Category:HU/660810 - Lecke BG 04.24-34 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda:

brahmārpaṇaṁ brahma havir

brahmāgnau brahmaṇā hutam

brahmaiva tena gantavyaṁ

brahma-karma-samādhinā

(BG 4.24)

Ezt a verset az áldozattal kapcsolatban a legutóbbi találkozónkon vitattuk meg. És az emberek különböző osztályai szerint különböző típusú áldozatok ajánlottak. Az emberi lényeknek általában három osztálya ismeretes: azok, akik a jóság kötőerejének befolyása alatt állnak, és azok, akik a szenvedély kötőereje alatt állnak (köhög) és azok, akik a tudatlanság kötőereje alatt állnak.

Az összes védikus írás három részre tagolódik az anyagi természet ezen kötőerei szerint. Tizennyolc Purāṇa van. Purāṇa azt jelenti, hogy kiegészíti a Védákat. A Védák nagyon nehéz nyelven íródtak, de annak érdekében, hogy elmagyarázhassák őket a hétköznapi embereknek, ott vannak a Purāṇák, a Mahābhārata, a Rāmāyaṇa. . .

(félre) Ez zavaró a számomra. (szünet)

A védikus elv írott formája . . az anyagi természet ezen kötőerei szerint tizennyolc Purāṇa létezik. Ebből hat Purāṇa a jóság kötőerejében van, hat Purāṇa a szenvedély kötőerejében van, hat Purāṇa pedig a tudatlanság kötőerejében van. Szóval, az emberek különböző osztályai szerint az áldozatoknak különböző fajtái vannak. A védikus irodalom elgondolása az, hogy minden embernek lehetőséget adjon a lelki tudat kifejlesztésére bizonyos előírások és szabályozások mellett.

Tehát, ami alkalmazható azokra a személyekre, akik a tudatlanság kötőerőiben vannak, az nem alkalmazhatók azokra, akik a jóság kötőerőiben vannak; vagy azok, amelyek a szenvedély kötőerőiben lévőkre alkalmazhatók, nem alkalmazhatók a jóság kötőerőiben lévőkre. Ez a fokozatos evolúció folyamata.

Ugyanígy vannak állatáldozattal összefüggő ajánlások is. Sokféle áldozat létezik. A védikus irodalmakban is szerepelnek állatáldozattal kapcsolatos ajánlások. És mire jók ezek? Ez egyfajta korlátozás az állatevők számára. Közvetve ez korlátozás, de a Védák áldozatokkal is szentesítik. Csakúgy, mint a védikus alapelv, amely azt mondja, ha húst akarsz enni, ne egyél olyan húst, amelyet nem ajánlanak fel az áldozatban. Amit nem ajánlanak fel az áldozatban.

Nos, azok, akik jártak Indiában, talán láttátok Kālī istennőt. Kālī istennő, Kālī istennő előtt kecskeáldozat folyik . . . és felajánlják. De a védikus alapelv azt mondja, hogy ha húst akarsz venni, akkor fel kell áldoznod a kecskét Kālī istennő előtt, és akkor megeheted.

És ez az előírás is nagyon nehéz, mert a hold sötét fázisának éjjelén kell feláldozni a kecskét, és rengeteg kellékre van szükség, meg a mantrára, az ott énekelt himnuszokra. . . a kecskének - úgy értem -, a fülébe súgják, hogy "Az ember, aki feláldoz téged, ő felelőssé válik az életedért és ami téged illet, a következő életedben emberi lényként fogsz megszületni anélkül, hogy meg kéne várnod az evolúciós folyamat szerint megillető sorodat."

Az állatok számára. . . van egy evolúciós folyamat. Ezt Darwin elmélete is elfogadja, az antropomorfizmus. Hogyan? Antropológia. Igen. Nem antropomorfizmus. Antropológia. Az antropológia egy evolúciós folyamat. Tehát, ezt a védikus irodalom is elfogadja.

Tehát az állat, akit feláldoznak, azonnal megkapja evolúciós folyamatának eredményét, amely alapján állati létformából emberi életbe kerül át. De az az ember, aki felajánlja ezt az áldozatot, az felelőssé válik érte. Ezért van olyan sok himnusz a védikus irodalomban. Tehát, összességében az az elképzelés, hogy az ilyen áldozatok felajánlásával az embert korlátozzák a húsevésben.

Hasonlóan, sokféle áldozatról beszélünk, amelyeket itt leírnak. Azt hiszem, ezek a leírások nem lesznek túlságosan részletesek, de megadom az értelmüket.

daivam evāpare yajñaṁ

yoginaḥ paryupāsate

brahmāgnāv apare yajñaṁ

yajñenaivopajuhvati

(BG 4.25)

śrotrādīnīndriyāṇy anye

:saṁyamāgniṣu juhvati'

śabdādīn viṣayān anya

indriyāgniṣu juhvati

(BG 4.26)

Yajña-dāna-tapaḥ-kriyā. Yajña-dāna-tapaḥ-kriyā na tyājyaṁ kāryam kartavyaṁ. Azt állítja a Bhagavad-gītā, hogy yajña, áldozat; jótékonyság, dāna. Yajña, dāna és tapaḥ, tapaḥ. Tapaḥ vezeklést (lemondást) jelent.

A védikus irodalom szerint az emberi társadalomnak négy rendje van: a brahmacārī, a gṛhastha, a vānaprastha és a sannyāsa. A brahmacārī többé-kevésbé a diákéletet jelenti. Diákélet. A gṛhastha pedig azokat jelenti, akik a diákélet után családi életet élnek. A vānaprastha pedig nyugdíjas (visszavonult) életet jelent. A sannyāsa pedig lemondott rendet jelent, nincs kapcsolatuk a világi tevékenységekkel. Tehát, ez az emberi társadalom négy rendjének különböző életszakasza.

Nos, a brahmacārīk, a tanulók áldozat bemutatására hivatottak. A tanulóknak ajánlott az áldozathozatal, különösen az érzékkielégítés feláldozása. A diákok. . . korábban a guru-gṛhában, a lelki tanítómesternél laktak, és szigorú szabályozásokon kellett keresztülmenniük. Szóval, egy brahmacārītól elvárják, hogy menjen és kolduljon minden házigazdánál. Nem létezett oktatási rendszer, nem volt fizetéses rendszer. A lelki tanítómester vagy tanító nem fogadott el semmilyen fizetést fontban, shillingben, pennyben. Szóval, semmilyen bért nem fogadtak el. Mivel többnyire brāhmanák voltak, ők lettek a tanítók. Szóval, nem fogadtak el semmilyen fizetést. A brāhmanáknak tilos bármilyen szolgálatot elfogadniuk.

