HU/Prabhupada 0253 - Az igazi boldogság a Bhagavad-gítában van leírva
Lecture on BG 2.8 -- London, August 8, 1973
Pradyumna:
- na hi prapaśyāmi mamāpanudyād
- yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām
- avāpya bhūmāv asapatnam ṛddhaṁ
- rājyaṁ surāṇām api cādhipatyam
- (BG 2.8)
Forditás, "Nem tudom, hogyan űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet. S melyet legyőzni nem leszek képes még akkor sem, ha egy páratlan, földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyek országában."
Prabhupāda: Na hi prapaśyāmi mamāpanudyād. Ez a helyzet az anyagi világban. Néha nehéz helyzetben vagyunk. Nem néha. Mindig nehéz helyzetben vagyunk, csak azért mondjuk hogy néha, mert próbálkozunk, hogy túljussunk a nehézségen, és a próbálkozást összetévesztjük a boldogsággal. Valójában ebben nincsen boldogság. De néha, abban a reményben, hogy: „Ezután a próbálkozás után boldog leszek a jövőben,"... Ahogy a mondvacsinált tudósok arról álmodnak: a jövőben elkerülhetjük a halált." Olyan sokan álmodoznak. De azok, akik józanok, azt mondják: „Ne a jövőben bízz, bármennyire csábító."
Ez a jelenlegi helyzet. Na hi prapaśyāmi mamāpanudyād. Ezért kereste fel Krsnát: śiṣyas te 'ham (BG 2.7). „A śiṣyád, a tanítványod vagyok." „Miért jöttél hozzám?" „Mert tudom, hogy senki más nem menthet meg ebből a veszélyes helyzetből.." Ez az igazi értelem. Yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām (BG 2.8). Ucchoṣaṇam. Amikor nagyon nehéz helyzetekbe kerülünk, az kiszikkasztja érzékeinket. Az érzékek élvezete sem tehet minket boldoggá. Ucchoṣaṇam indriyānām. Itt a boldogságon érzékkielégítést értünk. Valójában ez nem boldogság. Az igazi boldogság le van írva a Bhagavad-gītāban: atīndriyam, sukham atyantīkaṁ yat tat atīndriyam (BG 6.21). Az igazi boldogságot, atyantikam, a legfelsőbb boldogságot nem az érzékeinkkel tapasztaljuk. Atīndriya, az érzékeink felett áll. Az az igazi boldogság. De mi a boldogságot az érzékkielégítéssel azonosítjuk. Az érzékkielégítés által senki sem lehet boldog. Mert az anyagi létben vagyunk. Az érzékeink csalnak. Az igazi érzékek a lelki érzékek. Fel kell ébreszteni a lelki tudatunkat. Akkor a lelki érzékeinkkel élvezhetünk. Sukham atyantikaṁ yat atīndriya (BG 6.21). Felemeljük ezeket az érzékeinket. Meghaladni ezeket az érzékeinket azt jelenti... Ezek az érzékek egy burkot jelentenek. Épp úgy ahogy ez a test vagyok. Valójában nem ez a test vagyok. Lélek vagyok. De ez az anyagi test a valódi testem, a lelki testem burka. Hasonlóan, a lelki testnek lelki érzékei vannak. Nem test nélküli, nirākāra. Miért lenne nirākāra? Ezt józan ésszel beláthatjuk. Ahogy nekem is van két kezem, neked is van két kezed. Ezért ha a kezet valamilyen ruha fedi, a ruha felveszi a kéz formáját. Mivel nekem van karom, az ingemnek is lesz ujja. Mivel vannak lábaim, ezért a burkának, a ruhának, a nadrágomnak is lesznek lábai. Ez józan ésszel belátható. Honnan jött ez a test? A test a szentírások szerint vāsāṁsi, tehát ruha. Ha pedig ruha, akkor a testre szabták. Mert a ruhát testre szabják. Nem pedig a testem alakult a ruhának megfelelően. Ez józan ésszel belátható. Tehát ha az ingem ujját nézzük, az a finom, vagy durva fizikai testem, mert eredetileg, lelki szinten is van kezem és lábam. Máskülönben hogyan lenne? Hogyan fejlődnénk?