HU/Prabhupada 0045 - A tudás tárgyát dnyéjamnak nevezik
Lecture on BG 13.1-2 -- Paris, August 10, 1973
„Ó, kedves Krisnám, szeretném megérteni a prakritit, a purusát, a mezőt, a mező ismerőjét, a tudást, valamint a tudás tárgyát.” (Bg. 13.1.) Az emberi lét kiváltsága az, hogy képes megérteni a természetet, a kozmikus megnyilvánulást, a természet haszonélvezőjét és képes teljesen megismerni a tudás valódi tárgyát (dnyéjam). Három dologról beszélünk: dnyéjam, dnyáta és dnyána. A tudás tárgya: a tudás birtokosát dnyátának nevezik, a tudás tárgyát pedig dnyéjamnak. A tudásszerzés folyamatát dnyánának nevezik (tudás). A következő három tényező megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy tudásról beszélhessünk: a tudás tárgya, olyan személy, aki szomjazik a tudásra és a módszer, amivel elérhetővé válik a tudás tárgya. Némelyikük… A materialista tudósok csupán a prakritit próbálják megismerni, ám fogalmuk sincs a purusáról. Prakriti azt jelenti: haszonélvezet tárgya és purusa azt jelenti: haszonélvező. Valójában a haszonélvező Krisna. Ő az eredeti purusa. Ezt ismerte be Ardzsuna: purusam sásvatam (Bg. 10.12.). „Te vagy az eredeti haszonélvező [purusam].” Krisna a haszonélvező. Mi mindannyian, az élőlények, a prakriti (természet), minden, Krisna örömére létezik. Krisnáért… A purusa kifejezés nem ránk, élőlényekre utal. Mi a prakritihez tartozunk. Létezésünk célja: Krisna öröme. Viszont ebben az anyagi létben mi próbálunk a purusa (haszonélvező) lenni. Az anyagi lét annyit tesz, hogy a prakriti (élőlény) megpróbál purusává válni. Ha egy nő megpróbál férfivé válni, az természetellenes, hasonlóképp, ha az élőlények, akiknek alaptermészete az örömszerzés… A következő példát szintén sokszor említettem már: ha a kéz megfog valami finom ételt, a kéz valójában nem részesül ebből. A kéz segítheti az igazi haszonélvezőt, ami a gyomor. Megfoghatja a finom ételeket és a szájba helyezheti, és mikor lejut a gyomorba, akkor az igazi haszonélvező, azután az összes prakriti is, a test minden része, a test minden végtagja elégedett lesz. Tehát a gyomor a haszonélvező, nem pedig a test többi része. A Hitópadésában van egy történet, amiből Aiszóposz meséje is született. Udaréndrijánám története. Udara. Udara azt jelenti: gyomor és indrija azt jelenti: érzékek. Ez udaréndrijánám története. Az érzékek, minden érzék összegyűlt egy megbeszélésen. Következőt mondták: „Dolgozunk, érzékek…” [KISZÓLÁS] Miért van nyitva? „Dolgozunk.” Megszólal a láb: „Igen, egész nap csak talpalok.” Mondja a kéz: „Így van, dolgozom egész nap, bármit is mond a test: »Gyere ide és fogd meg az ételt!« hozok mindenfélét a főzéshez. Még főzök is.” Majd a szem rávágja: „Én látok.” A test teljes hosszában, a végtagok így kezdtek sztrájkolni: „Soha többé nem dolgozunk a gyomornak, aki egész nap csak eszik. Mi dolgozunk egész nap, ez a gyomor pedig csak eszik.” Elkezdődött a sztrájk. Ahogy a tőkés és a munkás. A munkás sztrájkba kezd: nincs több munka. Tehát minden végtag, testrész sztrájkba fogott, aztán két, három nap után újra találkoztak, megvitatták egymás között: „Vajon miért gyengültünk le ennyire? Így nem tudunk dolgozni.” A láb hozzátette: „Igen, gyöngének érzem magam.” A kéz is és mindenki. Mi lehet az oka? Az ok… Aztán megszólalt a gyomor: „Mert nem eszek. Ha tehát erősek akartok maradni, ennem kell adnotok. Máskülönben… Én vagyok a haszonélvező. Nem ti. Ti vagytok, akik örömet szereztek nekem. Ez a funkciótok.” Ekkor megértették: „Igen, nem lehetünk közvetlenül haszonélvezők. Az lehetetlen.” A haszonélvezet a gyomron keresztül történik. Ha beveszel egy raszagullát, te, az ujjak, nem láttok belőle hasznot. Beveszed a szádba és mikor leér a gyomrodig, azonnal energia szabadul fel. Nem csupán az ujjak, a szemek, minden testrész elégedett és energikus lesz. Hasonlóképp az igazi haszonélvező Krisna. Krisna mondja: „Akinek tudata Bennem merül el, s tudja, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső haszonélvezője, […] az megszabadul az anyagi szenvedésektől, és eléri a békét.” (Bg. 5.29.)