Szóval, az oktatás ingyenes volt. Minden diák számára ingyenes volt az oktatás. És faluról falura volt oktatás . . . így volt ez régen – még ötven évvel ezelőtt is láttam a falvakban – volt egy kis iskola, és az összes falusi fiú ide járt és tanultak. Szóval, az oktatás széles körben elterjedt volt, mert ilymódon ingyenes volt. Szóval, a diákoknak alamizsnáért kellett koldulniuk a tanár számára. Ez néhány a szabályozási elvek közül.

Szóval, ez az áldozat. Feláldozták munkájukat a lelki tanítómesterért, a tanítóért, és bármit kaptak, átadták a tanítónak. És úgy mondják, ha főzés után a tanár megkérte a diákot: "Kedves fiam, gyere és vedd magadhoz az ételt", akkor ő azt elfogadta. Ellenkező esetben, ha egyik napon a tanár elfelejti meghívni az étkezésre, akkor ne menjen oda és ne kérdezze meg a tanártól, hogy "Uram, nem vettem el az ételemet. Adja ide az ennivalómat." Inkább éheznie kell. Amennyi vezeklés, annyi udvariasság. Ezeket mind áldozatoknak nevezzük.

Tehát, a diákélet az áldozatvállalásról szól. Szigorú szabályok és vezeklés mellett kell részt venniük a képzésben, hogy az életüket felépíthessék a jövő reménysége és a jövő lelki felismerése érdekében. De az áldozat a diákéletre való.

Hasonlóképpen, a családi élet, azok, akik . . . yajña-dāna. Dāna jótékonyságot jelent. A gṛhastháktól, akik családi életet élnek feleségükkel és gyermekekkel, elvárják tőlük, hogy a lehető legtöbbet adakozzanak jótékonyságra. Ez is szolgáltatás. Tegyük fel, hogy százat. . . ezer dollárt keresel egy hónap alatt. Szóval, a védikus utasítások szerint jótékony célra kell adnod bevételed ötven százalékát.

Ötszáz dollárt jótékony célra kell adnod. Huszonöt százalékát pedig a családodra kell költened, huszonöt százalékát pedig, mivel családos vagy, tarthatod bankszámlán, hogy vészhelyzet esetén legyen hova nyúlnod. Ez az előírás. Tegyük fel, hogy havi ezer dollárt keresel. Ötven százalékát jótékonyan Isten szolgálatára kell odaadnod, huszonöt százalékát pedig családodra, eltartottjaidra kell költened, huszonöt százalékát pedig bankszámlán tarthatod, szóval . . . ez a lényege.

A yajña-dāna . . . az is áldozat. Áldozat. Szóval, yajña-dāna és tapaḥ. Tapaḥ vezeklést jelent. Tehát, a tanulók az áldozathozatalra valók, a gṛhasthák, a háztartók pedig jótékonykodásra valók, és ami pedig minket, sannyāsīkat illet, mi is tapasyára, vezeklésre vagyunk hivatottak. Mindenféle nehézségen kell keresztülmennünk a megszerzett tudás terjesztése érdekében. Ilyen az igazi sannyāsī. A sannyāsī, az élet lemondott rendjében élő ember, a lemondott rendben élőnek az a dolga, hogy megszerzett tudását, tapasztalati tudását a nyilvánosság elé tárja.

Tehát, a varṇāśrama-dharma szerint van brahmacārī, vānaprastha és sannyāsī. . . most tegyük fel, hogy egy társadalomban van száz ember, huszonöt százalékuk diák, huszonöt százalékuk visszavonult és huszonöt százalékuk sannyāsī, a lemondott életrendben van. Így száz embernek a hetvenöt százaléka a Legfelsőbb Úr szolgálatát végzi. A maradék huszonöt százalék, akik gṛhasthák, arra valók, hogy bevételük ötven százalékát feláldozzák ezért a hetvenöt százalékért. Ez a varṇāśrama-dharma teljes programja.

Ez egyfajta lelki kommunizmus. Lelki kommunizmus. A társadalom lelki előrehaladása érdekében az egész társadalmi rend úgy van berendezve, hogy az emberek hetvenöt százaléka a tudás lelki fejlesztésével foglalkozik, a lakosság huszonöt százaléka pedig a keresők, akik a családi életben élnek, akiknek gyáraik, üzleteik és sok mindenük van, nekik jövedelmük ötven százalékát fel kell áldozniuk ezért a hetvenöt százalékért, akik a lelki emancipációval foglalkoznak. Szóval, ez képezi az egész programot.

(félre) Ó, nagyon örülök, hogy látlak. (nevet)

Ez a varṇāśrama-dharma, a varṇa és āśrama teljes programja. A varṇa azt jelenti, hogy . . . talán hallottatok már az indiai kasztrendszerről. Ezt varṇának hívják. Azaz . . . a kasztrendszer, ami most zajlik, ez a kasztrendszer egy torz formája. Hallottad a Bhagavad-gītāban, hogy cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ (BG 4.13).

Ez a varṇa és āśrama is a Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa teremtménye. Ezt nem ember alkotta. Ezt nem ember alkotta.

Tehát, hogyan jött létre ez a varṇāśrama? Nos, guṇa-karma-vibhāgaśaḥ. A guṇa. . . ahogy már mondtam nektek, hogy három minőség szerint vagy a természet három módozatában irányítanak bennünket, tehát bárkinek e három minőség bűvkörében kell lennie. Szóval, a minőségeknek és a karmának megfelelően jelen vannak a varnák. Többször elmagyaráztam nektek. Tehát, van varṇa és āśrama. Az āśramához tartoznak a brahmacārī-āśrama, a gṛhastha-āśrama, a vānaprastha-āśrama és a sannyāsa-āśrama.

