Category:HU/660904 - Lecke BG 06.04-12 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda: . . . śrī-caitanya-mano 'bhīṣṭaṁ sthāpitaṁ yena bhū-tale, svayaṁ rūpaḥ kadā mahyam . . .

(break)

yadā hi nendriyārtheṣu

na karmasv anuṣajjate

sarva-saṅkalpa-sannyāsī

yogārūḍhas tadocyate

(BG 6.4)

uddhared ātmanātmānaṁ

nātmānam avasādayet

ātmaiva hy ātmano bandhur

ātmaiva ripur ātmanaḥ

(BG 6.5)

Nos, erről a két ślokáról, versről beszéltünk az utolsó alkalommal, miszerint saját magunknak kell felemelkednünk a lelki szintre. Egyedül kell a lelki szintre emelnem magamat. Szóval, egyszerre vagyok a saját barátom és ellenségem is. Ez a lehetőség adott. Cāṇakya Paṇḍitának van egy nagyon szép verse:

na kaścit kasyacin mitraṁ

na kaścit kasyacid ripuḥ

vyavahāreṇa jāyante

mitrāṇi ripavas tathā

(Canakya Paṇḍita)

"Senki sem barátja senkinek, senki sem ellensége senkinek. Csak a viselkedés az, amely segítségévevel valaki megértheti, ki a barátja és ki az ellensége." Senki sem születik ellenségként, senki sem születik barátként. Viszont kölcsönös viselkedésünk alapján valaki a barátom, valaki pedig az ellenségem. Hasonlóképpen, ahogyan a hétköznapi dolgainkban megvan ez a felosztás, úgy saját magamban is jelen van. Saját magamban. Ha barátként bánok magammal, saját magammal, akkor az én, önmagam, a saját barátom vagyok. És ha ellenségesen bánok magammal . . .

Nos, mi ez a barátság és ellenségesség? A barátság abban van, hogy lélek vagyok. Így vagy úgy, de kapcsolatba kerültem ezzel az anyagi természettel. Tehát, ki kell szabadulnom ennek az anyagi természetnek a szövevényéből. Ha így cselekszem, akkor a saját barátom vagyok. Viszont, még ha meg is szerzem ennek a lehetőségét, ám nem így cselekszem, úgy a saját ellenségem vagyok. Tehát, ātmaiva hy ātmano bandhur ātmaiva ātmano ripuḥ. Tehát, én magam vagyok a saját barátom, a barátom és az ellenségem egyaránt.

bandhur ātmātmanas tasya

yenātmaivātmanā jitaḥ

anātmanas tu śatrutve

vartetātmaiva śatruvat

(BG 6.6)

Nos, hogyan válhatok a saját barátommá? Azt magyarázza itt, hogy bandhur ātmā ātmanas tasya. Ātmā jelentése elme, ātmā jelentése test és ātmā jelentése lélek. Ezt a három dolgot már elmagyaráztam a minap, amikor az ātmāról vagy önvalóról beszéltünk. . . csakúgy, mint ahogy oly régóta elsajátítottam a testi felfogást önmagamról, amikor azt állítom, hogy "az énemet említve" a testemre gondolok.

Amikor túllépek a testi életfelfogáson, akkor azt gondolom: „Én az elme vagyok”. Ám valójában, amikor az igazi lelki szinten vagyok, akkor az „én” azt jelenti, hogy "tiszta lélek vagyok". Szóval, a fejlődés fokától függően eltérő az énről alkotott elképzelésem.

Szóval, a szótár szerint, nirukta szerint mindegyik . . . vagyis a test, az elme és a lelki lény, ezt mind énnek nevezi. Nos, itt úgy említik, bandhur ātmā ātmanas tasya. Szóval, itt az ātmā egyik jelentése elme. Az elme a saját barátunk, és az elme a saját ellenségünk. Szóval, az elmét edzenünk kell. Ha arra edzem az elmémet, hogy a barátom legyen, akkor az életem sikeres lesz.

Ha arra edzem az elmémet, hogy ellenségem legyen, akkor az életem sikertelen lesz. Anātmanas tu śatrutve vartetātmaiva śatruvat (BG 6.6). De aki nem ismeri a lelki ént, annak az elméje úgy viselkedik, mint a saját ellensége. Aki ezt a testet „a saját énjének” tekinti, annak az elméje a saját ellensége. És aki tisztában van a lelki én fogalmával, annak az elméje a saját barátja.

Szóval, az elmének semmi köze hozzá. Az elme . . . egyszerűen az elme képzése az, amire szükség van. És hogyan lehet az elmét képezni? Előnyös társulással. Az elménk előnyös társulással képezhető. Saṅgāt sañjāyate kāmaḥ (BG 2.62). Kāma jelentése vágy. A vágy az elme funkciója (alaptulajdonsága). És saṅgāt sañjāyate kāmaḥ. És a társulástól függően az elmém vágyakat hoz létre.

