tény. Tehát, Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Még ha látsz is egy erkölcstelennek tűnő személyt, de teljes mértékben elmélyült a Kṛṣṇa-tudatban, akkor azt a következtetést kell levonni, hogy ő egy szent. Ő egy szent személy." Ezt a leírást adta Kṛṣṇa a sādhura. Api cet su-durācāro bhajate mām ananya-bhāk, sādhur eva sa mantavyaḥ (BG 9.30). Más szavakkal, azt mondja: "Bárki, aki Kṛṣṇa-tudatban merül el, ne törődjön vele, hogy múltbeli kapcsolatai miatt lehetnek külsőleg erkölcstelen szokásai – ez nem számít."

Így vagy úgy, az embernek Kṛṣṇatudatosnak kell lennie. Így fokozatosan szent emberré válik. Ahogy folytatja a Kṛṣṇatudat folyamatát, előrehaladásával tökéletes szentté válik. Ezt írja a Bhagavad-gītā. És ahogy Kṛṣṇa mondja, még ha külsőleg egy kicsit erkölcstelen is. . . természetesen, egy bhakta vagy egy olyan személy, aki Kṛṣṇatudatos, soha nem erkölcstelen. De előfordulhat, hogy múltbeli kapcsolata miatt erkölcstelennek tűnik, vagy leesik. Leesik. A szokások miatt néha leeshetünk.

Van egy történet, hogy a megszokás a második természet. Volt egy tolvaj, és néhány másik barátjával elment zarándoklatra. Aztán éjnek idején, amikor a többi barátja aludt. . . mivel az volt a szokása, hogy éjszaka lopott, ezért felkelt, és elvitte az egyik alak poggyászát, és megpróbálta kizsebelni, vagyis elvenni valamit. De eltöprengett: "Ó, eljöttem erre a szent zarándokhelyre. Megtegyem-e mégis, hogy szokásomhoz híven lopok? Nem, nem. Nem teszem meg." Tehát elvette az egyik alak táskáját, majd egy másik helyre tette vissza.

Szóval, a szegény fickó egész éjszaka ezt csinálta. De a lelkiismerete miatt, hogy: "Eljöttem erre a szent helyre. Legalább ittlétem alatt ne lopjak." Így reggel, amikor a többi barát felkelt, mindenki azt mondta: "Ó, hol a táskám? Nem találom!" Egy másik ember azt mondja: "Ó, nem találom a táskámat." Aztán valaki azt mondja: "Ó, itt a táskád!" Szóval, volt némi cívakodás. Így hát azt gondolták: "Mi a gond? Hogyan történt ez?"

Ekkor a tolvaj felkelt, és elmondta minden barátjának: "Kedves uraim, foglalkozásom szerint tolvaj vagyok, de mivel az a szokásom, hogy éjjelenként lopok, el akartam lopni valamit a táskátokból, de elgondolkodtam, miért jöttem el erre a szent helyre. Nem fogom megtenni. Szóval elhelyeztem ... lehet, hogy egyiktek táskáját a másikhoz tettem. Bocsássatok meg nekem. Szóval, ilyen a szokás hatalma. Ilyen a szokás hatalma. Nem akarja megtenni. Nem akar lopni, de megszokta azt. Így ez alkalommal is úgy döntött, hogy többé nem követ el lopást, de mivel megszokta, néha elköveti.

Ezért tehát, Kṛṣṇa azt mondja: „Aki úgy döntött, hogy felhagy minden rossz vagy erkölcstelen szokásával és csak a Kṛṣṇa-tudatban való fejlődésével foglalkozik, ha ebben a helyzetben még véletlenül is olyasmit tesz, ami erkölcstelen a társadalommal szemben, azt nem kell figyelembe venni." Persze, ha ez véletlen fordul elő. A következő versben pedig ez áll: kṣipraṁ bhavati dharmātmā: "Mivel beleolvadt (belemerült) a Kṛṣṇa-tudatba, biztos, hogy nagyon hamar szentté, - úgy értem -, tiszta szentté fog válni. Nagyon hamar."

Erre példa az. . . ahogy az elektromos ventilátor működik, és ha kikapcsolod, érzékelhető, hogy a ventilátor még mindig forog. De ez abba fog maradni, mert a kapcsoló már ki van kapcsolva. Hasonlóképpen, ha valaki beleolvad a Kṛṣṇa-tudatba, akkor automatikusan szent emberré fog válni. Automatikusan. Mert a kapcsolója ki van kapcsolva. A ventilátorhoz hasonlóan a kapcsoló kikapcsolásakor az áramellátás megszűnik. Még. . . maradt benne futtató erő (lendület). Láthatod, hogy néhány percig tovább forog. De abba fog maradni. Hasonlóképpen, bárki, nem számít, hogy ki ő, ha elhelyezi magát, beleolvad a Kṛṣṇa-tudatba, akkor . . . minden anyagi szennyeződése el fog tűnni. Lemosódik. Ez a legkönnyebb folyamat.

