HU/BG 14.20

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


20. VERS

गुणानेतानतीत्य त्रीन्देही देहसमुद्भवान् ।
जन्ममृत्युजरादुःखैर्विमुक्तोऽमृतमश्नुते ॥२०॥
guṇān etān atītya trīn
dehī deha-samudbhavān
janma-mṛtyu-jarā-duḥkhair
vimukto ’mṛtam aśnute

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

guṇān – kötőerőkön; etān – mindezeken; atītya – túllépvén; trīn – hárman; dehī – a testet öltött; deha – a test; samudbhavān – termékein; janma – születésnek; mṛtyu – halálnak; jarā – és öregségnek; duḥkhaiḥ – szenvedéseitől; vimuktaḥ – megszabadulva; amṛtam – nektárt; aśnute – élvez.

FORDÍTÁS

Ha a megtestesült lény képes túllépni az anyagi testtel kapcsolatban álló három kötőerőn, akkor megszabadulhat a születéstől, a haláltól, az öregségtől és a velük járó fájdalmaktól, s még ebben az életében nektári élvezetben lehet része.

MAGYARÁZAT

Ez a vers magyarázatot ad arra, hogyan maradhat az ember a transzcendentális síkon, teljes Kṛṣṇa-tudatban, még testi léte ideje alatt is. A dehī szanszkrit szó jelentése: „testet öltött”. Noha az élőlény az anyagi testen belül van, a lelki tudás kifejlesztésével megszabadulhat az anyagi természet kötőerőinek befolyásától. Még ebben a testben képes lesz élvezni a lelki élet boldogságát, mert a test elhagyása után biztosan visszatér a lelki világba. Már jelen testében lelki boldogságban lehet része. A Kṛṣṇa-tudatú odaadó szolgálat annak a jele, hogy az ember megszabadult az anyagi kötelékektől. Ezt a tizennyolcadik fejezet magyarázza majd el. Amikor valaki megszabadul az anyagi természet kötőerőinek befolyásától, elkezdi odaadó szolgálatát.