| „Hogy megtanuljuk az alapelvet, miszerint minden Isten tulajdona, kezdetben meg kell próbálnunk mindenünket felajánlani, amink csak van. Kṛṣṇa készen áll, hogy elfogadjon tőled egy kevés vizet, egy kevés virágot, egy kevés levelet vagy gyümölcsöt. Gyakorlatilag nem kerül semmibe, ám amikor elkezdesz adni Kṛṣṇának, fokozatosan eljön az idő, amikor készen állsz majd mindent odaadni Neki, ahogyan a gopīk. Ez a folyamat. Sarvātmanā. Sarvātmanā. Sarvātmanā azt jelenti, hogy mindennel. Ez a valódi természetünk. Amikor tudatosak vagyunk arról, hogy semmi nem hozzánk tartozik, minden Istené, és minden Isten örömére van, nem a mi szórakoztatásunkra, ezt hívják Kṛṣṇa-tudatnak.”
|
