„A bhakti folyamatunk lényege nem az, hogy Istennel személyesen találkozzunk. A karmīk is kétkedve kérdezik: »Vajon láthatjuk-e Isten szemtől szemben?« Nem. Nem ez a mi folyamatunk. A mi folyamatunk különbözik ettől. Caitanya Mahāprabhu azt tanítja nekünk: āśliṣya vā pāda-ratāṁ pinaṣṭu māṁ marma-hatāṁ karotu vā adarśanān (CC Antya 20.47). Minden bhakta szeretné látni Őt, de Caitanya Mahāprabhu azt tanítja: »Még ha össze is töröd a szívem, mert nem láthatlak ebben az életemben, vagy soha többé, nem számít. Akkor is Te vagy az én imádott Uram.« Ilyen egy tiszta bhakta. Itt van például ez a dal: »Kedves Uram, kérlek, jelenj meg előttem, táncolva a fuvoláddal.« Ez nem odaadás. Nem ez az odaadás. Az emberek azt gondolhatják: »Milyen nagyszerű bhakta, hogy arra kéri Kṛṣṇát, hogy táncolva jelenjen meg előtte.« Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇát utasítja. Egy bhakta nem utasítja Kṛṣṇát, és nem kér Tőle semmit, csak szereti Őt. Ez a tiszta szeretet.”
|