Category:HU/660908 - Lecke Maha-mantra - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda: (kīrtanát vezet) (prema-dhvani). Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Gaura-Premanandi. Hari Haribol. Az ajtó nyitva van? Nyitva tarthatod az ajtót. Igen. Īśvara . . . csak próbáld idézni, elszavalni ezt.

(a bhakták minden szót ismételnek)

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ

sac-cid-ānanda-vigrahaḥ

anādir ādir govindaḥ

sarva-kāraṇa-kāraṇam

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ

sac-cid-ānanda-vigrahaḥ

anādir ādir govindaḥ

sarva-kāraṇa-kāraṇam

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ

sac-cid-ānanda-vigrahaḥ

anādir ādir govindaḥ

sarva-kāraṇa-kāraṇam

(Bs 5.1)

Nos, közületek néhány tag megkért, hogy magyarázzam el ennek a: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklésnek a jelentését. Nos, ez a hang transzcendentális hang, transzcendentális hang, inkarnáció, az Abszolút Igazság hanginkarnációja.

Csak próbáld megérteni, mit jelent az inkarnáció. Az inkarnáció azt jelenti. . . a szanszkrit szó megfelelője az avatāra és ezt angolul "inkarnációnak" fordítják. Természetesen az inkarnáció gyökérjelentését nem tudom pontosan elmagyarázni nektek, viszont a gyökere. . . (félre) Valaki álljon le (hagyja abba). Igen.

Az avatāra gyökérjelentése: „aki a transzcendentális égboltból, a lelki égboltból az anyagi égboltba érkezik”. Ezt hívják avatārának. Avatāraṇa. Avatāraṇa. Akárcsak . . . az avatāraṇa jelentése "felülről jön le". Ezt hívják avatāránának. És az avatāra arra értendő, amikor Isten vagy az Ő felhatalmazott képviselője abból az égből ebbe az anyagi síkba jön, azt (a személyt) avatārának nevezik.

Tehát, ez a hang, ez a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, a Legfelsőbb Úr hangábrázolása. A sarvaṁ khalv idaṁ brahma (Chāndogya Upaniṣad 3.14.1), minden dolog, legyen az anyagi vagy lelki, bármit is tapasztalunk, semmi sem válik el (nem különálló) a Legfelsőbb Abszolút Igazságtól. Semmi nincs elválasztva Tőle. Minden az Abszolút Igazságból fakad.

(félre) Gyere. Ülj le.

Akárcsak. . . egy példa. . . akárcsak a föld. Itt van a föld, majd a földből keletkezik a fa, a tüzelőanyag. Az üzemanyagból, ha meggyullad, először füst jön létre. A füst után keletkezik a tűz. És a tűz, a tűzzel munkát végezhetsz.

Nos, a földből kiindulva, a földből fa jön létre; a fából füst lesz; a füstből tűz lesz. Kapcsolat van a tűz és a föld között. Ám a tűz munkavégző képessége, a tűzből származó haszon az utolsó szakaszban érhető el, amikor már valóságos égés van jelen. Ehhez hasonló a (másik) kapcsolat. Az egész anyagi kozmikus helyzet, megnyilvánulás, amit látunk, pont olyan, mint a füst.

A tűz áll mögötte. Ez a lelki égbolt. De emellett a füstben érezhető egy kis meleg is. Szóval, ehhez hasonlóan a lelki világnak ez a hangrezgése azért van itt jelen, hogy még ebben az anyagi világban is, ahol szűkében van a lelki tűz, tudjuk értékelni, érezni ennek a tűznek a melegét. Szóval, dióhéjban, ez a jelentése ennek a lelki vibrációnak. És a nyelvtani jelentése ennek, mind a tizenhat szónek: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, ez tizenhat. . . nos, a nyelvtani szabályok szerint, amikor valakit megszólítanak . . . csakúgy, mint a ti angol nyelvetek esetében, a címzett: "Oh Mr. ez meg az." Hasonlóképpen a nyelvtanban, a szanszkrit nyelvtanban is ugyanaz a megszólítás címzés, amelyet szambodhanának neveznek, amely ilymódon jut kifejezésre.

Tehát, a Hare, a Hare a Harā hang megszólítási formája. Harā. A Harā a Legfelsőbb Úr erejét jelenti. Potencia. A Legfelsőbb Urat mindenütt az Ő ereje (potenciája) képviseli. Van egy szép vers a Viṣṇu Purāṇában. Így szokták mondani – akárcsak a tűz, az egy helyben elhelyezkedő tűz, amely a hőjét és a fényét terjeszti. Akárcsak . . . vegyük példának a napot. A nap egy bizonyos rögzített helyen helyezkedik el. Ezt láthatjuk. Viszont a nap melege és a nap fénye az egész univerzumban eloszlik. Ekadeśa-sthitasyāgneḥ. Ó, igen. Ime a vers . . .

eka-deśa-sthitasyāgner

jyotsnā vistāriṇī yathā

tathā sarvam akhilaṁ jagat

brahmaṇaḥ śaktiḥ brahmaṇaḥ

(Viṣṇu Purāṇa 1.22.52)

Akhilaṁ jagat. Ebben a világban bármit is láttok, az nem más, mint a Legfelsőbb Úr energiájának eloszlása. Pont úgy, mint ahogy a nap fényét és melegét érezzük. A nap fénye és hője a nap különböző energiái. Az energia és az energia hordozója, a dolog, amiből az energia keletkezik, és az energia maga nem különböznek egymástól. A napfény vagy a nap melege nem különbözik a naptól. Mivel a napban hő van, ezért érezzük a napsütés melegét. És a napban fény van, ezért látjuk a napfényt.