Sok példa van. Természetesen, a szentírásokban sok-sok jó példa van. De tény, hogy aki a Kṛṣṇa-tudatban van, annak nem kell külön törekednie arra, hogy jó emberré váljon. Ez a Kṛṣṇa-tudat segít neki abban, hogy a legjobb ember legyen a világon. Api cet su-durācāraḥ.

És van egy másik megerősítés is a Bhāgavatamban: yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ (SB 5.18.12): "Bárki, aki elérte a Kṛṣṇa-tudatot, automatikusan elér minden jó tulajdonságot." És harāv abhaktasya kuto mahad-guṇāḥ: "Bárki, aki nincs Kṛṣṇa-tudatban vagy Isten-tudatban..." Amikor Kṛṣṇáról beszélek, azt veheted Istennek. Tehát, ő. . . tehát, az Isten-tudattól mentes személy, anyagi szempontból bármilyen minősítéssel is rendelkezzen, a Szentírás szerint, minősítése nem segít abban, hogy olyan dolgokat tegyen, amelyek nemkívánatosak. Senki sem fogja megtiltani, hogy olyan dolgokat tegyen, amelyek nemkívánatosak. Harāv abhaktasya kuto mahad-guṇā manorathenāsati dhāvato bahiḥ (SB 5.18.12): "Mivel mentes a Kṛṣṇa-tudattól, akkor biztos, hogy rosszat fog elkövetni ebben az anyagi világban." Most pedig a következő versszak szerint:

janma karma ca me divyam

evaṁ yo vetti tattvataḥ

tyaktvā dehaṁ punar janma

naiti mām eti so 'rjuna

(BG 4.9)

"Kedves Arjuna, az oka, a küldetés, amiért alászálltam, most feltárult előtted: azért szálltam alá, hogy megszilárdítsam az élőlények igazi alapvető helyzetét. Ez az én küldetésem. Most, amikor valamilyen küldetéssel jövök, bizonyos dolgok fognak lejátszódni." „Bizonyos események fognak megtörténni”. Viszont léteznek olyan filozófusok, akik nem fogadják el, hogy Isten inkarnációként száll alá. Nem hisznek ebben az elméletben. Azt mondják: "Miért kéne Istennek ebbe a rohadt világba jönnie?" Ilyen az ő víziójuk.

De itt, a Bhagavad-gītából megértjük, hogy maga Isten jön el. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy a Bhagavad-gītát olvassuk, és bármi is hangozzék el a Bhagavad-gītában, legalább ezt fogadjuk el. Ellenkező esetben szó sem lehet ennek a Bhagavad-gītának az elolvasásáról. Itt az Úr azt mondja, hogy "Én, Én itt inkarnációként vagyok jelen, és ez az Én küldetésem." És mivel Ő küldetéssel érkezik, bizonyos dolgok fognak megtörténni.

Mint ahogy az Úr Kṛṣṇa hétköznapi ember módjára együtt megy Arjunával Kurukṣetra csataterére. Ha két fél között háború van, valaki ennek a félnek az oldalán vesz részt, valaki . . . vagy egyik nemzet az egyik fél oldalán vesz részt, a másik pedig a másik nemzet oldalára áll. Tehát, itt is azt látjuk, hogy Kṛṣṇa Arjuna oldalán áll ki. Részrehajlás lenne? Úgy tűnik, Kṛṣṇa részrehajló. Kṛṣṇa azonban nem részrehajló. Kívülről minden esetre úgy tűnik, hogy "Ő részrehajló. Hogyan lehet akkor Isten?"

Nos, ezért mondja ezt a verset az Úr Kṛṣṇa. Tehát, janma karma me divyam (BG 4.9): "Cselekedeteim és eljövetelem ebbe az anyagi világba transzcendentálisak." A divyam jelentése transzcendentális. Nem hétköznapi dolgokról van szó.

Csakúgy, mint Kṛṣṇa, Indiában is megünnepeljük Kṛṣṇa születésnapját. Ebben az augusztus hónapban, augusztus végén lesz Kṛṣṇa születésnapja és minden indiai otthonban, - különösen a hinduk, mindegy, hogy melyik szektához vagy osztályhoz tartoznak, - megünneplik Kṛṣṇa születésnapját. Ugyanúgy, ahogy itt, a keresztény világban megünnepelitek az Úr Jézus Krisztus születésnapját. . . szóval, janma.