Āśrama, ez a szó azt jelzi, hogy lelki. És talán a legtöbben tudjátok, hogy az āśrama azt jelenti. . . āśrama, ez a szó azt jelenti, hogy ez a hely . . . mint a templom vagy a gyülekezet. Nagyon sok épület van ezen a Második Sugárúton. Amikor megpillanatasz egy templomot vagy egy gyülekezeti helyet, azonnal megérted, hogy "Ez az épület a lelki megértést szolgálja." Hasonlóképpen, amikor āśramának hívjuk, az āśrama azt jelenti, hogy ez a funkció a lelki megvalósítást szolgálja.

Tehát, a társadalmi rend mind a négy osztályát – a brahmacārī, a gṛhastha és a vānaprastha és a sannyāsa – āśramának nevezik. Az āśrama azt jelenti, hogy lelki felvilágosulásra szolgálnak. A tanulót arra is oktatják, a családi életbe lépést megelőzően teljes körű lelki oktatásban részesül, hogy a családi életbe való belépéskor érzékkielégítése céljából ne viselkedjen úgy, mint egy macska vagy kutya. Arra valók . . . jóllehet feleséggel és gyermekekkel élnek, a lelki felszabadulást hivatottak szolgálni. Ezt āśramának, gṛhastha-āśramának hívják. Szóval, ez volt az ötlet. Az egész program a lelki felszabadulást célozta meg. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum . . .

na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ

durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ

andhā yathāndhair upanīyamānās

te 'pīśa-tantryām uru-dāmni baddhāḥ

(SB 7.5.31)

Ez egy vers a Śrīmad-Bhāgavatamból, amit Prahlāda Mahārāja . . . ez Prahlāda Mahārāja kijelentése az apja előtt. Az apja nagy materialista volt, ezért azt magyarázta az apjának: "Drága apám", na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum, "a közönséges emberek...". Mivel materialista családhoz tartozott, az apja nagy materialista volt, ezért magyarázza neki. . . és ő pedig nagy bhakta volt. A fia nagy bhakta volt, az apa pedig nagy materialista volt, és apa és fia között vita támadt.

Ezért az apja megkérdezte: "Honnan van benned ez a sok értelmetlen tudás avagy lelki tudás?" Így hát (Prahlāda) ezt magyarázta: na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ (SB 7.5.31): „Kedves atyám, ezek az emberek, ezek a materialista emberek – vagyis az olyanok, mit amilyen a te természeted – nincsenek tudatában annak, mi az önérdekük."

Mindenki nagyon el van foglalva az önérdekének beteljesítésével, de valójában nem tudja, mi az önérdeke. Na te viduḥ. Az önérdek Viṣṇu, tehát vissza menni az Istenséghez. Ez az önös érdek. Az önmegvalósítás, az önérdek és sok minden – mind arra való, hogy visszatérjünk Istenhez. Ez az önérdek.

Tehát, Prahlāda Mahārāja azt mondta, hogy "Mivel az embereket nagyon elvarázsolja ez a külső energia..." Az anyagi energiát külső energiának nevezzük. "Mivel az embereket megtéveszti ez a külső... ennek a külső energiának a csillogása, elfelejtették, hogy önérdekük Viṣṇu, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyisége. És életüket, általános életfolyamataikat, egy bizonyos modorban vezetik végig. Hogyan? Nos, andhā yathāndhair upanīyamānāḥ: "Ugyanúgy, mint amikor egy vak több más vak embert vezet." Ez minden. Ő a vezető. Egy vak több másik vak vezetőjévé vált.

Szóval, mi a haszna ennek? Ha az ember vak, hogyan tudna? . . mert vak . . . miért vak? Andhā yathāndhair upanīyamānās te 'pīśa-tantryām uru-dāmni baddhāḥ (SB 7.5.31). Az Īśa-tantra, īśa-tantra azt jelenti, hogy Isten törvényei vagy a természet törvényei szerint szorosan össze vannak kötözve, a kezeik és a lábaik, és megpróbálnak kiszabadulni a természet uralma alól.

Tehát, ez a viaskodás a létért eképpen folyik, mivel nem tudják, hogy önérdekük a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatuk megértésében rejlik. És ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti, bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19): „Sok-sok születés után, amikor az ember ténylegesen teljes tudással rendelkezik, átadja magát nekem” – mondja az Úr. Ez a végső érdek. A végső tudás az, hogy az embernek meg kell értenie Viṣṇuval való kapcsolatát, és meg kell hódolnia Neki. Azaz . . . bahūnāṁ janmanām ante (BG 7.19): „Sok-sok születés után”, jñānavān, „aki tulajdonképpen megszerezte a tudást, meghódol Nekem” – mondja az Úr.

Viszont sa mahātmā sudurlabhaḥ: "Viszont az ilyen nagy lélek nagyon ritka." A meghódolt lélek, egy Kṛṣṇa-tudatú ember, aki átadta magát a Legfelsőbb Úr irányításának, nagyon ritka. Ezeket az utasításokat a védikus irodalomból szedjük. És eljutni idáig, ehhez a meghódolási folyamathoz, hogy vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ (BG 7.19), meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb Úr a minden. Bármi is nyilvánul meg előttünk, ezek a Legfelsőbb Úr energiáinak különböző változatai. A Viṣṇu Purāṇában is ez áll:

jyotsnā vistāriṇī yathā

parasya brahmaṇaḥ śaktis

sarvedam akhilaṁ jagat

(Viṣṇu Purāṇa 1.22.53)

A Viṣṇu Purāṇa azt mondja, "Ahogy a tűz egy helyen helyezkedik el, és onnan osztja el hőjét, fényét és megvilágítását, ugyanúgy, bármit is tapasztalunk ebben a megnyilvánult világban, ezek a Brahman különböző energiái, parasya brahmaṇaḥ." Parasya parabrahmaṇaḥ Śrī Kṛṣṇát jelenti. Śrī Kṛṣṇa a Parambrahman.

Tehát, az egész folyamat az jelenti, maga az áldozat azt jelenti, hogy el kell jutnunk idáig. Az áldozathozatal teljes folyamata, akár a jóga-, akár a jñāna-rendszer által, akár a társadalmi rendszer szabályainak és előírásának betartásával, mind arra való, hogy elérjük ezt a pontot. Vagyis mit? Bahūnāṁ janmanām ante jñānavān mām (BG 7.19): meghódolni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.

