Category:HU/661026 - Lecke BG 08.12-14 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda:

. . . (sarva-dvā)rāṇi saṁyamya

mano hṛdi-nirudhya ca

mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam

āsthito yoga-dhāraṇām

(BG 8.12)

A lélekvándorlásról beszélgettünk. Különféle transzcendentalisták vannak, akiket yogīnak neveznek: jñāna-yogī, dhyāna-yogī és bhakti-yogī. Minden yogī jogosult arra, hogy átkerüljön a lelki világba. A yogarendszer kapcsolatunk visszaállítására szolgál. Örökké össze vagyunk kapcsolatva a Legfelsőbb Úrral.

Így vagy úgy, most anyagi szennyeződés uralkodik rajtunk. A . . . a folyamat abból áll, hogy újra vissza kell mennünk. Szóval, az összekapcsolódás folyamatát yogának hívják. A yoga, a yoga szó tulajdonképpeni fordítása azt jelenti, hogy plusz; plusz, (ami) pont a mínusz ellentéte. Most, jelen pillanatban mi mínusz Isten, vagy mínusz Legfelsőbb vagyunk. Nos, amikor pozitívvá, összekapcsolttá válunk, akkor válik emberi létformánk tökéletessé.

A halál pillanatában be kell teljesítenünk ezt a tökéletességet. Amíg élünk, gyakorolnunk kell, hogyan közelítsük meg a tökéletesség ezen pontját, és a halál pillanatában, amikor feladjuk ezt az anyagi testet, ezt a tökéletességet meg kell valósítani. Az elmúlt három napban erről beszélgettünk. Prayāṇa-kāle manasā 'calena (BG 8.10).

Prayāṇa-kāle azt jelenti: „a halál pillanatában”. Csakúgy, mint az egyetemi hallgatók, ők is két évet, három évet, öt évet készülnek főiskolai tanulmányaikra, a záróvizsga pedig a végső vizsgájuk. És ha sikeresen levizsgáznak, megkapják a diplomát. Ugyanígy, ha életünk folyamán készülünk erre a vizsgára a halál pillanatában és sikeresen levizsgázunk, akkor átkerülünk a lelki világba.

Tehát, prayāṇa-kāle. Az egészet a halál időpontjában teszik górcső alá. Épp a minap szavaltam el egy bengáli . . . mondást. Ez egy nagyon elterjedt mondás Bengáliában. Azt mondják: bhajan kara pūjān kara mṛtyu-kāle haya; "Bármit is teszel a tökéletességért, a halálod pillanatában teszik próbára." A halálod pillanatában.

Nos, a Bhagavad-gītā leírja, mit kell tennünk halálunk pillanatában, amikor feladjuk ezt a testet, ezt a jelenlegi testet. Szóval, a yogīk, dhyāna- yogīk számára az előírás itt olvasható, sarva-dvārāṇi saṁyamya mano hṛdi-nirudhya ca. Sarva-dvārāṇi azt jelenti. . . ezt a rendszert pratyāhāra-nak hívják. A yogarendszer szaknyelvén pratyāhāra-nak hívják. Pratyāhāra azt jelenti, hogy "pont az ellenkezője". Nos, az érzékek, a szemem, a szemeim a világi szépség érzékelésében merülnek el. Most vissza kell vonnom azokat ennek a szépségnek az élvezésétől és a belső szépséget kell érzékelnem. Ezt pratyāhárának hívják. Hasonlóképpen, az oṁkāra hangot belülről kell hallanom.

Tehát, minden érzékszerv külső tevékenységét le kell állítani– ez a yoga tökéletessége –, és az elmét Viṣṇu-mūrtijára kell összpontosítani. Mano hṛdi. Az elme nagyon zaklatott, ezért a szívre kell támaszkodni. Mano hṛdi-nirudhya. A nirudhya azt jelenti, hogy letartóztatjuk az elmét a szív segítségével. Mūrdhny . . . mūrdhny ādhāyātmanaḥ prāṇam āsthito yoga-dhāraṇām. És ilymódon, amikor az életlevegőt áthelyezzük a koponya tetejére, elérjük a yoga tökéletességét. És egy tökéletes yogī saját maga határozza meg, hová akar menni.