Nos, Kṛṣṇa itt ezt mondja: "Janmám, az Én születésem..." És mivel valaki megszületik, cselekedetek is le fognak játszódni. Mint ahogy mi is megszülettünk, és ebből kifolyólag vannak cselekedeteink. Tehát, Kṛṣṇa ezen születése és Kṛṣṇa tevékenysége transzcendentális. A transzcendentális azt jelenti, hogy nem tartozik ezek közé az anyagi tevékenységek közé. Most az emberek meg fognak lepődni: "Hogy lehetnek transzcendentálisak Kṛṣṇa cselekedetei? Arjunával együtt vesz részt. Részt vesz Kurukṣetra csataterén. Ó, egy apától született, akinek Vasudeva a neve. És van családja" és így tovább, és így tovább. – Szóval, olyan, mint mi. Viszont azt állítja, hogy ez transzcendentális. Transzcendentális. És (Kṛṣṇa) ismét azt mondja: divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ. Tattvataḥ azt jelenti: „igazság szerint” (valóban). Egyszerűen azáltal, hogy elfogadjuk: "Ó, Kṛṣṇa itt született Mathurában, majd nevelőapja nevelte fel Vṛndāvanában. Aztán, amikor felnőtt, visszament apjához Dvārakába. És amikor idős volt, nagyon sok nőt vett feleségül, majd gyermekei születtek, és volt egy Kurukṣetra-i csata, és részt vett benne." Ezek a dolgok adottak a történelemben vagy a szentírásokban, de az embernek meg kell értenie ezt a tattvataḥ szót, tattvataḥ, igazság szerint (valóban). És aki megérti Kṛṣṇa születését és tevékenységét, valamint jelenlétét tattvataḥ, igazság szerint, akkor annak mi lesz az eredménye? Az eredménye: tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti kaunteya (BG 4.9). Bárki, aki megérti Kṛṣṇa ezen cselekedeteit, születését és kedvteléseit, kellékeit, mindent, az eredmény . . . pusztán ezek megértésével az eredmény az lesz, hogy miután elhagyta ezt az anyagi testet, közvetlenül Kṛṣṇához jut el. Közvetlenül Kṛṣṇához jut el.

Ez azt jelenti, hogy felszabadult lélekké válik, és eljut az örök világba, és a boldogság, tudás és az örök lét eredeti helyzetébe kerül – pusztán ezek ismerete által. Egyszerűen azáltal, hogy valóban ismerjük Kṛṣṇa születésének és tevékenységének transzcendentális természetét, az ember azonnal felemelkedik a transzcendentális világba. Ez itt világosan le van írva. Tyaktvā deham.

Pont úgy, mint amikor. . . általában, amikor feladjuk ezt a testet, kilépünk ebből a testből, egy másik testet kell elfogadnunk. Vāsāṁsi jīrṇāni yathā vihāya (BG 2.22). Ezt a kérdést már megbeszéltük, eszerint nekünk, mint élőlényeknek az élete úgy zajlik, hogy egyszerűen az egyik testből átlépünk (átvándorlunk) a másikba munkánk eredménye alapján, úgy, mintha ruhákat cserélgetnénk. Szóval ez, ez a test ruha. Ezért van egy tényleges testem.

Hasonlóan, mint ahogy jelen pillanatban úgy véljük: "Ez az anyagi test az én tényleges testem, és van rajta ruha, ing és kabát. Az ing és a kabát ennek a tényleges testnek a felszíni tartozéka." De itt, a Bhagavad-gītában azt fogod látni, hogy van valódi, lelki testünk, amely elkülönül az anyagi burkolattól. És ahogy lecserélünk régi öltözeteket, régi ruhákat, és felveszünk egy másik új ruhát, egy másik új ruhadarabot, hasonlóképpen adjuk fel ezt a testet, anyagi testet, amikor már elég öreg, amikor már nem használható vagy . . . akkor feladjuk, és felveszünk egy másik testet. És ez a testváltás minden pillanatban és minden másodpercben végbemegy. Ezt a dolgot is megbeszéltük. Ez az a bizonyos vers:

dehino 'smin yathā dehe

kaumāraṁ yauvanaṁ jarā

tathā dehāntara-prāptir

dhīras tatra na muhyati

(BG 2.13)

Csakúgy, mint az egyén, az élőlény, aki a testben van. . . mint a gyerek. Az élőlény ott van jelen. A test nagyon kicsi. De az a kis test növekszik, növekszik, változik, és változik, és nő, és nő, abból a kisgyermekből fiú lesz, felnőtt fiú. És abból a felnőtt fiúból fokozatosan ifjú lesz. És akkor abból az ifjúból idős ember lesz, idős. Aztán a végén, amikor a test már nem használható, felcserélődik egy másik testre. A halál tehát, a jelenlegi test végső változását jelenti.

Tehát, ez a test változik. Nos, Kṛṣṇa azt mondja, hogy miközben a test változik, a szóban forgó személy, akinek a testéről van szó, mégis jelen van. Ott van jelen. A gyerekből fiú lett. Ez nem jelenti azt, hogy az élőlény, aki kisbabaként született meg, eltűnt. Nem, még mindig ott van, de a teste megváltozott. Ahogy a fiú felnőtt, jelenleg nem érzékeled azt a kis testet, amely az anya méhéből született meg. És egy ifjúban nem érzékeled azt a felnőtt fiú korabeli testet, amit a fényképen látsz. Az a test megszűnt.

Tehát, minden pillanatban egy új testünk van. És ez orvostudományilag igazolt. Az orvostudomány szerint. . . pillanatról pillanatra új testet kapunk. Hasonlóképpen, amikor másik testet öltünk fel, ó, az a személy, aki a maga valóságában ismeri a dolgokat, ő nem esik kétségbe. Dhīras tatra na muhyati. A dhīra szó jelentése, aki tudatában van ennek a testi változásnak, aki a dolgokat a maguk valóságában ismeri, az nem, - úgy értem -. . . zavarodik meg. Nem zavarodik meg, hanem határozott: "Ó, testet cserélt. Ennyi az egész."

