| „Négyféle ember kezdi el dicsőíteni Viṣṇut: ārta, akik szenvednek; arthārthī, akiknek pénzre vagy anyagi javakra van szükségük; jijñāsu, akik kíváncsiak; és jñānī – ez a négy típus. Közülük a jijñāsu és jñānī jobb, mint az ārta és arthārthī, a szenvedő és a pénzszűkében lévő. Szóval még a jñānī és jijñāsu sem végeznek tiszta odaadó szolgálatot, mert a tiszta odaadó szolgálat túl van a jñānán. Jñāna-karmādy-anāvṛtam (CC Madhya 19.167). Ahogy a gopīk, akik nem a jñāna segítségével próbálták megérteni Kṛṣṇát, hogy Kṛṣṇa Bhagavān-e vagy sem. Nem. Ők ezt automatikusan kifejlesztették – nem automatikusan, hanem korábbi jámbor cselekedeteiknek köszönhetően – Kṛṣṇa iránti mély szeretetüket. Soha nem próbálták megérteni Kṛṣṇat, hogy Ő Isten-e. Amikor Uddhava a jñānaról próbált nekik prédikálni, nem igazán figyeltek rá. Pusztán csak elmerültek a Kṛṣṇába vetett gondolataikban. Ez a Krisna-tudat tökéletessége.”
|