Számtalan bolygó létezik, és a bolygókon túl a lelki világ van. Szóval, a yogīk rendelkeznek információval erről. Hogyan jutottak ehhez az információhoz? A szentírásokból, a védikus irodalomból. Pont úgy, mint én, mielőtt a hazátokba jöttem, könyvekből értesültem, milyen az országotok – ehhez hasonlóan nálunk is megtalálható minden leírás a felsőbb bolygókról és a lelki világról. Ott említik meg azokat.

A yogī tudja azt. A yogī mindent tud és át tudja vinni önvalóját bármelyik bolygóra, amelyikre szeretné. Nincs szüksége semmilyen Szputnyik segítségére. A Szputnyikkal oly sok éve próbálkoznak és még száz vagy ezer évig folytathatják a próbálkozásukat. Soha nem fognak eljutni egyetlen bolygóra sem. Légy nyugodt.

Nem ez a folyamata annak. Ez nem egy másik bolygó elérésének a folyamata. Talán tudományos eljárással egy . . . egy-két ember elérheti, viszont nem ez az általános folyamat. Az általános folyamat a következő: ha át akarod helyezni magad egy jobb bolygóra, akkor ezt a yogarendszert vagy jñāna rendszert kell gyakorolnod, nem a bhakti rendszert. A bhakti-rendszer egyetlen anyagi bolygóra sem való. Ezt később elmagyarázzuk.

Akik odaadással szolgálják Kṛṣṇát, ill. a Legfelsőbb Urat, azokat nem érdekli ennek az anyagi világnak egyetlen bolygója sem. Miért? Mert tudják, hogy bármelyik bolygóra is emelkedsz fel, bármelyik bolygót is éred el, elmehetsz oda, ám az anyagi lét négy alapelve ott is jelen van. Melyek azok? Születés, halál, betegség és öregség. Akármelyik bolygóra mész is. Lehet, hogy az életed sokkal de sokkal hosszabb, mint ezen a földön, viszont ott a halál. A halál jelen van. Viszont azok, akik Kṛṣṇa-tudatban vannak, vagy akiket egyébként nem érdekli ez az anyagi élet. . . az anyagi élet születést, halált, betegséget és öregséget jelent, a lelki élet pedig megkönnyebbülést jelent ettől a kényelmetlenségtől – nincs többé születés, nincs tübbé halál, nincs többé tudatlanság, nincs többé nyomorúság (szenvedés).

Nos, akik intelligensek, azok nem próbálnak felemelkedni ennek az anyagi világnak egyetlen bolygójára sem. Vannak felsőbb bolygók. Megkaphatod azokat. Hosszú életet kapsz. Pont úgy, mint ahogy megpróbáljuk a Holdbolygót elérni, és tulajdonképpen, ha belépünk a Holdbolygóba. . . oda nagyon nehéz bejutni. Viszont, ha mégis belépsz oda, akkor az élet időtartama meghosszabbodik. Persze, nem ezzel a testtel. Ha ezzel a testtel lépsz be, az azonnali halál biztos. Viszont, ha ezzel a yogarendszerrel lépsz be a felsőbb bolygókra, akkor megkapod a bolygóhoz megfelelő testet.

Minden bolygónak megvan a hozzá illő test. Nem léphetsz be egybe sem. . . mint ahogy ezzel a tettel nem élhetsz a vízben sem. Kísérletetezhetsz ezzel. Élhetsz ott a vízben, mondjuk huszonnégy órát, tizenöt órát vagy tizenhat órát. Ez minden. Ez minden. Ám a halaknak, a vízi állatoknak sajátos testük van. Egész életüket ott élik le. Hasonlóképpen, ha kiemeled a halakat a vízből és a szárazföldre helyezed, azonnal elpusztulnak. Amint láthatod, még ezen a bolygón is különféle testeket kell megteremtened ahhoz, hogy bizonyos adott helyeken éljenek, így ehhez hasonlóan, ha egy másik bolygóra akarsz belépni, fel kell készülnöd arra, hogy megszerezd az adott testtípust.

