HU/Prabhupada 0273 - Az Ārya-samāja Kṛṣṇa-tudatos személyt jelent

Előző oldal - videó 0272

Következő oldal - videó 0274

Lecture on BG 2.7 -- London, August 7, 1973

A brāhmaṇának nagylelkűnek kell lennie. És az… Etad viditvā prayāti sa brāhmaṇaḥ, az, aki ismeri… Ezért mondja Prahlāda Mahārāja, hogy durlabhaṁ manuṣyaṁ janma adhruvam arthadam (SB 7.6.1). Ő az osztálytársainak prédikált. Hiraṇyakaśipu démonikus családjában született. Az osztálytársai szintén ugyanebbe a kategóriába estek. Prahlāda Mahārāja azt tanácsolta nekik, hogy „Kedves fivéreim, foglalkozzunk a Kṛṣṇa-tudattal!” A többi fiú mit tudott a Kṛṣṇa-tudatról…? Prahlāda Mahārāja a születésétől fogva felszabadult lélek volt. A fiúk így feleltek: „Mi ez a Kṛṣṇa-tudat?” Nem értették. Megpróbálta meggyőzni őket, durlabhaṁ manuṣyaṁ janma tad apy adhruvam arthadam. Ez az emberi test durlabhaṁ. Labdhvā sudurlabhaṁ idam bahu sambhavānte (SB 11.9.29). Ez az emberi test az anyagi természet által adott hatalmas jog. Az emberek olyan gazemberek és ostobák. Nem értik, hogy mi ennek az emberi létformának az értéke. Az érzékkielégítésre használják a testüket, mint a macskák és a kutyák. Ezért a śāstra kijelenti, hogy „Nem, az emberi test nem arra való, hogy disznók és kutyák módjára legyen elvesztegetve.” Nāyaṁ deho deha-bhājāṁ nṛ-loke. Mindenki van egy teste, egy anyagi teste. De nṛ-loke, az emberi társadalomban ezt a testet nem szabad elvesztegetni. Nāyaṁ deho deha-bhājāṁ nṛ-loke kaṣṭān kāmān arhati viḍ-bhujāṁ ye (SB 5.5.1). Ez az emberi életforma, egyszerűen csak haszontalanul keményen dolgozni éjjel-nappal az érzékkielégítésért. Ez a disznók és a kutyák dolga. Ők ugyanezt teszik, egész nap és éjszaka, keményen dolgoznak egyszerűen az érzékkielégítésért. Ezért az emberi társadalomban kell lennie egy osztályrendszernek. Ezt varṇāśrama-dharmának nevezik. Ez a védikus kultúra. Ezt igazából Ārya-samājának hívják. Az ārya-samāja nem azt jelenti, hogy gazemberré és ostobává kell válni, tagadni Isten létét. Nem. Az Anārya. Mint ahogy Kṛṣṇa megfeddte Arjunát, anārya-juṣṭa. „Úgy beszélsz, mint egy anārya.” Az, aki nem Kṛṣṇa-tudatú, az anārya. Anārya. Az Ārya azt jelenti, aki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban. Tehát az Ārya-samāja valójában azt jelenti, hogy Kṛṣṇa-tudatú személy. Különben hamis, hamis ārya-samāja. Mert itt, a Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa megrója Arjunát, mivel Arjuna megtagadta a harcot, mert nem tudja, mi a kötelessége, és Arjuna itt újból beismeri, hogy kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ (BG 2.7). „Igen, anārya vagyok. Azzá váltam, mert megfeledkeztem a kötelességemről.”

Tehát valójában az āryan samāja azt jelenti, Kṛṣṇa-tudatú társadalom, Kṛṣṇa… Nemzetközi Szervezete. Ez Ārya. Nem utánzat. Itt, Arjuna megpróbál magyarázatot adni viselkedésére: „Igen, kārpaṇya-doṣo. Mivel megfeledkeztem a kötelességemről, ezért upahata-svabhāvaḥ, zavarban vagyok a természetem szerinti viselkedésemet illetően.” Egy kṣatriyának mindig tevékenynek kell lennie. Bármikor legyen is háború, harc, nagyon lelkesnek kell lenniük. Ha egy kṣatriya azt mondja a másik kṣatriyának: „Harcolni akarok veled,” nem tagadhatja meg a harcot. „Igen, gyerünk! Harcoljunk! Ragadd meg a kardod!” Azonnal rávágja, „Rajta!” Ilyen a kṣatriya mentalitás. Most Arjuna megtagadja a harcot. Ezért megérthette… Te állj ezen az oldalon, ne elől. Arjuna megfeledkezik a kötelességéről, a kṣatriya kötelességről. Ezért beismeri, hogy Igen, kārpaṇya-doṣa. Kārpaṇya-doṣopahata-svabhāvaḥ (BG 2.7). „Megfeledkeztem természetem szerinti kötelességemről. Így fösvénnyé váltam. Ezért…” Amennyiben fösvénnyé válsz, akkor az egy beteg helyzet. Ekkor mit kell tenned? Keress fel egy olyan személyt, aki képes… Csakúgy, mint amikor megbetegszel, elmész egy orvoshoz és megkérdezed: „Uram, mit kell tennem? Ebben a betegségben szenvedek.” Ez a kötelességed. Ugyanígy, ha megzavarodtunk kötelességünket illetően, vagy elfelejtettük azt, nagyon jó, ha egy felettünk álló személyhez fordulunk, és megkérdezzük, hogy mit tegyünk. Ki lehet Kṛṣṇánál magasabb rangú személy? Ezért mondja Arjuna, hogy pṛcchāmi tvām. „Téged kérdezlek. Mert ez a kötelességem. Elbuktam ennek végzésében, hibáztam. Ez nem jó. Ezért meg kell kérdeznem valakit, aki felettem áll.” Ez a kötelesség. Tad vijñānārthaṁ sa gurum eva abhigacchet (MU 1.2.12). Ez a védikus kötelesség. Mindenki zavarodott. Az anyagi világban mindenki szenved, és zavarodott. De nem fog felkutatni egy hiteles gurut. Nem. Ez a kārpaṇya-doṣa. Ez a kārpaṇya-doṣa. Itt, Arjuna kikerül a kārpaṇya-doṣa állapotból. Hogyan? Kṛṣṇát kérdezi. Pṛcchāmi tvām. „Kedves Kṛṣṇám, Te vagy a legfelsőbb személy. Ezt tudom. Te vagy Kṛṣṇa. Meg vagyok zavarodva. Igazából megfeledkeztem a kötelességemről. Ezért kérdezlek Téged.”