Category:HU/661007 - Lecke BG 07.15-18 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda: Māyayāpahṛta-jñānā āsuraṁ bhāvam āśritāḥ. Az elmúlt napon az emberek négy olyan osztályról beszélgettünk, akik Istenhez mennek és négy olyan osztályról, akik nem mennek Istenhez. Az emberek négy osztálya, akik nem mennek Istenhez, azok az istentelenek, ostobák, az emberiség legalja, akik tudását elrabolta az illuzórikus energia, és az ateisták.

na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ

prapadyante narādhamāḥ

māyayāpahṛta-jñānā

āsuraṁ bhāvam āśritāḥ

(BG 7.15)

Ezt a verset részletesen megbeszéltük. A következő, az emberek négy osztálya, az ārto arthārthī jñānī ca bharatarṣabha. . . ārto jijñāsur arthārthī jñānī ca bharatarṣa (BG 7.16).

Az emberek négy osztálya, akik jámborak, viszont ugyanakkor szenvednek, szegények és kíváncsiak – és kíváncsiak a transzcendentális tudásra; és jñānī, és filozófus; jijñāsu, kíváncsi; és filozófus – az emberek ezen négy osztálya Istenhez megy.

Nos, az emberek négy osztálya, akik nem mennek Istenhez. . . ide tartoznak az istentelenek, az ostobák, az emberiség legalja, akiknek tudását elrabolta az illuzórikus energia, és az ateisták. Az emberek ezen osztályán túl, az Isten felé forduló emberek négy osztálya az ārta, akik szenvednek; kíváncsiak; arthārthī – arthārthī azt jelenti, hogy szegénység sújtotta; a jñānī pedig filozófust jelent.

Nos, az Úr Kṛṣṇa azt mondja, ebből a négy osztályból, teṣāṁ jñānī nitya-yukta eka-bhaktir viśiṣyate: „Ebből a négy osztályból azok a személyek, akik filozófia útján, odaadással próbálják megérteni Isten természetét, Kṛṇa-tudattal, ők viśiṣyate." Viśiṣyate azt jelenti, hogy különösen képzett. Különösen képzett. Priyo hi jñānino 'tyartham ahaṁ sa ca mama priyaḥ (BG 7.17).

A . . . „Aki Kṛṣṇa-tudatú, ugyanakkor a filozófia útján próbálja megérteni Isten természetét, az a személy nagyon kedves Számomra” – mondja Kṛṣṇa. "Nagyon kedves a Számomra, mivel nincs más dolga, mint megérteni, mi az Isten." Mások, akárcsak a szenvedő ember, szorongatott helyzetben van, ám mivel jámbor, ezért hisz Istenben, elmegy a templomokba, a gyülekezetbe vagy a mecsetbe, és így imádkozik: "Kedves Uram, nagyon el vagyok keseredve. . Kedvesen segíts nekem.

Viszont ennek a személynek a nehézsége abban rejlik, hogy Isten nem követeli meg, hogy imádkozzanak hozzá bármit is kérvén Tőle. Ő . . . Ő jámbor, szenved, viszont egyszerre bolond is. Miért bolond? Mert nem tudja, hogy "Isten velem van, a szívemben. Ott ül velem együtt. A lélek és a Felsőlélek, mindketten egymás mellett ülnek. És Isten mindent tud rólam. Így semmi szükség arra, hogy imádkozzam Istenhez azért, hogy szabadítson ki ebből a nyomorúságból, Ő mindent tud, miért kéne imádkoznom ilyenekért? Mindent Istenre bíz. Nem imádkozik. Azért imádkozik. . . azért imádkozik, hogy dicsőítse Istent: "Milyen nagyszerű vagy", nem a saját személyes érdeke miatt: "Ó, Istenem, add meg nekem a kenyeremet. Add meg a ruhámat. Add meg a menedékemet."