Szóval, ha valaki ezzel a yogikus eljárással lép be a Holdbolygóra – áthelyezi a lelkét, átvándorol a Holdbolygóra –, hosszú életet fog kapni. A magasabb bolygókon a mi hat hónapunk egyenlő az ő egy napjukkal, és ilyen az egy hónapjuk, egy évük; tízezer évig élnek. Ilyen leírásunk van róla. Így kétségtelenül nagyon hosszú életetünk lesz. Viszont van halál. Van halál. Tízezer év vagy húszezer év vagy egymillió év után ez nem számít. Mindent számon tartanak, és ott van a halál.

Ám te nem vagy kitéve a halálnak. Ezzel kezdődik a Bhagavad-gītā. Na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20). Lelki lény vagy. Örökkévaló vagy. (félre) Legyen itt az óra.

Te örökkévaló vagy. Miért vetnéd alá magad a halálnak és a születésnek? Ez az intelligencia. Ez az intelligencia.

Tehát, kṛṣṇa yei bhaje sei baḍa catura: "A Kṛṣṇa-tudatban lévő személyek nagyon intelligensek." Nem érdekeltek abban, hogy előléptetésben részesüljenek egy olyan bolygóra, ahol van halál, nem számít, milyen hosszú ott az élet. Ugyanarra vágynak, mint amilyen Isten, sac-cid-ānanda-vigraha akarnak lenni. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs 5.1). Isten teste sac-cid, sac-cid-ānanda. A sat azt jelenti, hogy örökkévaló, a cit pedig azt jelenti, hogy tudással teli, míg az ānanda azt jelenti, hogy örömmel teli.

Megvan a brosúránk – a legtöbben láthattátok – Kṛṣṇa, minden öröm tárháza. Hasonlóképpen, ha átvisszük testünket . . . önvalónkat, itt hagyván ezt a testet és a lelki világba távozva, Kṛṣṇa bolygójára vagy bármely más lelki bolygóra távozva, akkor ahhoz hasonló testet kapunk, amely sac-cid-ānanda: örökkévaló, tudással és boldogsággal teli.

Szóval, azoknak, akik Kṛṣṇa-tudatban próbálnak lenni, más az életcéljuk, mint azoknak, akik az anyagi világ bármely jobb bolygójára próbálják meg felemelni magukat. Tehát, az Úr Kṛṣṇa itt azt mondja: mūrdhny ādhāya ātmanaḥ prāṇam āsthito yoga-dhāraṇām. Ezt hívják a yoga tökéletességének. Ha át tudod helyezni magad. . . te egy nagyon parányi részecske vagy ebben a testben. Azt nem láthatod. Ám én, az én helyzetemhez képest ez. . . ez külsődleges. Ez külsődleges. Tehát, ez a prāṇa-vāyu fenntartása. A yogarendszer, a ṣaṭ-cakra rendszer pedig arra irányul, hogy a lelket alulról a csúcsra, a koponya legfelső részének csúcsára emelje.

Ez a gyakorlat folytonos, halad tovább, folyamatos, amíg élünk, és a tökéletességet akkor érjük el, amikor az önvalót áthelyezzük . . . a fej tetejére, és a koponya csúcsának áttörésével tetszés szerinti helyre juthatunk a felsőbb bolygókon. Kívánságunk szerint. Ez a tökéletesség. A yogī ezen bolygók bármelyikére eljuthat, ahová csak akarja. Ahova kedve tartja. Szóval, ha úgy tetszik. . . ahogy te is kíváncsi vagy arra, hogy mi van a Holdbolygón, így, ha egy yogīnak úgy tetszik: "Ó, hadd nézzem meg, mi van a Holdbolygón. Nos, áthelyezem magam a felsőbb bolygókra...." Akárcsak az utazók. Eljönnek New Yorkba, majd Kaliforniába, aztán Kanadába mennek. Hasonlóképpen, ezzel a yogarendszerrel átvándorolhatsz bármely más bolygóra. Ám bárhová mész is, ugyanaz a rendszer, vízumrendszer és vámrendszer van jelen. Szóval, a Kṛṣṇa-tudatos személyeket nem érdeklik ezek az ideiglenes bolygók. Lehet, hogy hosszú ideig (élhetnek), ám nem érdekli őket. Tehát, a yogī számára a folyamat abból áll, miként feladni ezt a testet.