Tehát, nekünk,- ha elég intelligensek vagyunk -, akkor fontolóra kell vennünk, „ha sok-sok születés után ezt a munkát kell végeznem – nagyon sok tapasztalatot szerzek magamnak –, és az Úr Kṛṣṇa azt mondja, hogy ez a tudás végső pontja, akkor miért ne fogadnám el azonnal? Miért ne fogadnám el azonnal? Ha az érett tudás végső fokán kell elmennem Kṛṣṇához, és meghódolok Neki, akkor miért várnék sok másik születésre? Miért várnék sok másik születésre? Meghódolok magamnak (Neki).

Épp tegnap este kérdezte meg az egyik barátunk: "Mennyi időbe telik teljes Kṛṣṇa-tudatra szert tenni?" Hát én azt válaszoltam neki, hogy a Kṛṣṇa-tudat egy másodperc alatt létrejöhet, de nem biztos, hogy akár több ezer év múltán ki fog alakulni. Mert a lényeg itt abban rejlik, hogy el kell jutnunk odáig, hogy átadjuk magunkat Kṛṣṇának, vāsudevaḥ sarvam iti (BG 7.19) – Vāsudeva jelentése Kṛṣṇa – „Kṛṣṇa minden, és ezért meghódolok Neki.” Sa mahātmā sudurlabhaḥ. Az a személy, egy nagyszerű lélek, nagyon ritka.

Miért ne válhatnánk tehát azonnal azzá a nagyszerű lélekké azáltal, hogy meghódolunk Kṛṣṇának? Ebben van a lényeg. Áldozat által. Az áldozat azt jelenti, hogy el kell jutnunk arra a pontra. Nos, ha ez az a cél, amit a végén el kell érni, akkor miért ne válhatnánk azonnal jñānavānná és hódolnánk meg Kṛṣṇának? Ez az én javaslatom.

sarvāṇīndriya-karmāṇi

prāṇa-karmāṇi cāpare

ātma-saṁyama-yogāgnau

juhvati jñāna-dīpite

(BG 4.27)

Ātma-saṁyama. Különféle vezeklések léteznek. Ezt ātma-saṁyamának hívják. A jógikus elv az ātma-saṁyama egy másik fajtája.

dravya-yajñās tapo-yajñā

yoga-yajñās tathāpare

svādhyāya-jñāna-yajñāś ca

yatayaḥ saṁśita-vratāḥ

(BG 4.28)

Vannak dravyamaya-yajñák. A dravyamaya-yajñas jótékonykodást jelent. Ezt dravyamaya-yajñának hívják. A jñānamaya-yajña azt jelenti, hogy nagyon kritikusan, szépen be kell kapcsolódni a Védák tanulmányozásába. Ezt jñānamaya-yajñának hívják. És azok, akik irányítják az érzékeket, ők yogamaya-yajñát végeznek.

Szóval, a yajñának különböző fajtái vannak, és a yajña különböző típusai szerint a jógiknak is különböző típusai vannak. Mindegyiküket jóginak hívják. Tehát, a yajña típusától függően különböző típusú jógik léteznek. Ahogy mi is egy fajta vagyunk. A transzcendentális szerető szolgálat folyamatával próbálkozunk, tehát bhakta-yogīk vagyunk. Az odaadó szolgálatban cselekvő jógiknak neveznek bennünket. Természetesen a hatodik fejezetben azt fogjuk találni, hogy a bhakta-yogī a legkiválóbb jógi.

yoginām api sarveṣāṁ

mad-gatenāntar-ātmanā

śraddhāvān bhajate yo māṁ

sa me yuktatamo mataḥ

(BG 6.47)

És az Úr azt állítja, hogy: "Különféle jógik léteznek, de az a személy, aki állandóan az Énen elmélkedik, az a legtökéletesebb jógi." Ezért az odaadó szolgálat, a Legfelsőbb Úr szeretetteljes odaadó szolgálata, ez a jógi legfelsőbb fajtája. Ezt találjuk mindenhol, minden fejezetben, ennek a Bhagavad-gītānak minden versében, hogy a Kṛṣṇa-tudat, amelyet igyekszünk művelni, ez a jóga legkiválóbb típusa.

apāne juhvati prāṇaṁ

prāṇe 'pānaṁ tathāpare

prāṇāpāna-gatī ruddhvā

prāṇāyāma-parāyaṇāḥ

apare niyatāhārāḥ

prāṇān prāṇeṣu juhvati

(BG 4.29)

Ezek a prāṇa, apāna . . . légzésszabályozással kapcsolatosak. Különféle levegők áramlanak a testen belül, és a jógarendszer, azok irányítása, az is az áldozat egy másik fajtája.

sarve 'py ete yajña-vido

yajña-kṣapita-kalmaṣāḥ

yajña-śiṣṭāmṛta-bhujo

yānti brahma sanātanam

(BG 4.30)

Nos, mi a célja ennek az áldozatnak? Itt arra a következtetésre jutottunk, hogy sarve 'py ete yajña-vidaḥ. Mindezek a különféle yajña-fajták arra valók, hogy csökkentsék bűnös (tetteink) reakcióit. A mi bűnös (tetteink) reakcióit. Mert sok bűnös visszahatást halmozunk fel különböző születéseink folyamán. Tehát, ha áldozatot mutatunk be, ha jógázunk, akkor ez a folyamat segít csökkenteni felgyülemlett - úgy értem -, bűnös reakciónkat. De mind közül ez a harer nāma harer nāma harer nāmaiva kevalam (CC Ādi 17.21), ó, ez a legegyszerűbb és a legfelsőbb folyamat. Amint azt már több alkalommal is megbeszéltük, az Úr Caitanya azt ajánlja, hogy ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12). Ezzel a paraṁ vijayate śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanam, a saṅkīrtana előadásával – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare – azonnal kitisztul a por az elméből. Ez ajánlott.

Szóval, annak ellenére, hogy nagyon egyszerű folyamat, ez a legfelsőbb folyamat. Minden más yajña- és jógarendszert fölülmúl. Nāyaṁ loko 'sty ayajñasya, kuto 'nyaḥ kuru-sattama (BG 4.31). Az Úr azt mondja: "Akik nem hajtanak végre yajñát, azok még ebben a világban, ebben az életben sem lehetnek boldogok, és mit mondhatnánk a következő életről." Ez a tudat . . . ezért áldozatot kell bemutatnunk.