Tehát, a napsütés és a nap melege nem különböznek magától a naptól úgy, ahogy az van. Viszont mégis mások. Mégis mások. Nem mondhatod, hogy "Mivel érzem a nap melegét, ezért közelebb jutottam a naphoz." Nem. A Nap messze van tőled. És mivel a napsütés behatolt a szobádba, nem mondhatod, hogy "A nap belépett a szobámba". Nem. Ennek ellenére a napfény és a nap melege nem különböznek a naptól.

Hasonlóképpen, az egész teremtés, bármi. . . általánosságban három dolog van: az erővel rendelkező, Isten és az Ő három energiája. Így néz ki a teljes egész: belső energia, külső energia és határenergia. A külső energia az anyagi megnyilvánulás. Pont úgy, ahogy ez a test az én külső energiám. Lélek vagyok, tehát ez a test a külső energiám.

Hasonlóképpen, nekem is van belső energiám. Ez az én tudatom. A tudat az én belső energiám, aztán ez a test, és az elme, meg ez az anyagi megjelenés vagy megnyilvánulás az én külső energiám. A test és az elme belőlem fejlődött ki, a lélekből, és nem úgy van, hogy én, a tudat fejlődtem ki ebből a testből. Nem. Ez téves felfogás. Ez téves felfogás.

Ebből a testből nem lehet tudatosságot kifejleszteni. Ellenkező esetben egy halott embert újra eszméletére hívhattak volna. Mert ha az anyag a tudat okozója, akkor az egész anyag, a teljes anyag már jelen van. A halott test azt jelenti, hogy - amennyiben az anyagi szubsztanciáról van szó, - minden rendelkezésre áll, jelen van. Semmi sem tűnt el. Ha azt mondod, hogy nincs vére, az nem túl nehéz dolog, a vér, a vörös anyag. Azt akarod mondani, hogy ha valami vöröset fecskendezel ebbe a testbe, az visszahozza az életet? Nem.

Ha a vörösség az élet vagy a tudat oka, akkor egy modern vegyszer vegyi kombináció útján azonnal vörössé változtathatja az egészet. Vagy vegyük példának; sok természetes kő van, amelyek eredetüknél fogva vörösek. Ha azt mondod: "Ez a mesterséges vörösség nem tud életet kölcsönözni; a természetes vörösség az élet oka", akkor fogd a követ. Rendelkezik természetes vörösséggel, viszont nincs benne élet. Viszont nincs benn élet.

Szóval, a vörösség sem az léttudat okozója. Ez egy rossz elmélet. Ez egy teljes. . . A tudatosság teljesen más dolog, minőségileg más. Semmi sem különbözik egymástól, ahogy azt előbb kifejtettem, a föld, a fa, majd a füst, aztán a tűz – minden kapcsolatban van egymással, ám minden különbözik is egymástól.

Szóval, az egész. . . a Legfelsőbb Úr mindenben képviselve van, bármit is látsz, legyen az anyag vagy lélek, vagy bármi, fizikai, kémiai – bármi, aminek nevet adhatsz –, rengeteg dolog van. Viszont nincsenek elválasztva Istentől. Isten mindennel össze van kötve. Īśāvāsyam idaṁ sarvam (Īśo mantra 1).

Pont úgy, ahogy mi is elkezdtük a Bhagavad-gītāt, yena sarvam idaṁ tatam: "Az a dolog vagy, ami az egész testben jelen van." Tehát, ez az egyéni tudatosság: "Az egész testemben jelen vagyok." Hasonlóképpen, a Legfelsőbb Tudat, Ő jelen van az egész univerzumban, mindenhol. Ez (az egyéni tudat) csak egy parányi megnyilvánulása Isten energiájának, nagyon apró. A Bhagavad-gītāban ez áll: ekāṁśena sthito jagat (BG 10.42).

Ez a jagat . . . a jagat ezt az anyagi megnyilvánulást jelenti. Ez az anyagi megnyilvánulás a Legfelsőbb Úr teljes energiájának egynegyed része. Egynegyed része. Tehát, semmi sem különbözik Istentől. Viszont vannak bizonyos filozófusok, panteisták vagy monoteisták, akik azt mondják. . . annyi teista van; ők is hihetnek. . . hisznek a Legfelsőbben, viszont a személytelenben. Viszont mi, a Kṛṣṇa-filozófiának, a Bhagavad-gītānak, a Śrīmad-Bhāgavatának a követői nem ezt a filozófiát követjük.

