Category:HU/680522 - Lecke BG 08.05 - Boston

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: Van egy történet. Egy tehénistállóban tűz volt. Ezután az eset után a tehén, amint valami pirosat látott, ó, elkezdett nyugtalankodni: „Ó, tűz van.” Hasonlóképpen, itt, az úgynevezett gazemberség keserűségét megízlelve, azt hiszik, hogy Rādhā-Kṛṣṇa is hasonló gazemberség. Szóval, kezdjük? Mikor küldték el a dokumentumot? Kérdezted?

Brahmānanda: Azt hiszem, két napja.

Prabhupāda: Ó. Akkor talán meg is kapták.

Brahmānanda: Igen.

Prabhupāda: (karatālán játszik) Jaya oṁ viṣṇu-pāda paramahaṁsa parivrājakācārya aṣṭottara-śata śrī śrīmad bhaktisiddhānta sarasvatī gosvāmī . . . (gurvaṣṭakát énekli; kīrtana; prema-dhvani)

om ajñāna-timirāndhasya

jñānāñjana-śalākayā'

cakṣur unmīlitaṁ yena

tasmai śrī-gurave namaḥ

(„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, aki a tudás fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől elvakult szememet.”)

śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭaṁ

sthāpitaṁ yena bhū-tale

svayaṁ rūpaḥ kadā mahyaṁ

dadāti sva-padāntikam

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca

śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam

sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ

śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca

A Bhagavad-gītā nyolcadik fejezetében az Úr Kṛṣṇa azt mondja:

anta-kāle ca mām eva

smaran muktvā kalevaram

yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ

yāti nāsty atra saṁśayaḥ

(BG 8.5)

Az anta-kāle jelentése „a halál pillanatában”. „A halál pillanatában, aki Rám emlékszik…” Anta-kāle ca mām eva. Mām eva. A mām eva jelentése… az eva jelentése „biztosan”, a me jelentése… a mām jelentése „Engem”. „Bizonyára Engem.” Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt mondja: „Bizonyára Engem.” Ez Kṛṣṇát jelenti, vagy Kṛṣṇa kiterjedését, a formával rendelkezőt – nem a forma nélkülit. Mām. Alaktalan… ezt a tizenkettedik fejezet magyarázza el, kleśo 'dhikataras teṣām avyaktāsakta-cetasām (BG 12.5). Aki ragaszkodik a személytelen Brahmanhoz, annak a dolga nehézségekkel van teli. Kleśa. A kleśa nehézségekkel telit jelent. Avyaktā hi gatir duḥkhaṁ dehavadbhir avāpyate. Dehavat. Mivel ebben az anyagi testben vagyunk, és az érzékeink nem képesek megérteni semmi mást, kivéve a formát. Tehát, ha mesterséges úton akarok az alaktalanra gondolni, az nehézségekkel fog járni.

Valójában Isten nem alaktalan, de az Ő formája másmilyen. Mindennek van formája. Forma (alak) nélkül semmi sem létezik. Még a legkisebb atomnak is van formája. Akárcsak a geometriában, a pontot úgy határozzák meg, hogy annak nincs hossza, nincs szélessége – mivel a pont olyan kicsi, hogy a mi műszerünk, mérőeszközünk nem képes megmérni a hosszát vagy a szélességét. Ezért úgy határozzák meg, hogy „Nincs hossza és nincs szélessége”. Viszont, igazából ez nem így van. Van hossza és szélessége, de nekünk nincs hozzá eszközünk, nincs hozzá képességünk látni azt.

Nos, a lélek aṇor aṇīyān mahato mahīyān. A lélek nagyobb, mint a legnagyobb, és kisebb, mint a legkisebb. Szóval, nem látjuk a legkisebbet; nem látjuk a legnagyobbat. A nagyobbat a legnagyobbnál. A legnagyobbra gondolva gondolhatunk az égboltra, az ég kiterjedésére – amely korlátlan. Ám Isten oly hatalmas, hogy az ilyen egekben mérve Isten megszámlálhatatlan, millió és milliárd eget tartalmaz Önmagában. A Brahma-saṁhitāban ez áll: yasyaika-niśvasita-kālam athāvalambya... (BS 5.30). Ezért a hiteles szentírásokhoz kell fordulnunk a tudás megszerzése érdekében. Ahogy a minap mondtam nektek, ezt a transzcendentális tudást hallás útján kell megszerezni. Nincs más út. Ez így gyakorlatias. Geometriai számítás szerint a Nap, a Nap dimenziója sok, sok százszor, ezerszer... nagyobb, mint a Föld. Viszont mi csak úgy látjuk, hogy egy korong. Az érzékeink léptelenek felfogni, milyen hatalmas. Anyagi dolog. Szóval, hogyan láthatnánk Isten nagyságát ezekkel az anyagi szemekkel? Ez nem lehetséges. Ahogy a geometria hiteles kijelentései alapján megérted a Napot, azt, hogy ez a napkorong oly hatalmas, sok százezerszer nagyobb, mint a... de te csak annyit látsz, hogy egy korong. Hogyan lehet tehát megismerni a Napot? A fülön keresztül. Ez minden. Egyszerűen csak meg kell szerezned a tudást egy hiteles forrástól. Nem arról van szó, hogy gyakorlatilag azzal kísérletezel, hogy odamész a Naphoz (és megméred), hogy az milyen hatalmas és milyen hosszú, milyen széles. Ez nem kivitelezhető. Ezt a tudást egy hiteles forráson keresztül kell megkapnod. Ez minden.

Még az érzékszervi felfogásunkat meghaladó anyagi megértéshez is tekintélytől (hiteles forrástól) kell megszereznünk a tudást. Hasonlóképpen, azt sem érthetjük meg, hogy mi Isten. Viszont, a hiteles forrásokból megérthetjük, hogy Isten rendkívül hatalmas. Akácsak a Brahma-saṁhitāban, ahol azt olvassuk, hogy yasyaika-niśvasita-kālam athāvalambya jīvanti loma-vilajā jagad-aṇḍa-nāthāḥ (BS 5.30) – te (csak) ezt az univerzumot látod, de minden univerzumban van egy uralkodó félisten, akit Brahmānak, vagy jagad-aṇḍa-nāthának, az univerzum urának hívnak. Az univerzum eme ura csak Mahā-Visnu légzetvételének ideje alatt él. Pont úgy, ahogy te lélegzel, belélegzel és kilélegzel. Amikor Mahā-Visnu kilélegzik, számtalan univerzum keletkezik. És amikor belélegzik, ezek az univerzumok mind az Ő testébe térnek vissza. Képzeljük csak el, milyen hatalmas Ő, milyen hatalmas. Ez korlátozott érzékszerveinkkel nem elképzelhető. Viszont, ha hiszünk, akkor tökéletes tudásra teszünk szert. Ehhez kétség sem fér. Ha nem hiszünk, más út nem létezik. Nem érthetjük meg, hogy mi Isten, vagy milyen hosszú, milyen széles Ő.