Tehát, előnyös jó társulásban kell részt vennünk, ha azt akarjuk, hogy az elmém a barátom legyen. Ha barátot akarok szerezni . . . ha azt akarom, hogy az elmém a barátom legyen, akkor sādhuval kell társulnom. Tasmāt satsu sajyeta buddhimān. A buddhimān értelmes embert jelent. Satsuval kell társulnia. Satsu azokat jelenti, akik önmegvalósításra törekszenek.

A nevük sat. Sat és asat. Az asat jelentése: aki az ideiglenes dolgokra törekszik. Az anyag ideiglenes. A testem ideiglenes. Szóval, ha egyszerűen csak a testi örömmel, az érzékkielégítéssel foglalkozom, akkor átmeneti dolgokkal foglalkozom. Ám, ha az önmegvalósítással, az állandóval foglalkozom, akkor a sattal vagyis az állandóval foglalkozom.

Tehát, tasmāt satsu sajyeta buddhimān. "Bárki, aki intelligens, olyan személyekkel társuljon, akik megpróbálják az önmegvalósítás érdekében felemelni magukat." Ezt hívják sat-saṅgának, jó (előnyös) társulásnak. És mi az eredménye a jó társulásnak? Nos, ha jó társulást hozunk létre, akkor santāḥ chindanti. Santaḥ azokat a személyeket jelenti, akik sādhuk, akik jámborak. Szavaikkal képesek megszüntetni az anyagi világhoz való ragaszkodásunkat. Képesek elvágni azt.

Úgy, ahogy Kṛṣṇa beszél Arjunához. Mi a célja annak, hogy ennyi mindenről beszél? Csak az, hogy elvágja kötődését az úgynevezett anyagi vonzalomhoz. Hatással van rá valami, ami meggátolja saját kötelességében való előrehaladásától. Tehát, Ő az. . . Kṛṣṇa csak azért mutatja be a Bhagavad-gītāját, hogy elvágja (a ragaszkodását). Santā eva hi chindanti uktibhiḥ. Uktibhiḥ. Chindanti jelentése vágás.

Nos, valaminek az elvágásához valami éles eszközre van szükségünk. Ám a jelen helyzetben ahhoz, hogy az elmét elvágja a ragaszkodástól, kiélezett uktira van szükség. Az ukti szavakat jelent. Kiélezett dolgokat. Nem kellene . . . amikor az ember elvág valamit, nem kegyelmez, hasonlóképpen, amikor egy sādhu vagy egy szent személy beszél a szentekhez vagy a tanítványaihoz, nem alkalmaz . . . nem mutat semmilyen irgalmat. Az igazat mondja azért, hogy elméjük elszakadjon a valótlanhoz ragaszkodástól.

Úgy, ahogy Kṛṣṇa is mondja. Kṛṣṇa. . . Arjuna . . . először Arjunának címezve. Azt mondta: aśocyān anvaśocas tvaṁ prajñā-vādāṁś ca bhāṣase (BG 2.11): "Ó, úgy beszélsz, mint egy bolond… úgy beszélsz, mint egy nagyon tanult ember, de te vagy az első számú bolond." Értitek. Micsoda erős szót használt. Tehát, ha el akarunk szakadni ettől az anyagi világtól, akkor készen kell állnunk arra, hogy elfogadjuk a mestertől az ilyen éles szavakat. Santaḥ asya chindanti uktibhiḥ (SB 11.26.26).

Uktibhiḥ. Nem szabad kompromisszumot kötnünk; – Ó, ne mondj ilyen erős szavakat. Szükség van rá. Ez szükséges. Tehát, bandhur ātmā. Anātmanas tu śatrutve vartetātmaiva śatruvat. Anātmanaḥ. Azok, akik nem önmegvalósítottak, az elméjük . . . aki nem vette észre . . . (nem egyértelmű) . . . mi ő. Általában ... az életről testi felfogásunk van. Ám az intelligens ember, aki szent emberekkel társult, fel tudja fogni, hogy "nem én vagyok ez a test".

Az anyagi életfelfogást pedig oly sok helyen elítélik. Yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke sva-dhīḥ kalatrādiṣu bhauma ijya-dhīḥ yat-tīrtha-buddhiḥ salile (SB 10.84.13).

Oly sokféleképpen. Az, aki a három elemből álló test segítségével alkotta meg személyes énjét, valamint az, aki azt gondolja, hogy a föld, ahol született, vagy a rokonai, akik ezzel a testtel kapcsolatban állnak, "ők mind maga az összesség", az az ember nem jobb a szamárnál és tehénnél. Így mondják.