Miről szól ez a filozófia? A többi filozófia azt vallja: "Mivel Isten mindenhol eloszlik, így Istennek nincs külön léte." Viszont mi nem ezt mondjuk. Azt mondjuk, hogy mivel a Nap eloszlatja hőjét és energiáját, ezért nem lehet azt mondani, hogy a Nap nem létezik. A Nap különállóan létezik. Annak ellenére, hogy több millió éve hőt sugároz szét, a nap hőforrása érintetlen.

Nem csökken. Viszont mindenki tudja, hogy évmilliók és milliárdok óta a Nap hőt sugároz szét. Senki sem tudja az előzményeket, mióta. A te elosztóközpontod, az erőmű, ha nem kap szén- vagy olajszállítmányt, akkor egy óra múlva egész New York sötétben lesz. Szóval, csak elképzelni lehet, hogy ki szállítja az üzemanyagot a nap melegéhez, amely évmilliók és milliárdok óta azonos hőmérsékletű maradt.

Szóval, ez csak Isten egy teremtménye, Isten teremtménye. Képzeld csak el. Ha Isten teremtése ennyire korlátlan és ennyire energiadús, vajon mennyi energiával és mekkora hatalommal rendelkezik a Teremtő? Ezen kell. . . ezeken a dolgokon kell elgondolkodni. Mindenben, mindenben rendelkezhetünk Isten-tudattal. Ha ez az óra olyan csodálatos kidolgozású, és elképedünk, hogy milyen szépen szolgáltatja az időt, miként van beállítva a szerkezet, úgy, mielőtt értékelnénk ezt az órát, vajon mennyire kell értékelnünk azt a személyt, aki felfedezte ezt az órát, milyen sok esze is lehet neki.

Mielőtt értékelnénk egy hatalmas elmét ebben a világban, fel kell mérnünk, hogy ki adta neki azt a hatalmas elmét. Ha az ember önerejéből tett szert ilyen nagy teljesítményű elmére, akkor létrehozhatnának egy másik olyan hatalmas elmét a tudósok, mint amilyen Einstein professzoré, Sir Jagadish Chandra Boseé, egy másik ilyen elmét, hogy távollétükben ne szenvedjünk hiányt tudósban és hatalmas elmében. De ilyet nem képesek megtenni. Ezért nem ők a hatalmas elme megteremtői. A hatalmas elme egy felsőbbrendű hatalmas elme ajándéka. Szóval, ez minden tekintetben így van, ha belegondolunk. . . ezt hívják filozófiának. Ha megvan bennünk a megfontoltság hajlama, ha egy kicsit el tudunk gondolkodni minden dolgon, akkor azt tapasztaljuk, hogy Isten mindenhol jelen van, ám személyesen mégis a saját birodalmában van jelen. Ugyanez a példa: a nap mindenhol hő és fény által van jelen; mégis, a nap, a napnak megvan a maga helye. Ezt nem tagadhatod. Hasonlóképpen, Isten mindenhol jelen van. Nem csak mindenhol. . . Brahma-saṁhitából megtanulhatjuk:

eko 'py asau racayituṁ jagad-aṇḍa-koṭiṁ

yac-chaktir asti jagad-aṇḍa-cayā yad-antam

aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-sthaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs 5.35)

Ez a Govinda anādir ādir govindaḥ (Bs 5.1). Szóval, az ima a következőképpen hangzik: „Imádom azt a Govindát”, sarva-kāraṇa-kāraṇam, kāraṇa, „aki minden ok oka”. Minden ok oka. Nos, a Brahma-saṁhitānak ebben a versében azt látjuk, hogy az Ő egyik teljes része . . . a védikus himnuszokban az áll, hogy Isten sokká lett. Eko bahu syām. Isten egy második nélkül, ám ő maga sokká lett. Mi is Istenek vagyunk. A sokkal ellentétben mi egyek vagyunk.

Egyek vagyunk. Nem vagyunk különálók Istentől. Viszont, ama "sok" között különbségek vannak a képessébek területén. Pont úgy, mint ahogy vannak dolgok, amiket te megtehetsz, én viszont nem. A te munkád megoldása nem feltétlenül egyenlő az enyémmel. Lehet, hogy a te elmebeli képességed nem egyenlő az én elmebeli képességemmel. Vannak különbségek. Minden egyes élőlény különbözik a másiktól, ami az egyéni képességeket illeti.

Szóval, a sokféleség ellenére. . . ilyen Isten teremtése. A sokféleség ellenére, tapasztalni fogjuk, hogy minden egyes dologban van bizonyos különbség. Leülhetsz valahol New Yorkban, és folytathatod a vizsgálódásod, megfigyelheted az összes előtted elhaladó embert – mégsem fogod azt tapasztalni, hogy az egyik ember pontosan olyan, mint a másik. Nem csak erről van szó – a bíróságon, tudod, mindenki tudja, hogy lenyomatokat vesznek a bal kéz hüvelykujjáról.