Ez is jó. Jobb, mint az a személy, az a mūḍha, az az ostoba, az az ateista és az az emberiség legalja. Sokkal jobb náluk. Ennek ellenére ő is elmegy a gyülekezetbe és kéri: "Istenem, add meg nekem a mindennapi kenyeremet", ám ugyanakkor kevésbé okos, mert nem tudja, hogy "Isten velem van, és mindent tud rólam. "

Ezért aki tiszta bhakta, nem imádkozik Istenhez semmilyen személyes érdektől indíttatva. Még ha szorongatott helyzetben van is (szenved), azt mondja: "Uram, ez a te kedvességed. Szorongatott helyzetbe hoztál, csak hogy helyes útra terelj. Több és több, ezerszer több szenvedéssel kéne sujtanod engem, ám kevesebbel áldasz meg. Ez mind a Te hatalmas irgalmad." Ez az ő víziója. Ő nem . . . nem zavarodott. Tulyārthāpamānayoḥ. Az a személy, aki Kṛṣṇa-tudatban van, nem törődik az anyagi szenvedéssel, sértéssel vagy becsülettel, mert elzárkózik ettől. Ő nem . . . ő nagyon jól tudja, hogy "Ez a megnevezés, ez a megtiszteltetés vagy ez a sértés az én testemre vonatkozik, viszont én nem ez a test vagyok."

Akárcsak Szókratész. Szókratészt halálra ítélték, mert hitt a . . . a lélek halhatatlanságában. Ezért halálra ítélték, és megkérték, hogy vegyen be bürököt vagy valami ilyesmit, mérget. A bíró pedig azt akarta: "Nos, Szókratész, hogy akarod, hogy a sírba helyezzenek?" Azt válaszolta: "Először is kapj el. Aztán tegyél a sírba. A testemmel foglalkozol, ostobaság. Én nem az vagyok. Szóval, ölj meg vagy tegyél a sírba vagy csinálj, amit akarsz, nem törődöm vele. Először is kapj el, aztán tegyél a sírba.

Szóval ez az. . . aki teljesen járatos a Kṛṣṇa-tudományban, nagyon jól tudja: "Én nem ez a test vagyok. Kṛṣṇa parányi szerves része vagyok. Örök kapcsolatom van Kṛṣṇával. Ám így vagy úgy, belekerültem ennek az anyagi testnek a kuszaságába. Rendben van. Viszont most eszemnél vagyok. Elhatárolom magam tőled. Nem fogok kapcsolatba kerülni ennek az anyagi természetnek a három tulajdonságával", ahogy arról ma reggel beszéltünk. „Nem foglalkozom a jóság vagy a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerőivel. Engem Kṛṣṇa érdekel."

Ezért egy ilyen tanult ember, aki megértette valódi helyzetét és kapcsolatát Kṛṣṇával, ő jñānī. Ő tudással rendelkezik. Ezért nagyon kedves Kṛṣṇának. És Kṛṣṇa mindig vezeti őt. Az az ember, aki szorult helyzetben van, elmegy és imádkozik Istenhez. Ez az Istenhez való imádkozása előnyt jelent a számára, viszont lehet, hogy amikor gazdag lesz, megfeledkezik majd Istenről. Ez ennek a hibája. Ám egy jñānī, aki tud, soha nem felejti el Istent. Az üzlete folyamatosan halad tovább.

Szóval, Kṛṣṇa ezután azt mondja: teṣāṁ jñānī nitya-yuktaḥ. A jñānī az nitya-yukta. A jñānī nem . . . nem az a jñānī vagy tudással rendelkező személy, aki nem foglalkozik örökké Kṛṣṇa szolgálatával. Vannak . . . van egy olyan jñānī osztály, akik imperszonalisták. Azt mondják, "Mivel a személytelen imádata számunkra nagyon nehéz, képzeljük el Isten valamilyen formáját." Ők nem jñānīk; ők bolondok. Ó, képtelen vagy Isten formáját elképzelni. Isten olyan nagyszerű. Lehet, hogy így képzeleted el, ám ez nem Isten formája. Ez kiagyalt. Ikonográfusoknak hívják őket.