Nāyaṁ lokaḥ, ayaṁ lokaḥ. Ayam, ez a világ, amelyben jelenleg élünk, ez is egyre nyomorúságosabb. Jelen pillanatban az emberek kimondottan fájdalmasan érzik magukat a modern életben, mert a yajña folyamata . . . teljesen, ... az emberek elkötelezettek: "Dolgozz keményen, keress pénzt és foglalkozz az érzékkielégítéssel." Ez minden. Jelenleg ez a teljes program, ami zajlik. A társadalom számára ez nem hozhat békét és jólétet. Yajñát kell bemutatnunk. Ez a természet törvénye.

Szóval, az Úr azt mondja, nāyaṁ loko 'sty ayajñasya: "Azok, akik nem mutatnak be (áldozatot), azok számára nincs boldogság még ebben a világban sem, még ebben az életben sem." És kuto anyaḥ kuru-sattama: "Kedves Arjuna, akkor mit is mondhatnék a következő életről. Ó, a következő élet még ennél is sokkal szánalmasabb."

evaṁ bahu-vidhā yajñā

vitatā brahmaṇo mukhe

karma-jān viddhi tān sarvān

evaṁ jñātvā vimokṣyase

(BG 4.32)

śreyān dravyamayād yajñāj

jñāna-yajñaḥ parantapa

sarvaṁ karmākhilaṁ pārtha

jñāne parisamāpyate

(BG 4.33)

Most Kṛṣṇa a különböző típusú yajñák következtetéseiről beszél. Azt mondja, hogy śreyān dravyamayād yajñāj jñāna-yajñaḥ parantapa. Jñāna-yajña, jñāna-yajña jelentése . . . ez a jñāna-yajña, amit itt csinálunk. Nagyon alaposan megvitatjuk a Bhagavad-gītát, és megpróbálunk minden verset megérteni a védikra való hivatkozással, és amennyire logikánk és érvelésünk azt megengedi. Tehát, ezt hívják jñāna-yajñának.

A dravyamaya-yajña pedig azt jelenti, ahogy tegnap, tegnapelőtt beszéltük róla, az oltáron a tűzbe tisztított vajat, gabonát vagy néha állatot kell feláldoznunk. Ezeket dravyamaya-yajñának hívják. Tehát, Kṛṣṇa azt mondja: śreyān dravyamayād yajñāt. A dravyamaya, az a javak vagy egyéb dolgok feláldozása a yajñában, abból a yajña típusból való, śreyān dravyamayād yajñāj jñāna-yajñaḥ parantapa. Jñāna-yajña, ez a filozófiai vita, az élet céljának logikus megvitatása olyan jóváhagyott irodalomból, mint a Bhagavad-gītā, Śrīmad-Bhāgavatam, ha erről beszélgetünk, ezt jñānamaya-yajñának hívják, „tudás útján”, jñānamaya-yajña.

Szóval, miért részesítik előnyben a jñānamaya-yajñát? Sarvaṁ karmākhilaṁ pārtha jñāne parisamāpyate. Mert végül is meg kell szereznünk azt a tudást, amely a Legfelsőbbnek meghódolt lélekké tesz. Ez a lényege. Bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19). Tehát, a jñāna azt is jelenti, hogy megértjük helyzetünket, megértjük, mi Isten, megérteni, mi a kapcsolatunk Istennel, megérteni, miért vagyunk ebben az anyagi világban, és mi a következő életünk, honnan jöttünk, hol van az igazi tudás, szóval, mindezeket a dolgokat meg kell érteni.

És ha mindent megértesz, akkor az út világos, világosan megértheted, hogy "a Legfelsőbb parányi szerves része vagyok; ezért az a kötelességem, hogy transzcendentális szolgálatot nyújtsak a Legfelsőbbnek." Ez a legmagasabb yajña, a legmagasabb jñāna, tudás, a tudás, yajña. Tehát, Kṛṣṇa ezt a jñānamaya-yajñát, áldozatot tanácsolja . . . áldozat. Nos, hogy megértsd ezeket a dolgokat, fel kell áldoznod egy kis időt, fel kell áldoznod némi munkát, némi figyelmet. Szóval, ezek az áldozatok többet nyomnak a latban, mint amikor áldozati javakat ajánlunk fel a tűzben. Ez itt egyértelműen le van írva. Nos, mi ennek a tudásnak a folyamata? Az Úr ezt is elmondja:

tad viddhi praṇipātena

paripraśnena sevayā

upadekṣyanti te jñānaṁ

jñāninas tattva-darśinaḥ

(BG 4.34)

Nos, ha szert kell tenned tudásra, akkor mindenek előtt meg kell keresni egy olyan embert, aki már látta a fényt. Tattva-darśinaḥ. Tattva . . . tattva azt jelenti. . . a Śrīmad-Bhāgavatamban a tattva meghatározása, az angol fordítása "Abszolút igazság". Ezt hívják tattvának.

vadanti tat tattva-vidas

tattvaṁ yaj jñānam advayam

brahmeti paramātmeti

bhagavān iti śabdyate

(SB 1.2.11)

Nos, „Ez az Abszolút Igazság három különböző fázisban ismerhető meg”. Melyek ezek? "Brahman, Paramātmā és Bhagavān." Tehát, az a személy, akit . . . ha valóban tudásra vágyunk, akkor meg kell találnunk egy személyt, aki tattva-darśī, aki megértette az Abszolút Igazságot.

Nos, az Abszolút Igazság három fázisban valósul meg: Brahman, Paramātmā és Bhagavān. Vannak bizonyos tattva-vit személyek, vagyis az Abszolút Igazság olyan ismerői, aki az Abszolút Igazságot személytelen Brahmanként értelmezik. És vannak mások, az Abszolút Igazság ismerői, akik az Abszolút Igazságot a helyhez kötött Felsőlélekként értelmezik. Ezeket hívják jógiknak. Az elsőként említett személyeket pedig jñānīknak hívják. És vannak más tattva-vit személyek, vagyis az Abszolút Igazság ismerői, akik Kṛṣṇaként, az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként ismerik az Abszolút Igazságot.