Nos, ezt a hüvelykujj-lenyomatot illetően. . . millió és millió hüvelykujj-lenyomatot vehetsz ezután is, mégsem fordul elő, hogy az egyik hüvelykujjlenyomat pontosan olyan, mint az összes többi. És mivel különbség van a hüvelykujj lenyomatában, ezért az azonosságot úgy bizonyítják, hogy "Ennek a bizonyos embernek a hüvelykujj lenyomata, - még ha le is tagadja aláírását, - a hüvelykujj lenyomata megerősíti, hogy ez az ő aláírása." Szóval, ilyen Isten teremtése.

Hasonlóképpen, az Úrnak kétféle kiterjedése van. A kiterjedés egyik fajtáját viṣṇu-tattvának nevezik. A Viṣṇu-tattvák olyan kiterjedések, amelyek Istennel egyenlőek, olyanok, mint maga Isten. És vannak olyan kiterjedések, amelyeket jīva-tattvának, élőlényeknek neveznek. Az élőlényeknek ezen kiterjedései nem rendelkeznek Istennel azonos hatalommal, viszont a viṣṇu-tattva kiterjedések ugyanolyan hatalmasak, olyan jók, mint maga Isten. Tehát, a megtestesülés. . . Isten megtestesülése azt a kiterjedést jelenti, amely ugyanolyan jó, mint maga Isten. Ezt hívják inkarnációnak.

Szóval, ez, úgy értem. . . a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, Isten inkarnációjának kiterjedése, megtestesülése, hang inkarnációja. Ez egy kiterjedés, méghozzá egy teljes értékű kiterjedés, hang általi, hangbeli ábrázolás. . . nem is ábrázolás; Isten ebben a hangzásformában jeleníti meg Magát. Mivel Istent jelen szemünkkel nem láthatjuk, jelen szemünkkel, mivel ez nem az arra megfelelő szemünk.

Ezek anyagi szemek. Ne gondoljátok, hogy ez a szem, ez az átlátszó dolog, ami ebben a lyukban úszkál. . . ez nem látás. Hasonlóképpen, ha be tudod mutatni, vagy ha ezt a szemet veszed alapul . . . nem láthatod. Ez nem képes látni. Ez egyszerűen csak egy lencse. Ez csak lencse. Tehát, ennek a testnek, a testnek egyik része sem az a dolog, amely meghatározó lenne.

Ezért ezekkel a szemekkel, ezekkel az anyagi szemekkel nem vagy képes látni (Őt). Ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ (CC Madhya 17.136). A jelenlegi érzékek, a jelenlegi érzékek semmilyen tudást sem képesek szerezni a Legfelsőbb Istenről. Akkor hogyan juthatunk tudáshoz? Ha az érzékeim alkalmatlanok rá, akkor hogyan tehetem alkalmassá azokat? Ó, ebben van a lényeg. A lényeg az, hogy ezt az anyagi érzéket, úgy értem, ezeket a szerveket kell lelkivé tenni, lelkivé tenni. És akkor, amikor lelkivé teszed azokat, akkor rendelkezhetsz lelki látásmóddal, és láthatod Istent és önmagadat.

A példa erre ugyanaz, mint amit már sokszor elmondtam: pont úgy, mint a vasrúd. Helyezd a vasrudat a tűzbe. Felmelegszik – melegszik, még melegszik, még melegszik. És amikor vörösen izzik, akkor már nem vas. A vas az vas továbbra is, ám nem vasként, hanem tűzként viselkedik. Azt a vasrudat, ami a tűzzel társulva vörösen izzik, azt a rudat bármihez érintheted, meg fog gyulladni. Ez azt jelenti, hogy többé nem vasként viselkedik; tűzként viselkedik.

Hasonlóképpen, ha kapcsolatba lépsz ezzel a transzcendentális inkarnációval, Isten hang inkarnációjával, akkor fokozatosan isteni tulajdonságokra teszel szert. Isteni tulajdonságokra teszel szert. Isten társaságában tehetsz szert isteni tulajdonságokra, nem pedig más anyagi, idegen dolog által. Nem. Csakúgy, mint ahogy tűzre csak a tűzzel társulva tehetsz szert, nem pedig a vízzel. Ha fel akarod melegíteni magad, akkor a tűzzel kell társulnod, nem a vízzel, vagy a levegővel. Hasonlóképpen, ha lelkivé akarod tenni a látásodat, ha cselekedetedet akarod lelkivé tenni, ha létezésed egészét akarod lelkivé tenni, akkor a legfelsőbb lélekkel kell társulnod.

És ez a legfelsőbb lélek nagyon kedves, mert Ő a minden. Ezt már elmagyaráztuk. Minden összefüggésben van a Legfelsőbbel; ezért Ő a hanggal is összefüggésben van. Tehát, Isten felfoghatatlan poteciája által hanginkarnáció formájában meg tud jelenni előttetek. Ebben van az Ő hatalma. Ilyen az Ő ereje. Ő képes ezt megtenni. És ezért eközött a Kṛṣṇa név között és a Legfelsőbb Úr Kṛṣṇa között nincs különbség.