Tehát, jó társaságban, olyan jó könyvek tanulmányozásával, mint a Bhagavad-gītā, Śrīmad-Bhāgavatam, meg kell valósítanunk önmagunkat. Ellenkező esetben elménk mindig ellenség marad. Ellenség. Ellenség, mivel az ellenség mindig kész ártani, így az elmém olyan dolgokba sodor bele, amelyek által egyre jobban belegabalyodok ebbe a nyomorúságos anyagi életbe. Manaḥ ṣaṣṭhānīndriyāṇi prakṛti-sthāni karṣati (BG 15.7).

Nagyon keményen küzdünk ezzel az elmével és a hat érzékünkkel. Szóval, az elmét a barátunkká kell tennünk. Most Kṛṣṇa fokozatosan halad előre, hogy elmagyarázza Arjunának, hogyan lehet az elmét a barátunkká tenni.

jitātmanaḥ praśāntasya

paramātmā samāhitaḥ

śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu

tathā mānāpamānayoḥ

(BG 6.7)

jñāna-vijñāna-tṛptātmā

kūṭastho vijitendriyaḥ

yukta ity ucyate yogī

sama-loṣṭrāśma-kāñcanaḥ

(BG 5.8)

Nos, az elme képzése által, jitātmana, aki legyőzte az elmét, jitātmanaḥ, praśāntasya. . . praśānta azt jelenti, hogy egyensúlyba került, praśānta. Praśānta. Mert az elme mindig a nem állandó (múlandó) dolgokba vonszol bele. Harāv abhaktasya kuto mahad-guṇā manorathenāsati dhāvato bahiḥ (SB 5.18.12).

Asato manorathena: az elme szekerével. Amíg a képzetlen elme, a féktelen elme szekerén ülünk, az elme olyan dolgok felé vonszol, amelyek nem állandóak. Ám én a magam teljességében állandó vagyok, örökkévaló vagyok. Így vagy úgy, a nem állandó (múlandó) dolgokhoz való ragaszkodásra tettem szert. Szóval, ki kell szabadulnom ebből az összevisszaságból. Tehát, amennyiben az elmém nem edzett, úgy az elme azt teszi, hogy nem állandó (múlandó) dolgokba rángat bele. Harāv abhaktasya kuto mahad-guṇāḥ.

Viszont ez az elme, - ahogy a minap mondtam -, nagyon könnyen kiképezhetővé válik, ha az elménkbe, az elme erődítményébe egy nagyszerű katonát, Kṛṣṇát rögzítjük. Ugyanúgy, mint amikor az erődöt egy nagy hadvezér védi, olyankor szó sem lehet az ellenség behatolásáról, ehhez hasonlóan, ha Kṛṣṇát az elme erődjébe helyezzük, úgy semmi esély az ellenség behatolására. Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ (SB 9.4.18). Ezt azon a napon megmagyaráztuk.

És ha ezt nem tesszük meg, harāv abhaktasya kuto mahad-guṇāḥ. A mahad-guṇāḥ az anyagi vívmányokat, az anyagi oktatást, az anyagi gazdagságot vagy sokféle egyéb anyagi minősítést jelent. Ez nem segít nekem abban, hogy megzabolázzam az elmémet. Ez nem így működik. Az egyedüli megoldás, hogy ha Kṛṣṇát, vagy Istent helyezem bele az elmémbe, harāv abhakta. . . a Kṛṣṇa-tudatot, így az elmém nagyon könnyen legyőzhetővé válik. Szóval, jitātmanaḥ praśāntasya. Praśānta azt jelenti, aki megszűnt vágyni az anyagi élvezetekre.

Bhavantam evānucaran nirantaraṁ

praśānta-niḥśeṣa-mano-rathāntaram

(Stotra-ratnam 46)

Egy bhakta imádkozik az Úrhoz, bhavantam evānucaran nirantaram: "Mi... mikor leszek képes huszonnégy órán át a Te szolgálatodban tevékenykedni" vagyis "Mikor tudok majd száz százalékban Rád gondolni?" És praśānta-niḥśeṣa-mano-rathāntaram. A mano-rathāntaram azt jelenti, hogy az elme oly sok képzelgésbe vonszol bele. Nagyon sok tervkészítő tevékenységünk van. Megannyi tervkészítő üzlet. Ezt mano-rathāntaramnak hívják. Ahogy én is valamilyen szekéren döcögök, valamilyen autón utazom több lokáción keresztül. Szóval, ilyen az elme. . . ugyanezt a jelenséget írják le, māyā . . . yantrārūḍhāni māyayā (BG 18.61). Szóval, így utazgatunk mindenfelé.

Ám amint képes vagyok elmémet Kṛṣṇa-tudatban Kṛṣṇa lótuszlábaira rögzíteni, az jitātmanaḥ-vá válik. Jitātmanaḥ jelentése: legyőzött. És akkor az elmém megtisztul a nem állandó dolgokkal való összes kötődéstől. Praśāntasya. Jitātmanaḥ praśāntasya paramātmā samāhitaḥ.

