| „Ebben a beteg állapotban önazonosításotok az »én« tekintetében különbözik. Néha megakadtok, elfelejtitek. Ez inkább feledékenység. Néha feledékenyek vagyok, úgy értem zavartak, ilyenkor elfelejtjük a kapcsolatainkat. De mikor gyógyultak vagytok, emlékeztek, »Ó, milyen feledékeny voltam a saját illúziómban. Igen. « Tehát az »én « az mindig jelen van. Ez az »én «, ez emlékezik, megtisztult. Tehát az egót meg kell tisztítani. Az egót nem elpusztítani kell. És nem is lehet elpusztítani, na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20), mivel örök. Hogyan ölhetnénk meg az egót? Lehetetlen. Így tehát meg kell tisztítanunk. A különbség az, hogy létezik hamis és valódi ego. Mint ahaṁ brahmāsmi, aham... »Én Brahman vagyok. « Nem ez az anyag vagyok. Ez, ez a védikus megfelelője, hogy »Én Brahman vagyok Nem ez az anyag vagyok, « tehát ez az egó megtisztult ez az »én vagyok«. Tehát ez az »én « mindig jelen van. Akár illúzióban, zavart állapotban, álmainkban vagy egészséges szinten, az »én« mindig ott van.”
|