oṁ ity ekākṣaraṁ brahma

vyāharan mām anusmaran

yaḥ prayāti tyajan dehaṁ

sa yāti paramāṁ gatim

(BG 8.13)

A halál pillanatában, pont amikor meghalsz: "Oṁ", ha ki tudod ejteni az oṁ szót, oṁkāra . . . az oṁkāra a transzcendentális rezgés tömör formája, az oṁkāra. Tehát, oṁ ity ekākṣaraṁ brahma vyāharan. Ha el tudja vibrálni ezt a hangot, oṁkāra, és ugyan abban az időben, mām anusmaran, plusz emlékszik Kṛṣṇára vagy Viṣṇura. . . az egész yogarendszer célja, hogy elméjét Viṣṇura összpontosítsa. Viszont az imperszonalisták azt képzelik, hogy ez Viṣṇu, vagyis ez (az oṁ) az Úr formája. Viszont, akik a személyes filozófia hívei, ők nem elképzelik – hanem látják a Legfelsőbb Úr tényleges formáját.

Nos, akárhogyan is, akár arra összpontosítod az elmédet, amit elképzelsz, akár tényszerűen látod, az elmédet Viṣṇu formájára kell összpontosítanod. Itt az áll, hogy mām. A mām jelentése "a Legfelsőbb Úrra, Viṣṇura". Yaḥ prayāti. „Bárki, aki elhagyja ezt a testet”, tyajan deham, „a test elhagyását követően” sa yāti paramāṁ gatim „belép a lelki birodalomba”. Hacsak nem azt akarja. . . akik igazi yogīk, nem vágynak más bolygóra belépni, mert azt is tudják, hogy azok ideiglenes bolygók, ideiglenes élettel. Nem érdekli őket. Ez az intelligencia. Antavat tu phalaṁ teṣāṁ tad bhavaty alpa-medhasām (BG 7.23).

Akik megelégszenek az átmeneti boldogsággal, az átmeneti élettel, az átmeneti vívmányokkal, azok nem intelligensek. . . a Bhagavad-gītā szerint. Nem intelligensek. Antavat tu phalaṁ teṣāṁ tad bhavaty alpa-medhasām: "Akiknek az agyszövete nagyon kicsi, azok ezekben az átmeneti dolgokban érdekeltek." Ez a Śrīmad Bhagavad-gītā változata.

Mivel állandó vagyok, ezért örökkévaló vagyok. Miért érdekelnének a nem állandó (időszakos) dolgok? Ez az intelligencia. Ki szeretne nem állandó létezést? Senki sem szeretne. Tegyük fel, egy lakásban élsz, egy lakásban, és a bérbeadó kéri, hogy hagyd el, vagy valami folytán el kell hagynod. Sajnálod. – Ó. Ám nem fogod sajnálni, amennyiben jobb lakásba költözöl.

Szóval, ilyen a természetünk, bárhol is élünk. . . mivel állandóak vagyunk. Állandóak vagyunk, ezért állandó lakhelyet szeretnénk. Ilyen a hajlamunk. Nem akarunk meghalni. Miért? Mert állandóak vagyunk. A halál az. . . mint ahogy betegek sem akarunk lenni. Ezek mind mesterséges, külső dolgok: betegség, halál, születés, szenvedés. Ezek nem tartoznak hozzánk . . . ezek külső dolgok. Mint ahogy néha a láz is megtámad. Nem azért vagy, hogy lázban szenvedj, viszont néha rád tör.

Szóval, elővigyázatosnak kell lennünk, ki kell lépnünk belőle. Hasonlóképpen, ez a négyféle külső szenvedés – születés, halál, betegség és öregség – ennek az anyagi testnek tudható be. És ha ki tudunk kerülni ebből az anyagi testből, akkor távol tudunk maradni ezektől a következményektől.

Tehát, a yogī részére, azok részére, akik imperszonalisták, ez a folyamat ajánlott. Melyik is? Oṁ ity ekākṣaraṁ brahma vyāharan: "Csak vibráld ezt a transzcendentális hangot, oṁ, és lépj ki a testedből." Aztán yaḥ prayāti: "Bárki, aki képes rá..."