Nos, amikor a szentírásban azt mondják, hogy Isten alaktalan, az azt jelenti, hogy nincs olyan formája, amelyet mi megtapasztalhatnánk. Viszont, Neki van formája. A példa ugyanaz. Amikor nem tudjuk megmérni, azt mondjuk, hogy egy pontnak nincs hossza, sem szélessége. Ám valójában ez nem így van. A pontnak van hossza és szélessége. Nincs eszközünk arra, hogy lemérjük, ennyi az egész. Hasonlóképpen, amikor azt mondjuk, hogy "forma" („alak”), ezt a formát (alakot) fel tudjuk fogni (megértjük). Pont úgy, ahogy én látom a ti formátokat, ti is látjátok az én formámat. Szóval, megértjük, hogy Istennek is lehet formája, és azért, mert Isten ebben a formában jön is el. Ahogy a Bhagavad-gītāban is olvassuk: avajānti māṁ mūḍhā mānuṣīṁ tanum āśritam: (BG 9.11) „Mivel egy közönséges emberi lény formájában jöttem el, gúnyolódnak: »Hogyan lehet Ő az Isten?«” Oly sok tudós, oly sok filozófus utasítja vissza Kṛṣṇa, Isten elfogadását. Miért? Mert olyannak tűnik, mint te és én, egy emberi lénynek. Ám Isten bármilyen módon megjelenhet, mivel mindenható. Néha halként jelenik meg; néha teknősként; néha vaddisznóként; néha félig oroszlánként, félig emberként. Hasonlóképpen néha férfiként, néha nőként jelenik meg.

Nem korlátozhatjuk Istent abban, hogy: „Nem lehet ilyen. Nem jöhet ide. Nem ölthet semmilyen alakot.” Nem. Ő nem tartozik a korlátozásom alá. Máskülönben hogyan lehetne Isten hatalmas? Ha Istent a korlátok közé szorított tudásommal vagy a korlátozott tudásommal uralhatom, akkor Isten a felfogóképességem határain belülre kerül. Ám a védikus nyelvezet azt állítja: avan mānasa-gocaraḥ. Ő túl van a szavakkal kifejezhetőn. Túl van az elme felfogóképességén. Ő a nagyok között a legnagyobb, és a kicsik között a legkisebb. Hogyan lehet Ő a legkisebb... mi is azok vagyunk, mert lelki szikrák vagyunk. Ismerjük-e saját méretünket? Ezt a śāstrában megtalálhatjuk. Többször is említettem, hogy a haj végének tízezred része a lélek mérete. Nincs hozzá (megfelelő) (mérő)eszközöd. Még a hajad végét sem vagy képes megmérni, nemhogy annak az ezred... tízezred részét. Lehetetlen. Még a test boncolásával sem tudod megállapítani, hol található az a lélekszikra... ott van, de a jelenlegi szemeiddel nem láthatod meg. Ezért mondod azt, hogy nirākāra, vagyis, hogy nincs formája. Valójában azonban van formája.

A śāstrákból tudhatjuk meg. Ahogyan a napkorongról teljes körű információt kapunk földrajzból vagy hiteles forrásokból, tudósoktól, asztrológusoktól, csillagászoktól, matematikusoktól, ugyanúgy értesülhetsz arról, hogy milyen az egyéni lélek formája, milyen az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formája. Ezek mind adottak. Ugyanakkor az Ő formája nem olyan, mint a te formád vagy az én formám. A Brahma-saṁhitā azt mondja: sac-cid-ānanda-vigraha (BS 5.30). Az Ő formája boldogsággal teli, tudással teli és örökkévaló. Ugyanakkor ez a test, ez a test, a mi testünk, se nem örök, se nem tudással teli, se nem boldog. Ilymódon különböztethetjük meg, hogy milyen Isten formája. Sac-cid-ānanda. Sat. A sat örökkévalót, a cit tudással telit, az ānanda pedig boldogsággal telit jelent.

Szóval, ez a test se nem boldog, se nem örökkévaló, se nem tudással teli. Rogyásig van tudatlansággal és szenvedéssel, és nem állandó, hanem ideiglenes. Istennek nem ilyen teste van. Ezért néha a védikus irodalomban azt mondják: alaktalan. Az alaktalan olyan formával hozható összefüggésbe, amelyet a jelen pillanatban el tudsz képzelni, Istennek viszont nem ilyen formája van. De amikor olyanként száll alá, mint te meg én, az az Ő kegyelme. Paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām (BG 4.8). Csak azért jön, hogy... látható legyen a saját szemünkkel. Akárcsak ez a kép. Ez a kép nem... nem szabad úgy értelmezni, hogy Ő nem Isten, Ő egy kép. Isten ábrázolása is Isten. Kṛṣṇa képe (ábrázolása) Kṛṣṇa. A hangzás, Kṛṣṇa neve, a Kṛṣṇa, az is Kṛṣṇa. Viszont, hogy segítsen megérteni... ne gondoljátok, hogy Kṛṣṇa képét valami művész képzelete hozta létre. Nem. Ez nem a képzelet dolga. Az írásokban leírás van arról, milyen Kṛṣṇa formája.

veṇuṁ kvaṇantam aravinda-dalāyatākṣaṁ

barhāvataṁsam asitāmbuda-sundarāṅgam

kandarpa-koṭi-kamanīya-viśeṣa-śobhaṁ

govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

(BS 5.30)

A veṇu fuvolát jelent. Fuvolán játszik. Veṇuṁ kvaṇantam aravinda-dalāyatākṣam. Az aravinda lótuszszirmot jelent. A szemei ​​olyan szépek, mint a lótuszszirom. Veṇuṁ kvaṇantam aravinda-dalāyatākṣaṁ barhāvataṁsam (BS 5.30). A barhāvataṁsam pávatollat ​​jelent. Kṛṣṇa és Viṣṇu nagyon szeretik ezt a pávatollat. Mindenhol ott a pávatoll. Barhāvataṁsam asitāmbuda-sundarāṅgam. És az Ő (bőrének) színe a felhő, a sötét felhő. Asita, asitāmbuda. Az ambuda felhőt jelent, az asita pedig feketéset. Sundarāṅgam. Ám mégis, Ő olyan gyönyörű. ... veṇuṁ kvaṇantam aravinda-dalāyatākṣaṁ barhāvataṁsam asitāmbuda-sundarāṅgam, kandarpa-koṭi (BS 5.30). Annyira gyönyörű, hogy felülmúlja milliónyi Kāmadeva szépségét. Kāmadeváról úgy tartják, hogy nagyon szép. Vágyat ébreszt, Kāmadeva. Szóval, Ő sok ezerszer szebb, mint Kāmadeva. Kandarpa-koṭi-kamanīya-viśeṣa-śobham (BS 5.30). Viśeṣa-śobham. Van egy Saját különleges szépsége. Govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi. Ilyenek a leírások Róla.