Tehát, akár Brahman, akár Paramātmā, akár pedig Kṛṣṇa legyen a Legfelsőbb Személyiség. . . nincs köztük különbség. Ugyanazok, de a tudó képessége szerint különböző állapotokban nyilvánulnak meg. Többször megvitattuk ezt a kérdést. Csakúgy, mint ahogy a Nap megértéséhez, valaki a napsugarakat tanulmányozza. Ő ugyancsak tanulmányozza a napot. És van, aki azt tanulmányozza, mi az a napkorong. Tehát, ő is tanulmányozza a napot. És van, aki megpróbál bejutni a Napbolygóra, hogy lássa, ki él ott. Ez mind a napról szól. Viszont, aki a napfényt tanulmányozza, annak az osztályzata alacsonyabb, mint azé, aki a napkorongot próbálja megérteni. És az ő helyzetük alacsonyabb, mint azé, aki a napba akar bejutni. Tehát, a bhakták megpróbálják meglátni a napistent a napon belül. Pont úgy, mint ahogy Kṛṣṇát akarják látni. Az Upaniṣadban ez áll . . . van egy ima, amit a Brahman imádkozik: "Légy oly kedves, félrelebbenteni csillogó, vakító pillantásodat, hogy valóban megpillanthassalak?" Szóval, a brahma-jyotiban ott van Kṛṣṇa. Tehát, ezt kell meglátnunk.

Ezért akár a Brahmavādī, akár a Paramātmavādī, akár a bhakta, ők mindannyian tattva-vit. Mindannyian transzcendentalisták. Nincs köztük különbség. Mivel azonban minden szférában három osztály van, úgy a transzcendentális mezőben is három osztály van. Szóval, a Bhagavad-gītā, az Úr azt ajánlja, hogy jñāninas tattva-darśinaḥ (BG 4.34).

Meg kell keresned azt a személyt, aki tattva-darśī, aki megvalósította az Abszolút Igazságot, akár Brahman, akár Paramātmā, akár az Istenség Személyisége felfogásában. Mert mindegyikük más-más ízt képvisel. Ilymódon tehát a Paramātmā vagy a Legfelsőbb Abszolút Igazság úgyszintén három fázisban nyilvánulnak meg: Brahman, Paramātmā, Bhagavān.

Tehát, bárhogyan is legyen, mindegy, akár az Abszolút Igazság személytelen Brahman-felfogását választod, akár az Abszolút Igazság helyhez kötött Legfelsőbb Lélek, Felsőlélek felfogását, akár a legmagasabbat, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Śrī Kṛṣṇát fogadod el. Mattaḥ parataraṁ nānyat kiñcid asti dhanañjaya (BG 7.7). Az Úr azt mondja, hogy "Ez az Abszolút Igazság utolsó fázisa, ami én vagyok, Kṛṣṇa."

Tehát, mindenesetre, ha jñanát akarunk – mert a jñānamaya-yajña az ajánlott legmagasabb yajña –, tehát ha valóban jñánát akarunk, akkor először is kell találnunk egy olyan személyt, aki tattva-darśī. Csakúgy, mint amikor aranyat kell vásárolnod, tudnod kell, hol kapható arany. Ha egy élelmiszerboltba mész aranyat vásárolni, akkor az reménytelen lesz. Értitek? Ez nem kivitelezhető. Be fognak csapni. Tehát, legalább meg kell találnod azt a személyt, aki rendelkezik vele . . . egy ilyet kell találnod. Akárcsak a kultúra szerint. Ezt hívják áldozatnak, jñāna.

Ha valóban a tudást keresed, Kṛṣṇa segíteni fog neked, mert Ő mindenben megsegít. Īśvara. Sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ (BG 15.15).

Erről ma reggel beszéltünk. Ő mindig veled van, így megérti, hogy milyen tudást keresel. Tehát, őszintének kell lennünk, ha meg akarjuk ismerni az Abszolút Igazságot. Majd megtalálod; Kṛṣṇa segíteni fog neked. Ha egy Brahmavādit akarsz, Ő segíteni fog neked. Ha egy Paramātmavādīra vágysz, akkor is Ő fog segíteni neked. És ha bhaktát akarsz, abban is segíteni fog. Szóval, tad viddhi. Először is meg kell találnod azt a személyt. Tehát, Kṛṣṇa azt ajánlja, ha tudásra vágysz, akkor mindenekelőtt . . . ez a folyamat, az egész védikus folyamat ilyen. A Kaṭhopaniṣadban ugyancsak az áll, hogy tad-vijñānārthaṁ gurum eva abhigacchet: "Ha meg akarod érteni a transzcendentális tudományt, akkor egy lelki tanítómesterhez kell fordulnod." És ki a lelki tanítómester? Ó, manapság mindenki lelki tanítómester akar lenni. Ó, azt is megemlítik, hogy ki a lelki tanítómester. Samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12): "Olyan lelki tanítómesterhez kell fordulnod, aki śrotriyam és brahma-niṣṭham." Śrotriyam jelentése: aki a tanítványi láncból való vagy a Legfelsőbbtől száll alá.

Ahogy a negyedik fejezetben, a negyedik fejezet elején is értelmeztük, evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ (BG 4.2).

Van egy parampara; van egy tanítványi utódlás. Tehát, aki ebbe a tanítványi láncolatba bekerül, és azáltal, hogy ebből a tanítványi láncolatból jön, szilárdan meg van győződve az Abszolútról, rendíthetetlenül ismeri az Abszolút Igazságot, ő guru. Két minősítés. Abból a tanítványi láncolatból kell származnia, és rendelkeznie kell a meggyőződéssel; senki sem térítheti el őt az Abszolút Igazságról való meggyőződésétől. Semmivel. Ezzel a két minősítéssel kell rendelkeznie. Tad viddhi praṇipātena paripraśnena (BG 4.34).