Tehát, a Legfelsőbb Úrnak eme hangzásbeli ábrázolása folyamatosan fog bennünket . . . csakúgy, mint a tűzzel való társulásunk, úgy értem, hogy a vasrúd társulása a tűzzel egyformán minősíti a rudat, helyesebben – nem egyformán minősíti, de majdnem eléri az égés minőségét –, hasonló ahhoz, amikor mi állandóan az Úrral társulunk . . . .

Az Úr nemcsak hang formájában testesül meg; sok más formában inkarnálódott. Sok más formában. Úgy is, mint arcā. Arcā az Úr formáját jelenti, amelyet valamilyen templomban állítanak be és imádják azt. Ez is Isten inkarnációja. Ez nem bálványimádás. Azok az emberek, akik nem tudják, hogy ez Isten megismerésének engedélyezett folyamata, vagy soha nem ízlelték meg ezt vagy nem gyakorolták, azok ezt nem képesek megérteni. Azt mondják, ez bálványimádás. Nem. Ez nem bálványimádás. Ez nem bálványimádás.

Mondok egy példát. Pont úgy, mint ahogy az ajtód előtt ott van egy doboz, és azt írja rajta, „US Mail”. És ebbe a dobozba bedobod a leveleidet, és néhány nap múlva azt a választ kapod a barátodtól, hogy "Megkaptam a leveledet, és ez ilyen és olyan, ilyen és olyan." Nos, ha valaki egy másik ilyen dobozt helyez ki, ami pontos utánzat: "Akkor miért költsek bélyegre, hogy a leveleket abba US Mail feliratú dobozba tegyem? Postaköltséget fizettetnek meg. Akkor miért ne helyezhetnék el egy ilyen dobozt? Hadd készítsek egy ilyen dobozt, hogy postaköltség nélkül menjen a dolog. Meg akarom takarítani a postaköltséget." Nos, azután úgy folytatja, hogy postaköltség nélküli dobozba dobálja bele a leveleket. És egy idő után azt látja, hogy az összes levél továbbra is ott vesztegel; nem küldték el – mert utánzat. A posta által biztosított doboz viszont hitelesített. Anyaga tekintetében azonos az egyik is és a másik is, az utánzat dobozt azonosnak fogod találni.

Szóval, ez egy tudomány. Értitek? Jóllehet úgy találjuk, hogy "Az Úrnak ez a formája... a hinduk, egy szobrot állítottak be a templomban, és úgy imádják, mint az Úrat? Hogy lehet ez? Az Úr egy kő? Egy fa?" Viszont ő nem tudja, hogy miután hitelesített, és mivel hitelesített folyamat által tisztelik, ezért még kő vagy fa formájában is tud cselekedni. Tud cselekdeni. Ugyanúgy, mint a hitelesített postaláda, bár látszólag egy dobozról van szó, amit el tudok készíteni, ám működik, mert hitelesített, hasonlóképpen a hitelesített, a felhatalmazott szimbólum vagy istenábrázolás is Isten. Nem különbözik Istentől.

És Isten miért ilyen? Ez az Ő kegyelme. Mivel jelenlegi szemeimmel nem láthatom Istent – ​​látom a követ, a fát és az anyagi dolgokat –, ezért Isten olyan kedves, hogy a látásomnak megfelelő formában (jelenik meg), és elfogadja szolgálatomat. Ez az Ő kedvessége. És emellett, ha minden Isten, mert Istennel, a Legfelsőbb Igazsággal mindennek kapcsolata van, akkor Isten, mivel mindenható, miért ne képviseltethetné önmagát . . . bármivel? Minden Isten, minden Isten kisugárzása, ezért Istennek hatalma van arra, hogy mindenben megnyilvánuljon. Ilyen az Ő mindenhatósága. Nos, ilyen meggondolások játszanak szerepet.

Szóval, a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare magyarázata a Legfelsőbb Úr megszólítása, megszólítása a Harā energián keresztül. A Harā energia, a belső energia. Pont úgy, mint amikor . . . persze, nálatok nincs napimádat, viszont Indiában vannak napimádók. Szóval, ők sok mindennel imádják a napot.

És lámpás is van. Nos, ez a lámpás egy fényforrás, és azért ajánlják fel, hogy megörvendeztesse a Napot. Nos, a nap olyan fényes, hogy ez a fény jelentéktelen a napfényhez képest. Ám mégis, miután nincs más eszközöm arra, hogy napfényt szerezzek, ezzel a fénnyel utánzom azt és felajánlást végzek, és ez a felajánlás elfogadott.