Nos, ezek a képek a leírások alapján készültek. Ez nem képzelet tárgya. Tehát, ez a forma valóságos. Ez nem képzelet szülte. A Māyāvāda filozófusok, az imperszonalisták a Bhagavad-gītā szavaira azt válaszolják, hogy kleśo 'dhikataras teṣām avyaktāsakta-cetasām... (BG 12.5). Aki ragaszkodik a személytelen nézetekhez, annak a meditációs folyamata vagyis a lelki tevékenységek végrehajtása nagyon nehézkes. Ezért a Māyāvāda filozófusok azt mondják, hogy "Istennek nincs formája. Mivel azonban a forma nélkülin nem tudsz meditálni, ezért egyszerűen elképzelsz bármilyen formát, amilyet csak akarsz." Viszont Isten nem vethető alá saját képzeletednek. Isten formája nem olyan. Ha elképzelünk valamit... és azzal azt degradáljuk. Śaṅkarācārya az ilyen képzeletbeli formákat mindössze öt esetre korlátozta. Ötre. Melyik az az öt? Viṣṇu, az Úr Śiva, a Nap, Gaṇeśa és Devī, (azaz) Durgā. Korlátozta, hogy „Ezen öt forma közül bármelyiken meditálhatsz, imádhatod azt. És végső soron azok alaktalanok (forma nélküliek).” De jelenleg a felhatalmazással nem rendelkező személy annyira lealacsonyodott, hogy „Bármilyen formát elképzelhetsz. Még a székletet is beleértve.” Így beszélnek. Értitek.

Szóval ... szóval, Isten nem korlátozódik bármelyik öt képzeletbeli formára, sem erre vagy arra a formára. Az Ő alakját senki sem tudja elképzelni, és a felfogásunk által nem vagyunk képesek megközelíteni Őt. Viszont, Ő olyan, amilyen. Paraṁ bhāvam ajānanto mama bhūta-maheśvaram (BG 9.11). Ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségét is hiteles forrásokból kell megértenünk, akárcsak a Bhagavad-gītāt. Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondja: „Vagyok, ami vagyok.” Ez Isten tudománya. Ha úgy fogadjuk el Őt, ahogy mondja, akkor Isten tökéletes ismerőivé válunk. Ebben nincs semmi nehézség. Viszont, ha elvetjük, akkor nehézségekbe fogunk ütközni. Azok, akik elfogadták Kṛṣṇát olyannak, amilyen, Istent olyannak, amilyen, azok ugyancsak elérték a tökéletességet. Ez célra vezető. Nem mi vagyunk a dolgok megmondói. Kṛṣṇának Indiában millió és milliárdnyi követője van. Nem csak hétköznapi követőkről van szó. Olyanokról van szó, mint sok nagy hűséges, oktató, úgy értem, szent ember, mint Śaṅkarācārya, Madhvācārya, Rāmānujācārya, a nagy művelt és tanult tudósok, ők is elfogadták Őt. Az Úr Caitanya is elfogadta Őt. És... oly sok más van még. És milliószámra vannak Kṛṣṇa-templomok. Milliók és milliárdok imádják őket még mindig. Még most is, ha elmész valamelyik Kṛṣṇa-templomba Dél-Indiában, több ezer ember gyűlik ott össze továbbra is. El sem tudod képzelni. Értitek? A jaipuri templomban, a jaipuri templomban, a királyi palotában... a királyi palotán belül ott van a jaipuri templom. Nos, bármikor elmész abba a jaipuri templomba, legalább ezer embert találsz összegyűlve. Legalább. Ha elmész Jagannātha Purība, legalább kétezer ember lesz ott, akik naponta jönnek-mennek. Ha Vṛndāvanába mész, legalább ötezer meber lesz ott, akik naponta jönnek-mennek. Tehát... és magában Vṛndāvanában ötezer templom van. Ebből mindössze hét vagy nyolc templom nagyon nagy. Más... más szóval, minden egyes ház Kṛṣṇa-templom. Szóval, nem arról van szó ... valaki megkérdezte tőlem: "Hány Kṛṣṇa-tudatos ember van Indiában?" Ó, a Kṛṣṇa-tudatos emberek Indiában, legalábbis a hinduk, ó, ők legalább kilencven százalékban mind Kṛṣṇa-tudatosak. Szóval, az Ő formája... az Ő alakja, az Ő neve, az Ő tulajdonságai, az Ő kedvtelései – mindegyik transzcendentális. Ezért áll a Bhagavad-gītāban ez: anta-kāle ca mām eva. Mām eva (BG 8.5). „Csak Hozzám.” Ha egyszerűen csak gyakorlod Kṛṣṇa formáját látni ... azzal, hogy a Hare Kṛṣṇát énekled, az elmédben azonnal megpillantod Kṛṣṇa formáját. Ezért mondja a Bhagavad-gītā: „Aki mindig Rám, Kṛṣṇára gondol, Ő a legkiválóbb yogī.” Ő a legkiválóbb yogī. Yoginām api sarveṣām. Sokféle yogī van, de Kṛṣṇa azt mondja, hogy „Minden yogī közül...” Yoginām api sarveṣām. A sarveṣām azt jelenti, hogy akár több millió yogī közül is. De mindannyiuk közül, mindannyiuk közül... yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntar-ātmanā: (BG 6.47) „Aki mindig Rám gondol”, antar-ātmanā, „önmagában, a szívében, az elméjében”, śraddhāvān, „hittel és szeretettel”, bhajate yo mām... a bhajate azt jelenti, hogy odaadó szolgálatot végez. „Kṛṣṇa, kérlek, légy kegyes hozzám. Leestem. Kegyesen fogadj el.” Ez a yoga. Ez minden. Nagyon egyszerű dolog. „Kṛṣṇa, én benne vagyok...”