A Kaṭha Upaniṣadban ez áll: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12). Abhigacchet. Ez egy szanszkrit nyelvtani utasítás. Amikor felmerül a kérdés, hogy kötelező-e, hogy "kell", akkor a vidhiliṅ, az ige ezen formája használatos, gacchet, gacchet. Gacchet azt jelenti, hogy "menned kell". Ne gondold, hogy képzett, jóhiszemű lelki tanítómesterhez való fordulás nélkül megszerezheted. Nem. Ez nem lehetséges. Az Úr Kṛṣṇa itt is azt ajánlja, tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā: "Ha meg akarod tanulni azt a transzcendentális tudományt, akkor először is keresned kell egy transzcendentalistát." Ezt a Kaṭhopaniṣad is ajánlja.

A Bhāgavatámban is azt mondják, tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21): "Aki a legmagasabb típusú kérdésekre vágyik...." Nagyon sok kérdésünk van. Egész éjjel és nappal kérdéseket tehetünk fel: "Mi az árfolyama ennek az árunak? Mi történik ezen a politikai síkon? Mi történik Kínában?" Ezek nem az igazi kérdések. . . nem ezek az igazi kérdések. Śreya uttamam: aki érdeklődővé vált az uttamamban. Uttamam azt jelenti, udgata-tama, nem az anyagi világhoz kapcsolódó kérdések. Aki mohón érdeklődik az Abszolút Igazság felől vagy a lelki világról, annak lelki tanítómesterre van szüksége. Tasmād guruṁ prapadyeta. Az első utasítás az, hogy tasmād guruṁ prapadyeta: "Meg kell hódolnod egy lelki tanítómesternek."

Kinek? Kinek ajánlott lelki tanítómestert keresni? Tasmād gurum . . . jijñāsuḥ. Jijñāsuḥ azt jelenti, aki érdeklődő. Mifelől érdeklődő? Jijñāsuḥ śreya uttamam: "Mi az életem végső célja?" Ha nem rendelkezik azzal a hozzáállással, hogy érdeklődjön, mi az élete végső célja. . . úgy nem kell lelki tanítómestert keresnie. A lelki tanítómester nem egy csoda-lámpás. Csakúgy, mint: "Ó, milyen sok embernek van lelki tanítómestere. Ó, hadd legyen nekem is egy lelki tanítómesterem." Ez nem így van. Ez csak jijñāsuḥ: az embernek nagyon érdeklődőnek kell lennie a transzcendentális témák iránt. Az ilyennek van szüksége lelki tanítómesterre.

Tehát, az Úr itt is azt mondja, hogy tad viddhi: "Ha meg akarod érteni ezt a transzcendentális témát, akkor egy személyhez, egy jóhiszemű lelki tanítómesterhez kell fordulnod." A folyamat pedig praṇipāta, praṇipātena. Praṇipāta jelentése teljes önátadás. A pra jelentése prakṛṣṭa-rūpeṇa, teljesen, a nipāta pedig azt jelenti, hogy teljesen üres lappá válunk. Tiszta lappá. Senki ne közelítsen egy jóhiszemű lelki tanítómesterhez csak azért, hogy vitába szálljon vele, és csak azért, . . . azzal a vággyal, hogy: "Meglátom, milyen lelki tanítómester." Nem. Ez értelmetlen. Választanod kell egy lelki tanítómestert. . .

Guru Mahārājám, a lelki tanítómesterem azt szokta mondani, hogy nem a látás, hanem a fül, a hallás alapján kell lelki tanítómestert választani. És ne olyan lelki tanítómestert válassz ki, akinek nagyon jó haja vagy szakálla van, vagy valami nagyon szép vonása van: "Ó, nagyon jó, szép megjelenésű." Nem. Hallanod kell Őt. Tad viddhi praṇipātena. Śruti. Az egész folyamat śruti. A Védákat śruti-nak hívják. A fül az, amelyik rögzíti a hangot.

Szóval, itt is ugyanarról a dologról van szó, amit az Úr Kṛṣṇa ajánlott, a praṇipātáról. Először is fel kell keresned egy jóhiszemű lelki tanítómestert, és utána meg kell hódolnod neki. Ez az első folyamat. Praṇipātena paripraśnena. A paripraśnena az őszinte kérdezősködést jelenti. Nemcsak meghódolni kell; elég intelligensnek kell lenned ahhoz, hogy érdeklődj is. Nem arról van szó, hogy valamiről hallasz, és amott meg nincs semmilyen kérdésed. Nem. Biztos van néhány kérdésed. Paripraśnena és sevayā. Tehát, önátadás (meghódolás), kérdezősködés és sevā, szolgálat. Minden nap ezt a dalt énekeljük:

yasya prasādād bhagavat-prasādo

yasyāprasādān na gatiḥ kuto 'pi

dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ

vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

(Śrī Śrī Gurv-aṣṭaka)

Yasya, ha valóban találunk egy lelki tanítómestert, jóhiszemű lelki tanítómestert, és ha ki tudjuk elégíteni őt szolgálatunkkal, akkor Isten megismeréséhez vezető utunk biztosított. Ez a lényeg. Íme. Először is találnunk kell egy jóhiszemű lelki tanítómestert. Aztán a szolgálatommal, az önátadásommal, a kérdéseim által, ha mindezt kiaknázzuk, akkor garantált az utunk vissza Istenhez, haza. Ez egy . . . nagyon fontos vers. Tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā, upadekṣyanti te jñānam (BG 4.34). Azt a tudást, amellyel eljuthatsz önérdekedig, Viṣṇuig, azt a tudást valósíthatod meg.

Köszönöm szépen. Ha van kérdés, feltehetitek. (szünet)

Bhakta: . . . az áll, hogy jñānīk és jógik között léteznek.

Prabhupāda: Ó, a yogī, ők a Felsőlelket keresik önmagukban, és a jñānī az Abszolút Igazságot személytelen jellemzőjén keresztül értelmezi.

Bhakta: A jñānī nem . . . (nem egyértelmű) . . . kutat utána?

Prabhupāda: Ő is kutat utána. Nem hallottad. Az Abszolút Igazság három arculatban nyilvánul meg – Paramātmāként, Bhagavānként és Brahmanként. Akik a Brahmant követik, őket jñānīknak hívják; azokat, akik Paramātmát követik, őket jógiknak hívják – és akik az Istenség Személyiségét követik, őket bhaktáknak hívják. És mindannyian az Abszolút Igazságot keresik, de különböző arculataiban. Érted?