(félre) Hol van az óra? Rendben van.

"Bárki, aki ilyen körülmények között képes elhagyni ezt az anyagi testet, egyszerűen ennek a transzcendentális oṁ hangnak a kiejtésével, teljes tudattal a Legfelsőbb Úrról, az biztos, hogy átkerül, átvándorol a lelki világba."

Viszont akik nem a személyes filozófia híve (akik nem perszonalista), azok nem léphetnek be a lelki bolygóra. Kívül maradnak. Mint a napfény és a napkorong. A napfény nem különbözik a napfénytől, ööö, a napkorongtól, de a napfény mégsem a napkorong maga. Hasonlóképpen, akik átkerülnek a lelki világba, azok a Legfelsőbb Úr ragyogásában maradnak, amit brahma-jyoti-nak neveznek. Brahma-jyoti.

Tehát, akik nem a személyes filozófia hívei (nem perszonalisták), azok abba, abba a brahma-jyotiba kerülnek úgy, mint egy a parányi részecskék közül. Mi parányi részecskék vagyunk, lelki szikrák, és a brahma-jyoti telistele van lelki szikrával. Így válsz a lelki szikrák egyikévé. Ez azt jelenti, hogy beleolvadsz a lelki létezésbe. Bár eredeti helyzeted szerint megtartod egyéniségedet, mivel azonban nem akarsz semmilyen személyes formát, ezért ott tartanak, ott tartanak (ott vesztegelsz) a személytelen brahma-jyotiban.

Csakúgy, mint ahogy a napfény kis molekulákból, fénylő molekulákból áll – akik tudósok, azok tudják, hogy – hasonlóan mi is parányiak vagyunk, molekulárisak, atomiak – kisebbek vagyunk, mint az atom; a haj végének egy tízezred része, ilyen a mi helyzetünk. Szóval, ez a kis rész a brahma-jyoti-ban marad, mintha keveredne vele, homogén, mégis . . .

Nos, a nehézség abban van, hogy élőlényként élvezetre vágyunk. Mivel én nem csak egyszerűen vagyok. Van bennem boldogság. Sac-cid-ānanda. Én vagyok . . . három lelki lételemből állok – örökkévaló vagyok, tudással teli vagyok és boldogsággal teli vagyok. Tehát azok, akik belépnek a Legfelsőbb Úr személytelen ragyogásába, örökké ott maradhatnak és teljes tudatában lehetnek annak, hogy "Most összekeveredtem. Most homogén vagyok a Brahmannal. Bās." Ám nem részesülhetnek az örök boldogságban, mert ez a rész hiányzik.

Tehát, a nehézség abban van, hogy amikor úgy érzi. . . csakúgy, mint te, ha egyedül vagy egy szobába bezárva, folytathatod, elkötelezheted magad egy bizonyos könyv olvasásával vagy gondolatokkal, ám mégsem maradhatsz egyedül évekig és mindörökre. Ez nem lehetséges. Keresni fogsz magadnak valami társat. Keresni fogsz magadnak bizonyos társat, kikapcsolódást. Ilyen a természetünk. Hasonlóképpen, ha beleolvadunk a Legfelsőbb Úr személytelen ragyogásába, akkor megvan az esélye annak, hogy ismét lezuhanjunk ebbe az anyagi világba. Ezt állítja a Śrīmad-Bhāgavatam:

ye 'nye 'ravindākṣa vimukta-māninas

tvayy asta-bhāvād aviśuddha-buddhayaḥ

āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ

patanty adho 'nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ

(SB 10.2.32)

Csakúgy, mint az a Szputnyik ember, az űrhajós, egyre feljebb mennek, huszonötezer-harmincezer vagy százezer mérfölddel feljebb. Viszont, ha nem tudnak megpihenni egy bolygón, le fognak zuhanni. Egyszeriben újra vissza fognak zuhanni. Szóval, szükség van pihenésre. A személytelen formában a pihenés bizonytalan. Bizonytalan. Ezért a Bhāgavatam azt mondja, āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tata: még ennyi igyekezet után is, ha a lelki világba kerül, és abban a személytelen formában marad, fennáll a veszélye, hogy patanty adhaḥ, újra leesik ebbe az anyagi világba. Miért? Anādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ: mert elhanyagolta, hogy szeretettel és odaadással szolgálja a Legfelsőbb Urat. Ebben . . .