Ikonográfusok.

Az embereknek két osztálya van: ikonoklaszt (destruktív) és ikonográfus. Akik elképzelik Isten formáját, azok nem jñānīk, hanem ikonográfusok. Akik pedig azt hiszik, hogy „megöltem Istent” vagy „végeztem Istennel”, azok ikonoklasztok. Pont úgy, mint ahogy Indiában a brit időkben tapasztaltuk, akkor is voltak hindu-muszlim zavargások. Szóval, a hinduk bementek a muszlimok mecsetjeibe és összetörtek dolgokat, a muszlimok pedig a hinduk templomaiba mentek be, és összetörték az Istenségek szobrait. És azt fogják gondolni, hogy "Véget vetettünk a hinduk Istenének." Ahogy a hinduk is azt fogják gondolni: "Ó, összetörtük a mecsetjüket; ezért összetörtük az ő Istenüket." Ezek őrültségek.

Egy másik eset. . . van róla tapasztalatom. Amikor Gandhi együtt-nem-működési mozgalma megalakult, az emberek lázadók lettek és elkezdtek feltörni bármit, ami a kormányt jelentette (jelképezte), különösen az utcai postaládákat. Úgy gondolták, hogy a postaládák feltörésével megsemmisítik a postát.

Szóval, ezek őrültségek. Ők nem jñānīk. Akik valódi Isten-felfogással rendelkeznek, azok nem veszekszenek egymással. A vallási háborúk egész történelme, legyen az hindu-muszlimán vagy keresztény-nem keresztény, ők mind tudatlanok. Mind tudatlanok. Aki tudással rendelkezik, az tudja, hogy Isten egy. Isten nem lehet hindu. Isten nem lehet muszlimán. Isten nem lehet keresztény. Isten az Isten. Anyagi végzettsége nincs. Az a mi elképzelésünk, hogy "Isten ilyen és olyan, Isten ilyen és olyan." Ez a kőpzelet szüleménye (fantazmagória). Ezt hívják ikonográfiának.

Tehát, ők nem jñānīk. Nem tudással rendelkező emberek. A tudással rendelkező ember másmilyen. Tudja, hogy Isten transzcendentális. Akárcsak Śaṅkarācārya, az imperszonalista, aki azt mondja: nārāyaṇaḥ paraḥ avyaktāt. És ma reggel is megbeszéltük ezt a kérdést, hogy aki Istent transzcendentálisnak, az anyagi tulajdonságok felettinek ismeri, az rendelkezik tudással.

Ezért tehát Kṛṣṇa itt azt mondja: priyo hi jñānino 'tyartham. Az az ember, aki valójában ismeri Isten tudományát, nagyon kedves Isten számára. Priyo hi jñānino 'tyartham ahaṁ sa ca mama priyaḥ. Ez a személyes kapcsolat a bhakta és Isten között. A bhakta nem vesz tudomást semmiről Istenen kívül, és Isten sem vesz tudomást semmiről a bhaktáján kívül. Olyan édes egy kapcsolat ez.

Isten mindig mögöttem (mellettem) áll, ahogyan azt már sokszor megbeszéltük, hogy ugyanazon a fán ül, ebben a szívben. Ott ülök, és a barátom, Isten is ott ül, a Felsőlélek, örökké. Bárhová is vigyen átvándorlásom, amikor elhagyom ezt a testet és belépek egy másik testbe, ó, Isten is megy oda, hogy lássa, mit csinálok. Vajon mikor fogom feléje fordítani arcomat – Ő egyszerűen csak vár. És amint Isten felé fordítom az arcomat, ó, azt mondja: "Drága fiam, gyere!" Sa ca mama priyaḥ. Az Úr azt mondja: "Ó, te örökké kedves vagy Nekem. Most felém fordítod arcodat. Szóval, nagyon örülök."