Nem differenciálódtak (nem váltak szét). Nem az anyagi síkban helyezkednek el. Akár a Brahmant kereső, akár a legfelsőbb lelket, a Felsőlélket kereső, akár az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kereső, mindannyian transzcendentalisták. Nem az anyagi síkban helyezkednek el. Ők tattva-vit. Tattva-vit azt jelenti, hogy a transzcendentális történések területén helyezkednek el. Viszont léteznek fokozatok.

Csakúgy, mint a következő példában, amelyet már említettem – nem hallgattad figyelmesen –, hogy van a napfény, a napkorong és a nap belseje. A vizsgálódás tárgya ugyanaz, de mégis, a napsütés vizsgálata, és a napkorong tanulmányozása, valamint a napon belüli vizsgálódás tárgya között különbségek állnak fenn, bár egészében nézve a téma maga a nap. Az Abszolút Igazság szintén három arculatban nyilvánul meg: Brahman, Paramātmā és Bhagavān. Tehát, e három közül bármelyiket fel kell tárnunk – majd azt követően fokozatosan továbblépünk.

Akik a brahman felfogásban vannak. . . olyanok, akárcsak Śukadeva Gosvāmī. Ő brahman felfogásban volt, de fokozatos fejlődés útján bhaktává vált. Bhakta lett. Sok példa van erre. A Sanaka-Sanātana bölcsek Brahman felfogásban voltak. Tehát . . . ahogy a Bhagavad-gītā kimondja, bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19). Ez a mām az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. Tehát, bárki, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez elérkezik, a tudás legmagasabb fokán áll. (szünet)

Indiai férfi: . . . egy embernek rengeteg lelki tudása van és védikus hit vagy egy ember sok hittel rendelkezik a szívében.

Prabhupāda: Igen. Azaz . . .

Indiai férfi: Úgy értem, más szóval, ha a bhakta jñānī lenne.

Prabhupāda: Nem. Pont olyan, mint . . . a Bhagavad-gītā világosan kimondja, hogy bhakto 'si me priyo 'si (BG 4.3): "Mivel az Én bhaktám vagy, te vagy a legkedvesebb barátom."

Indiai férfi: Miért, uram?

Prabhupāda: Ez az Ő választása. Erről Kṛṣṇát kérdezed meg. Ő állítja így.

Indiai férfi: De miért?

Prabhupāda: Miért? Kṛṣṇa ezt állítja. Nem mondhatod. . . Indiai férfi: Mert ha teljes szívünkből Istenhez megyünk megfelelő megértés nélkül, annak is van egy hibája.

Prabhupāda: Nem. Ez nem megértés kérdése. Tegyük fel, hogy ez a folyamat. . . ahogy Kṛṣṇa mondja, bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate (BG 7.19): "A tudás kultúrájában való sok-sok születése után az a személy, aki a tudás legmagasabb pontjára jutott, meghódol Nekem." Hasonlóképpen, ha bárki, mindenféle tudás nélkül, csak Kṛṣṇának hódol meg, minden tudás birtokosává válik. Minden fokozaton felülemelkedett. Minden fokozaton túljutott. És ez is megállapítást nyert.

Ha azt kérded: "Hogyan emelkedhetett felül minden szakaszon?" a válasz erre a Bhagavad-gītāban található meg:

teṣām evānukampārtham

aham ajñāna-jaṁ tamaḥ

nāśayāmy ātma-bhāva-stho

jñāna-dīpena bhāsvatā

(BG 10.11)

Teṣām: "Mivel ő egy bhakta, csak azért, hogy megajándékozza, csak azért, hogy különleges szívességgel viseltessen iránta" teṣām evānukampārtham, "egyszerűen azért, mert különleges szívességet tanúsítok iránta, én magam, belülről felvilágosítom a tudással, úgy értem, rávezetem és ...” És meg fogsz lepődni, hogy Guru Mahārājám lelki tanítómestere Gaura Kiśora dāsa Bābājī Mahārāja volt. Ő teljesen írástudatlan volt. Nem tudott aláírni, míg az én lelki tanítómesterem korának legtanultabb embere volt. Elfogadott egy olyan gurut, aki teljesen analfabéta volt. De amikor Gaura Kiśora dāsa Bābājī Mahārāja megszólalt, teljes védikus hivatkozással szólt. És a Védákban azt találod, hogy:

yasya deve parā bhaktir

yathā deve tathā gurau

tasyaite kathitā hy arthāḥ

prakāśante mahātmanaḥ

(Śvetāśvatara Upaniṣad 6.23)

Ilymódon tárul fel a teljes lelki tudás. Nincs alárendelve semmilyen anyagi vivmánynak. Nincs alárendelve semmilyen anyagi tudásszerzésnek. Megnyilvánul. Hogyan? Yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau. Aki szilárdan hisz a Legfelsőbb Úrban és szilárdan, jóhiszeműen hisz lelki tanítómestere személyiségében, előtte minden dolog feltárul önmagában. A lelki dolgok nem olyanok, mint az anyagiak.

Tehát, a Bhagavad-gītā szerint - sarva-guhyatamam - az Úr azt mondja, "A tudás legbizalmasabb részét beszélem el neked, kedves Arjunám, mert te az Én nagyon kedves barátom vagy, sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).

Tehát aki megérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és meghódol neki, őt tekintik a legmagasabb, a legfelsőbb spiritualistának.

Indiai férfi: Mi a prasādam jelentősége? A prasādam jelentősége?

Prabhupāda: Prasāda? Prasāda jelentése: kegy. Kegy. Prasāda jelentése: prakṛṣṭa-rūpeṇa sīdati. Ez a prasāda; azt jelenti, hogy teljesen elégedett.

Indiai férfi: Ennek a végén adni fogsz nekünk valamennyi prasādát. Mi a jelentősége ennek a prasādának?

Prabhupāda: Ó!!! Az. Igen. Prasāda. Nagyon jó. Ez a prasāda Kṛṣṇa kegye. Kṛṣṇa különleges kegye. Ez a prasāda. Prasāde sarva-duḥkhānāṁ hānir asyopajāyate (BG 2.65).

Ha egyszerűen elfogyasszuk a Kṛṣṇa prasādát, minden kultúra nélkül, lelki tudáshoz juthatunk. Rendben. Kírtanázzunk egyet! Bezárhatod az ajtót. . . (vége)