Szóval, ez mind lelki megfontolás alapján történik. Amikor fokozatosan haladunk előre, ezek a dolgok feltárulnak. De jelen pillanatban átvehetjük ezt az utasítást a felhatalmazott szentírásból:

ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi

na bhaved grāhyam indriyaiḥ

sevonmukhe hi jihvādau

svayam eva sphuraty adaḥ

(CC Madhya 17.136)

Isten neve, Isten formája, Isten minősége, Isten kellékei, Isten környezete, és bármi, ami Istennel kapcsolatos, jelen érzékeinkel nem valósíthatók meg. Viszont, amikor szolgálói hangulatban vagyunk, akkor Isten olyan irgalmas, annyira elégedett ezzel, hogy az Ő megvalósítására tett apró erőfeszítéseink vonzzák Őt, és fokozatosan megnyilvánul, ahogy haladunk előre a lelki szolgálatban vagy odaadó szolgálatban. Szóval, ez a módszer, az éneklés, a Legfelsőbb Úr transzcendentális nevének éneklése része az odaadó szolgálatnak. Kilencféle odaadó szolgálat létezik, amelyek a következők:

śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ

smaraṇaṁ pāda-sevanam

arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ

sākhyam ātma-nivedanam

(SB 7.5.23)

Ez kilenc különböző folyamat. Śravaṇaṁ kīrtanam. Śravaṇam azt jelenti, hogy hallani, a kīrtanam pedig azt, hogy énekelni. Énekelni. Tehát, ezen folyamatok által. Pont úgy, ahogy én énekelek és te hallgatsz, azután te énekelsz és én hallgatlak. Parasparam. Bodhayantaḥ parasparam (BG 10.9).

Ezek az odaadás tényszerű tevékenységei egy odaadó társadalomban. Ez a bodhayantaḥ parasparam: Én énekelek, te hallgatod, majd te énekelsz, én hallgatom. Ezzel a folyamattal a transzcendentális név, a Legfelsőbb Úr hang inkarnációja megnyilvánultá válik, megnyilvánul azért, hogy Istent pusztán az éneklés és a hallás útján megvalósíthassuk. Egyszerűen az énekléssel és a hallással ez fog megtörténni.

Természetesen, az éneklésnek vannak szabályai és előírásai, de kezdetben ezeket a szabályokat és előírásokat nem szükséges betartanunk. Mindenekelőtt legyen kedvünk az énekléshez, azután egy kicsit ügyeljünk a szabályok és előírások betartására. Kezdetben, ha ragaszkodunk azokhoz . . . a szabályok és az előírások alárendelt, mellékes dolgok. Pont úgy, ahogy az irodádba belépsz. Valamelyik irodába kineveznek dolgozni. Szóval, az első napon nem ismered az összes szabályt és előírást. Viszont, mivel nem ismered az összes szabályt és élőírást, az nem jelenti azt, hogy nem nevezhetnek ki oda. Először legyél kinevezve. Azután, míg dolgozol, dolgozol, magad is meg fogod ismerni a szabályokat és előírásokat: "Ezek a szabályok, és ezek a rendeletek."

Pont úgy, mint ahogy az velem megesett; mondok egy példát. Amikor találkoztam a lelki tanítómesteremmel, Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārājaval, szóval, ahogy egy úriember találkozik egy másik úriemberrel, Ő egy kanapén ült. Szóval . . . én is leültem arra a kanapéra. Szóval, nem tudtam, hogy mik a szabályok és előírások. (nevetés) Később, amikor láttam, hogy érkezik a többi tanítványa és leülnek, (nevet) akkor arra gondoltam magamban: "Ó, ezt rosszul tettem. Nem kellett volna Ő isteni kegyelméhez odaülnöm." Persze nem szálltam le azonnal (nevet), de megértettem és másnaptól kezdve nem ültem le melléje.

Tehát, a szabályok és az előírások automatikusan tanulhatók. Szóval, a szabályok és előírások nem túl fontosak. A fontos az. . . hogy a dolgot fogadjuk el. Az első szabály és előírás az, hogy legyen hozzá valami ragaszkodásunk. Ragaszkodjunk hozzá. Ezután a szabályokat és az előírásokat automatikusan meg fogjuk tanulni. Nem fogunk nehézségekbe ütközni.

Szóval, erről a transzcendentális hangról, Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, ne gondoljátok azt, hogy idejöttem, és ez az én személyes alkotásom. Nem. Nem. Nem. Nem az én személyes termékem. Hiteles, akárcsak a postaláda. Mert minden korábbi ācārya, minden korábbi felhatalmazott személy ebben a tanítványi láncban hasonlóan cselekedett.

Pont úgy, mint Caitanya Mahāprabhu. Énekel és táncol, énekel és táncol, látjátok, ugyanarról van szó. Ez a kép azért van itt előttetek, hogy fokozatosan, amikor eksztázisba kerültök, ti is úgy táncoljatok, mint Ő. És amikor automatikusan táncoltok, akkor tudni fogjátok, hogy a dolog már megvalósult. Nem mesterségesen, hanem amikor úgy érzed: "Ó, hadd táncoljak! Oly felemelő! Hadd táncoljak!" Semmit sem szabad mesterségesen csinálni. Hadd jöjjön minden automatikusan.

És nekünk csak követnünk kell. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). Dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyāṁ mahājano yena gataḥ sa panthāḥ. Ez egy vers a szentírásokból, tarko apratiṣṭhaḥ, ha egyszerűen csak folyamatosan vitázol a lelki dolgokról: "Ez nem az, ez nem az, ez nem az, igen, ez nem az..." Én mondok valamit; te mondasz valamit. Nem, nem, nem. A lelki dolgokat egyszerűen nem lehet megvalósítani spekuláció útján, érveléssel.