Tehát, a jñānī – az, aki megérti Isten tudományát. Egyszerűen Isten: "Isten jó", az is nagyon jó. De meg kell érteni, mi az. . . hogy Isten tudománya a Śrīmad-Bhāgavatam . . . ööö, a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam. A Bhagavad-gītā Isten tudományának előzetes tanulmányozása. Tehát bárki, aki valóban érdeklődik Isten iránt, neki tanulmányoznia kell Isten tudományát, a Bhagavad-gītāt. Vijñānam. Vijñānam tudományt jelent. Jñānaṁ me parama-guhyaṁ, yad vijñāna-samanvitam (SB 2.9.31).

A Bhāgavatamban van egy ehhez hasonló kijelentés. Jñānam. Jñānam tudást jelent. Parama-guhyam: nagyon bizalmas, nagyon kiművelt (szubtilis) és bizalmas. Parama-guhyam. Yad vijñāna-samanvitam: amely tele van tudományos ismerettel. Sa-rahasyam: tele van rejtéllyel is. Jñānam me parama-guhyaṁ yad vijñāna-samanvitam, sa-rahasyaṁ tad-aṅgaṁ ca, és hogy azzal hogyan lehet megérteni a különböző osztályok Istenről alkotott ismeretét. Gṛhāṇa gaditaṁ mayā: ezt a tudást Maga Isten adhatja át.

Nem tudod létrehozni az Istenről szóló tudást. Mint . . . ahogy felfedeztek bizonyos tudományos ismereteket erről az anyagi világról, ahhoz hasonlóan nem fedezhetitek fel Istent ilyen ismeretek által. Ez nem lehetséges. Isten ismerete akkor szerezhető meg, ha azt maga Isten vagy Isten felhatalmazott képviselője magyarázza. Ez a folyamata. Ezért a Bhagavad-gītāban a következőket találod:

yadā yadā hi dharmasya

glānir bhavati bhārata

abhyutthānam adharmasya

tadātmānaṁ sṛjāmy aham

(BG 4.7)

"Bármikor eltérés mutatkozik Isten tudományának megértésében, abban az időben megtestesülök." Mert az egész rendszer olyan, hogy ez egy lehetőség a feltételekhez kötött lélek számára, hogy helyes irányba fordítsa magát, és visszatérjen Istenhez. Ez az egész anyagi teremtés azért van, a megnyilvánulás azért történik, hogy lehetőséget adjon a feltételekhez kötött léleknek, hogy helyes irányba fordítsa magát, és megértse, milyen a kapcsolata Istennel, és visszatérjen Istenhez.

Tehát mindenkit, aki nagyon érdeklődő, és ugyanakkor vágyik arra, hogy megértse Istennel való kapcsolatát, jñānīnak, tudással rendelkező embernek neveznek, és nagyon kedves Kṛṣṇa számára. Ez nem érzelgősség. Érzelmeid hatása alatt őrültségeket beszélsz. Az nem bhakti. Az nem odaadás. Az odaadás nem érzelem, hanem tudomány. Rūpa Gosvāmī azt mondja:

śruti-smṛti-purāṇādi-

pañcarātra-vidhiṁ vinā

aikāntikī harer bhaktir

utpātāyaiva kalpate

(Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.2.101)

Azt mondja, hogy "Az odaadás kimutatása, a lelkiesség kimutatása", akarom mondani, a spiritualitás, "az odaadás, a spiritualitás megnyilvánulása a védikus tudásra, śrutira, smṛtire és a Védák következtetéseire való hivatkozás nélkül, " pañcarātra-vidhim ", és a bhakti-sūtrák meghatározása, mint a Nārada-bhakti-sūtra és a hasonló hiteles könyvek," aikāntikī harer bhaktiḥ, "ha egy ember úgy lép fel, hogy nagyon nagy bhakta és olyan, aki tudással rendelkezik, anélkül, hogy utalna a mérvadó śāstrára, könyvekre - ó, ez egyszerűen zavar", utpāta. Utpāta jelentése zavar.

