HU/Prabhupada 0063 - Nagyszerű mṛdaṅga játékos legyen belőlem
Arrival Lecture -- Dallas, March 3, 1975
Nagyon jó látni az itteni hangulatot. Az oktatás nem más, mint a Krisna-tudat. Ez a valódi oktatás. Ha egyszerűen csak megértjük, hogy „Krisna a Legfelsőbb Személy. Ő felettünk áll, mindannyian az alárendeltjei vagyunk. Ezért a feladatunk az, hogy Krisnát szolgáljuk.” Ha megértjük ezt a két sort, akkor az életünk tökéletes lesz. Ha csupán azt megtanuljuk, hogyan kell Krisnát szolgálni, hogyan kell elégedetté tenni Őt, hogyan kell öltöztetni Őt, hogyan készítsünk Neki finom ételt, hogyan díszítsük Őt ékszerekkel és virágokkal, hogy hogyan ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Neki, hogyan énekeljük az Ő nevét, így, ha belegondolunk, az úgynevezett oktatási rendszer nélkül, mi leszünk a legtökéletesebb emberek az univerzumban. Ez a Krisna-tudat. Még az ábécé sem kell hozzá. Csupán a tudatunk megváltoztatására van szükség. Tehát ha ezeket a gyerekeket születésüktől fogva így nevelik… Nekünk megadatott, hogy a szüleink így neveltek fel bennünket. Sok szent ember látogatott el szülői házunkba. Apám vaisnava volt. És szerette volna, hogy én is vaisnava legyek. Ahányszor csak szent ember járt nálunk, mindig a következőt kérte tőle: „Kérlek, áldd meg a fiam, hogy Rádháránit szolgálhassa majd.” Ezért imádkozott. Nem imádkozott semmi másért. Ő mridangázni tanított. Anyám ellenezte. Két tanárom volt. Az egyik az ábécét tanította nekem, a másik pedig megtanított mridangán játszani. Az egyik tanár várt, miközben a másik arra tanított hogyan kell mridangán játszani. Úgyhogy anyám dühös lett: „Mi ez a hülyeség? Csak nem mridangázni tanítod? Mi haszna lesz ebből a gyereknek?” Talán apám azt szerette volna, hogy később nagyszerű mridanga játékos legyen belőlem. [NEVETÉS] Ezért nagyon hálás vagyok apámnak, és az ő emlékének szánom a könyvem, a Krisna könyvet. Teljesült az akarata. Mindig is azt szerette volna, hogy a Bhágavata, a Srímad-Bhágavatam tanítója legyek, játsszak a mridangán és Rádháráni szolgája legyek. Minden szülőnek így kellene gondolkoznia. Máskülönben ne legyen belőle szülő. Ez a sásztra utasítása. Ezt mondja ki a Srímad-Bhágavatam ötödik éneke (5.18.): Pita na sza szjádzs dzsanani na sza szját / gurur na sza szját szva-dzsanó na sza szját. Ebből következik a: na mócsajéd jah szamupéta-mritjum. „Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.” Ily módon, se barát, se rokon, se apa ne legyen, ha nem képes megtanítani a másik embernek, hogyan szabaduljon ki a halál karmai közül.
Erre az oktatásra az egész világon szükség van. És bárki egyszerűen ki tud szabadulni a a születés, halál, öregség és betegség körforgásából azáltal, hogy Krisna-tudatú lesz.