| „Egy embert akkor tartanak gazdagnak, ha van elegendő gabonája és tehene, az elegendő alatt azt értem, megfelelő számú. Mint Nanda Mahārājának, Kṛṣṇa nevelőapjának, akinek 900.000 tehene volt. Gazdag ember volt. Mahārāja, király. Ám nézzétek meg a hozzáállását. Szerett fiait, Kṛṣṇát és Balarāmot bízta meg, hogy gondoskodjanak a tehenekről és a borjakról. »Hajtsátok ki őket az erdőbe!« Szépen, díszesen öltözött volt ő maga is. A tehénpásztorfiúk mind nagyon gazdagok voltak. Elegendő gabonájuk és tejük volt. Természetesen gazdagnak számítottak. Ám a teheneket és a borjakat nem adták oda gondozásra fizetett szolgáknak. Nem. Ők maguk gondoskodtak róluk.”
|