Egy ember, aki azt mutatja, hogy nagy bhakta, nagy tudású ember, ám nem utal a tudás könyveire vagy a hiteles könyvekre, ó, az egyszerűen csak zavart kelt. Az nem vallásosság, nem odaadás, semmi egyéb.

Szóval, a Kṛṣṇa-tudat egy tudomány. Tudományosan kell felfognod, ahogy a mérvadó könyvekben le van írva, és észérveiddel, érveiddel és tudásoddal tesztelned és követned kell. Ez tudomány. Ez nem érzelem. Bármit is művelünk itt, a táncot, az éneklést és minden mást, az mind tudományos. Egyszerűen meg kell értened. Ezért jñānī csak az a személy lehet, aki tudással rendelkezik, aki ismeri Kṛṣṇa tudományát, ő gyorsan haladhat előre, és nagyon kedves Kṛṣṇa számára. Mert lassan, de biztosan, biztosan halad előre. Ez nem érzelem. Szóval, jñānī.

Priyo hi jñāninaḥ atyartham. Atyartham azt jelenti, hogy nagyon . . . aham. Kṛṣṇa nagyon kedves a tudással rendelkező ember számára, és az ilyen ember is nagyon kedves Kṛṣṇa számára. Kölcsönös. Ha szereted Kṛṣṇát, akkor Kṛṣṇa jobban fog szeretni téged, mint te Őt. Vajon . . . mekkora képességed van Kṛṣṇát szeretni? De Kṛṣṇa szeretni fog. Óriási kapacitással rendelkezik. Szóval, ez egy tudomány. És mi a következő? Kṛṣṇa azt mondja:

udārāḥ sarva evaite

jñānī tv ātmaiva me matam

āsthitaḥ sa hi yuktātmā

mām evānuttamāṁ gatim

(BG 7.18)

Nos, azok az emberek, akik szenvednek és akik szegények, Istenhez fordulnak. Istenhez imádkoznak. Nos, Kṛṣṇa elfogadja törekvésüket. Udārāḥ sarva evaite: „Mindnyájan, az emeberek ezen négy osztálya, akik… vagy nyomorúságukban fordulnak Hozzám, vagy szegénység sújtotta őket, vagy kíváncsik, vagy igazi tudással rendelkező emberek, szívesen látottak." Udārāḥ: "Nagyon jók." Sarva evaite: "Ám közülük," jñānī tu ātmaiva me matam, "továbbra is az a személy, aki tudással rendelkezik, az nagyon kedves az Én számomra." Megerősíti.

Tehát, az embernek rendelkeznie kell tudással. Az odaadó szolgálat egy tudomány. És miért látunk szivesen másokat? A szenvedők Istenhez mennek, a szegénységben élők szintén Istenhez mennek, miért látottak ők is szivesen? Szívesen fogadottak ők is abban az értelemben, hogy mivel Istenhez jöttek, idővel ők is olyan jók lesznek, mint a tudással rendelkező ember – ha folytatják. Viszont általában az történik, ha valaki valami haszonért megy a gyülekezetbe, viszont nem találja meg a hasznát, azt mondja: "Ez hülyeség." Felad minden kapcsolatot az egyházzal.

Kaptam egy információt az egyik istentestvéremtől. Ő német. Elmondta, hogy a háború idején sok német háborúba vonult és a feleségeik, a nővéreik, a nők minden osztálya templomba járt és imádkoztak férjük, testvérük vagy fiuk visszatéréséért. Ám nem tértek vissza, és mindannyian ateistákká váltak: "Ó, nincs Isten. Nincs Isten." Néha megesik, hogy "Istent kifutófiúnak képzeljük. Ha nem teljesíti a rendelést, akkor nem lehet Isten. Nincs Isten." Ez a hibája az efajta imának. De ha folytatják. . .

