„A védikus kultúra lényegét, a Bhagavad-gītāt Bhārata-varṣán beszélték el, amely nem csak egy bizonyos osztály, egy bizonyos embercsoport vagy egy bizonyos ország részére szól. Ez a tudás mindenkié — manuṣyāṇāṁ sahasreṣu kaścid yatati siddhaye (BG 7.3) — főleg az emberi lényeké. Az a kérésünk tehát, hogy harcolhatunk ugyan egymás között a politikai hatalomért, de ne felejtsük el a a valódi kultúránkat, a védikus kultúrát, a Kṛṣṇa-tudatot! Ez a kérésünk. Minden fontos embernek, a társadalom vezetőinek el kell fogadniuk ezt a védikus kultúrát, a Kṛṣṇa-tudatot, és nem csak a saját országukban kell terjeszteniük, hanem az egész világon.”
|