Érvelésünk, logikánk, - úgy értem – mélysége nem tudja felfogni a lelki világot. A védikus mantra értelmében: nāyam ātmā pravacanena labhyo na medhayā na bahunā śrutena (Kaṭha Upaniṣad 1.2.23): "Az atma, a legfelsőbb én nem valósítható meg pravacanena." Tegyük fel, hogy nagyon kíváló szónok vagyok, nagyon szépen tudom előadni a dolgokat – de minden tartalom nélkül. Ó, ez nem fog rajtad segíteni. Egyszerűen, ha a szavakkal való zsonglőrködéssel el tudlak ragadni, ó, az nem fog rajtad segíteni. Nāyam ātmā pravacanena. Ezt jelenti a pravacana.

Természetesen, beszédeket mondunk a hiteles könyvből, a Bhagavad-gītāból. Nem a saját elképzelésemről beszélek nektek. Hiteles könyvből beszélek. Ezért ez nem pravacana, és nem is csikarok ki belőle valami értelmet a saját célom elérése érdekében. Ugyanazt az elvet mutatom be nektek. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ. Ahogy az Úr Caitanya Mahāprabhu prédikált, megpróbálom ugyanazt a dolgot egy másik nyelven bemutatni nektek. Ez minden.

Mivel Ő szanszkrit nyelven prédikált Indiában. Nagyon tanult szanszkrit tudós volt. Korábban minden nagy ember, minden nagy tudós, nagy ismerője volt a szanszkritnak. A szanszkrit volt az írott nyelv. A szanszkrit még a brit korszak elején is az írott nyelv volt. Lord McCauley politikája volt az, amely megváltoztatta a teljes hozzáállást. Olyan tervet készítettek, hogy "Amennyiben az indiaiak indiaiak maradnak, úgy nem tudunk uralkodni felettük. Úgy nem tudunk uralkodni felettük. El kell angolosítanunk őket." Szóval, ezt a politikát követték kétszáz évig. Szóval, India elvesztette eredeti kultúráját.

Nos, az eredeti lényeg az a tarko apratiṣṭhaḥ. Nem valósíthatjuk meg a Legfelsőbb Igazságot pusztán érveléssel, logikai hivatkozással vagy filozófiai spekulációval. Nem. Tarko apratiṣṭhaḥ śrutayo vibhinnā (CC Madhya 17.186).

Śrutayo jelentése: szentírás. Mondjuk például a Bhagavad-gītā, a ti Bibliátokat és a mohamedánok pedig a Koránra fognak hivatkozni. Természetesen, ez a Bhagavad-gītā egy kicsit különbözik a védikus szentírástól. Ezt már korábban letárgyaltuk. Ez egy független valami, egyetemes. Tehát, a védikus írások, a Korán, a Biblia vagy a zoroasztriánusok. . . sokféle vallás van – buddhista vallás – nagyon sokféle. Szóval, fennálhatnak bizonyos véleménykülönbségek közöttük. Śrutayor vibhinnā. Vibhinnā mást (különbözőt) jelent.

Nos, az Abszolút Igazságot pusztán a hétköznapi érveiddel és logikai képességeddel nem tudod megismerni és nem tudod felfogni a helyes dolgokat a különböző szentírások olvasása által. Śrutayor vibhinnā. Nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam (CC Madhya 17.186).

És ha a nagy filozófusokat, nagy gondolkodókat követed, akkor is azt fogod tapasztalni, hogy az egyik gondolkodó különbözik a másik gondolkodótól, az egyik filozófus különbözik a másik filozófustól. Szóval, kit követni? Ez a filozófus azt mondja, hogy Isten egy személy, egy másik filozófus azt mondja, hogy Isten személytelen, ismét másik filozófus azt mondja, hogy Isten mindenhol ott van, és Isten különállóan nem létezik.

Nagyon sok filozófia van a világon. És egy személy valójában nem filozófus akkor, ha nem különbözik a többi filozófustól. Ez a filozófia alapelve. Te filozófus vagy. Ha nem tudom semmissé tenni filozófiai következtetésedet, és megalapozni a saját filozófiámat, akkor én nem vagyok filozófus. Értitek? Ez a módja, így megy minden. Nāsau munir yasya mataṁ na bhinnam: "Ő nem filozófus, ha nem tud külön elméletet bemutatni." Nem filozófus.

Akkor hogyan lehet utolérni az Abszolút Igazságot? Mi a módja annak? Nos, dharmasya tattvaṁ nihitaṁ guhāyām: "Ezért van az Abszolút Igazság a szívedben elrejtve." Nihitaṁ guhāyām. Nos, mahājano yena gataḥ sa panthāḥ: "Csak próbáld követni, hogy a nagy személyiségek mit cselekszenek." Mit cselekszenek.