Aki nem tudja ezt, az sír. Ő . . . "Ó, a fiam elment. A fiam elment. A fiam elment." De ha ő, - úgy értem -, tudatánál van, akkor tudja: "Ó, a fiam egyszerűen testet cserélt." Ennyi az egész. Egy pillanat alatt, pontosan: "A fiam, amikor még kisbaba volt... most fiúvá cseperedett." Tehát, az apa és a szülők nem siránkoznak: "Ó, hová tűnt az a fiam, az a kisbaba?" Ehhez hasonló az a testváltás is. . .

Szóval, ilyen a testünk. Az anyagi feltételek között változunk. Anyagi feltételek között egyszerűen lecseréljük a testünket. Ez a mi betegségünk. Ez a feltételekhez kötött élet változtatja meg a testet, egyiket a másik után, sorjában. . . nemcsak az emberi testet. Lehet, hogy át kell váltanunk egy állat testére vagy egy másik félisten testére. Különféle létformák léteznek. Többször beszéltem már nektek arról, hogy 8 400 000 létforma létezik. Tehát a testünk ebben a 8 400 000 különböző létformát tartalmazó körben cserélődik. Ezt nevezik anyagi köteléknek (megkötöttségnek).

Nos, Kṛṣṇa itt azt mondja, hogy aki valóban ismeri Kṛṣṇa transzcendentális születését és tevékenységét, az megszabadul ettől a köteléktől. Egyszerre megszabadul ettől a köteléktől. Nos, ebben nagyon fontos a tattvataḥ szó. A tattvataḥ alkotja Kṛṣṇa tudományát. Tattvataḥ, „igazság szerint” (valóban). Egyszerűen csak azáltal, hogy történelmi tények alapján ismerte, Kṛṣṇa ebben és ebben az időben, ezen és ezen a helyen, ebben és ebben a családban született, ezt és ezt cselekedte. . . és mégsem. Az embernek meg kell értenie a tattvataḥ lényegét, azt, hogy igazság szerint (valójában, igazából). Ekkor megszabadul ettől a testi köteléktől. Hogyan vált rabjává?

Nos, hogyan lehet megérteni a tattvataḥ, a valóban – igazság szerint fogalmát, Kṛṣṇa tudományát? Hogyan érthető meg Kṛṣṇa tudománya, amely a tizennyolcadik fejezetben van megmagyarázva. Kṛṣṇa tudománya az odaadó szolgálat útján érthető meg. Ebben a versben az áll, hogy bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ (BG 18.55). Yāvān yaś cāsmi tattvataḥ. A Kṛṣṇa tudomány igazsága azáltal érthető meg, hogy bhaktává vagy Kṛṣṇa-tudatú személlyé válsz. Az a személy, aki Kṛṣṇa-tudatos, a Kṛṣṇa-tudat folyamatát gyakorolja, egyszerűen megértheti, mi ez a Kṛṣṇa-tudomány; mások erre képtelenek.

Ez itt nagyon világosan le van szögezve: bhaktyā mām abhijānāti. A bhaktyā jelentése Kṛṣṇa-tudat, a Kṛṣṇa-tudat tudománya. Bhaktyā mām abhijānāti: "Az ember nagyon világosan megérthet Engem az odaadó szolgálat vagyis a Kṛṣṇa-tudat által." És a negyedik. . . a negyedik fejezet elején azt is megbeszéltük, hogy Kṛṣṇa a következőket mondja Arjunának: „A jógarendszer ősi folyamatát, a Kṛṣṇa-tudat bhakti-jóga rendszerét beszélem el neked a Bhagavad-gītában, mivel te az Én hívem vagy."

Ezt a dolgot is megbeszéltük, anélkül, hogy valaki Kṛṣṇa-tudatos személlyé válna, nem értheti meg a Bhagavad-gītā titkát. A Bhagavad-gītā nem egy olyan könyv, amelyet megvásárolhatsz a piacon és egyszerűen az iskolázottságodból kifolyóan megérthetsz. Nem. Ez lehetetlen. Ezt, ezt a tényt is megbeszéltük. Bhakto 'si priyo 'si (BG 4.3): "... mert te az Én bhaktám vagy...." Kṛṣṇa. . . Arjuna hétköznapi családapa volt. Katona volt. És Kṛṣṇa azt mondta, hogy „Neked mondom el”. Nem volt védánista, vagy a Vedānta filozófiában jártas jó tudós, nem volt brāhmaṇa, nem volt lemondott, meg semmi ehhez hasonló.

Katona volt. Kṛṣṇa. . . Arjuna katona volt, és családos ember volt. Neki a családja érdekeit kellett szem előtt tartania. Ennek ellenére Kṛṣṇa őt választotta ki a Bhagavad-gītā tekintélyének. Miért? Mert, bhakto 'si: "Mert te a bhaktám vagy." Tehát, ez az a minősítés.