Az Úr Caitanya mondta ezt. Ayi nanda-tanuja. Különösen a nanda-tanuját emelte ki: „Ó, Nanda Mahārāja fia.” Mivel Vṛndāvanában Kṛṣṇa pásztorfiúként, Nanda Mahārāja fiaként jelent meg. Az Úr Caitanya tehát azt tanítja nekünk: ayi nanda-tanuja: „Ó, Nanda Mahārāja szeretett fia.” Ayi nanda-tanuja patitaṁ kiṅkaraṁ mām. „Én a Te örök szolgád vagyok. Most valahogy leestem ebbe az anyagi létbe.” Ayi nanda-tanuja patitaṁ kiṅkaraṁ māṁ viṣame bhavāmbudhau, az anyagi lét hatalmas óceánjába. Látod-e a legnagyobbat, a világűrt? Az... mit is mondhatnánk az óceánról? Még az óceánnal sem hasonlítható össze. Annyi millió óceán fér el ebben az anyagi térben. Szóval, patitaṁ kiṅkaraṁ māṁ viṣame bhavāmbudhau kṛpayā, „Indokolatlan kegyedből”, kṛpayā tava pāda-paṅkaja-sthita-dhūlī-sadṛśaṁ vicintaya. Paṅkaja. A paṅkaja lótuszvirágot jelent. A lótuszvirágon van egy kevés por, sáfrány. Szóval, egy bhakta így imádkozik: „Ahogy a lótuszvirágban oly sok porszemcse van, fogadj el engem is, mint annak a pornak egyik szemcséjét.”

Szóval, ez nagyon szép. Bhakti-yoga. Egyszerűen hódolj meg és imádkozz. És ez a yoga legjobb és legmagasabb foka. Ha elfogadod ezt a Bhagavad-gītāt, ha hiszel ebben a Bhagavad-gītāban, ha a nagy személyiségek nyomdokait követed, akik ezt a Bhagavad-gītāt követték, akkor az életed tökéletes. Ehhez kétség sem fér. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). Nem lehet... a tudás minden területén mindenki a nagy személyiségek nyomdokait követi. Még a tudományos, tudományos... ööö... a tudósok is a gravitáció törvényét követik, a további fejlődésüket a gravitáció törvényére alapozva. Oly sok törvény van. Hogyan keletkeztek ezek a törvények, azt nem tudják, de a törvényeket feltárták és a tudományos fejlődés folyamatos. Szóval, mahājano yena gataḥ sa panthāḥ. Ahogyan az anyagi világban is a nagy személyiségeket és tekintélyeket követjük, hasonlóképpen a lelki megvalósításban is, ha követjük a nagy személyiségeket... a Śrīmad-Bhāgavatam konkrétan megemlíti őket. Ha nem tudjuk, kik a nagy személyiségek, a felsorolásuk adott. És kik ők?

svayambhūr nāradaḥ śambhuḥ

kumāraḥ kapilo manuḥ

prahlādo janako bhīṣmo

balir vaiyāsakir vayam

(SB 6.3.20)

Itt láthatjuk őket. Akárcsak Prahlāda Mahārāja. Prahlāda Mahārāja az odaadó szolgálat nagy tekintélye. Ötéves fiúként a Hare Kṛṣṇa mantrát énekelte. Ez volt az egyetlen hibája. Az apja az ellenségévé vált. Az apja kitartóan azt akarta: "Hagyd abba ezt az ostobaságot, a Hare Kṛṣṇázást!" Nem akarta. Ezért az apja meg akarta ölni – számtalan kínzásnak tette ki. Végül sikeresen megúszta, és boldog volt. Hát ezért mahājana Ő. Apja temérdek kínzása ellenére sem adta fel. Hasonlóképpen, ha ragaszkodunk az elvhez, ahogyan azt a nagy személyiségek tették, Brahmā, az Úr Śiva, Nārada, Prahlāda Mahārāja, Janaka Mahārāja... történeteik, élettörténeteik mindenhol fellelhető a Purāṇákban. Szóval, mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). El kell fogadnunk a nagy személyiségek útját. Máskülönben, ha pusztán érvek és logika segítségével akarjuk megérteni az Abszolút Igazságot, ó, soha nem fogjuk elérni.

athāpi te deva padāmbuja-dvaya-

prasāda-leśānugṛhīta eva hi

jānāti tattvaṁ bhagavan-mahimno

na cānya eko 'pi ciraṁ vicinvan

(SB 10.14.29)

A lelki megvalósítás útja azok számára való, akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségének aprócska kegyelmét élvezik. Athāpi te deva padāmbuja-dvaya-prasāda-leśānugṛhīta. A prasāda kegyelmet jelent – ​​leśa jelentése pedig: apró (csekély, piciny). Ha valaki megkapta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének piciny áldását, akkor megértheti, hogy mi ő. Na cānya eko 'pi. És mások, eko 'pi, akik nem érték el ezt az indokolatlan kegyelmet, na cānya eko... ciraṁ vicinvan. Ha életeken át folyamatosan elmélkednek, meditálnak és spekulálnak, akkor sem érhetik el. Nem lehetséges. Ezért mondja a Bhagavad-gītā: bahūnāṁ janmanām ante (BG 7.19). Az ilyen úgynevezett meditáció és úgynevezett spekuláció után... ez is érvényes, ám hosszú, hosszú, hosszú út vezet odáig. Nem utasítjuk el azokat, de az életünk nagyon rövid, különösen ebben a korban. Az intelligenciánk nagyon rövid (gyenge). Nem tudunk igazi meditációt végezni. Nem tudjuk elvégezni az előkészítő tevékenységeket. Yama niyama āsana prāṇāyāma. Ez jelenleg nem lehetséges. Szóval, ezeket az elveket nem utasítjuk el, de jelenleg nem lehetségesek. Ezért mondja az Úr Caitanya: harer nāma harer nāma harer nāmaiva kevalam (CC Adi 17.21). Amint ezt a transzcendentális vibrációt, a Hare Kṛṣṇát énekled, Kṛṣṇa formája (alakja) azonnal megjelenik benned, megjelenik rajtad kívül. És itt, a Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja: anta-kāle ca mām eva smaran muktvā kalevaram (BG 8.5). „Aki a halál pillanatában egyszerűen csak Rám gondol” – smaran –, „egyszerűen emlékezve” – muktvā –, „azonnal felszabadul.” Muktvā kalevaram, yaḥ prayāti. „Bárki, aki elhagyja ezt a testet…” Mi tehát az eredménye? Yaḥ prayāti sa mad-bhāvam. A mad-bhāvam azt jelenti, hogy a következő teste, amit kap, olyan lesz, mint Kṛṣṇáé. Ez azt jelenti, hogy sac-cid-ānanda-vigraha (BS 5.30), örökkévaló test, boldogsággal és tudással teli élet. Yaḥ prayāti sa mad… yāti. Eléri, yāti. Nāsty atra saṁśayaḥ (BG 8.5). Ne kételkedj. Ez így van.

