| „Egy szent ember kötelessége, hogy megvédje a prajāt, az állampolgárt a rendszerben, azért, hogy mind anyagi, mind lelki szinten boldog lehessen. A szent embernek ez az egyik kötelessége. Nem pedig az, hogy: »Elmegyek a Himalájába, megnyomom az orrom, és felszabadulok.« Nem ilyen a szent ember. Nem ilyen. Értitek? A szent embert érdekli a közjólét, a valódi közjólét. A közjólét pedig azt jelenti, hogy minden állampolgárnak Kṛṣṇa-tudatúnak kell lennie, akik így boldogok lesznek anyagi és lelki szinten egyaránt. Az a lényeg, hogy a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunk nem egy önző mozgalom. Ez a legemberbarátibb mozgalom. De általában az emberek, mivel nem szentek, az emberbarát mozgalom nevében pénzt gyűjtenek és felélik azt.”
|
