HU/Prabhupada 0231 - Bhagavān az, aki az egész univerzum tulajdonosa
Lecture on BG 2.1-5 -- Germany, June 16, 1974
Kṛṣṇát a tekintélyek Bhagavānként, az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként fogadják el. És mi Bhagavān? Bhagavān az, aki mind a hat fenséget teljességgel birtokolja. Teljességgel rendelkezik a hat fenséges tulajdonsággal, Bhagavān a leggazdagabb személy. Azt hogy mennyire gazdag Bhagavān, Isten, könnyen megérthetjük abból, hogy milyen büszkeség tud elönteni minket, ha van egy darabka föld a tulajdonukban, Bhagavān az egész univerzum tulajdonosa. Ezért Őt tartják a leggazdagabbnak, ahogyan a legerősebbnek is. A legbölcsebbnek és a legszebb személynek is. Ezért ha találsz valakit aki a leggazdagabb, legszebb, legbölcsebb és a legerősebb - ezek szerint Ő Bhagavān, Isten. Amikor Kṛṣṇa jelen volt ezen a bolygón bebizonyította, hogy rendelkezik ezekkel a fenségekkel. Ezt megérthetjük a házasság példáján keresztül, Kṛṣṇa a Legfelsőbb Személy 16.108 nőt vett el feleségül. De ez nem azt jelenti, hogy a 16.000 feleségnek egy férj jutott. Elrendezte, hogy mind a 16.000 feleségének külön palotája legyen. A leírások szerint mindegyik palota első osztályú márványból készült, a bútorok pedig elefántcsontból, az ülőhelyek pedig nagyon finom pamuttal voltak bevonva. Így szólnak a leírások. Kint a kertekben pedig virágzó fák álltak. És ezen túl még kiterjesztette Magát 16000 személyes formába. Így élt ezekben a kiterjesztett formákban, külön-külön mindegyik feleségeivel. Ez nem nehéz feladat Istennek, mert azt mondják Isten mindenhol jelen van. Szóval a mi nézőpontunkból nézve, ha Ő képes 16000 helyen egyszerre otthon lenni, akkor mi okozhat nehézséget neki?
A szentírások azt mondják, śrī-bhagavān uvāca. A leghatalmasabb tekintély így szólt. Tehát bármit is mondott, azt igaznak kell elfogadnunk. A feltételekhez kötött életünkben, az anyagi feltételek között, négy alapvető hiányosságunk van: hibát követünk el, illúzióban vagyunk, hajlamosak vagyunk a csalásra, és tökéletlenek az érzékeink. Tehát az a tudás, amit olyan személytől kapunk, aki e négy hiányossággal rendelkezik, nem tökéletes. Ha azonban olyan személytől kapjuk a tudást, aki e négy hiányosság felett áll, akkor az tökéletes tudás. A modern kori tudósok, azon elmélkednek, hogy „Ez talán így van, vagy talán úgy", de ez nem tökéletes tudás. Ha a tökéletlen érzékeiddel próbálsz következtetésekre jutni, mi az értelme az így szerzett tudásnak? Talán részleges tudás lesz, de az nem tökéletes tudás. A mi módszerünk arra, hogy tökéletes tudáshoz jussunk az, hogy egy tökéletes személytől kapjuk. És ezért mi Kṛṣṇától, Bhagavāntól fogadjuk el a tudást, a legtökéletesebbtől, ezért a mi tudásunk is tökéletes. Mint a gyermek. Ő talán tökéletlen, de ha az apja azt mondja, „Ezt kedves gyermekem szemüvegnek hívják", és a gyermek ez után azt mondja, hogy „ez szemüveg", akkor a tudása tökéletes. Mert a gyermek nem kezd kutatni, hogy megszerezze a tudást. Megkérdezi az apját, vagy az anyját, „Apa, mi ez? Anya, mi ez?" És az édesanyja azt mondja, „Kedves gyermekem, ez ez." Egy másik példát is lehet mondani, ha a gyermek, gyermekkorában nem tudja, hogy ki az apja, akkor nem tud erről kutatást végezni. Ha megpróbálja kikutatni, hogy ki az apja, sosem fogja megtalálni. De ha megkérdezi az anyját, „Ki az apám?" és az anyja azt mondja, „Ő az apád." az tökéletes. Ezért a tudást, az Istenről szóló tudást, ami túl van az érzékelésünk határain, hogyan tudnánk megismerni? Ezt a tudást ezért Magától Istentől, vagy a képviselőjétől kell megkapnunk.
Szóval a Gítában Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége beszél, és Ő a végső tekintély. A következőket mondja Arjunának: aśocyān anvaśocas tvaṁ prajñā-vādāṁś ca bhāṣase: (BG 2.11) „Kedves Arjunám, művelt beszéded mellett olyasmit gyászolsz, amiért nem érdemes bánkódni." Gatāsūn agatāsūṁś ca nānuśocanti paṇḍitāḥ. Gatāsūn ezt a testet jelenti. Akár élő, akár holt a test, a testi életfelfogás ostobaság. Tehát a tanult emberek nem törődnek komolyan a testtel. Ezért a Védikus írások azt mondják: „Aki testi életfelfogásban él, nem több az állatoknál." Tehát jelenleg az önvalóról szóló tudás nélkül, az egész világ testi életfelfogásban él. Ez a testi életfelfogás az állatok közt jellemző. A kutyák és a macskák büszkék arra, ha nagy kutya, vagy nagy macska lesz belőlük. Hasonlóan, az emberek is büszkévé válnak, „Nagy amerikai vagyok", „Nagy német vagyok", „nagy..." mi a különbség? De valójában ez zajlik, és ezért úgy viaskodnak egymással, mint a kutyák és a macskák.
Rendben, folytassuk holnap.