Hogyan lehet ez tény? A következő vers azt mondja... ez nem tény, mert ha valaki Kṛṣṇára gondol, olyan testet kap, mint Kṛṣṇa, és Kṛṣṇa hajlékába megy. Ez egy általános szabály. Mi is? Yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ tyajaty ante kalevaram (BG 8.6). Bárki, akinek a halála pillanatában az elméje valamilyen gondolatba merül bele, testet kap. És vannak ilyen esetek. Akárcsak Bharata Mahārāja. Bharata Mahārāja nagy király volt, de fiatalon, csak – mindössze huszonnégy évesen – lemondott a királyságáról. Bharata Mahārāja az a király, akinek a neve után Indiát Bhāratavarṣának hívják. Nem csak India – ez az egész bolygó Bhāratavarṣaként volt ismert. Fokozatosan szétesett. Nemrég Pakisztán vált ki. Az egész bolygót Bhāratavarṣa néven ismerték. Nos, Bharata Mahārājának halálakor volt egy kedvenc szarvasa. A szarvasra gondolt és a következő életben szarvassá vált. Ezért mondja az Úr Kṛṣṇa: "Nem azért kapsz Hozzám hasonló testet, mert Rám gondolsz, hanem azért, mert ez az általános szabály. Ha a halálod idejében bármire is gondolsz, azt az elmédben hordozod, és azonnal egy annak megfelelő testet kapsz." Ez azt jelenti, hogy egy anya méhébe helyeznek, hogy hozzá hasonló testet kapj. Nos, ahelyett, hogy mindig Kṛṣṇára gondolnánk, ha a kutyánkra gondolunk, ahogy Bharata Mahārāja a szarvasra gondolt, ó, fennáll annak a veszélye, hogy kutyatestet kapunk.

yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ

tyajaty ante kalevaram

taṁ tam evaiti kaunteya . . .

(BG 8.6)

„Kedves Arjunám, ő egy hasonló testet kap” – sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ –, „mert mindig arra a bizonyos testre gondol.”

Tehát, a Kṛṣṇa-tudatnak a gyakorlata a sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ. Ha mindig Kṛṣṇára gondolsz, akkor természetesen a halál pillanatában is Kṛṣṇára fogsz gondolni. És ennek eredményeként a következő életben Kṛṣṇához hasonló testet kapsz.

Nagyon szépen köszönöm.

Bhakták: Hare Kṛṣṇa.

Prabhupāda: Kérdés van?

Bhakta: Nem vagyok biztos abban, hogy értem azt a folyamatot, amely által valaki valamire gondolhat az elméjében, és aztán hogyan kerül a lélek egy olyan testbe, amely hasonló ahhoz a gondolathoz. Más szóval, hogyan vethető a lélek alá annak, amire az elme gondol?

Prabhupāda: Mert a lelket most a finomtest és a durvatest fedi be. Amikor a durvatest (durva fizikai test) abbahagyja a munkát... akárcsak éjszaka, a durvatest fekszik, de a finom fizikai testet alkotó elme működik. Ezért álmodsz. A finom fizikai test működik. Nos, amikor feladod ezt a testet, a finom fizikai tested, az elméd, az intelligenciád nagyon finoman hordoz téged tovább. Ahogyan az ízt hordozza a levegő. Ha a levegő áthalad néhány rózsafán, a levegő rózsaillatúvá válik. Rózsa nincs, de az illata jelen van. Ehhez hasonlóan, a mentalitásod zamata (íze, aromája), a megértésed íze is hordozódik. Ez alkotja a finom fizikai testet. És te egy ehhez hasonló (ennek megfelelő durva fizikai) testet fogsz kapni. Ezért tesztelik az embert a halála pillanatában, hogy mennyire fejlődött a Kṛṣṇa-tudatban. A legjobb az, hogy... ahogy a következő versben olvashatjuk: tasmāt sarveṣu kāleṣu (BG 8.7). Kṛṣṇa azt mondja: tasmāt sarveṣu… (szünet)… a halál pillanatában egy Kṛṣṇához hasonló testbe kerülsz Kṛṣṇa hajlékában.

Indiai férfi: Tegyük fel, hogy van egy személy, aki élete során nem Kṛṣṇa-tudatos, de a halál pillanatában Kṛṣṇa-tudatossá válik. Akkor milyen lesz a teste...?

Prabhupāda: Kṛṣṇához megy.

Indiai férfi: Tehát életünk során követhetünk el rossz cselekedeteket, és csak...

Prabhupāda: Igen, ha olyan szerencsés vagy... mint Ajāmila. Egész életében rengeteg bűnt követett el. Ám amikor a halál küszöbén állt... volt egy kedvenc gyermeke, akinek a neve Nārāyaṇa volt. Így kiáltott fel: „Kedves fiam, Nārāyaṇa.” Amikor Nārāyaṇát hívta, Nārāyaṇára gondolt. Ezért azonnal elérte Nārāyaṇát.

Indiai férfi: Vajon nem gondolod, hogy ellentmondásos, egy ember egész életében rossz, és csak a halála pillanatában gondol Kṛṣṇára, és megkapja...?

Prabhupāda: Nem. Ajāmila története más. Gyermekkorában egy brāhmaṇa fia volt. Hűségesen végezte a brāhmaṇa kötelességeit. De véletlenül, amikor fiatal volt... megnősült. Véletlenül, amikor fiatal volt, amikor az úton elhaladt, és egy śūdra lány és fiú ölelkeztek és csókolóztak, és vonzódni kezdett. És vonzódni kezdett a prostituálthoz. És elhagyta otthonát, a feleségét, meg mindent, és aztán nagy csaló és csempész lett, és mindenfélét csinált. De... és sok gyermeke volt. A legfiatalabb Nārāyaṇa volt. Szóval, a halál pillanatában... mivel az emberek általában a legfiatalabb fiukhoz ragaszkodnak, ezért „Nārāyaṇát” szólította. De eszébe jutott: „Ó, az a Nārāyaṇa.” Visszautalva a szövegkörnyezetre. Amint Nārāyaṇát szólította... ...fiatalkorában apja irányítása alatt szolgálta Nārāyaṇát, így eszébe jutott Nārāyaṇa. Ezért... ez nem mindig lehetséges, de ezért mondja a Bhagavad-gītā: svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt. Ha valaki akár egy kis odaadó szolgálatot végzett is, ó, az talán megmentheti őt a legnagyobb veszélytől.

