HU/Prabhupada 0439 - A lelki tanítómesterem nagyon ostobának tartott engem

Előző oldal - videó 0438

Következő oldal - videó 0440

Lecture on BG 2.8-12 -- Los Angeles, November 27, 1968

Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (MU 1.2.12). Tad vijñānārtham, azért, hogy az ember elsajátíthassa ezt a transzcendentális tudományt, el kell fogadnia egy lelki tanítómestert. Gurum eva, mindenképpen erre van szükség. Nincs más lehetőség. Ezért Arjuna Kṛṣṇát lelki tanítómesterének fogadja el, és mint lelki tanítómester, apa, vagy tanító, joga van ahhoz, hogy megfenyítse a fiát vagy tanítványát... A fiúk soha nem elégedetlenkednek, amikor az apjuk megfenyíti őket. Ez mindenhol érvényes. Még ha az apa néha erőszakos is, a gyermek, a fiúgyermek elviseli. Erre jó példa Prahlāda Mahārāja. Ártatlan gyermek, aki Kṛṣṇa-tudatúan gondolkodik, az apja mégis kínozza. Ő sosem szólt egy szót sem. „Rendben van." Hasonlóan, csak miután a lelki tanítómester szerepét elfogadta Kṛṣṇa, azután nevezi ostobának Arjunát. Ahogy Caitanya Mahāprabhu is azt mondta, hogy „A lelki tanítómesterem nagyon ostobának tartott Engem (CC Adi 7.71)." Caitanya Mahāprabhu ostoba lett volna? El lehet azt képzelni, hogy bárki az Ő (Caitanya Mahāprabhu) lelki tanítómesterévé válhatna? Egyik sem lehetséges. Caitanya Mahāprabhu, még ha nem is Kṛṣṇa inkarnációjaként fogadjuk el Őt, ha pusztán úgy tekintünk rá, mint egy egyszerű tudósra, vagy férfire, az ő tudása akkor sem hasonlítható semmihez. Mégis azt mondta, hogy „A lelki tanítómesterem nagyon ostobának tartott engem." Mit jelenthet ez? Azt, hogy „Egy személy még az Én helyzetemben is mindig ostoba marad a guruja előtt. Ez a jó számára." Senkinek nem kell úgy tennie, hogy „Mit tudsz te? Én jobban tudom nálad." Ez nem megengedett helyzet. Másrészről, a tanítvány szempontjából, miért kéne neki mindig ostobának maradnia egy másik személy előtt? Hacsak nincs már felhatalmazva, hacsak nem olyan nagyszerű, hogy már taníthat engem ostobaként is. Az embernek így kell kiválasztani a lelki tanítómesterét és amint kiválasztásra került, az ember mindig ostoba kell, hogy maradjon, még ha nem is az, de az a kedvezőbb helyzet számára. Ezért tehát Arjuna, ahelyett, hogy megmaradt volna a kölcsönös barátság szintjén önként elfogadta, hogy ostoba maradjon Kṛṣṇa előtt. És Kṛṣṇa elfogadja őt így: „Ostoba vagy Művelt beszéded ellenére ostoba vagy, mert olyasmit gyászolsz, ami felett a bölcs ember nem kesereg." Ez az „Az ostoba gyászol" azt jelenti, hogy „Ostoba vagy. Ezért vagy ostoba." Finoman körbeírja... Hogy hívják ezt a logikában? Kapcsolat? Valami ilyesmi. Igen, ha azt mondom „Úgy nézel ki, mint valaki, aki ellopta az órámat" ez azt jelenti, hogy „Tolvajnak látszol." Hasonlóképp, Kṛṣṇa is egyfajta kerülő, körbeíró módon szól: „Drága Arjunám, a beszéded művelt emberéhez hasonló, mégis olyasmit gyászolsz, ami felett a bölcsek nem keseregnek."