HU/Prabhupada 0071 - Isten felelőtlenül pazarló fiai

Előző oldal - videó 0070

Következő oldal - videó 0072

Room Conversation With French Commander -- August 3, 1976, New Mayapur (French farm)

Mindannyian Isten felelőtlenül tékozló fiai vagyunk. Hogy Isten fiai vagyunk, nem vitás, viszont jelen pillanatban felelőtlenül tékozlóak is. Annyira könnyelműek vagyunk, hogy még az értékes életünket is elfecséreljük. A Krisna-tudat mozgalma azért van, hogy kijavítsa a könnyelműséget és visszaállítsa a felelősségtudatot mindenkiben, hogy aztán hazatérhessenek, vissza Istenhez. Ez a Krisna-tudat. Viszont az emberek annyira esztelenek, hogy amint elkezdesz Istenről beszélni, azonnal felnevetnek: „Ó, Isten? Micsoda képtelenség!” Ez a legnagyobb esztelenség. Indiában nagyon komolyan vették Istent. Ott a mai napig fontos. Nos, a mai vezetők azt gondolják, hogy az indiaiak vakvágányon haladnak, amiért Istennel foglalkoznak – nem törődnek annyit a gazdasági fejlődéssel, mint az amerikaiak vagy az európaiak. Szóval nehéz helyzetben vagyunk, mégis képesek vagyunk szolgálni az emberiséget azáltal, hogy terjesztjük a Krisna-tudat mozgalmát. A szerencsésebbek komolyan veszik és csatlakoznak hozzánk. Oly sok példát tudnánk felhozni ezekre a tékozló fiúkra. [NEVETÉS] Ott vannak például az olajkészletek. Rájöttek, hogy a kocsikat ló nélkül, olajjal is képesek hajtani. Így hát millió szám gyártják a gépkocsikat, az olaj pedig egyre csak fogy. Ez felelőtlenség. És mikor elfogyott, majd jön a sírás. De akkor már késő lesz. Ez megy folyamatosan: felelőtlenség. A felelőtlen fiú így bánik az apja által hátrahagyott tulajdonnal: minél előbb hozzájut, annál gyorsabban vége. Ez minden. Felelőtlenség. Amint megízleli a nemi életet és van egy kis ereje, azonnal kihasználja. Végül elfogy minden ereje. A feje kiüresedik. Húszas éveitől kezdve. Harminc éves korára mindennek vége. Akkorra már impotens. A mi gyermekkorunkban – nyolcvan, száz évvel ezelőtt – nem volt még gépkocsi. És most, bárhova megyünk, bármelyik országba, gépkocsik ezreivel, millióival találkozhatunk. Ez esztelenség. Száz évvel ezelőtt is megvoltak autó nélkül, most képtelenek nélküle élni. Ezáltal feleslegesen növelik testi és anyagi szükségleteiket. Esztelenség. És a vezetés, ami esztelenségre ösztönzi őket, szerintük jó vezetés. Ha pedig valaki azt mondja: „Hagyjátok abba ezt az ostobaságot és legyetek Krisna-tudatúak!”, nem érdekli őket. Andha jathándhair upaníjamánász / té ’písa-tantrjám uru-dámni baddháh (SB 7.5.31). Erre azt mondják: „Vak vezet világtalant.” Nem tudják, hogy mindkettőjüket az anyagi természet rendkívül erős kötelei kötözik meg. [Nem tudják,] hogyan működnek a természet törvényei. Teljes tudatlanságban vannak. Nem tudják. Ez a modern civilizáció. A természet törvényeinek saját törvényszerűségeik szerint kell működniük. Hogy komolyan veszik vagy sem, az ő dolguk, de a természet törvényei működni fognak. „A tettek[et] […] valójában az anyagi természet három kötőereje végzi.” (BG 3.27) Ezek a gazemberek még azt sem tudják, hogyan működnek a természet törvényei. Ostoba módon minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy mesterségesen legyőzzék a természet törvényeit. Ez a tudomány. Hitványak tudománya. Lehetetlen dolgokkal próbálkoznak. Ez szélhámosság. Ostobaság. Nem így nyilatkoznak a tudósok? „Igyekszünk leküzdeni…” Gazemberek! Sosem lesztek képesek rá. Ennek ellenére folyik a szélhámosság. És örvendeznek: „Ó, nagyon jó! Nagyon jó! Nagyon jó!” „Ó, mentek a Hold bolygóra!" De minden igyekezetük kudarcba fullad: „Hiábavaló.” Ennyi. [NEVETÉS] Ismeritek a történetet a sakálról? Ugrálva próbálta elérni a szőlőt. Miután kudarcot vallott, azt mondta: „Ó, minden hiába! Savanyú, ehetetlen.” [NEVETÉS] Tehát így megy ez. Ugrándoznak a sakálok, ez minden. Láthatjuk a gazemberek hiábavaló ugrándozását. [NEVETÉS] Felhívjuk az emberek figyelmét, hogy ne kövessék ezeket a buta sakálokat: „Legyetek körültekintőek és legyetek Krisna-tudatúak! Ezáltal az életetek sikeres lesz.”