Bhakta: Nem értem. Nem látom, hogyan érhet el az ember egyetlen élet alatt olyan tudatszintet, hogy Kṛṣṇa mellett ülhessen. Nem kell-e változáson keresztülmenned, mármint aszerint, amit az életedben teszel? Nem kell-e vagy felemelkedned, vagy ugyanazon a szinten maradnod, vagy visszaesned...?

Prabhupāda: Igen. Ezt a felemelkedést azonnal elérheted pusztán a tudat megváltoztatásával. Mit értesz felemelkedés alatt? Az egyik embert műveletlennek, a másikat nagyon tanultnak nevezik. Miért? Mert gyakorolta, hogyan váljon műveltté. Ennyi az egész. Hasonlóképpen te is gyakorolsz. Íme a gyakorlat. És felemelkedsz. Ennek semmi akadálya. Bárki azonnal felemelkedhet. Nem kell semmire sem várni. Mivel a változással kapcsolatos eljárás folyamatban van. Ha azonnal elfogadod a változást, és követed azt, akkor fel fogsz emelkedni.

Vendég: Ha valaki nehezen éri el az Isten-tudatosság szintjét...

Prabhupāda: Hogyan?

Vendég: Ha valaki nehézséget tapasztal az Istennel kapcsolatos tudatosság szintjének elérésében, hogyan lehet azt ellensúlyozni?

Prabhupāda: Igen. A nehézség mindig jelen van. Még amikor iskolába jársz, akkor is rengeteg nehézséggel kell szembenézned. De ha fogadalmak segítségével és kitartással gyakorolsz, sikeres leszel. Nehézségek felüthetik a fejüket. Tevékenységünk minden területén vannak nehézségek. Nem mondhatod, hogy... ez a világ tele van nehézségekkel. Szóval, lehetnek nehézségek, de meg kell küzdened a nehézségekkel, és el kell fogadnod a folyamatot. Akkor a nehézségeid véget érnek. Nem úgy kell cselekedni, hogy "Mivel nehézség jelentkezik, elhatárolom magam tőle." Nem. Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgo 'tha bhajana-kriyā tato 'nartha... (CC Madhya 23.14-15). Ezek azok a folyamatok. Ahogyan ide is bizonyos śraddhāval – bizonyos hittel jöttél el: „Ó, itt a Kṛṣṇa-tudatról van szó. Hadd üljek le. Hadd hallgassam meg.” Ez képezi az előzetes szakaszt. Ha egy kicsit komolyabban állsz hozzá, akkor naponta eljössz, és megpróbálod megérteni, mi ez. Ezt hívják sādhu-saṅgának (CC Madhya 22.83). Aztán fokozatosan, ahogy ezek a fiúk felajánlották magukat: „Swamiji, a rendes tanítványod, beavatottod akarok lenni.” Harmadik szakasz. Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgo 'tha bhajana-kriyā (CC Madhya 23.14-15). És ha követi a szabályokat és előírásokat, fokozatosan véget érnek a nehézségek. Anartha-nivṛttiḥ syāt. És amikor a nehézségek véget érnek, akkor kialakul a hite – tato niṣṭhā. Megízleli – tato ruciḥ. Athāsaktiḥ, majd ragaszkodás alakul ki benne. Aztán következik a bhāva, az eksztázis, és utána a legmagasabb tökéletesség. Tehát, nehézségek adódhatnak. Az anyagi életben nehézségek vesznek körül bennünket. De túl kell tennünk magunkat rajtuk. Ez szükségeltetik. Nem arról van szó, hogy nem lehet legyőzni a nehézségeket. Életünk minden lépésében vannak nehézségek. Az anyagi élet ilyen. Padaṁ padaṁ yad vipadām (SB 10.14.58). Minden lépésben jelen van a veszély. Ez egy ilyen hely. Még ha kényelmesen is ülsz egy szép autóban, akkor is, ó, bármikor történhet baleset. Ha repülővel mész, bármikor történhet baleset. Még ha itt ülsz is, akkor is történhet baleset. Szóval, nehézségek, ez a világ tele van nehézségekkel. Aki nem fogja fel, hogy ez egy nehéz helyzet, az őrült. Ha valaki azt gondolja, hogy "nagyon kényelmesen érzem magam", akkor az őrült. Ez állati élet, ahogy egy állat gondolkodik: „Ó, nagyon kényelmesen érzem magam. Nagyon kedves vagyok.” Az emberi élet viszont elégedetlenség. Addig nem lesz boldog, amíg el nem éri a legnagyobb boldogságot. Ilyen az emberi élet. És ha azt gondolja: „Igen, jól vagyok. Nagyon boldog vagyok”, akkor ő egy állat. Mivel itt boldogság nincs. Telis-tele van szenvedéssel. Tele van nyomorúsággal. Hogyan mondhatja, hogy „boldog vagyok”? Ez azt jelenti, hogy tudatlan. Tehát, a nehézségek jelen vannak. Meg kell oldani azokat. Ez a probléma.

Mādhavī-latā: Swamiji, a tegnapi beavatáson adtál nekem egy lelki nevet. Meg tudnád mondani ma este, mit jelent ez a név?

Prabhupāda: Elfelejtetted? (kuncogás) Mādhavī-latā. Miért nem szereted? Mādhavī-latā.

Jadurāṇī: Azt kérdezi, mit jelent, Swamiji. Azt kérdezi, mit jelent.

Prabhupāda: Mādhavī-latā. Ó, a Mādhavī-latā egy növény, amelyet Kṛṣṇa nagyon szeretett, Mādhavī-latā. Ez egy virágzó növény, Mādhavī-latā, és Kṛṣṇa és Rādhā gyakran örömüket lelték alatta. Nos, minden, ami Kṛṣṇával kapcsolatos, az Kṛṣṇa. Van még valami kérdés?