Tehát, amíg itt vagyunk, addig gyakorolnunk kell szeretni Kṛṣṇát, a Legfelsőbb Urat. Azután beléphetünk. Ebből áll a képzés. És ha nem vagyunk ilymódon felkészítve, akkor személytelen erőfeszítéssel beléphetünk ugyan a lelki birodalomba, ám fennáll a veszélye annak, hogy újra leesünk. Mivel egyedül az, az a bizonyos magány fog zavart okozni és megpróbálunk kapcsolatot teremteni. És mivel a Legfelsőbb Úrral nincs kapcsolata, vissza kell jönnie ebbe az anyagi világba, és ezzel az anyagi társulással kell kapcsolatba lépnie.

Szóval, jobb, ha ismerjük eredeti helyzetünk természetét. Eredeti helyzetünk szerint örökkévalóságot akarunk, teljes tudást akarunk és élvezetet is akarunk. Élvezetet. Szóval, ha egyedül maradsz, nem lehet részed élvezetben; akkor kényelmetlenül fogod érezni magad. Élvezet (öröm) híján pedig bármilyen örömöt (élvezetet) elfogadsz: "Anyagi öröm, jól van (jöhet)." Ennyi az egész. Ez a kockázata.

Ezért ebben a Kṛṣṇa, Kṛṣṇa-tudatban teljes örömben lesz részed, teljes élvezetben, ugyanabban az örömben. Nem ugyanabban az örömben. Ugyan úgy, mint ahogy ennek a világnak a legnagyobb öröme a szexuális élet. Ez ugyancsak eltorzult, olyan beteges. Szóval, még a lelki világban is van szexuális öröm Kṛṣṇában, ám ez nem olyan. . . nem szabad azt gondolnunk, hogy az valami ehhez hasonló. Nem. Viszont janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Ha ott nincs szexuális élet, az nem tükröződhetne itt. Ez egyszerűen annak a torz tükröződése. Az igazi élet ott van, Kṛṣṇában. Kṛṣṇa tele van örömmel (élvezettel).

Tehát, a legjobb az, ha felkészítjük magunkat, képezzük magunkat ebben a Kṛṣṇa-tudatban, és akkor lehetséges lesz ebben az életben a halál pillanatában átvinni magunkat a lelki világba, belépni Kṛṣṇalokára, vagy Kṛṣṇa bolygójára, és együtt élvezni a Kṛṣṇával való társulásban.

cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa-

lakṣāvṛteṣu surabhīr abhipālayantam

lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(Bs 5.29)

Ez . . . ez Kṛṣṇaloka leírása. Cintāmaṇi-prakara-sadmasu: "A házak érintőkőből vannak." Érintőkő, talán ismeritek az érintőkövet. Ez egy . . . egy kis darab érintőkővel, ha megérinted a vasgerendát, egyből arannyá válik. Természetesen nem tudom, hogy látott-e valaki közületek ilyen érintőkövet, ám van ilyen. Szóval, minden épület érintőkőből van. Cintāmaṇi-prakara-sadmasu kalpa-vṛkṣa. A fák vágyakat teljesítő fák. Amit csak akarsz, megkaphatsz. Itt a mangófától mangót kapsz és az almafától almát kapsz. Ám ott bármilyen fától bármit kaphatsz, amit szeretnél. Ez Kṛṣṇaloka leírása közül néhány.

Szóval, a legjobb, ha nem próbáljuk meg felemelni. . . felemelni magunkat ezen anyagi bolygók egyikére sem. Mivel bármely anyagi bolygón, amelyre belépsz, az élet ugyanazon nyomorúságos elvei találhatók meg. . . mint amit itt megszoktunk. Megszoktuk a születést, a halált. Nem törődünk vele. A modern tudósok nagyon büszkék a fejlődésükre, viszont nincs megoldásuk ezekre a kellemetlen dolgokra. Nem tudnak olyat alkotni, ami a halált, a betegséget vagy az öregséget ellenőrzés alá vonná. Ez nem lehetséges. Készíthetsz valamit, ami felgyorsítja a halált, viszont olyat nem tudsz gyártani, ami megállítja a halált. Ez nincs a te hatalmadban.