Tehát, a Bhagavad-gītā megértéséhez, valamint ahhoz, hogy Kṛṣṇát a maga valójában értsük meg, Kṛṣṇa-tudatossá kell válnunk. Ezért Kṛṣṇa-tudatossá kell válnunk. És melyik ez a Kṛṣṇa-tudat? Nos, ez az a folyamat, amelyet elfogadtál, amit elfogadtál: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Szóval, maga ez az éneklés és a Bhagavad-gītā meghallgatása. . . A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van meghallgatása olyan személyektől, akik ezzel a szakmával foglalkoznak, ez segít bennünket abban, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljunk. És amint Kṛṣṇa-tudatossá válunk, Kṛṣṇa is segít megértenünk. A Bhāgavatamban van egy vers:

śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ

puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ

hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāṇi

vidhunoti suhṛt satām

(SB 1.2.17)

Kṛṣṇa mindig jelen van a szívedben. Īśvaraḥ sarva-bhūtānām . . . īśvaraḥ sarva-bhūtānām ’rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). A Bhagavad-gītában ez áll: "Az Úr minden ember szívében Felsőlélekként van jelen." Mindketten, a lélek, az élőlény és a Felsőlélek, mindketten a testnek ezen a fáján ülünk. Az egyik a gyümölcsöt eszi, a másik a tanú.

Ez a Védákban ugyancsak megtalálható. Az Úr itt van. Tehát, amint belekezdesz az odaadó szolgálat folyamatába, és fokozatosan fejleszted a Kṛṣṇa-tudatodat, az Úr, aki a szívedben ül, segíteni fog neked.

Śṛṇvatām . . . hogyan fog segíteni neked? Ezen a folyamaton keresztül fog neked segíteni, leporolja, - úgy értem -, kiporolja, kitisztítja az elménkben felgyülemlett összes szennyes dolgot. Śṛṇvatāṁ sva-kathāḥ kṛṣṇaḥ puṇya-śravaṇa-kīrtanaḥ, hṛdy antaḥ-stho abhadrāṇi. Abhadrāṇi a szennyes dolgokat jelenti. Minden szennyes dolgot, amit anyagi társulásunk alatt halmoztunk fel, azt a szennyeződést Kṛṣṇa segít eltávolítani. Hṛdy antaḥ-stho hy abhadrāṇi vidhunoti suhṛt satām. Mert Ő minden szent ember barátja. Ő egy barát. Tehát az a törekvésünk, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljunk, szent törekvés, így Ő is együttműködik velünk.

És ez a folyamat a śravaṇaṁ kīrtanam, śravaṇaṁ kīrtanam (SB 7.5.23) a Bhagavad-gītának és Śrīmad-Bhāgavatamnak az éneklése és a hallás általi befogadása, alázatos hallás általi befogadása. Ez a folyamat megtanít bennünket a Kṛṣṇa-tudomány igazságára, és amikor megértjük a Kṛṣṇa-tudományt, automatikusan megértjük, mi is Kṛṣṇa. És amint megértjük Kṛṣṇát, a következő eredmény az, hogy miután elhagytuk ezt az anyagi, ezt a jelenlegi anyagi testet, azonnal Kṛṣṇa birodalmába megyünk. Ez a teljes folyamat. Tyaktvā deham . . . tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti kaunteya (BG 4.9).

Akkor nem kell többé visszajönni ebbe a nyomorúságos világba. Visszamegy Istenhez, haza. És mi az az otthon? Ezt írja: yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (BG 15.6).

A Bhagavad-gītában is megtalálható annak leírása, hogy mi a jellemzője a transzcendentális világnak. Na tad bhāsayate sūryaḥ: nincs . . . nincs szükség napra; nincs szükség holdra; nincs szükség elektromosságra. Ezt említi meg a Bhagavad-gītā. Szóval, ilyen az a világ. Ez az anyagi világ sötét, mindig sötét. Ezért itt szükségünk van a napra, a holdra és az elektromos világításra. Ellenkező esetben sötét lenne. Amint áramszünet van, az egész város sötétségbe borul.

Tehát, ennek a természete. . . és a védikus mantra is azt állítja, hogy "Ne maradj ebben a sötétségben." Tamaso mā jyotir gamaya (Bṛhad-āraṇyaka Upaniṣad 1.3.28): "Csak próbáld meg áthelyezni magad abba az önragyogó világba." Jyotir gamaya. Jyoti azt jelenti, ragyogás. Tehát, ez a világ, ez az anyagi világ sötétséggel teli. Sötétség, a sötétség egyik jelentése a tudatlanság. És egy másik jelentése a sötétségnek, tudod,. . . a fény hiánya. Tehát, az anyagi világnak ez a sötétség a természete. Ezért, ha megértjük a Kṛṣṇa tudományt és Kṛṣṇa tevékenységeit: hogyan száll alá, hogyan cselekszik, mi tevékenységének küldetése. . .

Mert Legfelsőbb Úrként semmi tennivalója sincs. Mégis, miért jön Ő? A védikus irodalomban az áll: na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8).

A Legfelsőbb Brahman leírása ebben az upaniṣadban jelenik meg . . . na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate: "A Legfelsőbbnek, az Abszolútnak nincs semmi tennivalója." Nincs semmi tennivalója. Nekünk azonban, ha mi akarunk valamit, ahhoz nekünk cselekednünk kell. Viszont az Abszolútnak semmit sem kell tennie. Na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate.

