HU/Prabhupada 0565 - Arra tanítom őket, hogyan kontrollálják az érzékeiket
Press Interview -- December 30, 1968, Los Angeles
Újságíró: Hadd kérdezzek valamit, amivel nemrég találkoztunk. Épp most indítottunk el egy ifjúsági mellékletet gyerekeknek. És az egyik leg… Hogy is mondjam? Az a bizonyos dolog, amely a legnagyobb szakadást okozza az emberek, vagy legalábbis az amerikai férfiak és nők között, az az Istenszeretet vagy a Tízparancsolat követésének problémája, hogyan mondjam, nos, a nemi élet problémája. Ebben az országban nekünk azt tanították - és szigorú erkölcsi háttérrel is rendelkezünk -, hogy a nemi élet egy rossz dolog. Úgy gondolom, hogy remélhetőleg kifelé jövünk ebből, de amikor a fiatalok elérik a pubertás kort… Ebben az országban, más országokról nem tudok. Egy szörnyű, nyilvánvalóan szörnyű problémával szembesülnek. Egy nyilvánvaló dologról beszélek. Ezen mindannyian keresztülmentünk.
Prabhupāda: Igen, mindenki.
Újságíró: De úgy tűnik, hogy a nyugati egyházak számára lehetetlen, hogy a fiataloknak olyan dolgot adjanak, mellyel kitartanak, és megérthetik, hogy először is, amit éreznek az normális, szép dolog, másodszor pedig, hogy hogyan birkózzanak meg vele. És a nyugati kultúrában nincs semmi, ami megtaníthatná vagy ami segítene a fiataloknak megbirkózni ezzel a dologgal, ami egy nagyon-nagyon nehéz probléma. Én keresztülmentem ezen. Mindannyian keresztülmentünk. Az Ön üzenetében van olyan, amit a fiataloknak ad, amellyel kitarthatnak…
Prabhupāda: Igen.
Újságíró: …amelybe belekapaszkodhatnak, és ha igen, mi az?
Prabhupāda: Igen, igen adok.
Újságíró: Mit?
Prabhupāda: Az összes tanítványomtól azt kérem, hogy házasodjon meg. Nem engedem meg ezeknek a fiataloknak, hogy a barátnőjükkel vagy a barátjukkal éljenek. Nem. Meg kell házasodniuk, úriemberként kell élniük, társként kell bánniuk a feleségükkel, és gondoskodóként kell, tekintsenek a férjükre. Így tanítom őket. Ez a fiú mindössze négy napja házasodott meg. Ő egy professzor. Nagyon sok házas tanítványom van, és boldogan élnek. Ez a lány férjhez ment. Korábban a barátjukkal, barátnőjükkel éltek. Ezt nem engedem meg. Nem engedem meg.
Újságíró: Nos… Hadd értsem meg egy kicsit alaposabban! Mi a helyzet, ha valaki tizennégy, tizenöt, tizenhat éves?
Prabhupāda: Ugyanaz. Persze, a fiainknak azt tanítjuk, hogy váljanak brahmacārīvá. Brahmacārī. A brahmacārī azt jelenti, hogyan kell cölibátusban élni.
Újságíró: Hm?
Prabhupāda: Howard, magyarázd meg a brahmacārī életet!
Újságíró: Igen, értem.
Hayagrīva: Nos, ez az érzékek kontrollálásáról szól, és Ő megtanítja nekünk, hogyan kontrolláljuk őket. Általában a házasság a fiú 22, 23, 25 éves koráig nem történik meg.
Újságíró: Mármint az önök kultúrájában.
Prabhupāda: Igen. A lányoknál ez a korhatár 16, 17 év, a fiúknál pedig 24. Én adtam őket össze. Érti? És mivel a figyelmüket a Kṛṣṇa-tudatra irányítják, ezért egyszerűen csak a nemi élet iránti érdeklődésük nagyon kicsi. Érti? Egy jobb elfoglaltságot kapnak. Paraṁ dṛṣṭvā nivartate. (BG 2.59) Érti? Adunk nekik egy helyettesítő dolgot. Nem csak azt mondjuk, hogy „Ne csináld,” hanem adunk valami jobbat. Érti? Ekkor a "ne tedd" automatikusan jön. Érti?
Újságíró: A megfelelő időben.
Prabhupāda: Azonnal. Jobb elfoglaltságot adunk.
Újságíró: Mi ez?
Prabhupāda: A fiúk és lányok mind a Kṛṣṇa-tudatban vannak lefoglalva, a templomi munkában, a festésben, a gépelésben, a felvételek készítésében, oly sok dologban. És boldogok! Nem járnak moziba, nem járnak el a klubba, nem isznak, nem dohányoznak. Tehát a gyakorlatban tanítom meg nekik, hogy hogyan kontrollálják az érzékeiket. És ez lehetséges, mert ezek a fiúk és lányok mind amerikaiak. Nem Indiából hoztuk őket. Miért választották ezt? Ez a rendszer annyira jó, hogy megszerették! Tehát ha elterjeszti ezt a rendszert, minden meg lesz oldva.
Újságíró: Tehát akkor…
Prabhupāda: Nem tiltjuk meg, hogy nővel találkozzon vagy hagyjon fel a nemi élettel. Nem mondunk ilyet. De mindent a Kṛṣṇa-tudat szabályai szerint teszünk. A céljaik magasabb rendűek. Ezek mind másodlagosak. Ily módon minden nagyon szép.