Ez lehetséges . . . paramātmā jelentése: Felsőlélek. Többször elmondtuk nektek, hogy Paramātmā velem van. Ez ugyanaz. Paramātmā velem együtt ül a szívemben. Én, a lélek, az atomi szikra, lelki szikra, aki szintén ebben a szívben helyezkedik el és egymás mellett elhelyezkedve, a legkisebb formájában a Legfelsőbb Úr ugyancsak velem van. Paramātmā samāhitaḥ. Ez a paramātmā samāhitaḥ maga a yoga.

Nos, Kṛṣṇa, Paramātmā fokozatosan eljön. A yogarendszer . . . A meditáció azt jelenti, hogy minden érzékszervünket és az elmét a Paramātmára összpontosítjuk. Ez képezi a teljes yogarendszert. Tehát, itt utalunk rá, paramātmā samāhitaḥ, „teljesen elmerül a Paramātmában”. Praśānta. A praśānta azt jelenti, hogy megszűnik, megszűnik minden ideiglenes tevékenység. És jitātmanaḥ. Jitātmanaḥ azt jelenti, hogy az érzékek felett győzedelmeskedett. Így:

jitātmanaḥ praśāntasya

paramātmā samāhitaḥ

śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu

tathā mānāpamānayoḥ

(BG 6.7)

Śītoṣṇa-sukha . . . kettősség. Kettősség. Ebben az anyagi világban kettősség van. Pont úgy, mint ahogy most nyár van – azután ismét a tél fog majd következni, havazás. Śīta uṣṇa. Śīta a téli évszakot, az uṣṇa pedig a nyári évszakot jelenti. Śītoṣṇa-sukha-duḥkheṣu.

Ehhez hasonló a boldogság és a szorongás. Boldogság és szorongás. Tathā mānāpamānayoḥ. Ugyancsak ehhez hasonló a becsület és a becstelenség. Mert ebben a világban, a dualitás világában, a kettőségek világában mindent a dualitáson keresztül kell megérteni. Nem érthetjük meg, mi a becsület, ha nincs becstelenség. Ha nem sértenek meg, nem tudom megérteni, mi a becsület.

Szóval, mānāpamānayoḥ. Hasonlóképpen nem értem, mi a nyomorúság (szenvedés), ha nem ízleltem meg a boldogságot. Vagy nem fogom megérteni, mi a boldogság, ha nem értettem meg a nyomorúságot. Tehát, hasonlóan. . . Nem tudom megérteni, mi a hideg, ha nem tapasztaltam a forrót. Ez a világ a kettősségek világa. Nos, az embernek felül kell emelkednie ezen. Amíg ez a test jelen van, addig ez a kettősség érzet megmarad.

Tehát, mivel megpróbálok kijutni ebből a testből, a testi felfogásból – nem szó szerint a testből, hanem a testi felfogásból –, ezért gyakorolnom kell eltűrni ezeket a kettősségeket. Mint a második fejezetben, nekünk is . . . Kṛṣṇa azt tanácsolta Arjunának, mātrā-sparśās tu kaunteya śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ (BG 2.14).

A szorongás és a boldogság kettőssége magának a bőrnek tudható be. Ez bőrbetegség. Csakúgy, mint a viszketés, a bőr viszketése. Szóval, mivel a viszketés létezik, nem szabad dühösnek lennem miatta. El kellene viselnem. Olyan sokszor fordul elő. Most a szúnyogcsípés időszerű. Tehát, nem szabad dühösnek lennünk emiatt. Nem szabad feladnunk kötelességünket, csak azért, mert csíp a szúnyog, vagy csíp valamilyen ágyi poloska. Tehát, megannyi kettősség létezik, amit el kell tűrnünk.

Ezért, ha az elmém mindig Kṛṣṇa-tudatban van, akkor ezeket a kettősségeket nagyon könnyen lehet gyakorolni. Śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ. Jñāna-vijñāna-tṛptātmā kūṭastho vijitendriyaḥ. Miért lesz képes megértő lenni, elviselni? Mert jñāna-vijñāna-tṛptātmā. Jñāna tudást jelent. Az elméleti tudást jñāna-nak, a gyakorlati tudást pedig vijñānának nevezik. Vijñāna. Ugyanúgy, mint ahogy a természettudományokat hallgatónak elméleti valamint gyakorlati vizsgára kell tanulnia és letennie egyaránt. Ha egy természettudományokat hallgatónak le kell tennie a vizsgát, akkor gyakorolnia kell. . .

Egyszerűen az elméleti tudás, hogy ennyi hidrogénből és annyi oxigénből víz lesz, nem fog segíteni rajta. A gyakorlatban kell bemutatnia a laboratóriumban, hogy ennyi oxigéngáz és annyi hidrogéngáz keveredik, amiből aztán víz keletkezik. Ezt vijñánának hívják. Vijñāna.

