HU/BG 1.12
12. VERS
- तस्य सञ्जनयन्हर्षं कुरुवृद्धः पितामहः ।
- सिंहनादं विनद्योच्चैः शङ्खं दध्मौ प्रतापवान् ॥१२॥
- tasya sañjanayan harṣaṁ
- kuru-vṛddhaḥ pitāmahaḥ
- siṁha-nādaṁ vinadyoccaiḥ
- śaṅkhaṁ dadhmau pratāpavān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya – neki; sañjanayan – fokozódó; harṣam – derűt; kuru-vṛddhaḥ – a Kuru-dinasztia nagyatyja (Bhīṣma); pitāmahaḥ – a nagyatya; siṁha-nādam – az oroszlán üvöltéséhez hasonló hangot; vinadya – rezegve; uccaiḥ – nagyon hangosan; śaṅkham – kagylókürtöt; dadhmau – megfújta; pratāpa-vān – a hős.
FORDÍTÁS
Ekkor Bhīṣma, a Kuru-dinasztia hatalmas és vitéz ősatyja, a harcosok nagyatyja hangosan kagylókürtjébe fújt. Az oroszlánbőgésre emlékeztető hang megörvendeztette Duryodhanát.
MAGYARÁZAT
A Kuru-dinasztia nagyatyja megértette, mi megy végbe unokája, Duryodhana szívében, és természetes együttérzésből megpróbálta felvidítani azzal, hogy helyzetéhez méltóan – Bhīṣma olyan volt, akár egy oroszlán – rettentő hangú kagylókürtjébe fújt. A kagylókürt jelképes megfúvásával közvetve azt adta csüggedő unokája, Duryodhana tudtára, hogy nincs esélye a csata megnyerésére, mert a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa a másik oldalon áll. Ennek ellenére fáradságot nem kímélve kötelessége volt vezényelni a harcot.