Bhakta vagy Vendég: Van egy kérdésem azzal kapcsolatban, hogy Kṛṣṇa testét öltjük fel a halál után, amennyiben Kṛṣṇára gondolunk a halál pillanatában, vagy egy kutya illetve egy szarvas testét öltjük fel, ha ilyesmire gondolunk a halálunk után. Különböző típusú testet ölthetünk fel, mivel különböző típusú testek vannak. A kutyák, szarvasok és egyéb dolgok teste nem ugyanaz, mint Kṛṣṇa teste. Nos, hogyan öltjük fel ezt a Kṛṣṇa formát?

Prabhupāda: Úgy, hogy Kṛṣṇára gondolsz.

Vendég: Nem, arra gondolok, hogyan ölti magára a lélek ezt a formát? Hogyan válik azzá ...

Prabhupāda: Nem válik Kṛṣṇává. (Nem lesz belőle Kṛṣṇa.) Te egy lelki lény vagy. Amikor egy bizonyos típusú testet öltesz, a test alapján cselekszel. Pont úgy, ahogy a kutya másképp cselekszik, mint az emberi test, mert a teste másmilyen. A disznó másképp cselekszik, mert más teste van. 8 400 000 különféle test létezik. Nos, a mad-bhāva, a mad-bhāva a természetét jelenti, Kṛṣṇa természetét jelenti. Megőrzöd a saját egyéniségedet, de Kṛṣṇa természetét kapod meg. És mi teszi Kṛṣṇa természetét? Kṛṣṇa természete szerint mindig boldog. Ānandamayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12). Mindig örömteli. Ezért egy örömteli, tudással teli és örökkévaló testet fogsz kapni. Nem arról van szó, hogy Kṛṣṇává válsz. Pontosan ugyanolyan testi felépítésed lesz, mint amilyennel Kṛṣṇa rendelkezik. Ez a sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (BS 5.30). Mi jelenleg is, még a jelen pillanatban is Kṛṣṇa részecskéi vagyunk. Krisna a vibhu, az egész. Mi aṇuk vagyunk, kicsik vagyunk. Hasonlóképpen, ahogy most anyagi testet kaptunk, amennyiben Kṛṣṇa-tudatban éljük le az életünket, lelki testet fogunk kapni, amely nem különbözik a lélektől. Itt egy világos példa: pont úgy, ahogy a vízbe helyezett embert kiemelik a vízből és a szárazföldre teszik. A szárazföldön boldog. Ehhez hasonlóan, mivel mi lelki lények vagyunk, nagyon kedvezőtlen körülmények között élünk ebben az anyagi világban. Amint tökéletessé válunk a Kṛṣṇa-tudatban, eljutunk a lelki szintre, vagy testbe vagy légkörbe.

Vendég: Van még egy kérdésem. Ha egy Kṛṣṇához hasonló test felöltésével Kṛṣṇa természetéhez hasonló természetet öltünk fel ...

Prabhupāda: Igen.

Vendég: Amikor azt mondod, hogy kutya, macska, disznó vagy bármi más testét ölti magára, akkor ez is... szó szerint egy disznóhoz hasonló testet jelent, vagy a disznó, kutya és macska természetére gondolsz?

Prabhupāda: Nem. A test és a lélek különböznek. A lélek lelki dolog a test pedig anyag. De amikor olyan testet kapsz, mint Kṛṣṇáé, az azt jelenti, hogy az egy lelki test. Nincs különbség a lélek és a test között. Itt (most) viszont van különbség a lélek és a test között. Ugyanakkor a lelki világban nincs különbség a lélek és a test között.

Vendég (2): Swami, mi most... mindannyian Kṛṣṇa részei vagyunk, és a halál pillanatában, ha Kṛṣṇára gondolunk, mivé válunk? Olyan, mintha Kṛṣṇával egyesülnénk? Mintha most, (azaz a jelen pillanatban) mondjuk, Kṛṣṇában lebegnénk (szuszpendálódnánk). Viszont a halál pillanatában, ha Őrá gondolunk, akkor beleolvadunk. Ez lenne az, amiről beszélsz?

Prabhupāda: Igen. A beleolvadás azt jelenti, hogy beleolvadsz a lelki létbe, de ez nem jelenti azt, hogy elveszíted az egyéniségedet. Jelenleg az anyagba vagy beleolvadva. Mindannyian beleolvadtunk. Most a te lelked, az én lelkem, az ő lelke, nem tudod megkülönböztetni, hol van a lélek. De mindannyiunknak van teste, anyagi teste. Viszont annak ellenére, hogy beleolvadtunk az anyagba, egyéniségel rendelkezünk. Ugyan így, a lelki létbe történő beleolvadás sem azt jelenti, hogy elveszítjük az egyéniségünket. Próbáld megérteni. Ugyan úgy, mint akkor, amikor mindannyian beleolvadtunk az anyagba. Ha felboncolod a testemet, nem fogod megtalálni, hol van az a parányi lelki részecske. Már beleolvadt, de mégis megmarad az egyéniségünk. Ez azt jelenti, hogy a lélek individuális (egyéni jelleggel bír). Egyébként, ami a te testedet illeti, az én testemet illeti, nekem van vérem, neked van véred; neked van izmod, nekem is van izmom; neked vannak csontjaid, nekem is vannak csontjaim. Mi a különbség? Mégis, miért vagy te egyedi, én miért vagyok én is egyedi? Mert a lélek egyedi. Belolvadunk az anyagba, viszont megtartjuk az egyéniségünket (egyediségünket). Ehhez hasonlóan, ha te belolvadsz a lelkibe, az egyéniségedet megőrzöd. Hogyan veszítheted el az egyéniségedet?

Vendég (2): Igen.

Prabhupāda: Nemde?

Vendég (2): Az individualitásodra gondolsz?

Prabhupāda: Igen. Te mindig egyedi maradsz. Csak próbáld megérteni a jelenlegi helyzetedet.

Vendég: Én... igyekszem... (homályos)

Prabhupāda: Igen. Te beleolvadtál az anyagba. Én beleolvadtam az anyagba. De te továbbra is megőrzöd az individualitásodat, és én is megőrzöm az individualitásomat. Hasonlóképpen, amikor beleolvadsz a lelkibe, miért kellene megszüntetni az individualitást? Az egyetlen különbség az, hogy jelenleg a lélek és az anyag minőségileg különböznek egymástól. És amikor lelki testet kapsz, a test és a lélek minősége azonossá válik. Viszont az individualitásnak folytatódnia kell. Hogyan lehet megszüntetni az individualitást? Viszont az az individualitás és ez az individualitás másféle. Abban az individualitásban nincs nézeteltérés (a lelki világban). Ebben az individualitásban mindig nézeteltérés van (az anyagi világban). Ami viszont az individualitást (az egyediséget illeti), abban egység van.

