„A szenvedés mindenféle erőfeszítés nélkül tör ránk, hasonlóan, a sorsunk szerint... A sors azt jelenti, hogy valamilyen mértékben szenvedésben van részünk, bizonyos mértékig élvezetben. Valójában semennyi élvezetben nincs részünk, de mi annak tekintjük. Küzdünk a létért, küzdünk azért, hogy a szenvedést valamelyest csökkentsük, s ezt boldogságnak tekintjük. Valójában semmi boldogság nincs az anyagi világban. Tehát, még ha van is részünk valamennyi boldogságban és szenvedésben (két relatív szó), az egyik és a másik is mindennemű erőfeszítés nélkül jelenik meg.”
|