Tehát, jñāna-vijñāna-tṛptātmā. Nemcsak elméleti tudással, hanem gyakorlati tudással is rendelkezni kell. Gyakorlati tudás. Annak egyszerű megértése, hogy "nem ez a test vagyok, nem ez a test vagyok", majd ezzel a testtel mindenféle hülyeséget művelek. . . vitázom. . . oly sok társaság létezik, nagyon komolyan megvitatják a Vedānta filozófiát, miközben dohányoznak borospohár kíséretében és felettébb élvezik az életet. Értitek? Szóval, erre a fajta jñānára, erre a fajta tudásra semmi szükség. Értitek? (nevet)

Tehát, jñāna-vijñāna. Az embernek tökéletes tudással kell rendelkeznie és azt bizonyítania kell. Gyakorlati téren felmutatva. Igen. Viszont ez azt jelenti, hogy aki valóban úgy érezte, hogy "nem ez a test vagyok", annak természetesen testi szükségletei a minimumra csökkennek. A minimumra csökkennek. Ez a gyakorlat. Ha meg akarom növelni a testi igényeimet és csak egyszerűen elméletben gondolom úgy, hogy "én nem ez a test vagyok", ó, az iyenekre semmi szükség. Jñāna-vijñāna-tṛptātmā.

Egy ember, egy személy akkor lesz elégedett, ha a jñāna, a tudás és a tudomány egymás mellett haladnak. Jñāna-vijñāna, a gyakorlati tudás. Kūṭastho vijitendriyaḥ. Következésképpen legyőzi az érzékeket.

jñāna-vijñāna-tṛptātmā

kūṭastho vijitendriyaḥ

yukta ity ucyate yogī

Sama-loṣṭrāśma-kāñcanaḥ

(BG 6.8)

Tehát, amikor a lelki megvalósítás eme gyakorlati állapotában helyezkedik el, akkor úgy kell érteni, hogy valójában a yoga állapotában van. Ez nem arról szól, hogy órára járok és hetente egyszer vagy kétszer részt veszek ilyen yogatanfolyamon, miközben változatlanul ugyan az maradok oly sok éven át. Nem. Gyakorlati megvalósításra van szükség. Mi ez a gyakorlati megvalósítás? Praśāntātmā. Praśāntātmā. Az elme nyugodt és csendes, nem izgatja többé ennek az anyagi környezetnek a vonzása. Értitek?

Tehát, jñāna-vijñāna . . . kūṭastho vijitendriyaḥ. Vijitendriyaḥ. Az első minősítést vijitendriyaḥ-nak, az érzékek szabályozásának nevezik. A yogarendszerben való előrehaladás azt jelenti, hogy yoga indriya-saṁyamaḥ. A yoga azt jelenti, hogy . . . mert az egész életünk az érzékeknek köszönve zavarttá válik. Érzékek. Ez az anyagi élet érzékkielégítést jelent. Ez minden.

A materialista élet összessége és lényege az érzékek kielégítését jelenti. Ezért az anyagi tudomány fejlődése azt jelenti, hogy termékekkel látunk el az érzékek kielégítése érdekében. Számtalan dolgot gyártanak feleslegesen és mindezt kizárólag azért, hogy az érzékeimet kielégítsem. Ezt jelenti az anyagi fejlődés.

Szóval, az anyagi élet érzékkielégítést jelent, a lelki élet pedig az érzékkielégítéstől való elszakadást. Vijitendriyaḥ. Yukta ity ucyate yogī sama-loṣṭrāśma-kāñcanaḥ. És amikor ebben az egyensúlyi helyzetben van, akkor számára sama-loṣṭrāśma-kāñcanaḥ. Kāñcana aranyat jelent, a loṣṭra pedig azt, amit kőtörmeléknek hívnak. Ezek azonos dolgok. Tehát, sama-loṣṭrāśma-kāñcanaḥ. És ismét suhṛn-mitrāra. . .

suhṛn-mitrāry-udāsīna-

madhyastha-dveṣya-bandhuṣu

sādhuṣv api ca pāpeṣu

sama-buddhir viśiṣyate

(BG 6.9)

Kapcsolatokra teszünk szert ebben a világban, amit úgy hívunk: "Ő a barátom", suhṛt. Suhṛt és mitra. Kétféle barát létezik. Suhṛt azt jelenti, hogy a jobbik barát. Valójában ő az, aki mindig a jólétemet kívánja, őt suhṛt-nek hívják. A barát pedig azt jelenti, hogy jó akaratú, közönséges barátok. Suhṛn mitra udāsīna. Az udāsīna azt jelenti, hogy semleges, se nem barát, se nem ellenség.

