HU/Prabhupada 0443 - Személytelenségről szó sem lehet

From Vanipedia


Személytelenségről szó sem lehet
- Prabhupāda 0443


Lecture on BG 2.8-12 -- Los Angeles, November 27, 1968

Prabhupāda: Folytasd!

Bhakta: „Ha az egyéniség létezése nem tény, akkor Kṛṣṇa nem hangsúlyozta volna még a jövőre vonatkozóan is.”

Prabhupāda: Igen. Azt mondja, nem volt olyan idő, amikor ne lettünk volna egyének, és a jövőben sem lesz olyan, hogy ne maradnánk egyének. És ami a jelent illeti, mindannyian egyének vagyunk. Ezt tudjátok. Hol van tehát lehetőség arra, hogy elveszítsük az egyéniségünket? Hogy személyiség nélkülivé váljunk? Nincs. Nincs erre lehetőség. Ez az üresség, a személytelenség mind az anyagi létezés meghökkentő változatosságának mesterséges tagadása. Ez csak a negatív oldal. Nem a pozitív. A pozitív rész az, ahogyan Kṛṣṇa mondja, tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti kaunteya (BG 4.9). „Miután feladta ezt az anyagi világot, az ember hozzám jön.” Épp úgy, ahogy ha elhagyod ezt a szobát, be kell menned egy másikba. Nem mondhatod, hogy „Miután kimegyek a szobából, az égben fogok élni.” Hasonlóan, e testből való eltávozás után, ha Kṛṣṇához, a lelki birodalomba mész, a személyiségetek megmarad, de mindegyikőtöknek lelki teste lesz. Ahol pedig lelki test van, ott nincsen zavarodottság. Épp úgy, ahogyan a tested különbözik a vízi lények testétől. E lények számára nincs zavar a vízben, mert a testük úgy épül fel. Békésen tudnak ott élni. De ti nem tudtok vízben élni. Hasonlóan a halak sem, ha kiveszed őket a vízből, akkor nem képesek tovább élni. Ugyanígy, mivel ti lelkek vagytok, nem élhettek békésen ebben az anyagi világban. Számotokra ez idegen. De amikor beléptek a lelki világba, az életetek örök, boldogsággal és tudással teli és valóban békés lesz. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9). Kṛṣṇa azt mondja, „A teste elhagyása után nem jön e zavarodottsággal teli anyagi világba.” Mām eti, „Hozzám jön.” „Hozzám” az Ő királyságát, kellékeit, társait és minden mást jelent. Ha egy gazdag ember, vagy egy király így szól: „Rendben, gyere hozzám”, az nem jelenti azt, hogy ő személyes tulajdonságok nélküli. Ha a király azt mondja, „Gyere...”, az azt jelenti, hogy neki van palotája, titkára, szép lakása, mindene. Hogyan lehetne személyes tulajdonságoktól mentes? De csak azt mondja, „Gyere hozzám.” Ez a „hozzám” mindent jelent. Ez a „hozzám” nem jelenti azt, hogy személytelen lenne. És a Brahma-saṁhitāból is kapunk információt: lakṣmī-sahasra-śata-sambhrama-sevyamānaṁ... surabhīr abhipālayantam (Bs. 5.29). Tehát Ő nem személytelen. Teheneket nevel. Száz és ezer szerencseistennővel van együtt. A barátai, a kellékei, a királysága, a háza, mindene ott van. Tehát személytelenségről szó sem lehet.