Most mondok egy példát. Volt egy ötéves kisfiú a királyi családban, Dhruva Mahārāja. Megsértette a mostohaanyja. A kisfiú az apja ölében ült, a mostoha pedig lerántotta onnan a fiút: "Jaj, nem ülhetsz le... nem ülhetsz ide apád, az apád ölébe, mert nem tőlem születtél." Ó, a fiú nagyon megsértődött . . . mivel egy kṣatriya fia volt – ők szenvedélyesek –, ezért nagy sértésnek vette ezt és elment a saját anyjához.

A királynak két királynője volt. Az . . az idősebb királynő fia volt ez a fiú, a fiatalabb királynőnek pedig nem volt fia. Szóval, a fiatalabb királynő nagyon irigyelte ezt a fiút. És hát ő. . . kiráncigálta a fiút az apja öléből, viszont a fiú sértve érezte magát. Odament az anyjához, és így sírt: „Anyám, a fiatalabbik anyám így megsértett engem. Én csak ültem ott." "Ó, igen, fiam. Mit tehetek? Tehetetlen vagyok. Apád nem szeret engem." "Akkor hogyan állhatok bosszút?" "Kedves fiam, te tehetetlen vagy. Ha Isten megsegít, bosszút állhatsz." Mert ilyen a női jellem... "Ó, hol van Isten?" Az anyja azt válaszolta: "Ó, én oly sok nagy bölcset és szentet láttam, akik a dzsungelbe és az erdőbe járnak, megértettem, hogy Istent látják ott. Bűnbánatot és lemondást végeznek ott, aztán találkoznak Istennel."

Ó, azonnal elment az erdőbe. Aztán megkérdezte a tigrist: "Ó, te vagy az Isten?" Az elefántot: "Te vagy az Isten?" Így aztán, amikor Nārāyaṇa látta: "Ó, ez a fiú nagyon kíváncsiskodó", elküldte hozzá Nāradát: "Menj, és nézd meg, milyen állapotban van ez a fiú."

Így érkezett meg Nārada. Nārada Isten ügynöke. "Kedves fiam, te a királyi ... a királyi családhoz tartozol. Nem szenvedheted el ezt a sok vezeklést és lemondást. Kérlek, menj vissza otthonodba. Apád nagyon aggódik érted, anyád nagyon aggódik érted." A fiú így szólt: "Kedves uram, ne próbálj meg ilyen szavakkal lebeszélni. Ha tudsz valamit Istenről, hogyan találkozhatok Istennel, akkor mondd el. Különben menj el. Ne zavarj." Szóval, szilárdan eltökélt volt.

Nos, Nārada felavatta ezt a fiút. Amikor látta, hogy „Ez a fiú eltökélt”, felavatta, és mantrát adott neki: namo bhagavate vāsudevāya. Ezt a mantrát énekelte és tökéletessé vált, majd Isten megjelent előtte.

Nos, amikor Isten megjelent előtte, Isten felajánlotta neki: "Kedves Dhruvám, mit kívánsz? Kérj, amit akarsz." Aztán Dhruva így szólt: "Kedves Uram," sthānābhilāṣī tapasi sthito 'ham (CC Madhya 22.42): "Ó, én ebben a súlyos vezeklésben éltem, pusztán az apám királysága, egy darabka föld miatt." Sthānābhilāṣī tapasi sthito 'haṁ tvāṁ prāptavān deva-munīndra-guhyam: "Ám most láttalak Téged, Téged, akit még a nagy bölcsek és nagy szentek sem láthatnak. Tehát, láttalak. Milyen haszonra vágyhatnék?"

Nos, kācaṁ vicinvann api divya-ratnam: "Olyan ez, mintha azért hagytam volna el az otthonomat, hogy megszerezzek néhány üvegszilánkot, de ehelyett egy nagyon értékes gyémántot találtam." Svāmin kṛtārtho 'smi varaṁ na yāce: "Ó, elégedett vagyok. Nincs szükségem semmire sem Tőled."