Ebben a világban kapcsolataink jönnek létre. Valaki igazi jóakaróm, valaki a barátom és valaki pedig se nem a barátom, se nem az ellenségem. És valaki, madhyastha, aki közvetítő, és valaki, aki valóban jót cselekszik velem. Valakiről úgy vélem: "Ó, itt egy kedves úriember, szent ember." És valakiről meg azt gondolom: "Ó, itt egy bűnös ember." Számításaim szerint valaki a barátom, valaki az ellenségem, valaki semleges velem szemben, valaki szent ember, valaki meg . . . bűnös ember.

Mindezek, amikor a yoga-yukta állapotában vagy, amikor a transzcendencia szintjén vagy, akkor mindezek a megkülönböztetések, hogy „barát”, „ellenség”, „sādhu”, „szent” és „bűnös”, ez mind megszűnik. Nem léteznek. Nincsenek többé. Paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ (BG 5.18).

Paṇḍitāḥ. Amikor valaki valóban tanulttá válik, nem lát semmilyen ellenséget, semmilyen barátot. Mivel senki sem ellenség, senki sem barát, senki sem a fiam, senki sem az anyám, senki sem az, ami. . . mindannyian különböző élőlények vagyunk. Csak a színen alakítunk az apa, anya, feleség, gyerekek, barát, ellenség jelmezében. Csakúgy, mint egy drámában, amelyben megformálunk egy karaktert, hogy eljátsszuk azt, így . . . de a színpadon kívül mindannyian barátok vagyunk. Senki . . . a színpadon azt mondom: "Ó, te ellenség vagy. Megöllek", és sok mindent meg fogok tenni. Viszont, amikor a színpadon kívül helyezkednek el, mindannyian barátok vagyunk.

Hasonlóképpen, ebben a világban, ebben az anyagi világban, ezzel a ruhával, az anyagi test öltözékében, az anyagi világ színpadán eljátszuk az ellenséget és a barátot, az apát, az anyát, a fiút. Fiút nemzeni nem tudok. Ez nem lehetséges. Egyszerűen nemzek egy testet. Értitek? Az élőlény nem vonható az én hatalmam alá. A feleségemmel való egyszerű szexuális kapcsolatom révén nem tudok életet létrehozni mindaddig, amíg magát az élőlényt nem helyezik bele a két emulgeálódott váladékba. Ezekről a Śrīmad-Bhāgavatam ír. Szóval, mindez csak színpadi játék. Tehát, valójában, ha valaki megfelelő tudással rendelkezik, aki valóban yogī, a számára ez a különbségtétel teljesen eltűnik.

Yogī yuñjīta satatam ātmānaṁ rahasi sthitaḥ (BG 6.10). Nos, ez a yogarendszer kezdete, hogy miként kell yogázni. Szóval, a Bhagavad-gītā leírásából meg fogod érteni, hogy mi a yogarendszer. A városotokban, New York Cityben a yoga nagyon népszerű. Mindenki yogázik. A yogaiskoláknak nagyon sok csoportja van, ám figyeljétek meg, mi is a yogarendszer. Ezt a Bhagavad-gītā segítségével egyszerűen meg tudod érteni.

Miről van szó? Az első dolog, hogy yogī yuñjīta satatam ātmānaṁ rahasi sthitaḥ. A yogīnak az a feladata, hogy mindig egyedül legyen egy félreeső helyen. Magányos és félreeső hely. A yoga lehet. . . gyülekezetben nem végezhető. Ugyanúgy, ahogy mi itt vagyunk csoportosan. Itt yogázol te, yogázok én a yogaórán mindeközben valaki azt tanítja: "Csináld így. Csináld úgy. Csináld amúgy." Ez nem yogarendszer. Legalábbis a Bhagavad-gītā szerint nem az.

Itt egyértelműen az áll, hogy yogī yuñjīta satatam ātmānaṁ rahasi sthitaḥ. Mindig a sajátjára kell összpontosítania, úgy értem, elméjét a Paramātmára kell összpontosítania. És ez rahasi lehetséges, rahasi. Rahasi azt jelenti, hogy félreeső helyen. Egy félreeső helyen. Nem . . . Nem tudom az elmémet ennek a társadalomnak az össze-visszaságában vagy egy nagyváros közepette összpontosítani.

Ezért a yogarendszer, figyeld meg az összes yogīt a korábbi időkből . . . Indiában még mindig sok yogī él. Kumbha-melā-ba jönnek. Láttunk néhányat közülük. Vannak néhányan, akik hétszáz évesek és olyannak fogod látni őket, mint egy huszonöt éves fiút.

Ők (tényleg) csinálnak valamit, yogáznak. Szóval, ritkán jönnek, olyankor, amikor valami különleges dolog van. Indiában négy ilyen hely van. Ahogyan manapság is különböző pártok konferenciáit rendezik meg, úgy Indiában is kb. . hárommillió szent ember él, nem egy, kettő. És ők, nem mindannyian, de legalábbis a nagyobb részük tizenkét év után meghatározott helyeken találkoznak.

