„Vaikuṇṭha világára az elismerés, megbecsülés, megértés jellemző, míg az anyagi világra az irigység. Ugyanaz a természetű tulajdonság megváltozik, amikor Vaikuṇṭha minőséget kap; ez nem matsaratā. Ez elismerés: »Ó, mennyire kedves!« Mint Rādhārāṇī. Rādhārāṇī…. Senki sem képes arra, hogy a legmagasabb helyzetű bhakta legyen. Kṛṣṇa anayārādhyate. De Rādhārāṇī Kṛṣṇának végzett szolgálatával a legmagasabb odaadást mutatja be. A gopīk Kṛṣṇának ajánlott szolgálatát nem lehet senkiéhez sem hasonlítani. Caitanya Mahāprabhu azt mondta: ramyā kācid upāsanā vraja-vadhū-vargeṇa yā kalpitā (Caitanya-manjusa). Vrajavadhū, ezek a leánykák, ezek a tehénpásztorlányok úgy imádják Kṛṣṇát, melyhez semmi sem fogható a világon.”
|