| „Prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ (BG 3.27). Azt gondoljuk: »Én vagyok az ura mindennek.« De nem ez a valóság. A valóság, hogy valaki irányít minket. Ez a valós helyzetünk. Jīvera 'svarūpa' haya nitya kṛṣṇa dāsa (CC Madhya 20.108-109). Dolgozók vagyunk, nem élvezők. Sajnálatos módon az élvező helyzetébe próbálunk kerülni. Ez māyā. Ez māyā. Ha elfogadjuk, hogy Kṛṣṇa irányítása alatt dolgozzunk, akkor feléled az eredeti életünk. Erre van szükség. A kṛṣṇa-tudat mozgalma megpróbálja megtanítani az embereknek, hogy változtassák meg a tudatukat. Különböző tudatállapotban sokféle vággyal rendelkezünk. Az egyik vágy, hogy: »legyek Kṛṣṇa örök szolgája.«, ezt hívják muktinak. Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Ez a mukti. Ha minden más vágyat feladunk és elfogadjuk Kṛṣṇa vágyait, akkor mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja: »Hódolj meg egyedül Énelõttem!«, ez a felszabadulás, ez a mukti. ”
|