Négy ilyen hely van. Egy Prayāgánál van. Hallottad Allahabad város nevét. Ezt Prayāgának hívják. És van egy Haridwarban és Kankhalban. Így négy ilyen helyük van. Ez azt jelenti, hogy négyévente találkoznak. Tehát, ezen a találkozón sok yogī jön össze. És midőn. . . nem ebben a lemondott rendbenm amelyben én élek, hanem abban az időben, amikor egy ideig Allahabadban éltem . . . nem is egy ideig, hanem tizenhárom éven át éltem Allahabadban. Szóval, láttam ezt a melát. Bár eltartott vagy tizenkét évig is, ez alatt az idő alatt kétszer-háromszor láttam. Szóval, ezek a yogīk nagyon nyugodtak, csendesek voltak és (fiatal) kinézetüek voltak. . . persze, én ezt nem tudom. Valaki azt mondta, ez az ember hétszáz éves, az az ember háromszáz éves, viszont úgy néztek ki, mint valami fiatal fiúk.

Szóval, ezek olyan yogīk voltak, akik az itt ajánlott szerint éltek, yogī yuñjīta satatam ātmānam. Aki ténylegesen felemelkedik a yoga szintjére, annak első dolga az, hogy egyedül maradjon. Nem él a társadalomban. Nem maradhat a társadalomban. Yogī yuñjīta satataṁ rahasi sthitaḥ, ekākī. Ekākī azt jelenti, hogy egyedül. Vagy még világosabban megfogalmazva: ekākī yata-cittatmā nirāśīr aparigrahaḥ. Nirāśīḥ, nincs olyan elvárás, hogy "a yoga beindításával el fogom érni ezt a hatalmat." És aparigraha, azaz nem vesz el senkitől semmit.

Ki fog neki adni valamit? Ő ekākī, egyedül van egy félreeső helyen, bent, néha a dzsungelben, az erdőben, a hegyben. És ki fog neki bármit is adni? Nem várja el, mert ő meg van győződve, szilárdan meg van győződve afelől, hogy "Ki az, akiért yogī lettem. Nem vagyok egyedül. Paramātmám mindig velem van." . . . (nem egyértelmű) . . . hacsak nem . . . milyen yogī ő? Ő . . . bár felületesen nézve egyedül marad, ám tudja, hogy "Bárhová megyek, Paramātmā a barátom, aki velem együtt ül a szívemben, Ő velem van. Szóval, nincs mitől félnem. Nincs mitől félnem." Yata-cittatmā. Ekākī yata-cittatmā nirāśīr aparigrahaḥ. Nem fogad el senkitől semmit.

Most vizsgáljuk meg a yogī, a yogikus elvet, milyen nehéz ez nekünk ebben a korban. Ha a valódi yogarendszert akarjuk végrehajtani, akkor az nagyon nehéz. Senki . . . itt ülünk, oly sok hölgy és úr, lehetséges-e egyedül élnünk egy félreeső helyen, egy hegyen?

New York városán kívül megannyi hegy és dzsungel van. Képes vagy-e ott élni egyedül? Ó, nem. Jelen pillanatban modern civilizációnk módja, életvitelünk . . . ahogy én is, egy sannyāsī, lemondtam az élet rendjéről, viszont mégis eljöttem egy városba, New Yorkba, a világ legnagyobb városába. Bombayből vagy Calcutta városából jöttem.

Szóval, az élet annyira megváltozott, hogy ebben a korban valójában az, amit yogának neveznek, az nem kivitelezhető. Nem . . . Az első feltétel az, hogy ekākī yata-cittatmā: egyedül kell maradnia, egyedül kell a yogarendszert végrehajtania, nem benn. . . barátokkal és sok más yogīval együtt. Nem. Yata-cittatmā nirāśīr aparigrahaḥ. És nem szabad, hogy az elméjében vágy honoljon. És aparigraha: nem akar senkitől semmit, senki mástól. Ez az első feltétel. Aztán a következő feltétel:

śucau deśe pratiṣṭhāpya

sthiram āsanam ātmanaḥ

nāty-ucchritaṁ nātinīcaṁ

cailājina-kuśottaram

(BG 6.11)

A yogīnak rendbe kell tennie ülőhelyét. Mit jelent ez? Śucau deśe. Olyan helyet kell választania, amely nagyon-nagyon tiszta. Ez egy olyan helyet jelent, mint Haridwar. Fiatal barátunk, Mr. Howard járt Haridwarban. Látta, milyen szép az a hely. Ott folyik a Gangesz és nagyon szép, nyugodt, csendes. Három mérfölddel arréb, négy mérfölddel arrébb ott ül szépen az egyik yogī és meditál. Ez a yogarendszer. Értitek? Tehát, śucau deśe, egy olyan helyen, ahol . . . megszentelt helyen.

