„Kṛṣṇát nagyon nehéz megérteni. De az Úr Caitanya kegyéből kisebb megértésre tehetünk szert Kṛṣṇáról. Majd szépen fokozatosan egyre többet megérthetünk… Természetesen a végső cél az, hogy belépjünk Kṛṣṇa kedvteléseibe. Ezt azonban nem lehet elérni puszta elmélkedéssel vagy anyagi elmebeli spekulációval. Hanem fokozatosan, samaih-samaih. Prādurbhāve bhavet kramaḥ (Brs. 1.4.16). Ez a folyamat az idő múlásával fokozatosan fejlődik. Ādau śraddhā. Először is hinnünk kell, ez a śraddhā: »Ó, a Kṛṣṇa-tudat nagyon jó!« Ez a hit. Ādau śraddhā tataḥ sādhu-saṅgaḥ (CC Madhya 23.14-15). Ezután, hogy a hitünket erősítsük, olyan személyekkel kell kapcsolatba kerülnünk, akik ténylegesen gyakorolják a Kṛṣṇa-tudatot. Ez a sādhu-saṅga (CC Madhya 22.83). Ādau śraddhā tataḥ sā… atha bhajana-kriyā. Miután valaki kapcsolatba kerül a bhaktákkal, természetes módon erős vágy ébred benne, hogy beavassák őt az odaadó szolgálat végzésének rejtelmeibe. Ez az avatás. Bhajana-kriyā.”
|