HU/Prabhupada 0009 - A tolvaj, akiből bhakta lett

Előző oldal - videó 0008

Következő oldal - videó 0010

Lecture on SB 1.2.12 -- Los Angeles, August 15, 1972

Krisna a Bhagavad-gítában (BG 7.25) így szól: náham prakásah szarvaszja / jóga-mája-szamávritah. „Nem tárom fel magam mindenki előtt. Energiám, jóga-mája eltakar az emberek szeme elől.” Hogyan is láthatnák így Istent? Ilyen gazemberek: „Meg tudja nekem mutatni Istent?” „Látta már Istent?” Játékszert csináltak Istenből. „Itt van Isten. Ő Isten inkarnációja.” „Az alábbi bűnös emberek nem hódolnak meg Előttem: gazemberek, ostobák, az emberiség legalja.” (BG 7.15) Ilyen emberek kérdezik meg, hogy meg tudjuk-e mutatni nekik Istent. Mi teszi őket alkalmassá arra, hogy Istent lássák? Íme, amire szükség van. Mit jelent ez? Tacs cshraddadhána munajó. (Bhág. 1.2.12.) Először is hitre van szükség. Hitre (sraddadhánáh). És aztán nagyon erősen vágynunk kell rá, hogy lássuk Istent. Nem szabad jelentéktelen apróságnak tekintenünk az ügyet: „Nos, meg tudja mutatni Istent?” Azt hiszik, Isten valami bűvésztrükk. Nem! Nagyon komolyan kell vennünk: „Igen, ha van Isten… Hallottam Istenről… Ezért mindenáron látni szeretném.” Szól erről egy történet is, nagyon tanulságos, hallgassák figyelmesen. Egy hivatásos előadó egyszer a Srímad-Bhágavatamot olvasta fel közönségének, s arról beszélt, milyen pompás ékszerek borítják Krisnát, amikor az erdőbe indul a teheneket legeltetni. A hallgatóság soraiban ott ült egy tolvaj is. „El kellene mennem Vrindávanába, és ki kellene rabolnom ezt a fiút – morfondírozott. – Ott kószál az erdőben, és ilyen nagybecsű ékszereket visel. Odamegyek, elkapom, és elveszem az összes ékszerét!” Ez volt a szándéka, és komolyan eltökélte, hogy így tesz. „Meg kell találnom azt a fiút! Akkor aztán egyetlen éjszaka alatt dúsgazdag lehetek! Ennyi ékszert! Nem hiszem el.” A tolvajt a vágya tette alkalmassá arra, hogy láthassa Krisnát: „Látnom kell Őt! Látnom kell Krisnát!” Ez az aggodalom, ez a mohó vágyakozás lehetővé tette számára, hogy valóban megpillanthassa Krisnát Vrindávanában. Ugyanolyannak látta, mint amilyennek a Bhágavatam elbeszélője leírta. „Milyen szép kisfiú vagy, Krisna!” – mondta, s hízelegni kezdett Neki: azt gondolta, hízelgéssel könnyedén megkaparinthatja majd az ékszereit. Aztán előhozakodott igazi céljával: „Nekem adnád néhány ékszeredet? Te olyan gazdag vagy!” „Hogyisne! – felelte Krisna. – Az édesanyám nagyon megharagudna. Nem adhatom oda őket.” Krisna úgy játszott, mintha egy gyerek lenne. A tolvajban egyre erősödött a vágy, hogy Krisna neki adja az ékszereket, ám Krisna társaságában megtisztult. Végül Krisna azt mondta neki: „Rendben, elviheted.” A tolvajból azonban ebben a pillanatban bhakta lett, mert Krisna közelében volt…

Bárhogyan is tehát, de kapcsolatba kell kerülnünk Krisnával. Bárhogyan is, s akkor megtisztulhatunk.