Tehát, akik elég intelligensek, azokat nem foglalkoztatja ez a négy dolog, a janma-mṛtyu-jarā-vyādhi (BG 13.9): születés, halál és öregség. Azzal foglalkoznak, hogy teljes boldogsággal és tudással teli lelki életük legyen és ez akkor lehetséges, ha belépsz a lelki bolygókra. Ezt fogják elmagyarázni. Szóval, a következő, a következő vers így hangzik:

ananya-cetāḥ satataṁ

yo māṁ smarati nityaśaḥ

tasyāhaṁ sulabhaḥ pārtha

nitya-yuktasya yoginaḥ

(BG 8.14)

Nitya-yuktasya yoginaḥ. Nitya-yukta azt jelenti, hogy folyamatosan transzban. Ő a legfejlettebb yogī, folyamatosan Kṛṣṇára gondol, mindig a Kṛṣṇa-tudattal foglalkozik. Számára ananya-cetāḥ . . . nem téríti el (nem kormányozza rá) a figyelmét erre a fajta folyamatra vagy egy ilyen yogarendszerre vagy a jñāna rendszerre vagy a dhyāna rendszerre. Nem. Ananya-cetāḥ. Egyszerűen az egyetlen rendszer: az Kṛṣṇa. Ananya-cetāḥ. Ananya-cetāḥ azt jelenti, hogy "minden eltérés nélkül". Őt nem zavarja semmi. Egyszerűen csak Kṛṣṇa. Ananya-cetāḥ satatam. A satatam azt jelenti, hogy bárhol és bármikor.

Csakúgy, mint a lakhelyemen, Vṛndāvanában. Ez Kṛṣṇa (lak)helye. Amikor Kṛṣṇa megjelent, ott jelent meg. Nos, én most Amerikában vagyok, a ti országotokban, viszont ez nem jelenti azt, hogy távol vagyok Vṛndāvanától. Mert ha mindig Kṛṣṇára gondolok, akkor az olyan jó, mintha mindig Indiában, Vṛndāvanában lennék, még ha New Yorkban, ebben a lakásban vagyok is. A tudat ott van. Szóval, a Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy immáron együtt élsz Kṛṣṇával azon a lelki bolygón. Egyszerűen csak ki kell várni, amíg feladod ezt a testet.

Szóval, ez a Kṛṣṇa-tudat folyamata. Ananya-cetāḥ satataṁ yo māṁ smarati – a smarati azt jelenti, hogy emlékezni; nityaśaḥ, folyamatosan. Tasyāhaṁ sulabhaḥ pārtha. – Ó, én nagyon olcsó vagyok nekik. Kṛṣṇa nagyon olcsó árucikké válik. A legértékesebb dolog nagyon olcsóvá válik annak számára, aki a Kṛṣṇa-tudat ezen folyamatát veszi igénybe. Tasyāhaṁ sulabhaḥ pārtha nitya-yuktasya yoginaḥ; "Mivel folyamatosan részt vesz a yoga ezen folyamatában, a bhakti-yogában, ó, Én nagyon olcsó vagyok a számára. Könnyen elérhető vagyok. Könnyen elérhető vagyok."

Nos, Kṛṣṇa kijelenti magáról, hogy ezzel a folyamattal könnyen elérhetővé válik. Miért próbálkozzak bármilyen, úgy értem, nagyon nehéz munkával? Miért vállaljam azt? Énekeljük a Kṛṣṇát: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Kṛṣṇa, és húsznégy órán át énekelhetitek. Nincsenek szabályok és előírások. Akár az utcán, akár a metróban, vagy otthon, vagy az irodában, ó, nincs adó, nincsenek költségek. Miért nem csináljátok? Mindig énekeljétek: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.

Köszönöm szépen. Kérdés van? (vége)