HU/Prabhupada 0254 - A védikus tudást a lelki tanítómester magyarázza el

Előző oldal - videó 0253

Következő oldal - videó 0255

Lecture on BG 2.8 -- London, August 8, 1973

Eredetileg mind személyek vagyunk, nem pedig személytelenek. Kṛṣṇa is mondja... Az mondja, „Ezek a harcosok, királyok, te, kedves Arjunám, és Én, mind léteztünk a múltban. S létünk a jövőben sem fog megszűnni.” Kṛṣṇa azon bizonyos tanítása, hogy „Én, te és mindezek a királyok és harcosok akik itt összegyűltünk, már korábban is léteztünk. Mint ahogyan személyekként most létezünk, ugyanúgy személyek voltunk. És a jövőben is egyénként fogunk létezni.” Hol van itt szó a személytelenről? Ezt csak ezek az ostoba imperszonalisták és az üresség szószólói mondják. Ezért az elv az, hogy ahhoz, hogy a dolgokat a valóságnak megfelelően értsük meg, Kṛṣṇát kell megközelítenünk, ahogyan ezt Arjuna is tette, śiṣyas te 'ham: (BG 2.7) „Most a tanítványod vagyok. Kérlek, oktass engem! Śādhi māṁ prapannam. Meghódolok. Nem próbálok Veled, mint azonos szinten állóval beszélni.” Elfogadni egy gurut azt jelenti, hogy bármit is mond a guru, az el kell fogadni. Máskülönben ne fogadj el gurut! Ne csinálj ebből divatot! Erre késznek kell lenned. Ezt nevezik úgy, hogy prapannam. Tad viddhi praṇipātena (BG 4.34) Egyszerűen a meghódolás által értheted meg, nem azzal, hogy próbára teszed a gurut. „Tesztelnem kell, hogy mennyit tud!” Akkor mi haszna a gurunak? Nem. Ezért mondja Arjuna, hogy „Rajtad kívül nincs senki más, aki valóban elégedetté tudna tenni engem ebben a zavarodott helyzetben.” Yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām (BG 2.8) „Az érzékeim kiszáradtak.” Mert a felszínes érzékek... Ezek nem igazán érzékek. Az igazi érzékek belül vannak. Hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanam (CC Madhya 19.170).

Kṛṣṇa, Hṛṣīkeśát kell szolgálnunk... Kṛṣṇa az valóság, és nekünk el kell jutnunk a valóság e szintjére. Akkor tudjuk szolgálni majd Kṛṣṇát, Hṛṣīkeśát, tat paratvena nirmalam, amikor az érzékeink megtisztultak. Indriyāṇi parāṇy āhur indriyebhyaḥ paraṁ manaḥ, manasas tu paro buddhir (BG 3.42) Különböző szintek vannak. A testi életfelfogás az érzékek szintjét jelenti. Amikor túllépsz ezeken az érzékeken, akkor jutsz el az elme szintjére. Amikor túllépsz az elme szintjén, akkor eljutsz az intellektuális síkra. Amikor eléred az intellektuális síkot, majd ezen is túllépsz, akkor érkezel el a lelki szintre. Ez a lelki szint. Különböző fokok és lépcsőfokok vannak. A durva testi szinten a pratyakṣa-jñānamot akarjuk. A pratyakṣa közvetlen érzékelést jelent. A tudásnak különböző szintjei vannak. Pratyakṣa, aparokṣa, pratyakṣa, parokṣa, aparokṣa, adhokṣaja, aprakṛta. Ezek a tudás különböző szintjei. Tehát a testi szinten, a közvetlen érzékelés útján nyert tudás nem valódi tudás. Ezért kell kihívnunk ezeket a tudósokat, az úgynevezett tudósokat. Az ő tudásuk alapelve a testi életfelfogás szintjén van, tapasztalati tudással rendelkeznek, ami pratyakṣa. A tapasztalati tudás azt jelenti, hogy durva érzékfelfogás. Ez a tapasztalat. Pratyakṣa. Mindenki azt mondja, „Nem látjuk Istent!” Isten nem egy olyan tárgy, amelyet ezzel a pratyakṣával, közvetlen észleléssel láthatnál. Isten egy másik neve Anubhāva. Anubhāva. Mint itt ebben a szobában is, itt sem látjuk a Napot közvetlenül. De tudjuk, hogy van Nap. Nappal van. Honnan tudod? Nem látod. De vannak más folyamatok is, melyeken keresztül lehet tapasztalatot szerezni. Ezt nevezik aparokṣának. Pratyakṣa parokṣa aparokṣa. Így a Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, adhokṣaja és aprakṛta, túl van az érzékeken. Ezért áll a Bhagavad-gītāban, hogy adhokṣaja. Ahová a közvetlen érzékelés nem képes elérni. Ha a közvetlen érzékelés oda nem képes elérni, akkor hogyan észleled az anubhāvát? Ez a śrota-panthā. Ez a śruti. A tudást a Védákból kell megszerezned. És a védikus tudást a guru magyarázza el. Ezért kell Kṛṣṇa, mint a legfelsőbb guru, vagy az Ő képviselőjének menedékét elfogadni. Ekkor mindezek a problémák, amelyek tudatlanságot jelentik, eloszolhatnak. Yac chokam ucchoṣaṇam indriyāṇām (BG 2.8)