Na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8). És nem létezi senki, aki egyenlő lenne Vele, vagy felette állna. Ez azt jelenti, hogy mindenki alatta helyezkedik el. Senki sem egyenlő vele és senki sincs fölötte; ez azt jelenti, hogy mindenki alatta van. Na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate, parāsya śaktir vividhaiva śrūyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8): "A Legfelsőbbnek sok, sokféle energiája van." Ezért minden bevégeztetett (már megtörtént), svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca.

És az Ő tudása és tettei svābhāvikī, természetesek. Természetesek. Ahogy nekünk egy nagyobb személyiségtől kell megszereznünk a tudást, Ő minden tudással természetesen rendelkezik. Csakúgy, mint ahogyan Kṛṣṇa elmondja a Bhagavad-gītát Arjunának, viszont soha nem tanulta a Bhagavad-gītát. Én elmondom nektek a Bhagavad-gītát, de meg kellett azt tanulnom a lelki tanítómesteremtől. Szóval, nekem azt meg kell tanulnom. De amikor Kṛṣṇa beszélte el, nem. . . nem kellett megtanulnia. Nem kellett megtanulnia. Mert svābhāvikī jñāna-bala-kriyā ca: az Ő tudása természetes (Önmagától adott).

Szóval, ezeket a dolgokat meg kell érteni. Aki valóban megérti Kṛṣṇa tudományát, annak az az előnye, az az eredménye, hogy többé nem tér vissza a sötétség világába. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9). Neki ugyancsak nem kell átesnie az ismétlődő születésen és halálon. Mi éppen most éljük át az ismétlődő születés és halál fogalmát különböző létformákon keresztül. Ez a dolog fog megszűnni.

Tehát az embert, az emberi küldetést, az emberi életet erre a célra kell felhasználni. Ez a dharma. Ez az igazi elkötelezettségünk. Elkötelezettségünket anyagi szükségleteink kielégítésére fordítottuk. Ó, ez nem az emberi lény küldetése. Ez az alacsonyabb rendű állatok küldetése.

āhāra-nidrā-bhaya-maithunaṁ ca

sāmānyam etat paśubhiḥ narāṇām

dharmo hi teṣām adhiko viśeṣo

dharmeṇa hīna paśubhiḥ samānāḥ

(Hitopadeśa 25)

Ez a küldetés, az āhāra-nidrā-bhaya-maithuna. Ezek a mi anyagi szükségleteink: az evés, az alvás ill. a menedék, a védekezés és az érzékkielégítés problémája. Ez a négy probléma közös az emberben és az állatokban. Az állatoknak is vannak ilyen problémái – evés, alvás, védekezés és hogy is mondják? Érzékkielégítés. Nekünk is vannak ilyen problémáink. Tehát, ők is igyekeznek megoldani ezeket a problémákat, és amennyiben mi is azzal foglalkozunk, hogy egyszerűen csak ezeket a problémákat oldjuk meg, akkor mi a különbség az állatok és az ember között? Az emberi lény. . . a következő sor szerint: dharmo hi teṣām adhiko viśeṣaḥ. Az emberi lénynek van egy speciális képessége, amely segítségével fejlesztheti ezt a transzcendentális Kṛṣṇa-tudatot, és ha ezt nem teszi meg, akkor az állatok kategóriájába tartozik.

A modern civilizáció hibája tehát az, hogy egyszerűen túl sok hangsúlyt fektetünk ezeknek a problémáknak a megoldására: evés, alvás, védekezés és érzékkielégítés. De lelki lényként, szellemi élőlényként szükségünk van arra, hogy kilépjünk az ismétlődő születés és halál szövődményéből, és ha nem törődünk vele, akkor elszalasztjuk ezt a lehetőséget. És az Úr Kṛṣṇa eljön, hogy megtanítsa velünk, hogyan használhatod ki emberi létformádat életed végső célja elérése érdekében.

Ez az anyag, a teljes anyagi teremtés csak azért létezik, hogy esélyt adjon a dolgainkat szépen elvégezni (rendbe tenni). Bhūtvā bhūtvā pralīyate (BG 8.19). Ez az anyagi teremtés ad esélyt rá. De még azután sem, hogy megkapjuk a lehetőséget, és még az emberi élet felsőbbrendű teste megszerzése után sem fejlesztjük ki a Kṛṣṇa-tudatot annak érdekében, hogy megszabaduljunk ettől az anyagi összefonódástól, és ilymódon elszalasztjuk a lehetőséget.

Tehát, mindenkinek az a kötelessége, hogy a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ eme folyamatával, az énekléssel és a hallással, ezek egyszerű folyamata által elfogadja ezt a Kṛṣṇa-tudatot. Semmit sem kell tenned. Egyszerűen, hallás útján minden kitisztul az elmédben, és te is. . . megvilágosodást érsz el, mert Kṛṣṇa segíteni fog neked. Ő jelen van benned. Egyszerűen, - úgy értem -, egy kevéske időt kell szánnod rá. Igazából meg fogod tapasztalni. Ha rászánsz egy kis időt erre a folyamatra, amelyet itt elfogadtunk, magad is érezni fogod. . . senkinek nem kell azzal foglalkoznia, "Ó, haladsz-e vajon?" Nem. Meg fogod érteni. Mivel ez valóságos, meg fogod érteni.

