| „Kṛṣṇa azt mondja, dehino 'smin yathā dehe kaumāraṁ yauvanaṁ jarā, tathā dehāntara-prāptiḥ (BG 2.13). Dehāntara-prāptiḥ, ott a kijelentés. Ezek után hogyan lehet azt állítani, hogy nincs élet a halál után? Van élet a halál után! De senki sem törődik vele, hogy megtudja: »Milyen lesz a következő életem? Mi fog történni? Lehet, hogy ma magas pozicíóban vagyok, de holnap, ha egy fa leszek...« Most nagyon kényelmesen ülünk a szobában. De pár év múlva lehet, hogy valamelyikünk egy fa lesz. Akkor egy centimétert sem tud majd mozdulni, ott kell állnia szélviharban, perzselő melegben is. Miért? Mindketten... élőlények vagyunk. Miért van neki olyan teste, nekem ilyen, másvalakinek meg jobb teste, mint nekem? Miért van oly sok, 8.400.000 létforma és különböző helyzet? Miért van ez? Nem érdekli őket. Erről nem tanítanak. Ezért ezeket az embereket mint andhā vakokként jellemzik itt. ”
|