Nos, a mahājanákat illetően ugyancsak megoszlanak a vélemények afelől, hogy ki tekinthető mahājanának. Viszonz, amennyiben a védikus kultúránk keretein belül maradunk, ott külön tesznek említést a mahājanákról. És ami pedig az Úr Kṛṣṇát illeti, nincs két vélemény az Ő egész világot átölelő tekintélye felől. És ami pedig bennünket, hindukat vagy a védikus vallás követőit illeti, (köztünk) nincs véleménykülönbség Kṛṣṇa tekintélyét illetően.

Indiában öt autoritás, elismert autoritás működik, ami a lelki . . . a lelki életet illeti. Közülük az egyik Śrī Rāmānujācārya, a másik pedig Śaṅkarācārya. A következő Madhvācārya, majd Viṣṇu Svāmī, és Nimbārka, Nimbāditya következik. Főként ezek.

Ezek itt mind, közülük egyik-másik, mondjuk kétezer évvel ezelőtt volt virágzásában; néhányuk 1500 évvel ezelőtt; ismét mások ezerszáz évvel ezelőtt. Pont úgy, ahogy a különböző korok követik egymást, ezek is bekövetkeztek. Ám annak ellenére, hogy különböző korokban alakultak ki, mindannyian egy véleményen vannak – kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28): "Kṛṣṇa, az Úr Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége." Ahogyan már idéztük, īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (Bs 5.1): "A legfelsőbb irányító, a Legfelsőbb Úr maga Kṛṣṇa."

Az Ő Bhagavad-gītā bemutatójából (prezentációjából) láthatjuk, hogy Ő mennyire a legfelsőbb. Ötezer évvel ezelőtt beszélte el ezt az igazságot és folyamatosan, ötezer éven át minden tudós ezt a szentírást tanulmányozza, és nagyon odaadóan tanulmányozza annak érdekében, hogy megértse. Ismeritek india jelenlegi elnökét, Dr. Radhakrishnant. Dr. Radhakrishnan a világ elismert tudósa.

Amikor a ti hazátokba jött, a ti elnökötök, néhai Mr. Kennedy, ó, saját tanáraként fogadta őt, mert amikor Mr. Kennedy az Oxfordi Egyetem hallgatója volt, Dr. Radhakrishnan vendégprofesszorként tanított ott. Nyilvános találkozó folyamán Mr. Kennedy elismerte, „Most Dr. Radhakrishnan elnökként érkezett, ám ő mindig a tanárom marad. Még mindig a tanárom." Nagyon kedves volt tőle, hogy tanárként fogadta, nem kortársként. Szóval, még a szóban forgó Dr. Radhakrishnan is nagyon mélyrehatóan tanulmányozta ezt a Bhagavad-gītāt. Ismeritek Einstein professzort. Ó, ő a Bhagavad-gītā mélyreható tanulmányozója volt. Hitler a Bhagavad-gītā nagyszerű tanulója volt. És sokan mások, minden országban. Rengeteg mohamedán van Indiában, ó, ők a Bhagavad-gītā odaadó tanulói. Ismerek egy Dr. Inrai-t az Allahabadi Egyetemről. Ó, Ő annyira odaadó az Úr Kṛṣṇa iránt, hogy késztetésből az Úr Kṛṣṇa születésnapján egy szép cikket ír, és közzéteteti az újságban.

Tehát, ezzel az utasítással kapcsolatban, hogy mahājano yena gataḥ sa panthāḥ . . . nem ismerhetjük meg az Abszolút Igazságot pusztán érveléssel vagy egyszerűen filozófia által vagy pusztán azért, mert valaki nagy elme vagy jó szónok. Nem, nem. Ezek a dolgok nem így működnek. Egyszerűen követnünk kell a nagy tekintélyt.

Tehát, az Úr Kṛṣṇa. . . az Úr Caitanya, bemutatta ezt a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát erre a korra vonatkozóan. És Ő ajánlotta, kalau. . . nem a saját elméjéből pattant ki, hanem a szentírások tartalmazzák az ajánljást; harer nāma harer nāma harer nāma eva kevalam, kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā (CC Ādi 17.21).

Ha meg akarod valósítani a Legfelsőbb Igazságot, akkor ezt kell énekelned: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, amikor csak van rá időd . . . Harer nāma harer nāma harer nāma eva kevalam: "Csak ezt." És ha úgy gondolod: "Ó, csak ezt? Miért nem mást?" Nem. Kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā. Nāsty eva azt jelenti: "Nincs más lehetőség". És ezt háromszor megismétli: "nincs más lehetőség, nincs más lehetőség, nincs más lehetőség ". Háromszor. Ez azt jelenti, hogy erősen kihangsúlyozza. Szóval, a folyamatunk abból áll, hogy követünk egy nagy személyiséget, az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhut. Bevezette. . . a szentírás alapján vezette be, nem a Maga elképzelése szerint cselekedett.

Semmit nem szabad elfogadni, ami nem elfogadott. Értitek? Szóval, ez egy elfogadott módszer. Most rajtunk múlik. Hadd kövessük ezt a folyamatot, és nézzük meg, hogyan haladunk előre a lelki ösvényen. Értitek?

Köszönöm szépen. Nos, ha van kérdés, feltehetitek. (vége)