HU/BG 1.44

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


44. VERS

अहो बत महत्पापं कर्तुं व्यवसिता वयम् ।
यद्राज्यसुखलोभेन हन्तुं स्वजनमुद्यताः ॥४४॥
aho bata mahat pāpaṁ
kartuṁ vyavasitā vayam
yad rājya-sukha-lobhena
hantuṁ sva-janam udyatāḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

aho – ó, jaj; bata – milyen különös; mahat – hatalmas; pāpam – bűnt; kartum – cselekedni; vyavasitāḥ – elhatároztuk; vayam – mi; yat – mert; rājya-sukha-lobhena – mohón vágyva a királyi boldogságra; hantum – ölni; sva-janam – rokonokat; udyatāḥ – szándékozunk.

FORDÍTÁS

Ó, jaj, mily különös, hogy súlyos bűnök elkövetésére készülünk! A királyi gyönyörök élvezetére vágyva saját rokonainkat akarjuk elpusztítani.

MAGYARÁZAT

Az önző érdekektől vezérelt emberek olyan bűnök elkövetésére is képesek, mint saját fivérük, apjuk vagy anyjuk meggyilkolása. A világtörténelemben bőven találunk példát erre. Arjuna, az Úr jámbor bhaktája azonban sohasem feledkezik meg az erkölcsi törvényekről, s vigyáz arra, hogy ne kövessen el ilyen bűnt.