Szóval, ha valaki, akár szorult állapotban van, akár szegénységben szenved, ha elmegy Istenhez és ugyanolyan elszánt, mint Dhruva, akkor azt, hogy "látnom kell Istent, és el kell fogadnom ezt az áldást Istentől", és ha Isten megjelenik. . . látja Istent, ha megérti Istent, akkor ő már nem, többé már nem akar semmi anyagit. Megérti, hogy "Ez az összes anyagi ostobaság őrültség. Megkaptam az igazi dolgot."

Yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥ (BG 6.22): „Amely megszerzésével” – megtalálod a Bhagavad-gītāban –, „amikor az ember valójában Kṛṣṇa-tudatban van, nem akar semmit”. Akárcsak Dhruva Mahārāja. Svāmin kṛtārtho 'smi varaṁ na yāce: "Kedves Uram, teljesen elégedett vagyok. Nem akarok semmit. Nem szenvedek szorongatott helyzettől. Nem vagyok szegénység sújtotta. Én vagyok a leggazdagabb. Vagyonomat semmivel sem lehet összehasonlítani. " Ebbe a helyzetbe került.

Ezért Kṛṣṇa azt mondja, hogy udārāḥ: "Ők is jók, mert fokozatosan eljutnak erre a megértésre." Mert egy jñānī tudja, hogy "Mik ezek az anyagi dolgok? Csak pislákolnak. Pislákolnak. Tegyük fel, hogy túl sok gazdagságot és túl sok mindent kapok. Mi ez az anyag...?" Lābha, pūjā, pratiṣṭhā. Ezek az anyagi javak háromfélék lehetnek. Valamit, valami hasznot akarok húzni a munkámból, profitot. És pūjā. Pūjā azt jelenti, hogy az emberek imádni fognak engem: "Ó, milyen gazdag ember vagy. Olyan nagyszerű ember vagy." Lābha, pūjā és pratiṣṭhā, valamint a hírnév: "Az emberek úgy ismernek engem, mint "Carnegiet", "Rockefellert", "Birlát." Viszont nem érti, hogy Birla vagy Rockefeller csak egy test. Amikor ennek a testnek vége, minden Birlának, Rockefellernek vége. Attól kezdve fogalmam sincs, hogy macskatestbe vagy kutyatestbe kerülök-e. Hüha?

Mert miután vége van ennek a testnek, nem vagy sem Birla, sem Rockefeller – lelki lény vagy. És a saját karmád szerint, a saját munkád, a saját munkád szerint egy másik testbe kell belépned, ami különbözik Birlától és Carnegie-től. Egy jñānī tudja: "Akkor miért foglalkozzak ezzel az ideiglenes megjelöléssel?" Ilyen egy jñānī. Ő jñānī. Tudással rendelkező ember. "Tiszta lélek vagyok. Örök kapcsolatom van – Kṛṣṇával, a Legfelsőbb Úrral. Hadd erősítsem meg ezt a kapcsolatot nagyon szilárdan, hogy Kṛṣṇa visszavigyen a királyságába. Ez az én dolgom." Tehát, ez a jñānī előnyben részesítése, hogy bár . . .

Szóval, azokat az embereket is szívesen látjuk, akik szenvednek, vagy szegénységben érkeznek Isten menedékébe, mert lehet, hogy egy napon teljes tudással fognak rendelkezni: „Nem, nem akarom mindezeket az anyagiakat. Egyszerűen téged akarlak. Ez az én küldetésem. Ez életem küldetése. Az embernek így kell hozzáállnia. Akkor ez a tökéletes élet. Az egész, akarom mondani . . . a kozmikus helyzet minden olyan lehetőséget biztosít számunkra, amelyet élvezhetünk.

Ami a testet illeti, mindent tőle kapsz, ööö, Istentől kapsz. Van elég gabonád. Van elég gyümölcsöd. Van elég tejed. A számodra mindenből van elég. Fogyaszd el, élj békésen. Mert melyek a testem szükségletei? Āhāra-nidrā-bhaya-maithunaṁ ca (Hitopadeśa).

