HU/Prabhupada 0044 - Szolgálni annyit tesz, hogy végrehajtod a feljebbvalód utasítását
Lecture on BG 4.1 -- Montreal, August 24, 1968
Ez annyit tesz, hogy elfogadni az irányítást Krisnától. Ez minden. Az Úr nem bánja, ha az ellensége leszek. Követni Őt – ez az alapelv. Ha Krisna azt mondja: „Légy az ellenségem!”, akkor lehetek az ellensége. Ez a bhakti-jóga. Igen. Szeretnék Krisna kedvében járni. Mint ahogy egy úr arra kéri a szolgáját, hogy üsse meg. És a szolga megüti, ahogy kérte. Ez a szolgálat. Mások talán úgy vélik: „Ó, megüti, ám biztos nem arra gondol, hogy épp szolgálatot végez. Üt, de nem tudja miért.” De az úr szeretné, hogy megüssék. Ez a szolgálat. Szolgálni annyit tesz, hogy végrehajtod a feljebbvalód utasítását. Nem számít, hogy mi az. Kiemelnék egy szép példát az Úr Csaitanja életéből, mely a személyes szolgájával, Góvindával kapcsolatos. Tehát miután az Úr Csaitanja elfogyasztotta a praszádamot, utána Góvinda következett. Tehát egy napon, miután az Úr Csaitanja megtisztelte a praszádamot, lefeküdt a küszöbre. Hogy is hívják? Küszöb? Kapu? Kapualj. Góvinda keresztüllépett Rajta. Góvinda rendszerint megmasszírozta az Úr lábait, miután lepihent. Tehát Góvinda keresztüllépett az Úr Csaitanján és elkezdte masszírozni az Úr lábát. Közben az Úr Csaitanja aludt. Majd fél órával később felébredt és azt kérdezte: „Góvinda, te nem vettél még a praszádamból?” „Nem, Uram.” „Miért?” „Nem tudtalak átlépni, mert itt feküdtél.” „Akkor, hogy kerültél ide?” „Átléptem Rajtad.” „Hogyan sikerült először mégis átlépned és másodszorra miért nem?” „Azért jöttem, hogy szolgáljalak, és most képtelen vagyok átlépni Rajtad, hogy elfogyasszam a praszádamot. Az nem tartozik a szolgálatomhoz. Az értem van és nem Érted.” Krisna örömére lehetsz az Ő ellensége, a barátja, bármilyen kapcsolatban lehetsz vele. Ez a bhakti-jóga. Mert a célod az, hogy örömet szerezz Krisnának. És amikor elérsz arra pontra, hogy önmagadnak szerezz örömet, akkor kell eljönnöd az anyagi világba (abban a pillanatban). Krisna-bahirmukha hanya bhóga-ványcsha karé / nikata-sztha mája táré dzsápatija dharé (Sri Préma-vivarta 6.3.). Amint elfelejtjük Krisnát és saját érzékeink elégedettségére szeretnénk cselekedni, az mája. És amint felhagyunk az érzékkielégítéssel és mindent Krisnáért teszünk, az felszabadulás.