HU/Prabhupada 0238 - Isten jót tesz, minden tette jó

Előző oldal - videó 0237

Következő oldal - videó 0239

Lecture on BG 2.3 -- London, August 4, 1973

Ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ (CC Madhya 17.136). Hogyan is érthetné meg egy átlagember Kṛṣṇa viselkedését? Az érzékelésük átlagos, ezért hibákat követnek el. Miért Kṛṣṇa? Még Kṛṣṇa hívőjére is igaz, a Vaiṣṇavákra. A Caitanya Caritamrtában azt is megtaláljuk: Vaiṣṇavera kriyā mūdra vijñeha nā bujhaya (CC Madhya 17.136). Tehát: "Még egy Vaisnava acarya tevékenységét sem képes megérteni." Még a legokosabb ember sem érti meg, hogy egy Vaisnava acarya mit miért cselekszik. Ezért nem szabad imitálnunk a felettünk állók viselkedését, csak kövessük az utasításokat, a felettünk állók parancsait. Nincs más mód. Kṛṣṇa biztatja Arjunát, hogy harcoljon. Ez nem jelenti, hogy ezt mi is megtehetjük, hogy másokat biztathatunk erre, nem. Az törvénytelen lenne. Ám Kṛṣṇa számára nem törvénytelen. Bármit is tegyen... Isten jót tesz. Minden tette jó. Így kell elfogadnunk. Bármit is tegyen, abból csak jó lesz. Ez az egyik oldal. A másik, hogy bármit tegyek az elöljáróm jóváhagyása nélkül, az mind rossz. Istennek nem kell senki mástól utasítást kapnia. Īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ (Bs. 5.1). Ő a legfelsőbb irányító. Nincs szüksége senki utasítására. Isten bármit tegyen, az tökéletes. Így lehet Kṛṣṇát megérteni. Nem úgy, hogy a saját módszerünkkel tanulmányozzuk Őt. Kṛṣṇát nem tudod kitapasztalni, vagy leellenőrizni. Ő mindezek felett áll. A transzcendencia szintjén. Ezért, akik nem rendelkeznek transzcendentális látással, félreértik Őt. Jelen esetben Kṛṣṇa közvetlenül utasítja Arjunát:

Óh, Pṛthā fia, ne hódolj meg e lealázó tehetetlenség előtt,

mert ez nem illő hozzád!

Óh, ellenség fenyítője,

válj meg a szív e kicsinyes gyengeségétől, s harcra fel!

(BG 2.3)

A 'parantapa' szót itt ebben az értelemben használják: Te kṣatriya vagy, egy király. Az a dolgod, hogy megbüntesd a rosszindulatú kufárokat. Ez a te dolgod. Nem bocsájthatsz meg a csaló kufároknak." Korábban a királyok ilyenek voltak... Maga a király ítélkezett. A bűnözőt a király elé vezették, és ha ő úgy vélte rászolgált, azonnal előhúzta a kardját és levágta a fejét. Ez volt egy király dolga. Még nem sokkal korábban, úgy száz évvel ezelőtt Kashmir államban, amint elkaptak egy tolvajt, azonnal a király elé vitték, és ha bizonyítást nyert, hogy tolvaj, hogy valóban lopott, akkor a király saját maga azonnal levágta a kezét. Levágta. Csupán száz évvel ezelőtt. A többi tolvaj megkapta a figyelmeztetést, "Ez a büntetés vár rátok." Ezért nem volt tolvaj. Nem loptak, nem raboltak Kashmir államban. Még ma is, ha valaki az úton felejt valamit, ott marad, senki nem nyúl hozzá. Az utasítás erről, a király utasítása így hangzott: Ha valami felügyelet nélkül az utcán hever, nem nyúlhatsz hozzá. Majd jön, aki elhagyta, és megtalálja. Te nem nyúlhatsz hozzá." Csupán száz évvel ezelőtt. Szükség van a halálbüntetésre. Manapság elengedik a halálbüntetést. A gyilkosokat nem akasztják fel. Ez hiba, csak gazemberség. A gyilkost meg kell ölni. Nincs kegyelem. Miért csak azt, aki embert öl? Még azt is azonnal fel kell akasztani, aki állatot öl. Ilyen egy királyság. A király legyen nagyon szigorú.