HU/Prabhupada 0498 - Ahogy feladom ezt a testet, vége a felhőkarcoló-üzletemnek

Előző oldal - videó 0497

Következő oldal - videó 0499

Lecture on BG 2.15 -- Hyderabad, November 21, 1972

Ez tehát a javaslat: Próbálj Kṛṣṇa-tudatossá válni! És így majd nem fognak megzavarni az anyagi világ e külső, tünékeny változásai. Nemcsak ennek a testnek a változásai, gyakorlatilag, aki fejlett a lelki életben, őt nem izgatják az úgynevezett politikai zavargások és társadalmi problémák. Nem. Ő tudja, hogy mindezek csak külsőségek, mint egy álomban. Ez is egy álom. A... A jelen létezésünk szintén álom. Pontosan, úgy mint amikor éjjel álmodunk, és annyi dolgot hozunk létre. Ez az anyagi világ is egy durva fizikai álom. Durva fizikai álom. Van a finom szintű álom, ez pedig a durva szintű. Az az elme, a test és az intelligencia álma. Itt pedig az öt anyagi elem cselekszik: a föld, a víz, a levegő, a tűz... De mindegyik, ez a nyolc, mind csak anyagi. Azt gondoljuk: „Építettem egy szép házat, egy felhőkarcolót!” Ez semmi más, csak álom. Csak álom. Álom, abban az értelemben, hogy amikor feladom ezt a testet, akkor az összes felhőkarcolómnak, üzletemnek, gyáramnak vége. Ugyanaz az álom. Álom, ami néhány percig vagy néhány óráig tart. Ez pedig néhány évig. Ez minden. Ez egy álom. Tehát ne zavarjon meg bennünket ez az álomvilág. Ez a lelki élet. Nem szabad megzavarodni. Mi nem vagyunk zavarodottak. Tételezzük fel, hogy álmomban trónra emeltek, és a király munkáját végeztem, de miután az álom véget ér, nem fogom sajnálni. Hasonlóképpen álmomban azt láttam, hogy egy tigris megtámadott. Így kiáltottam fel: „Itt egy tigris! Egy tigris! Mentsetek meg!” Az a személy pedig, aki mögöttem vagy mellettem fekszik, megkérdezi: „Ó, hát te miért sírsz? Hol van tigris?” Amikor az illető felébred látja, hogy nincs tigris.

Minden ugyanilyen. De ez az álom, ezek a durva és finom szintű álmok egyszerűen csak visszatükröződések. Mi is az álom? Az egész nap során, amit gondolok, az álom ennek a visszatükröződése, a tükörképe. Az apámnak ruhaboltja volt. Időnként álmában az árakról beszélt: „Ennyi az ára.” Ehhez hasonlóan minden csak álom. Ez az anyagi létezés, ami az öt durva és három finom elemből áll, pontosan olyan, mint egy álom. Smara nityam aniyatām. Ezért mondja Cāṇakya Paṇḍita, hogy smara nityam aniyatām. Ez anitya, átmeneti... Az álom mindig mulandó. Tehát tudnunk kell, hogy bármi tulajdonunk is van, bármit is látunk, minden csak álom, és átmeneti. Ezért ha az átmeneti dolgokba merülünk bele, az úgynevezett szocializmusba, nacionalizmusba, családizmusba, vagy ilyen-olyan izmusba, akkor csak az időnket pazaroljuk anélkül, hogy a Kṛṣṇa-tudatot gyakorolnánk, s ekkor ezt śrama eva hi kevalamnak (SB 1.2.8), egyszerűen csak időpazarlásnak, egy másik test létrehozásának nevezik. Az a feladatunk, hogy tudjuk:: „Én nem ez az álom, hanem valóság, lelki valóság vagyok. Tehát nekem más dolgom van.” Ezt nevezik lelki életnek. A lelki élet az, amikor megértjük: „Brahman vagyok. Nem ez az anyag.” Brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54). S ekkor örülnünk kell. Mivel az anyagi dolgok oly sok változása kínoz bennünket, és bánkódunk illetve örülünk, mindezen külső tevékenységek által sújtva, de amikor helyesen megértjük: „Nincs közöm ezekhez a dolgokhoz.”, akkor boldoggá válunk: „Ó, nincs semmi kötelezettségem! Semmi, semmi közöm nincs ezekhez a dolgokhoz.”