HU/Prabhupada 0564 - Azt mondom, "Kérlek, kövesd Istent! Kérlek, próbáld meg szeretni Őt!" Ez a küldetésem



Press Interview -- December 30, 1968, Los Angeles

Újságíró: E kérdések egyikét sem viccből kérdezem. Kérem, értse meg. Mi az ön értelmezése, vagy az elvekben hogyan tér el a a Tízparancsolat alapvető zsidó-keresztény etikájától? Hogyan tér el?

Prabhupāda: Nincs különbség.

Újságíró: Rendben. Akkor, ha ez a helyzet, mit tud ajánlani... Amikor azt mondom „ön” ez alatt azt értem...

Prabhupāda: Igen, igen.

Újságíró: Alapvetően mi az, amit ön fel tud ajánlani, ami más, mint a keresztény vagy a zsidó szellemiség?

Prabhupāda: Mert, ahogy azt már elmondtam, senki nem követi szigorúan Isten parancsait. Csak azért jöttem, hogy „Kövessétek Isten parancsát!” Ez az én üzenetem.

Újságíró: Más szóval: „Engedelmeskedjetek azoknak az alapelveknek!”

Prabhupāda: Igen. Nem mondom, hogy „Ti keresztények legyetek hinduk vagy csatlakozzatok hozzám.” Én csak azt mondom, hogy „Tartsátok be ezeket a parancsolatokat.” Ez az utasításom. Jobb kereszténnyé teszlek benneteket. Ez az én küldetésem. Nem mondom. hogy „Isten nincs ott, hanem itt van,” hanem egyszerűen csak azt mondom, hogy „Engedelmeskedjetek Istennek!” Ez az én misszióm. Nem mondom, hogy ide kell jönnötök, és Kṛṣṇát kell elfogadnotok Istennek, senki mást. Nem. Nem mondom. Azt mondom, „Kérlek benneteket, engedelmeskedjetek Istennek. Kérlek, próbáljátok meg szeretni Istent!” Ez az én küldetésem.

Újságíró: De akkor még egyszer…

Prabhupāda: És megmutatom az utat, hogy hogyan szeressék Istent. Istent szeretni nagyon könnyű, feltéve, ha egyetértetek.

Újságíró: Nos, újra visszajutottunk ehhez…

Prabhupāda: Tehát, tulajdonképp ha követik azokat, akkor nincs különbség.

Újságíró: Igen, értem. Teljesen értem.

Prabhupāda: Igen. Ön hisz Istenben, én is hiszek Istenben. Mindössze annyit mondok, hogy „Próbáljátok meg szeretni Istent!”

Újságíró: Nos, én… Én még mindig… Nem azért, mert össze vagyok zavarodva. Értem, amit mond…

Prabhupāda: Még mindig össze van zavarodva?

Újságíró: Nem, nem, értem, amit ön mond. Ami összezavar, az az… Amikor azt mondom én, és sok olvasónk. …miért van az…? Hadd tegyem fel ismét a kérdést. Hadd kérdezzem meg, hogy tisztán lássak. Nem akarom a szavakat az ön szájába adni, de hadd fogalmazzam meg így. Azt mondja, hogy az ön missziója, a zsidó és keresztény misszió és a nyugati etika ugyanaz, és újra megkérdezem, hogy miért van az, hogy a fiatalabbak vagy általában az emberek kiábrándultak, és megpróbálnak a keleti vallások felé menni, ha a cél vagy a premissza ugyanaz, mint a nyugati. Miért fordulnak mégis a keleti felé, ha a premissza ugyanaz?

Prabhupāda: Mert ezek a keresztények a gyakorlatban nem tanítják őket. Én megtanítom nekik a gyakorlatban.

Újságíró: Más szóval, ön a gyakorlatban megtanítja nekik, hogy amit érez, az gyakorlati, minden nap, az emberi lélek beteljesedése elérésének napi szintű folyamata.

Prabhupāda: Igen. Hogy hogyan… Az istenszeretetet a Biblia vagy az Ótestamentum és a Gītā is tanítja, ez rendben van. De önök nem tanítják meg nekik, hogy hogyan szeressék Istent. Én megtanítom nekik, hogyan szeressék Istent. Ez a különbség. Ezért vonzódnak a fiatalok.

Újságíró: Rendben. Tehát a vége ugyanaz. Ez a módszer, hogy eljussunk oda.

Prabhupāda: Nem a módszer. Önök egyáltalán nem követik, még ha a módszer ott is van. Ahogyan azt már elmondtam, létezik a módszer, hogy „Ne ölj,” mégis ölnek.

Újságíró: Értem, de a… A vége ugyanaz. A vég...

Prabhupāda: A vége ugyanaz.

Újságíró: Ugyanaz, de az út…

Prabhupāda: A módszer szintén ugyanaz, de ők nem tanítják az embereknek, hogy hogyan kövessék a módszert. Én megtanítom nekik a gyakorlatban, hogyan kövessenek és hogyan csinálják.