Szóval, ezek a helyek kifejezetten kiválasztottak, akárcsak Haridwar, Kankhal és Prayāga. Ősidők óta fennálnak ezek a helyek, a védikus korból származnak és ezek a helyek meg vannak szentelve. Csakúgy, mint ahogyan ez a Bhagavad-gītā Kurukṣetra, a dharma-kṣetre csataterén, a vallásosság földjén hangzott el. Még háború is folyt itt. Mert ez a háború nem közönséges háború volt. Ez vallási háború volt. Vallási háború. Ez a Kurukṣetra csata vallási háború volt. Nem gondolod talán, hogy a harctéren, ahol Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége van jelen, egy közönséges háború folyik? Nem. Ez nem egy közönséges háború. És egy olyan helyen esett meg, amelyet dharma-kṣetrának hívnak. Nos, néha a háború olyan háború, amelyet vallási szempontból hajtanak végre. Ez az előírás. Kötelező végrehajtani.

Tehát, a jelen esetben, śucau deśe, tökéletesen megszentelt hely. Śucau deśe pratiṣṭhāpya. Nagyon megszentelt helyen kell lennie. Sthiram āsanam ātmanaḥ. Az āsanamot, vagyis az ülőhelyet pedig nem szabad megváltoztatni. Ugyanaz az āsana. Yogát, meditációt ugyanazon a helyen és ugyanazon az ülésen kell végezni. Ātmanaḥ. És hogyan kell kiválasztani azt a helyet, az ülőhelyet? Na ati ucchritam. (Ne legyen) Sem túl magasan, sem túl alacsonyan. Nāty-uccritam. És cailājina-kuśottaram. Caila. Caila jelentése valami pamut, pamutból készült ülőhely. Aztán bőr. Ez szarvasbőrt jelent. . .

Tudjátok, a yogīk tigrisek és szarvasok bőrén ülnek. Miért? Mert félreeső helyen vannak. Ennek van valamilyen vegyi hatása. Ha tigrisbőrön és szarvasbőrön ülsz, akkor a hüllők, a kígyók nem fognak zavarni. Van bizonyos, - úgy értem -, fizikai hatása. Megannyi gyógyászati hatás van sok mindenben. Nem ismerjük azokat. Ám Isten mindent a mi használatunkra teremtett. Nem ismerjük azokat. Minden növény, minden gyógynövény gyógyszer. Egy bizonyos betegségre, bizonyos védelemre szolgál. Ezt nem tudjuk.

Szóval cailājina. Ez nem valami divat. Ez . . . mivel egy félreeső helyre ülnek egy dzsungelben, meditálnak, aztán jöhet valami kígyó. Annyi kígyó, annyi hüllő van. Tehát, ebből kifolyólag, cailājina-kuśottaram. És a szalma. A három kellék: szalma, bőr és egy kis pamut āsana. Ezek a dolgok kötelezőek. Aztán mi a következő lépés? A következő lépés:

tatraikāgram manaḥ kṛtvā

yata-cittendriya-kriyaḥ

upaviśyāsane yuñjyād

yogam ātma-viśuddhaye

(BG 6.12)

Ātma-viśuddhaye. Az egész folyamat, a yogarendszer az ātmā megtisztítására szolgál. Az ātmā megtisztítása. Mindig emlékezz arra, hogy az ātmā ezt a testet, az ātmā az elmét, az ātmā a lelket jelenti. Tehát, megtisztítja ezeket a dolgokat. Szóval, a yogarendszer nem arra készült, hogy szeretnék egy kis hatalmat. A yogik néha nagyon csodálatos hatalomra tesznek szert.

Aṣṭa-siddhi-yoga. Aṣṭa-siddhi, nyolcféle tökéletesség, anyagi tökéletesség létezik, amit elérhetnek. Nem ez a célja yogarendszernek . . . bár elérik ezt a hatalmat, az igazi yogīk nem mutatják ki azt. Nem mutatják ki. (szünet) Megvan a hatalma, megannyi csodálatos hatalma, ám nem teszi (közzé) . . . egyetlen célja az ātma-viśuddhaye: "Most ez az anyagi légkör beszennyezett engem, ezért meg kell tisztítanom magam."

Szóval, ezt a tisztítási folyamatot a következő napon majd megbeszéljük. Ám ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy az ātmā megtisztításának oly sok nehéz folyamata rendkívül könnyen végezhető el, ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12); a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklésével. Mert a hang, ez a transzcendentális hangvibráció nem különbözik Kṛṣṇától. Kṛṣṇa abszolút. A neve nem különbözik Tőle. Tehát, amikor odaadással éneklitek az Ő nevét, az azt jelenti, hogy Kṛṣṇa veletek van. És Kṛṣṇa, amikor Kṛṣṇa veletek van, akkor hogyan maradhattok tisztátalanok? Tisztává váltok, a legtisztábbá. Ez az egész rendszer (lényege).

Nos, van-e valami kérdés? (vége)