Ó, ehetsz. Āhāra jelentése evés. Szóval, ehetsz . . . eleget ehetsz. Nidrā. Menedéket teremthetsz magadnak. Isten rengeteg fát adott neked, rengeteg deszkát, amit beszerezhetsz, hogy otthont építs magadnak. Ez rendben van. Aludj ott nyugodtan.

És āhāra-nidrā-bhaya. És tudsz védekezni, amennyire csak lehetséges. Aztán szexuális életet akarsz élni? Rendben van. Annyi nő van. Házasodj össze velük. Élj békésen és műveld az Isten-tudatot, a Kṛṣṇa-tudatot. Ez az elrendezés adott. Miért nem csinálod? Miért akarsz egyre többet, egyre többet, egyre többet és többet? Ez őrültség.

Ami az anyagi szükségleteidet illeti, ó, mindenből van elegendő. Rendben, eszel-e? Azok a dolgok, amiket gyártasz, el tudnak látni élelemmel? Nem. Akkor miért foglalkozol a gyárral? Miért pazarlod el az energiádat? Csak egyél. Légy elégedett, bármit is adott neked Isten, és művelődj, fordítsd az idődet Istennel való örök kapcsolatod felélesztésére.

Egyszerű élet és magas szintű gondolkodás – ez a civilizáció legjobb típusa. Szexre vágysz? Tudsz szexet gyártani a gyárban? Nem. Akkor? Isten biztosítja. Tehát, minden, amire szükséged van, Istentől ered. Használd fel és legyél Isten-tudatos vagy Kṛṣṇa-tudatos. Ez a te dolgod.

Szóval, Isten minden lehetőséget megad nekünk, hogy visszamenjünk hozzá, de szerencsétlenek vagyunk. És ebben a korban még több lehetőséget adott nekünk, mert ebben a korban mindannyian szerencsétlenek, rövid életűek vagyunk. Nos, még ha nincs is lehetőségünk az élet elsődleges szükségleteire, āhāra-nidrā-bhaya-maithuna (Hitopadeśa 25): evésre, alvásra, védekezésre és párzásra.

Ezek a dolgok feltétlenül szükségesek a test jó formában tartásához. Ám látjátok, még ebben a korban sincs meg a lehetőségünk erre. Rengeteg ember van, akinek nincs menedéke, rengeteg ember van, akinek nincs ennivalója, rengeteg ember van, akinek nincs házas élete, nincs szexuális élete, és rengeteg ember van, aki nem függ a természet támadásától vagy bármitől. Ez a kor ilyen.

Ezért ebben a korban az Úr Caitanya azt ajánlotta. . . mivel még az anyagi testem számára sincsenek meg a lehetőségek, ennek ellenére haladnom kell a lelki életben. Hogyan kell ezt véghez vinni? Harer nāma harer nāma harer nāmaiva kevalam, kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā (CC Adi 17.21).

Mindig csak énekeld: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa. Nem számít, ha a gyárban vagy. Nem baj, hogy a pokolban vagy. Ne törődj azzal, hogy a felhőkarcolókban vagy. Énekeld tovább a Hare Kṛṣṇát – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Nem költséges. Nincs akadály. Nincs kaszt. Nincs hitvallás. Nincs szín. Bárki – énekelje és hallja, énekelje és hallja.

udārāḥ sarva evaite

jñānī tv ātmaiva me matam

āsthitaḥ sa hi yuktātmā

mām evānuttamāṁ gatim

(BG 7.18)

Így vagy úgy, ha valaki kapcsolatba kerül Istennel, az Isten-tudattal vagy a Kṛṣṇa-tudattal és helyesen használja fel az energiát egy hiteles vezető irányítása alatt, akkor biztosan visszatér Istenhez.

Mennyi az idő most? Rendben. Kérdés van-e? (vége)