HU/BG 3.17
17. VERS
- यस्त्वात्मरतिरेव स्यादात्मतृप्तश्च मानवः ।
- आत्मन्येव च सन्तुष्टस्तस्य कार्यं न विद्यते ॥१७॥
- yas tv ātma-ratir eva syād
- ātma-tṛptaś ca mānavaḥ
- ātmany eva ca santuṣṭas
- tasya kāryaṁ na vidyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ – aki; tu – de; ātma-ratiḥ – az önvalóban leli örömét; eva – bizonyosan; syāt – marad; ātma-tṛptaḥ – az önvalóban megvilágosodott; ca – és; mānavaḥ – az az ember; ātmani – önmagában; eva – egyedül; ca – és; santuṣṭaḥ – tökéletesen elégedett; tasya – számára; kāryam – kötelesség; na – nem; vidyate – létezik.
FORDÍTÁS
Ám aki az önvalóban találja meg örömét, akinek emberi élete az önmegvalósítást szolgálja, s aki egyedül az önvalóban érez teljes elégedettséget, annak nincs kötelessége.
MAGYARÁZAT
A teljesen Kṛṣṇa-tudatú embernek, akinek számára Kṛṣṇa-tudatú tettei tökéletes elégedettséget nyújtanak, már nincsen semmi teljesíteni való kötelessége. Mivel Kṛṣṇa-tudatúvá vált, azonnal megtisztult minden benne szunnyadó istentagadó hajlamtól, ami másképpen csak sok ezer yajña végzésével érhető el. Tudatának megtisztulása eredményeként szilárd meggyőződésre tesz szert a Legfelsőbbhöz fűződő örök helyzetét illetően. Az Úr kegyéből megvilágosodik előtte, mi a kötelessége, s ettől kezdve a védikus parancsolatok már nem kötelezik semmire. Az ilyen Kṛṣṇa-tudatú embert nem érdeklik többé az anyagi tettek, s az olyan világi dolgokban sem leli már örömét, mint a bor, a nők és a többi hasonló őrült szenvedély.