Tehát, az individualitás folytatólagos. Ha... ha megszűnik az individualitás megnyilvánulása (a személytelen létben), akkor vissza kell térned ehhez az anyagi világban megnyilvánult individualitásodhoz. Mert mindenkinek... az individualitás azt jelenti, hogy neki saját választása van. Ha azt mondom neked, hogy: "Eljöhetsz ide, de semmi egyéb választásod nincs", abban az esetben nem fogsz jókedvvel ülni itt. Leülhetsz ide, vagy azonnal kimehetsz. Ez a te választásodon múlik. Viszont, ha azt a feltételt szabom, hogy "Választási lehetőség nélkül ülhetsz le ide", ó, akkor utálni fogsz idejönni. "Ó, nem érdekel az összejöveteletek." Ezt jelenti az individualitás. A választás lehet nagyon szép, és lehet nagyon csúnya. Ez más lapra tartozik. Viszont, neked megvan a választási lehetőséged. Ezt jelenti az individualitás. Nos, a lelki világban megválaszthatod, hogyan szolgálod Kṛṣṇát. Valaki úgy gondolja: "Így fogom szolgálni Kṛṣṇát." Valaki úgy gondolja: „Amúgy fogom szeretni Kṛṣṇát.” A választás adott. Az individualitás adott. Ám a középpont Kṛṣṇa. Ezért nincsenek nézeteltérések.

Akárcsak ebben a világban, tucatszám lehetnek pártok. Viaskodhatnak egymással, ám a középpont a nacionalizmus. Ezért ezek a pártok nem értéktelenek és nem üresek. A kormányzat elfogadja őket. Lehet, hogy célzottan és bizonyos dolgokban harcolnak egymással, de mivel a lényegük a nacionalizmus, elfogadják őket. Van egyetértés. Hasonlóan, Kṛṣṇa szolgálatában lehetséges az egyediség, az egyedi választás lehetséges, de a középpontban Kṛṣṇa van, ez abszolút. Sok hiteles könyv van, például a Bhakti-rasāmṛta-sindhu, a Caitanya-caritāmṛta, a Prīti-sandarbha. De általánosságban, ha egyszerűen megpróbálod megérteni a Bhagavad-gītāt úgy, ahogy van, mindenféle félreértelmezés nélkül, akkor minden információt megkapsz ezekről a dolgokról.

Pont úgy, ahogy Kṛṣṇa tanácsolja itt: yudhya ca mām anusmara: (BG 8.7) „Harcolj tovább. Mivel a harcot képtelen vagy abbahagyni, mert katona vagy.” Viszont mām anusmara, „ugyanakkor gondolj Rám.” A titok abban van, hogy senki sem képes abbahagyni a cselekedeteit, de ugyan abban az időben Kṛṣṇára is gondolhat. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Többször felemlítettem már azt a példát, hogy az a nő, aki egy másik férfiba szerelmes, annak ellenére, hogy férjnél van, nagyon odafigyel a házimunkára, de mindig az jár az eszében, hogy: „Mikor találkozom este a barátommal?” Yudhya ca mām anusmara (BG 8.7). Nyilvánvalóan nagyon elfoglalt, szépen végzi a házimunkáját, de elméjében, ó, mindig a szeretőjére gondol, hogy mikor fog találkozni vele. Ha ez lehetséges, miért ne gondolhatnánk Kṛṣṇára? Nagyon nehéz-e? Meditáció, tökéletes meditáció. Mindig, huszonnégy órán keresztül. Nem felejtheted el Kṛṣṇát. Ahogy egy szerető sem tudja elfelejteni a szeretettjét. Tehát szeretettel kell kapcsolatba lépned Kṛṣṇával, majd ezt követően a meditáció huszonnégy órán át folytatódik.

Bhaktijana: Kedves az indiai költő, Rabindranath Tagore? Ismered Rabindranath Tagore-t?

Prabhupāda: Igen, miért ne.

Bhaktijana: Kedves költő?

Prabhupāda: Anyagi szempontból kedves költő. Ez minden. Hogy kielégítse a materialista embert. Lelki szempontból nem kedves költő. Semmi közünk hozzá. (kuncogás) Nekünk olyan költőkkel van dolgunk, mint Vyāsadeva. Nem látod, milyen szépen megírta a Śrīmad-Bhāgavatamot? Nincs összehasonlítási alapja, még irodalmi szempontból sem. Ő tökéletes költő. Lokasyājānato vidvāṁś cakre sātvata-saṁhitām, anarthopaśamaṁ sākṣād bhakti-yogam adhokṣaje, lokasya ajānataḥ... (SB 1.7.6). Az emberek nem tudják, hogy a māyā karmaiból, ebből az egész ostobaságból való kiszabadulás egyetlen módja a bhakti-yogam. És az emberek nem tudják. Lokasyājānato vidvāṁś cakre sātvata-saṁhitām. A legnagyobb költő, vidvān, a tanult Vyāsadeva írta ezt a Bhāgavatamot. Szóval, ő a legnagyobb költő.

Bhakta: Swamiji, jóllehet igaz az, hogy bárki, aki Kṛṣṇára gondol halála közben, magára öltheti Kṛṣṇa testét, vajon nem igaz-e, hogy amennyiben nem Kṛṣṇára gondolva töltöd az életed, akkor a halál pillanatában nehéz lehet emlékezni Rá a ragaszkodás miatt?

Prabhupāda: Természetesen. Ha nem gyakorolsz, akkor a vizsga idején biztosan meg fogsz bukni. (kuncogás) Ha azt mondod: „Rendben. Meglátom a vizsgateremben. Mindent szépen meg fogok írni”, ez ostobaság. A vizsgát megelőzően kell szépen tanulni. Ezért mondják, yudhya ca mām anusmara (BG 8.7). Gyakorold. Abhyāsa-yoga-yuktena. Mi a yoga? A yoga gyakorlást jelent. Abhyāsa-yoga-yuktena cetasā nānya-gāminā (BG 8.8). A yoga azt jelenti, hogy nem engeded, hogy az elméd elkóboroljon. Csak próbálj meg elmélyülni. Sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayoḥ (SB 9.4.18). Mindig Kṛṣṇára összpontosíts. Ez a legmagasabb szintű yoga.

Jól van. A kérdéseknek vége? Énekeljünk. (kirtana) (vége)