Akárcsak egy éhes ember. Ha kap enni, tudja, mennyire elégítették ki. Senkinek sem kell igazolnia, hogy "Kielégült." Azt fogja mondani: "Igen, elégedett vagyok. Nagyon jó ételt ettem." Hasonlóképpen, itt is ez a helyzet. Ha kedvesen szánsz rá egy kis időt, érezni fogod, mennyit fejlődsz a Kṛṣṇa-tudatban, és mennyire haladtál előre emberi életed küldetésében.

Ezért arra kérlek benneteket, hogy csak igyekezzünk, csak törekedjünk, gyenge törekvés ellenére . . . mégis kötelességünk megtenni. Ha szívesen élsz ezzel a lehetőséggel, mindkettőnknek hasznára fog válni. Szóval, ez az a folyamat, amelyet elfogadtunk itt, a Kṛṣṇa-tudat Társaságában, és arra hívlak benneteket, hogy jöjjetek el, vegyetek részt benne, és tegyétek sikeressé az életeteket.

Nagyon szépen köszönöm. Bármilyen kérdés?

Társulnotok kell olyan személyekkel, akik ebben a dologban benne vannak. Aztán fokozatosan kifejlődik bennetek ez az íz, és magatok is olyanok lesztek. Tehát, nincs ok a csalódásra azért, mert még nincs étvágyatok az ilyen dolgokhoz. Tehát, itt a lehetőség. Kötelességünk mindenkinek esélyt adni erre a lehetőségre, mert életünket ennek a szolgálatnak szenteltük. Szóval, készen állunk. Tehát, használjátok ki alázatos szolgálatunkat, és akkor majd meg fogjátok érteni, és tudni fogjátok. Nem lesz semmi nehézség. Így van?

Vendég (1): Swāmījī, említetted a Kṛṣṇa-tudatot. . .

Prabhupāda: Igen.

Vendég (1): Az önmegvalósításra gondolsz, amikor a Kṛṣṇa-tudatot említetted?

Prabhupāda: Mire gondolsz?

Vendég (1): Az önmegvalósításra, kozmikus tudatra gondolsz?

Prabhupāda: Igen. Kṛṣṇa, a Kṛṣṇa-tudat kozmikus tudatot jelent. Kṛṣṇa. . . amikor Kṛṣṇáról beszélünk, akkor nem a személyes nézeteidről van szó. A szó Kṛṣṇa azt jelenti, hogy mindenkit vonzó. Tehát, a mindent vonzás benne van a kozmoszban. A kozmikus tudat a Kṛṣṇa-tudat.

Vendég (1): Nos, azt hiszem, hogy a nyugatiak többsége nem ismeri a Kṛṣṇa-tudat jelentését.

Prabhupāda: Akkor azt itt megmagyarázzuk.

Vendég (1): Még azt kell elmagyaráznod, hogy ez a kozmikus tudat, az önmegvalósítás.

Prabhupāda: Igen. Tehát itt a Kṛṣṇa-tudatot magyarázzuk. És ahogy mondod, a nyugatiak többsége nem ismeri a jelentését. Tehát, jelen vagyunk, hogy elmagyarázzuk a jelentését. Ez tehát a mi alázatos szolgálatunk. Mert Kṛṣṇa és a Bhagavad-gītā nagyon jól ismertek a nyugati országokban, és a Bhagavad-gītā nagyon sok magyarázata és kiadása található meg Európában, Amerikában és Ázsia más részein. Kṛṣṇa többé-kevésbé jól ismert. De valójában Kṛṣṇa tudománya nem annyira ismert. Ezért létrehoztuk ezt a szövetséget, a Krisna-tudat Társaságának Nemzetközi Szervezetét.

Vendég (1): Úgy gondolom, hogy a nyugatiak többsége olvassa a Bhagavad-gītát, az Upaniṣadokat. . .

Prabhupāda: Igen. Igen.

Vendég (1): . . . a Védákat.

Prabhupāda: Igen.

Vendég (1): Úgy gondolom, hogy így jobban megértették volna a Kṛṣṇa-tudatot.

Prabhupāda: Igen. Ezért mondom, hogy Kṛṣṇa . . . mert a legtöbben ismerik a Bhagavad-gītát, és a Bhagavad-gītā elbeszélője maga Kṛṣṇa. Tehát Kṛṣṇa is jól ismert a számukra. De, hogy valójában mi is az a Kṛṣṇa, Kṛṣṇa tudománya, azt nem tudják. Tehát, ez az alázatos kísérlet arra irányul, hogy bemutassuk nekik Kṛṣṇa tudományát. És szeretném, ha élnének ezzel a lehetőséggel. Szóval, van még kérdés?

Vendég (2): Swāmījī, feltehetek egy kérdést?

Prabhupāda: Igen.

Vendég (2): Önmegvalósítást tanítasz?

Prabhupāda: Hogyan?

Vendég (2): Önmegvalósítást tanítasz?

Prabhupāda: Igen, ez az önmegvalósítás.

Vendég (2): Te végzel avatást?

Prabhupāda: Hogyan?

Vendég (2): Te végzel avatást?

Prabhupāda: Igen, én is adok avatást. Nos, ez az önmegvalósítás folyamata, tudni kell. . .

Vendég (2): Akkor te tekintély vagy avatásban és önmegvalósításban?

Prabhupāda: Igen. És persze azt nem tudom, hogy tekintély vagyok-e, de a lelki tanítómesterem felhatalmazott erre.

Vendég (2): Ez így van. Ez elegendő. Ez elegendő.

Prabhupāda: Én, én, nem tartom magam tekintélynek. Csak a lelki tanítómesterem parancsát kell szolgálnom. Ennyi az egész.

Vendég (2): Igen. Nagyon jó. De feltételezem, tudsz róla, hogy a nyugati országokban sok beavatás történt, és soha nem volt lehetőségük arra, hogy a mester avasson be bennünket. Jó néhányan voltak.

Prabhupāda: Igen. Természetesen a mi . . . ha mi . . .

Vendég (2): Ez már önmagában felelősség.

Prabhupāda: Igen, igen. Igen.

Vendég (2): . . . (homályos)

Prabhupāda: Igen. Szóval, van még kérdés? Ez, az, az, - úgy értem -, a tekintély kérdése nagyon egyszerű dolog. Nem túl nehéz ügy. A Bhagavad-gītában is benne van az önmegvalósítás, az maga az a folyamat, ahogyan Arjuna megtanulta a Bhagavad-gītát. Nos, hogy Arjuna hogyan értette ezt meg, azt maga a Bhagavad-gītā is megemlíti. Ha egyszerűen úgy próbálod megérteni a Bhagavad-gītát, ahogy Arjuna értette meg, akkor önmegvalósított leszel. Tehát, ez nem túl nehéz feladat.

Sajnos, az emberek másképpen alkalmazzák rá saját iskolai képzettségüket, és meggyilkolják az egészet. Értitek? Amúgy egyszerű dolog, hogy ha úgy értjük, ahogy az van, akkor minden olyan egyszerű. Viszont, ha azt akarod. . .

Pont úgy, mint nálunk. . . Bengáliában van egy közkeletű mondás: ghuriye nag nag naki. Engem kérdezel. . . ahogy néha a kisgyereket kérdezzük: "Hol van az orrod?" Azt mondja: "Itt az orrom." – Hol van a szemed? – Itt a szemem. Szóval, ez egy egyszerű dolog. De egy gyerek. . . nem gyerek. Egy felnőttől megkérdezik: "Hol van az orrod?" Azt mondja: "Ó, itt az orrom. Itt az orrom," ez egyszerű dolog. De meg kell mutatnia: "Ó, itt az orrom." Tehát a Bhagavad-gītát így értelmezik: "Itt az orrom." Senki sem mutatja, hogy "itt az orrom". Értitek?

Szóval, ebben van a nehézség. Nehéz helyzetet, katasztrófahelyzetet teremtettek a Bhagavad-gītának. Tehát ha te, bárki, aki őszinte tanuló, aki úgy értelmezi a Bhagavad-gītát, ahogy az van, úgy neki ez az önmegvalósítás egyszerübb, mint bármi más.

'Vendég (2): Swāmījī, azt hiszem, ezt sokan nem fogják fel.

Prabhupāda: Nem. Egyszerűen, egyszerűen úgy kell hallanunk, ahogy az van. Ne próbáld meg másképp értelmezni. Az egész tévedés abban van, hogy mindenkinek megvan a maga filozófiája. A Bhagavad-gītā pedig egy népszerű könyv, ezért a Bhagavad-gītā segítségével akarja a saját filozófiáját bizonyítani. Mert fontos ember akar lenni, és meg akarja mutatni, hogy „A Bhagavad-gītában itt említik meg”, és a szavak bizonyos zsonglőrködésével félrevezetik az embereket.

Csakúgy, mint ahogy többször is említettem már itt, hogy hazánkban Mahatma Gandhi a saját, erőszakmentességről szóló filozófiáját a Bhagavad-gītā alapján akarta bizonyítani. De a Bhagavad-gītát a csatatéren beszélték el. A Bhagavad-gītā akkor hangzott el, amikor Arjunának az volt problémája, harcoljon-e vagy sem. Ez a Bhagavad-gītā háttere. Ha valaki azt akarja bebizonyítani, hogy Bhagava . . . a Bhagavad-gītában van erőszakmentesség, akkor te, te, valami egészen másról van szó. Az erőszak jelen van a Bhagavad-gītában. Tehát ehhez hasonlóan ne próbálkozzunk a . . .

(félre) Igen!

Nem szabad a Bhagavad-gītát a saját nézőpontom szerint értelmeznem. Úgy kell megértenem a Bhagavad-gītát, ahogyan azt Kṛṣṇa mutatta be. Akkor az könnyű. Akkor az könnyű. (vége)